A Nagykanizsai Takarékpénztár palotáját a megye első bankja építtette székházaként 1879-1888 között, eklektikus stílusban. A szomszédos ház megvásárlása, átépítése, megmagasítása után 1888-ban alakult ki a székház ma ismert, teljes képe. A földszinten működött a 20. század elején ifj. Wajdits József könyv- és lapkiadó kereskedése, Vértes Antal fényképészeti műterme a Csengeri utcai oldalon, majd a két világháború között Szomolányi Gyula divatáruháza. A saroképületet erre emlékezvén ma Szomolányi saroknak is nevezik. Az időközben az épület díszét képező kupolát elbontották, majd 1988-90-ben újra építették. Címereit 1992-ben a Városvédő Egyesület készíttette. Vértes Antalról sem lehet sokkal többet tudni, korszerű, jól felszerelt műterme bizonyára közkedvelt és látogatott volt. Működésének ideje az 1880-as évek elejétől az 1920-as évek közepéig határolható be. |
|
„Újdonság! |
|
A keménykarton elő- és hátlapi Vértes cégjelzésű fényképek stílusa mindhárom képen különböző, összehasonlító képek hiányában készítési idejük jelenleg nem datálható. | |
Egy másik hirdetés 1908 januárjában a következőkről tájékoztatta a város és környéke nagyérdemű közönségét: „Arczképek! |
|
Nagykanizsa főutcája az 1900-as évek elején. A gazdag kereskedőváros századelői hangulata. A Takarékpénztárral átellenben a Csengeri utca sarkán az Első Magyar Általános Biztosító Társaság alsó képen látható palotája még nem épült meg. | |
A Csengeri utcza 1. sz. épület, előtte a Turul-emlékmű. Szemben a Biztosító Társaság palotája. | |
Zalai Közlöny 1907. december "Fényképezés esti világításnál. A nagykanizsai fényképészüzlet egy bravúros lépéséről számolhatunk be. Ma már semmi akadálya sincs annak, hogy valaki magát este, vagy bármily borús időben is lefényképeztesse. - Ugyanis Vértes Antal fényképész Csengery-uti műtermét villamos reflektorokkal szereltette fel és így borús időben, vagy este is eszközölhet felvételeket. A felvételek semmivel nem különböznek a nappali világításos képektől. Sok egyéb között van egy érdekes előnye is ezen uj berendezésnek Ugyanis Vértes műtermét bálok, partik rendezvények alkalmával is késő estig nyitva tartja és így a közönség báli öltözékében megörökíttetheti magát. Vértes Antal hirdetését olvasóink figyelmébe ajánljuk." |
|
Tringer János nagypapa és felesége az 1900-as évek első évtizedében többször járhattak Nagykanizsán, ahová talán vasúton vagy közúton juthattak el a szomszédos Somogyból, netán a Tolna megyei Nagyszokolyból. Knézich Gizella talán még hajadonként kereshette fel Vértes Antal fényképész műtermét a Somogy megyei Berzenczéről. Álló alakos portréja a korra jellemző mesterkélt beállítást és a nem túl fantáziadús installációt tükrözi, de ez akkoriban Bécstől Budapesten át Kolozsvárig az egész Monarchiában jellemző volt. A portré kivitelezését tekintve nem marad el a nagyvárosi műtermek technikai színvonalától. Tringer János 1909-ben már a Déli Vaspálya Társaság alkalmazottjaként szerepel a Vasúti Almanach-ban, így a szintén Vértes Antal műtermében készült csendőr egyenruhás - tizedesi rendfokozatú - fotográfiája majd a néhány évvel későbbi szakaszvezetői rangjelzésű portré is az 1909 előtti években készülhetett. Megismerkedésük helyéről és idejéről nem maradt adat, egyéb nagykanizsai kötődésük sem ismert. 1912. január 24-én kötöttek házasságot, Budapesten éltek, ezt követően már aligha járhattak a dél zalai városban. Temesvári Jenő |
Múltidézés Vértes Antal nagykanizsai fényképésszel
2009.12.06. 21:32 :: temesvarijeno
komment
A bejegyzés trackback címe:
https://temesvarijeno.blog.hu/api/trackback/id/tr991578966