A XVII. század végén állandósult a háborús helyzet, a törökök által támogatott magyar protestáns erők harcoltak a Habsburgok és a katolikus főurak ellen Magyarország szabadságáért. A Kárpátok előtere azóta számított háború dúlta területnek, mióta a törökök megszállták Magyarország középső részeit (hódoltság). Az itt élő ruszinok sokat szenvedtek mindkét fél katonáitól, mindennaposak voltak a fosztogatások a falvak felgyújtása, a templomok kirablása és lerombolása. 1670-ben a protestáns felkelők a Michalovci elleni hadjáratuk során elfoglalták Klokochovo-t is. A lakosság félelmében a templomba menekült és esedezett a Szentanya segítségéért, akiben olyannyira bíztak, és akinek a tiszteletére a templomot emelték. Miközben imádkoztak, az ikon a könnyeit hullatta. Hirtelen kivágódott a templom ajtaja és a kurucok beözönlöttek. Mindent felforgattak, a kegytárgyakat összetörték. Az egyik katona, miközben a kereszt összetörésére készülődött, észrevette a könnyező ikont, amely annyira felbőszítette, hogy átszúrta azt kardjával. Az ikon azonban tovább könnyezett, így a megátalkodott kuruc leszaggatta azt a tartószerkezetről és a földre dobva megtaposta. A hívek ezt már nem tudták elviselni, egyikük ellökte a katonát, egy másik pedig felkapta a sérült ikont és elmenekült vele az erdőbe. A kurucok felgyújtották a templomot és porig égették, a csodatévő ikon azonban megmenekült. A kurucok távozása után az addig rejtegetett ikont elvitték a Prjashev-i városházára és ott az elöljárót megkérték, hogy őrizze meg számukra, amíg újjáépítik a templomot. A Sharish nevű körzet, ahova Prjashev is tartozott a Munkács várát is uraló Rákóczi-család örökletes birtoka volt. Ebben az időben a birtokok örökösének számító I. Rákóczi Ferenc még kiskorú volt, így anyja, Báthory Zsófia grófnő gyámkodott felette, illetve Ő kezelte az uradalmakat. Miután Báthory Zsófia kálvinista férje, II. Rákóczi György meghalt, az özvegy buzgó katolikussá vált és erre kényszerítette az uralma alá tartozókat is. A Kárpátok történetét később megíró Locskai Mihály atya szerint Báthory grófnő a ruszinok által gyakorolt, bizánci eredetű, görögkeleti vallási elemeket is elfogadta és beépítette a templomi liturgiákba és szertartásokba, engedélyezte az ünnepeiket, sőt járatos volt az ó-szláv nyelvben is. Jellemző, hogy egy, az aláírásával szentesített ó-szláv nyelvű imádságos könyvet is kiadatott 1679-ben. Miután a grófnő hírét vette a csodatévő ikonnak és annak megmenekülésének rendkívül izgatottá vált, és egész egyszerűen utasította a Prjashev-i elöljárót, hogy adja át számára a kegytárgyat. A parancsnak nem lehetett ellenszegülni, így az ikon a Munkácsi várba lett szállítva, ahol a kápolnában helyezték el. Báthory grófnő rendkívül ragaszkodott a könnyező ikonhoz, sérüléseit kijavíttatta és drágakövekkel, valamint finom ruhaanyagokkal díszítette. A grófnő halála után az ikon továbbra is a család birtokában maradt a Munkácsi vár kápolnájában. I. Rákóczi Ferenc felesége, Zrínyi Ilona szintén nagyon tisztelte és szerette a kegytárgyat, hitt csodatévő erejében, családi kincsnek tekintette. Férjének korai halálát követően Zrínyi grófnő vette át a családi javak irányítását, mivel lánya Júlia és fia, II. Rákóczi Ferenc még kiskorúak voltak. 1682-ben másodszor is férjhez ment az egyik legismertebb lázadóhoz, a dúsgazdag Thököly Imréhez. A császári erők később vereséget mértek a Thököly vezette lázadókra, így annak Törökországba kellett menekülnie. 1688-ban, amikor a császáriak a végsőkig kitartó Munkács várát is elfoglalták, Zrínyi Ilona engedélyt kapott, hogy a száműzetésben Törökországban, Nikomédiában (ma Izmit) élő férjéhez csatlakozzon és a családi vagyontárgyak egy részét is magával vihesse. A törökök által készített leltárban találunk egy utalást: „a Zrínyi Ilona által kimenekített vagyontárgyak között van egy csodatévő ikon, mely a Szentanyát, Jézus édesanyját ábrázolja, ezt Klokochovo-ból hozatta el Báthory Zsófia, Zrínyi Ilona férjének anyja. Ezt a kegytárgyat különösen nagy becsben tartotta a Zrínyi grófnő is”. (Ez a legfőbb bizonyíték arra, hogy magával vitte Törökországba) Édesanyja halálát követően (1703) az első házasságból született II. Rákóczi Ferenc visszahozatta az ikont Törökországból, és eredeti helyére a munkácsi vár családi kápolnájában helyeztette el. 1703-ban, Thökölyhez hasonlóan Ő is kirobbantott egy hosszú felkelést (Rákóczi szabadságharc), mely vereséggel végződött. 1711. augusztus 11-én a császári haderő ismét elfoglalta Munkács várát. Rákóczi nem hódolt be az uralkodónak, száműzetésbe vonult, vagyonát elkobozták. A csodatévő ikon a többi vagyontárggyal együtt Bécsbe, a kincstárba került. Az ikont később a császári palota egyik kis családi kápolnájában helyezték el. Prjashev elöljárója kérvényezte, hogy az ikon visszakerülhessen a Prjashev-i városházára, ahonnan Báthory Zsófia elvitette, de VI. Károly császár a kérést visszautasította. Végezetül egy megismételt kérésnek eleget téve Mária Terézia egy hiteles másolatot készíttetett a kegytárgyról és azt 1769-ben ünnepélyes keretek között Prjashev-nek ajándékozta. Az ikon alá egy képaláírást készíttetett, melyen ez áll: „Ennek az ikonnak az eredetije, mely a Szentanyát ábrázolja, egy Klokochovo nevű kis faluban a könnyeit hullatta a ruszin emberekért, akiket a protestáns katonák sanyargattak 1670-ben. A képet átszúrták, mely ezt követően még jobban könnyezett”. (az eredeti angol szöveg ezt írja: "True icon of the Blessed Mother of God, which in 1670 was seen to shed tears by many people in the church of the Rusyn village of Klokochovo, Vienna county in Northern Hungary; afterwards, when certain Protestant soldiers pierced it with a bayonet, it burst into copious tears." Amiben a Vienna county az Bécs vármegyét jelent, de ez nyilvánvaló tévedés) A másolat hátuljára az azt készítő bécsi művész az alábbi feliratot helyzet el: F. Kramer, 1769. A másolat sokáig a Prjashev-i városháza falán lógott, 1904-ben azonban Vályi János püspöknek adományozták. Restaurálását követően 1907. augusztus 12-én ünnepélyes keretek között a püspöki kápolnában helyezték el. A Klokochovo-i hívek kérték a püspököt, hogy adja nekik a másolatot, hogy az eredeti helyére az 1670-ben lerombolt, de azóta újjáépített templomban helyezhessék el. A püspök azonban nem akart megválni a másolattól sem, így utasította Ignatius Roshkovics művészt, hogy készítsen egy újabb másolatot. Végül ezt adta oda 1913-ban a Klokochovo-i templomnak, mely híres zarándokhellyé vált. A II. Világháború idején a zarándoklatok egyre nagyobb nehézségekbe ütköztek és a templom is komoly károkat szenvedett. 1945 után a háborúban győztes és megerősödött kommunista diktatúra, valamint a közigazgatási határok megváltoztatása is gátolta a zarándoklatokat. A területet Paul Gojdich püspök alá rendelték. Később kinevezték Chekan János atyát a Klokochovo-i egyházterület vezetőjévé. 1946-ban megkezdődött a templom helyreállítása és újra folytatódtak a zarándoklatok is, miután a Vatikán engedélyével búcsújáró hellyé nyilvánították. Több mint 40.000 zarándok érkezett a következő években, hogy láthassa az 1670-ben csodát tévő ikon másolatát. Látva a hívek fokozódó lelkesedését a következő zarándoklatkor Chekan atya Basil Hopko segédpüspök közreműködésével megkoronázta az ikont. Ez volt azonban az utolsó zarándoklat, mert a kommunisták betiltották azt. Adódik a kérdés, hol található az eredeti csodatévő ikon? Biztosat senki nem tud. Számos alapos kutatást végeztek a bécsi Császári palotában, főleg Mária Terézia lakosztályában, hogy megtalálják az ikont, de nem akadtak a nyomára. Az Osztrák-Magyar Monarchia bukása után ugyanis számos hívő családtag elvitt magával becses kegytárgyakat. Előkerül e még valaha? Talán a Szentanya figyelembe veszi a hívek ragaszkodást és újból csodát tesz, és felfedi, hogy hol van az eredeti Klokochovo-i könnyező ikon. A Klokochovo-i ikonra van egy utalás1885-ben, a Kamionka faluban, Spish körzetben előkerült kéziratos könyvben, mely 1724-ből származik. Ebben egy hosszabb költemény részeként van egy fohász a Klokochovo-i ikonhoz, ebből származik a bevezető idézet is. |