Szobrok, emlékhelyek

Numizmatika - Filatélia

Veterán autók

Melyik Zrínyi Miklós kapott uralkodói kegyként pénzverési jogot?

2010.01.09. 21:27 :: temesvarijeno

A Tankönyvkiadó gondozásában második kiadásban jelent meg a Történelemszakköri Füzetek sorozatban a Magyar pénzérmék és papírpénzek című munka, melynek szerzői Fux Kornél és Hölgyéné Angelotti Zsuzsanna. A szerzők törekvése arra irányult, hogy az iskolai történelemtanítás eszköztára a numizmatika segítségével tovább gazdagodjon, az egyes uralkodók pénzkibocsátásán keresztül jobban megismerhető legyen, érthetőbbé váljon egy-egy korszak gazdasági, politikai és társadalmi élete. Mind az ismeretterjesztő, mind a tudományos igénnyel íródott dolgozatokkal, tanulmányokkal szemben alapvető követelmény, hogy azok tartalma, megállapításai megbízható forrásokon, a különböző tudományágak dokumentált kutatási eredményein alapuljanak. Különösen fontos ez akkor, ha a kérdéses munka iskolai oktatási tematika részét képezi. Ezért éreztem szükségét annak, hogy - a számos pontatlanság közül kiragadva egyet - észrevételt tegyek a történelmi tényeknek ellentmondó azon megállapításnak, miszerint Zrínyi Miklós (1508-1566) a szigetvári hős pénzverési joggal rendelkezett.
 

Bárki kérdezhetné, hogy miért csak egyet ragadok ki, és nem valamennyit sorolom ide, továbbá miért éppen a Zrínyiekre vonatkozó megállapítás zavar? A válasz kézenfekvő: a szerzők mintegy száz oldalon tekintik át vázlatosan a magyar pénztörténetet, próbálják kivonatát adni a felhasznált irodalomban felsorolt néhány alapvető és igényes numizmatikai szakmunkának. Sikertelenül és pontatlanul. Tehát legalább ilyen terjedelemben át kellene szerkeszteni, illetve újra kellene írni ezt az áttekintést. A másik kérdésre a válasz teljesen szubjektív. Megmagyarázhatatlan vonzalom fűz a Zrínyiekhez, minden érdekel, és mindent gyűjtök, ami velük kapcsolatos.

A szerzők megállapítják, hogy „a Bécsben vert denárok jó minőségűek voltak, csakúgy, mint Zrínyi Miklós bán és Thurzó Alexius kamaraispán és kincstárnok engedélyezett magánveretei”. A kézi rajzolású mellékletekben pedig Zrínyi Miklós (1508-66) cím alatt feltüntetnek egy Zrínyi címeres tallért, eltérő hátlapi változatban, valamint egy vastagveretű garast. Ennyi! Nem nehéz megállapítani az irodalomjegyzék alapján, hogy a szerzők két forrásból merítenek. Egyik Unger Emil Éremhatározó-ja, - melyből a grafikákat is közlik, másik Huszár Lajos Habsburg-házi királyok pénzei című munkája. A probléma csak az, hogy egyik szerző sem állítja, hogy „ez” a Zrínyi Miklós veretett pénzt.

Külön tanulmány témája lehetne, hogy a tárgyalt kor érmein a verdejegyek betűi milyen jelentéssel bírnak, azonban e helyütt talán elég megjegyezni, hogy a nevezett Thurzó Alexius esetében mindössze arról van szó, hogy  az 1521-ben vert II. Lajos által veretett ezüst dénáron a K és A betűk Körmöcbányát, illetve Alexius Thurzót jelentik. Tehát nem Thurzó kamaragróf önálló pénzveréséről van szó, hanem mindössze arról egy 1453-ban kiadott rendelet szerint a körmöcbányai pénzverdénél a pénzeken az éremkép mezőjében jobbról a pénzverő, balról pedig a kamaragróf nevének első betűjét fel kell tüntetni.
Ha látszólag már ennyire elkalandoztunk, a Zrínyiek pénzverésétől, akkor említsük meg azon keveseket - távolról sem érdemtelen személyeket -, akik ezer év során kiérdemelték, hogy a kizárólagos uralkodói privilégiumként számon tartott pénzverést törvényes jogon gyakorolhatták.

- Újlaki Miklós (1420 körül - 1478). 1471-1478 között címzetes boszniai király
- III. Zrínyi Miklós gróf (1488? - 1534)
- Esterházy Miklós gróf (1714 – 1790) 1762-től herceg
- Batthyány Károly gróf (1698 – 1772) 1764-től herceg
- Batthyány Lajos herceg (1753 – 1806)

Ezen kis kitérő után megállapíthatjuk, hogy a hivatkozott Unger irodalomjegyzék a Zrínyi Miklósra való hivatkozásnál az évszámadatoktól eltekint. (ÉH. I. kötet 251. lap, II. kötet 227. lap). Huszár Lajos pedig hivatkozott munkájában Gvozdansko (Kosztainica) címszó alatt úgy foglal állást, hogy pénzverési engedéllyel az 1534-ben elhunyt III. Zrínyi Miklós rendelkezett, aki apja volt az 1566-ban hősi halált halt e néven negyedik Zrínyi Miklósnak. Ez utóbbi megállapítást kell elfogadnunk annál is inkább, miután különböző történelmi munkák és okmányok ezt támasztják alá, míg a szigetvári Zrínyi Miklós ilyen irányú tevékenységéről, illetve jogáról semmiféle adat nincs.

Tekintsük át röviden a rendelkezésre álló forrásokat: Az 1534-ben elhunyt Zrínyi Miklósról kevés írásos dokumentum maradt fenn. Legfőbb ténykedése a megszerzett családi javak megőrzése és gyarapítása volt. Kora oligarcháitól semmiben sem különbözött, céljai elérése érdekében kortársaihoz hasonlóan semmilyen eszköztől sem riadt vissza. Vádolták „törökvezetéssel” - miszerint birtokai sértetlenül hagyásáért háborítatlanul átengedte a törököt más területeket rabolni, fosztogatni -, adó fizetésével a töröknek. Mint II. Lajos alattvalója, már 1524-ben titkos alkudozást folytat Ferdinánd ausztriai herceggel - a későbbi I. Ferdinánd magyar királlyal -, arról, hogy átadja neki gvozdanskói és lesnyicei bányáit krajnai és istriai birtokokért. A bányák komoly értéket képviselhettek, ha Ferdinánd csak előleges alkuképpen is egy egész terjedelmes grófságot falvaival együtt, és egy várost hajlandó cserébe adni értük. A titkos alkuról Budán értesülnek, II. Lajos jogosan tiltakozik sógoránál, Ferdinándnál - egyben Zrínyit fej- és jószágvesztésre ítélteti -, ugyanis Zrínyi a kérdéses bányákat már jóval előbb a magyar uralkodónak alkudta el. A II. Lajossal folytatott korábbi egyezség eredményezhette, hogy III. Zrínyi Miklós denárokat verethetett. Ismert példányain 1521 és 1526 évszám szerepel II. Lajos nevével és a Zrínyiek sasszárnyas címerével. (C.N.H. II. 307, Unger 678, Huszár 844.)

A mohácsi katasztrófa és II. Lajos szerencsétlen halála után a horvát főrendek többsége - köztük a Zrínyiek is -, Ferdinánd ausztriai főherceg 1526. december 16-i magyar királlyá koronázását követően alig két héttel, hűségesküt tesz a Habsburg uralkodó biztosainak. Talán a korábbi bánya alkuk is közrejátszhatnak, hogy Zrínyi Miklós továbbra is verethetett pénzt, immár Ferdinánd nevével, de a Zrínyi címer szerepeltetésével. I. Ferdinánd 1529. november 18-án adott engedélyt Zrínyinek Gvozdanskóban ugyanolyan magyar pénz verésére azonos pénzlábbal (finomsággal), mint történik az a többi pénzverőházban. (C.N.H. III. 57, 59, 60, 61, 65. Huszár 952-957.) A pénzverésre vonatkozólag 1530. július 20-án adtak ki részletes instrukciót. E helyütt nem részletezve a III. Zrínyi Miklóshoz köthető pénzverés mennyiségét, a kivert pénzfajták verőtövi eltéréseit, évszámait, fontos megjegyezni, hogy a sasszárnyas Zrínyi címer feltüntetésén át az N-S, L-G verdejegyig 1530 és 1532 között számos variáció különböztethető mega numizmatikusok legnagyobb örömére. Az N-S verdejegy feloldása Nicolaus – Serin, ilyen verdejegyű érmék 1530 és 1531 évszámokkal szerepelnek. Az L-G jegyű veretek szintén Zrínyi Miklós nevével hozhatók összefüggésbe, ugyanis ezeken a vereteken is szerepel a Zrínyiek sasszárnyas címere, továbbá okmányok bizonyítják, hogy Zrínyi a pénzverést 1532. május 15-én átengedte két laibachi polgárnak, (L)eonhart (G)ruebernek és Max Stettnernek. A pénzverés legkésőbb 1534-ig folyhatott, mert az okmányok III. Zrínyi Miklós nevét 1533-ban említik utoljára, más források szerint pedig 1534 tavaszán elhunyt. 1533 után nem is fordul elő Zrínyi-címeres veret. Denárjain kívül kevés számban előfordul garas, vastagveretű garas, illetve tallér veret is, de ezek a napi pénzforgalomban nem játszottak szerepet, ritkaságuknál fogva inkább emlékérem jellegük lehetett.

Fia, a történelmünkben szigetvári Zrínyi Miklósként hallhatatlan nevet szerző hős minden valószínűség szerint 1508-ban született. Teljes bizonyossággal kizárható, hogy 1521-ben, mint kiskorú, de később, 1530-ban 22 évesen királyi kegyként pénzverési jogot kapott volna. Befolyása és hatalma majd csak 1539 után nő meg, amikor is egyik várukban a Ferdinánd király által hűtlenséggel megvádolt Katzianer helytartót máig tisztázatlan körülmények között meggyilkolták. További szempont lehet, hogy a kérdéses érméken szereplő címerábrázolásban csak a sasszárny szerepel. A szigetvári Zrínyit ábrázoló metszeteken már függőlegesen hasított címerpajzs szerepel, melynek heraldisztikailag tekintve jobboldali mezője megőrzi a sasszárnyakat, míg a baloldali mezőbe új motívumként várfal és torony jelenik meg. Horvát források szerint a gvozdanskói bányában csak 1578-ban hagytak fel a termeléssel, tehát amennyiben IV. Zrínyi Miklós kapta volna a pénzverési jogot, semmi nem indokolja, hogy nagy kegyben állván I. Ferdinándnál, e jövedelmező tevékenységet 1533 után miért nem folytatta 1566-ban bekövetkezett haláláig.
Fentiek alapján tehát kellő megalapozottsággal állíthatjuk, hogy a kérdéses Zrínyi-érmék nem a szigetvári hős, hanem apja, az 1534 tavaszán elhunyt III. Zrínyi Miklós nevéhez köthetők.

 Temesvári Jenő

Felhasznált irodalom:

Harsányi Pál: Adatok a Corpus Nummorum Hungariae III. kötetéhez N. K.13-20 (1914-1921)
Huszár Lajos: Habsburg-házi királyok pénzei 1526-1657 Akadémiai, Bp. 1975.
Huszár Lajos: Münzkatalog Ungarn, Corvina 1979.
Ivan Rengjeo: Kovnica Nikola III. Zrinskog u Gvozdanskom Num. Vijesti, 8. (1861) 1-19.
Johann Néwald: Zrínyi Münzen. Monatsbl. 1. (1883) 3-4.
Salamon Ferenc: Az első Zrínyiek. Kiadja Heckenast Gusztáv, Pest, 1865.
Unger Emil: Magyar Éremhatározó I-II. MÉE. Bp. 1980.

 

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://temesvarijeno.blog.hu/api/trackback/id/tr261660027
süti beállítások módosítása