|
Nem ritka, hogy egy portrét ábrázoló fénykép hátoldalára, melyet emlékül szánnak valakinek, a megörökített személy néhány sort, vagy idézetet ír pillanatnyi érzelmi hangulatát megörökítendő. Katonák azonban legfeljebb a távol kedvesük utáni vágyódásnak adtak hangot, egy-egy rövid üzenet formájában, de ez is ritka, különösen a tiszti állományúak sorában, akik a katonai akadémia elvégzéséig komolyan nem gondolhattak házasságra.
Az alább bemutatandó kép hátoldali sorai azonban kettős jelentést hordoznak. Írója lelkében a „honszeretet” áll az első helyen, s csupán az utolsó, sorközzel is elkülönített két sor utal a „nefelejts”-re, melynek értelmét aligha kell megmagyarázni. Nem véletlen, hogy fotográfiai gyűjteményem számos katonaportréja közül ez az egyik legkedvesebb számomra. A kor stílusában megfogalmazott gondoltok örök érvényűek, nehéz megilletődés nélkül olvasni azokat, még ha szerzőjük nem is veretes literátor.
|
|
Öleld a hont szerelmed szent hevével;
Mely hűtlen hozzánk nem lehet soha,
Mint éj a nyári hajnal fény körében
Őt látva látva meghal szivünk bánata
Honért buzgva tégy, remély, imádkozz,…
S könnyet ha kell, csak érte, érte ejts…
Emlékezetben él a sziv vilaga
Legszebb virág a nefelejts!!
|
|
Talán Vajda János (1827-1897) költő verseinek hangulata, lelki rezdülete ez a néhány sor, de nem célom és feladatom, hogy ezt kiderítem, vagy elemezzem.
A kép alsó részét levágták, talán, hogy ne lógjon ki egy rég elveszett fényképalbum ablakából, így a fiatal hadnagy nevét már aligha fogjuk megtudni. Csupán annyi bizonyos, hogy több ilyen egyforma kivitelű fotográfia készült Robert Steidl Bruck an der Leitha-i (Ausztria) műtermében a verselő hadnagy akadémista társairól. A képek készítésének egyik oka az volt, hogy a tisztté avatás után a felavatottak a Monarchia minden részén felállított helyőrségeinek valamelyikébe kerültek csapattiszti beosztásra. Későbbi életük, katonai pályafutásuk során talán már nem is találkoztak többé, így a képekkel kölcsönösen megajándékozták egymást az együtt töltött évek emlékeként. Így, más épségben megmaradt, ugyanilyen kivitelű portré képekre írt sorok alapján pontosítható, hogy a „névtelen” hadnagy a 44. Gyalogos Ezred (Infanterie Regiment) állományában folytatta katonai pályafutását. A hivatkozott másik képek némelyikét datálták, ezek alapján a bemutatott fotográfia is 1876-ban készült. A mintegy félszáznyi katonaportrét, melyek közül az itt bemutatott képet kiválasztottam, Bakay-Bakalovich Szilárd (Constantin), a "verselő hadnagy" évfolyamtársa, majd leszármazottai őrizték és óvták meg az enyészettől. Ez a fotográfiai kollekció - a dédunoka, dr. Bakay Mária ajándékaként - katonafotó gyűjteményem becses részét alkotja. A "verselő hadnagy"-ot leginkább nem szokványos sorai miatt kiemelve, nem szándékoztam "elszakítani" katonatársaitól, egy más alkalommal majd a bécsújhelyi Katonai Akadémia 1872-1876-os évfolyama többi kadétjának illetve tisztjének portréi is bemutatásra kerülnek, természetesen nem feledkezve meg a portrékkal megajándékozott Bakalovich (Constantin) Szilárd és családjának portréiról sem.
A fényképész Robert Steidl műterme 1874-1886 között működött. Bruck an der Leitha egy több mint ezer éves múlttal rendelkező kisváros Alsó Ausztriában, a Neusiedler See-től (Fertő tó) néhány kilométerre északi irányban, közel mind a szlovák, mind a magyar határhoz.
|
