Szobrok, emlékhelyek

Numizmatika - Filatélia

Veterán autók

Múltidézés Vértes Antal nagykanizsai fényképésszel

2009.12.06. 21:32 :: temesvarijeno

A Nagykanizsai Takarékpénztár palotáját a megye első bankja építtette székházaként 1879-1888 között, eklektikus stílusban. A szomszédos ház megvásárlása, átépítése, megmagasítása után 1888-ban alakult ki a székház ma ismert, teljes képe. A földszinten működött a 20. század elején ifj. Wajdits József könyv- és lapkiadó kereskedése, Vértes Antal fényképészeti műterme a Csengeri utcai oldalon, majd a két világháború között Szomolányi Gyula divatáruháza. A saroképületet erre emlékezvén ma Szomolányi saroknak is nevezik. Az időközben az épület díszét képező kupolát elbontották, majd 1988-90-ben újra építették. Címereit 1992-ben a Városvédő Egyesület készíttette.

Vértes Antalról sem lehet sokkal többet tudni, korszerű, jól felszerelt műterme bizonyára közkedvelt és látogatott volt. Működésének ideje az 1880-as évek elejétől az 1920-as évek közepéig határolható be.


A Zalai Közlöny 1907. évi decemberi számában az alábbi hírdetést teszi közzé:

„Újdonság!
Az it. (igen tisztelt) közönség szíves tudomására hozom, hogv műtermemet előkelő fővárosi és külföldi fényirdák mintájára, a mai kor legújabb vívmányai szerint, villamos fényreflektorokkal láttam el, így azon helyzetben vagyok a mai naptól fogva, a legelőnyösebb világítás mellett, az időjárástól teljesen függetlenül ünnep- és vasárnap is reggeli 8 órától esti 8 óráig felvételeket eszközölhetek előzetes bejelentés esetén későbben is. Bálok és egyéb estélyek alkalmából műtermem a késő esti órákban is nyitva van, ugy, hogy a közönség közvetlen az estélyek látogatása előtt is fényképeztetheti magát. Ezen uj eljárás szerint felvett képek semmiben nem különböznek a nappal felvett képektől. Műtermemet a jövőben is szives pártfogásukba ajánlva, vagyok teljes tisztelettel
VÉRTES ANTAL fényképész
Csengery ut 1. Nagykanizsai takarékpénztár épületében földszint.”
Kirakataim megtekintésére felhívom a közönség szíves figyelmét.

A keménykarton elő- és hátlapi Vértes cégjelzésű fényképek stílusa mindhárom képen különböző, összehasonlító képek hiányában készítési idejük jelenleg nem datálható.

Egy másik hirdetés 1908 januárjában a következőkről tájékoztatta a város és környéke nagyérdemű közönségét:

„Arczképek!
Tisztelettel jelentem, hogy műtermemet a legmodernebbül rendeztem be, annyira, hogy ehez hasonlók csak a legnagyobb városokban találhatók, továbbá, hogy egy kitűnő erőt szerződtettem azon célból, hogy Nagykanizsa és vidéke t. közönségének valóban művészi képeket szállíthassak. Készítek tehát mindennemű fényképeket és festményeket, vizit életnagyságu alakokban, családi- és csoportképeket, kép specialitásokat, gyermekfelvételeket stb. nem mesterkélt, hanem természetes beállítással, élethü hatással, művészi világítással. Egyúttal van szerencsém kirakataimra felhívni a t. közönség figyelmét.
VÉRTES ANTAL fényképész Nagykanizsa, Csengery-utcza földszint.”

Nagykanizsa főutcája az 1900-as évek elején. A gazdag kereskedőváros századelői hangulata. A Takarékpénztárral átellenben a Csengeri utca sarkán az Első Magyar Általános Biztosító Társaság alsó képen látható palotája még nem épült meg.
A Csengeri utcza 1. sz. épület, előtte a Turul-emlékmű. Szemben a Biztosító Társaság palotája.

Zalai Közlöny 1907. december

"Fényképezés esti világításnál. A nagykanizsai fényképészüzlet egy bravúros lépéséről számolhatunk be. Ma már semmi akadálya sincs annak, hogy valaki magát este, vagy bármily borús időben is lefényképeztesse. - Ugyanis Vértes Antal fényképész Csengery-uti műtermét villamos reflektorokkal szereltette fel és így borús időben, vagy este is eszközölhet felvételeket. A felvételek semmivel nem különböznek a nappali világításos képektől. Sok egyéb között van egy érdekes előnye is ezen uj berendezésnek Ugyanis Vértes műtermét bálok, partik rendezvények alkalmával is késő estig nyitva tartja és így a közönség báli öltözékében megörökíttetheti magát. Vértes Antal hirdetését olvasóink figyelmébe ajánljuk."

Tringer János nagypapa és felesége az 1900-as évek első évtizedében többször járhattak Nagykanizsán, ahová talán vasúton vagy közúton juthattak el a szomszédos Somogyból, netán a Tolna megyei Nagyszokolyból. Knézich Gizella talán még hajadonként kereshette fel Vértes Antal fényképész műtermét a Somogy megyei Berzenczéről. Álló alakos portréja a korra jellemző mesterkélt beállítást és a nem túl fantáziadús installációt tükrözi, de ez akkoriban Bécstől Budapesten át Kolozsvárig az egész Monarchiában jellemző volt. A portré kivitelezését tekintve nem marad el a nagyvárosi műtermek technikai színvonalától. Tringer János 1909-ben már a Déli Vaspálya Társaság alkalmazottjaként szerepel a Vasúti Almanach-ban, így a szintén Vértes Antal műtermében készült csendőr egyenruhás - tizedesi rendfokozatú - fotográfiája majd a néhány évvel későbbi szakaszvezetői rangjelzésű portré is az 1909 előtti években készülhetett. Megismerkedésük helyéről és idejéről nem maradt adat, egyéb nagykanizsai kötődésük sem ismert. 1912. január 24-én kötöttek házasságot, Budapesten éltek, ezt követően már aligha járhattak a dél zalai városban.

Temesvári Jenő

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://temesvarijeno.blog.hu/api/trackback/id/tr951578966
süti beállítások módosítása