Szobrok, emlékhelyek

Numizmatika - Filatélia

Veterán autók

Könyvek, olvasmányok

2009.12.06. 13:07 :: temesvarijeno

A könyvek, az olvasás, – majd felkelve a fotelból a kirándulás, utazás -, mindig meghatározó szerepet játszottak életemben. Talán négy-öt éves lehettem, amikor Édesanyám ölében ülve hallgattam ahogy estéről estére olvassa nekem az Egri csillagokat. Ezek a téli esték a duruzsoló kályha mellett,  a villanykörte sápadt fényében, életre szóló, meghatározó élményként maradtak meg. Aztán kicsit későbbről két áldott emlékű ember jut eszembe, ha könyvet veszek a kezembe: Egyikük Suda Jánosné, Éva tanító néni, aki úgy tudta tanítani az általános iskola harmadik osztályában a  magyar nyelv- és  irodalmat, hogy egész életemre könyvet adott a kezembe. Másik tanítóm a tudós Boglucz Béla tanár úr, aki földrajzot tanított, úgy, hogy számunkra már a hatvanas években sem léteztek határok, az óráin bejártuk az egész világot. Soha nem felejtem, úgy repült az idő, hogy amikor megszólalt a szünetet jelző csengő, az egész osztály összerezzent, mintha valami álomból ébredtünk volna. Ha könyvesboltban, antikváriumban keresgélek, vagy leemelek egy könyvet a polcról, még több mint negyven év után is érzem, hogy fogják a kezemet. Remélem soha nem engedik el!

Akkoriban még nem volt Lego, meg mindenféle csodajáték, az Úttörő Áruház és néhány játékbolt kirakata szegényes volt, tömegek bámulták a kirakatokat, és órák hosszat álltak sorban, ha valami újdonság érkezett. Egy-egy fém és faépítőn, lendkerekes autón kívül szüleimtől mindig könyvet kaptunk karácsonyra. Verne Gyula, May Károly (mi csak így ismertük a nevüket), Molnár Gábor, Dékány András, Fekete István, Jókai Mór könyveit izgalommal bontogattuk ki a csomagolásból, és már a fa alatt olvasni kezdtük. Megszűnt körülöttünk a világ. Jó lenne hinni, hogy ma is ilyen varázsa van a könyvnek.

A könyveket később már nemcsak olvastam, hanem készítettem is. Nyomdász voltam életem egy szakaszában. Okos, szép szakma, csak kellő alázattal művelhető. Megtanított fejet hajtani a kultúra, a tudás, a humánum előtt. A Kossuth Nyomda,  jó iskola volt, mestereim nemcsak a szakmát tanították meg, hanem segítettek eligazodni az élet dolgaiban is.

Egy darabig az ember korának megfelelően bizonyos szerzőket olvas. Aztán mindent olvas, aztán kialakul, hogy mit olvas, és mit nem olvas. Sajnos – és talán szerencsére is – mindent nem lehet elolvasni. Az ember azt hiszi, hogy már nagyon sok ismerettel rendelkezik, aztán eljön az a pillanat, amikor rájön, hogy mennyi mindent nem tud még, és mennyi mindent soha nem is fog tudni. Ez van akinek elveszi a kedvét, mások konok elszántsággal vetik bele magukat az olvasásba, megint mások – talán ezek közé sorolnám magam  – elkezdenek szelektálni, lemondva a nagy egész elérhetetlenségéről, inkább beleássák magukat egy-egy téma, vagy kor megismerésébe. Könyvtáram az évtizedek során több ezer kötetre gyarapodott, megértő hitvesem az újabb és újabb könyvek, könyvállványok érkezésébe csak azzal az ígérettel egyezett bele, hogy takarításkor tevékeny részt vállalok a polcok körül. Nagy szerencsémre nem erőssége a számonkérés…

Manapság már nem bővül olyan mértékben a könyvtáram, mint korábban. Amikor már órákig tart, hogy megtaláljak néhány információért egy könyvet, akkor rájön az ember, hogy szelektálni kell. Segített a dolgon, hogy a fiam önálló életét megkezdve, elvitte a számára fontosakat. Egy részük a hétvégi házban, mások a garázs polcain leltek új otthonra. Aztán néha némelyek helyet cserélnek, visszakeverednek a lakásba. Egyre többször kapom magam azon, hogy vágyat érzek arra, hogy újraolvassak rég feledett, mégis bennem élő könyveket. Öregszem…

Egy időben – vagy harminc éve – elkezdtem kiirogatni az éppen olvasott könyvekből azokat a gondolatokat, idézeteket, amelyek akkor jelentőséggel bírtak számomra. Aztán valamiért abbahagytam. A napokban a kezembe került egy ilyen füzet. Mintha sötét szobában lámpát gyújtanának. Egyszerre megelevenedtek rég feledett versek, olvasmányok, akkori életem emlékképei. Ahogy akkor kiírogattam a nekem tetsző gondolatokat, most kicsit megválogatva újra lejegyzem majd őket ide. Keretbe foglalva talán az “Olvastam valahol..” címet adnám neki.

Könyvtáramat nézegetve sokszor eljátszom a gondolattal, ha Robinson Crusoe sorsára jutnék, milyen könyveket vinnék társaságul magammal. Kedvenc olvasmányaimat “Sziget könyvek”-nek neveztem el, amelyek mindenképpen utazóládámba kerülnének, ők azok, amelyekhez mindig vissza-visszatérek, sokszori el, vagy beleolvasás után is találok új gondolatokat bennük, valahogy mindig jókor kerülnek a kezembe, mindig segítenek valamit helyesen láttatni, megérteni. Szeretném ezeket a “Sziget könyveket is itt felsorolva e helyütt együtt látni. Érdekes és tartalmas időtöltésnek ígérkezik összeállítani ezt a listát, ami sokuk újraolvasásának lehetőségét kínálja.
 

komment

Címkék: konyvek olvasmanyok

A bejegyzés trackback címe:

https://temesvarijeno.blog.hu/api/trackback/id/tr821577697
süti beállítások módosítása