Apuka Világa

A Zrínyiek iránti rajongásom és tiszteletem kezdeteire már nem emlékszem. És, az elmúlt évtizedekben számtalanszor feltett kérdésre, hogy - „miért éppen ők?” - szintén nem tudom a választ. Számomra természetes, magától értetődő, eltéphetetlen ez a kapocs, minden érdekel, ami róluk elolvasható, megnézhető, megtudható és gyűjthető. Az írott források csupán a 13. századtól kezdve említik a Zrínyi ős brebiri Subich klán megjelenését és hatalmának megerősödését, meghatározóvá válását Boszniában, majd a Dalmát tengermellék városainak kegyuraiként, a birtokaikat oltalmazó váraikban, s nem utolsó sorban politikai és kereskedelmi befolyásukat Itáliában, elnyert polgárjogukat a Velencei Köztársaságban. 1347-től kezdik magukat a Anjou (Nagy) Lajos királytól Klissza (ma: Klis, Horvátország) váráért cserébe kapott új birtokközpontjuk, Zrin vára és uradalmai után Zrínyinek nevezni okirataikban, leveleikben. Három és fél évszázad generációinak során át kitörölhetetlenül beírták nevüket kivételes képességű tagjaik a magyar és horvát történelem dicső lapjaira, példát adva bátorságból, vitézségből, hazaszeretetből mind kortársaiknak, mind a kései utókornak. A Zrínyi család mindkét ágának 1691-ben (Zrínyi Ádám), ill. 1703-ban (Zrínyi János Boldizsár) történt kihalását követően sem halványult el emlékezetük. A 19. századtól kezdődően pedig a példaképekre, eszményekre vágyó utókor, és különösen az írók, költők, festőművészek életre keltik, és újra méltó helyükre emelik be nemzettudatunkba, önbecsülésünkbe e kivételes család kivételes tagjainak emlékét.
E kultusz jegyében születtek meg azok a műalkotások, szobrok, amelyeket igyekeztem számba venni az elmúlt évtizedekben Munkácstól a horvát tengermellékig (Primorje) végigjárni Magyar- és Horvátország számos városát, települését, amelyek nevükhöz köthetőek, ahol fellelhető emlékük. Mindezeket igyekeztem kezdettől fogva képeken megörökíteni, amelyek nem csak a megszerzett ismereteket segítenek feleleveníteni, hanem a több évtized során bejárt hosszú út kellemes emlékekeit is megidézik.
A bemutatásra kerülő galériák sorrendisége esetleges, nem feltétlenül követ földrajzi logikai sorrendet, mint ahogy az az életben sem történik utazásaink során. És bár törekvésem arra irányult, és ma is arra késztet, hogy minden olyan helyre eljussak, ahol a Zrínyiek is megfordultak életük során, e tekintetben még vannak tartozásaim magam felé.
Szigetvár neve egyet jelent a Zrínyi névvel, de nem csupán ezért választottam az elsőként bemutatandó emlékhelyek közül. Ide köt az első megmaradt néhány még filmes fénykép, ahová talán először a már járni, szaladgálni tudó Péter fiamat elvittük.

Péter fiam 2 és fél éves. Az első séta a várfalon 1980-ban

A Zrínyi téren is meg kellett örökíteni a nagy élményt…

A már gimnazista kamasz sokadszorra is szívesen tért vissza Szigetvárra

Ahogy múltak az évek, a kisgyerek, majd kamasz felnőtt, és már a szegedi egyetem padját „koptatta”, és csak képeken követte utazásainkat, köztük az újabb és újabb Zrínyi emlékhelyeket felkereső kirándulásainkat. Szigetvárra amúgy mindig vissza kell térni, mert a város hűségesen őrzi a Zrínyiek emlékét, újabb és újabb köztéri szobrokkal, emlékparkokkal gyarapítja a már meglévőket.
A Zrínyi szobrok - emlékhelyek bemutatásához beköszöntőnek talán ennyi elég is. Minden város, község, templom, székesegyház, vár, múzeum, ahol Zrínyi emlékeket láthattam, rövid tájékoztató ismertetővel, de leginkább képgalériákkal igyekszem majd sorjában bemutatni, remélve, hogy ez által is jobban megismerkedhet az érdeklődő a méltán híres és mindenki számára példaképül szolgáló Zrínyi család kiemelkedő tagjaival.
Ha valaki kedvet érez hozzá, kérem, tartson velem, amikor a képek segítségével újra megidézem évtizedek utazásait, emlékeit.

Temesvári Jenő