Apuka Világa

Mielőtt megismerkednénk a címben megnevezett Intézet meglehetősen ritka sportérmével, érintőlegesen tekintsük át magának az intézetnek a történetét és felépítését.

A Sopronban élő Zahradnikné, Bolza Matild 1850-ben gyűjtést indított, hogy egy intézetet állítsanak fel a tiszti árva lányok részére. 1870-től indult meg az oktatás 7 osztállyal (2 elemi, 2 polgári, 3 tanítóképző). A nevelés időtartama 10 év volt, és 8-10 éves kortól vettek fel a növendékeket. Az oktatás német nyelven folyt.

A bemutatásra kerülő sportérem szempontjából ezúttal azonban csupán az 1920-as évtől kezdődő időszakot kell kiemelnünk. Az Osztrák-Magyar Monarchia szétesését, majd a békeszerződéseket követően az akkori Magyar Katonatiszti Leánynevelő Intézet osztrák tanárai is elhagyták az iskolát - a cseh, lengyel, horvát és osztrák növendékeket még 1918-ban hazaküldték -, melynek épületébe antant misszió költözött. A nevelőintézet oktatási anyagait, teljes tárgyi felszerelését Győrbe, ill. Egerbe szállították, így gyakorlatilag megszűntek az iskola oktatási feltételei.

Ami a tananyagot illeti, abban a különböző iskolatípusoknak megfelelően alakult az órarend, ill. a képzés. A más iskolatípusokban megszokott humán és reáltantárgyakon kívül - csak kiragadva - a szakképzésben hangsúlyt kapott a fehérnemű javítás, ruhakészítés, az angol, francia és német nyelvoktatás, az e nyelveken való gyorsírás elsajátítása, irodai szaktanfolyam és a tanító (nevelő) képzés.
Az intézet napirendje feszes és fegyelmezett, mondhatni katonás volt. Hétfőtől szombatig reggel 6.30-tól este 19.30-ig szigorú időbeosztás szabályozta a növendékek életét. Az ébresztőt követően torna és hálórend, tisztálkodás, majd 7.40-től 20 perces reggeli következett. 08 órától 13.40-ig 45 perces tanórák voltak 10 perces szünetekkel. 10.35 és 11.05 között második reggeli és kötelező tartózkodás a szabadban, majd 13.40ig folytatódtak a tanórák. 13.45-től ebéd, délután séta, csoportos játék, sportolás, uzsonna, majd ismétlés, korrepetálás, készülés a másnapi órákra volt a program. A vasárnap jelentett némi enyhítést a szigorú napirendben, amikor is reggel 07 órakor volt ébresztő, majd istentisztelet, levélírás, mozi, séta, csoportos kirándulás enyhítette a kimerítő hét fáradalmait. A növendékek minden hónap első és harmadik vasárnapján kimenőt kaptak.
A magas színvonalú képzés, az intézmény fegyelmezett rendje garantálta, hogy az innen kikerülő végzettek az életben is megállják majd a helyüket. Az intézet növendékének lenni rangot jelentett a középosztálybeli társadalom körében.

Mindezek előrebocsátása után ismerkedjünk meg magával a sportéremmel: Előre kell bocsátanom, hogy az érmen szereplő adatokon, annak méretbeli leírásán kívül sajnos az érem tervezőjének nevére, a sportverseny szakágára, az elért helyezésre, a díjazott személyére vonatkozóan semmiféle szakirodalom, hivatkozás, egykori növendék visszaemlékezése nem áll rendelkezésre. A helyezést illetően ez alól az 1939-es év érem kivétel, ezen ugyanis az évszám alatt az I. helyezést feltüntették. Az 1935-ös évből két példányom is van, és ebből az évből több is létezik, ami arra enged következtetni, hogy több sportágban osztották ki.
Az sportérem köriratában az Intézet székhelye, Sopron sincs feltüntetve, annál hangsúlyosabb helyet kap viszont a Zrínyi család jól ismert családi címere.
Gyűjteményemben az 1934, 1935, 1936, és 1939 évekből vannak példányok.

Az évente megrendezett intézeti sportverseny belső rendezvény lehetett, mivel más hasonló profilú leánynevelő intézet ez időben nem működött Magyarországon.

Temesvári Jenő

Irodalom:

Németh Ildikó - Závodi Szilvia: A soproni Tiszti Leánynevelő Intézet története1850-1945.