Szobrok, emlékhelyek

Numizmatika - Filatélia

Veterán autók

Három Zrínyi-adalék

2009.12.06. 21:16 :: temesvarijeno

„néha a vak is talál egy patkót”
(Vitnyédy István)


1. Evlia Cselebi Kecskevára, Zrínyi-Újvár

Az Evlia Cselebi török világutazó magyarországi utazásai 1660-1664 1904-ben jelent meg először Karácson Imre fordításában. A második kiadást 1985-ben vehettük kezünkbe. Evlia egy főrangú török kiváltása kapcsán eljutott Zrínyi Miklós muraközi birtokára, és ott szokásához híven jól körül is nézett. A jószemű utazó révén derül fény Zrínyi-Újvár helyére, melyről még a „beavatottak” közül is többen úgy vélik, hogy az nem is esik a mai Magyarország területére, vagy nem oda helyezik, ahol ténylegesen volt. Meghagy ebben a bizonytalanságban minket az említett második kiadás jegyzeteit készítő Fodor Pál is.
Nézzük, mit ír Evlia Cselebi: „A vár (t.i.: Csáktornya) egyik kapuja az északra néző Kanizsai-kapu, melynek útja a Dráva folyón keresztül a túlsó oldalon, Kanizsa földjén levő Kedskivár nevű új várhoz vezet.” Az 571.lapon ezt olvassuk: „az 1071 esztendőben (1660-1661) Zerin-oglu építette (…) Kanizsa elfoglalásának szándékával a Mura folyón innen, kanizsai földön, Kanizsához három órányi közelségben, a békekötés ellenére.”
A Légrádi-hegy Somogy és Zala határán fekvő utolsó kiemelkedését Kecskevárként ismeri a hagyomány. Földrajzi fekvése pontosan egyezik Evlia Cselebi helymeghatározásával. A jámbor muszlim Kecskevár nevét nyilván Csáktornyán hallhatta, a kedskivár megnevezés elhallás, esetleg a korabeli tájszólás következménye lehet. A török írásmód szerint a k,c,q,y, v,a,r  helynevet Fodor „e néven ismeretlen hely; talán Kis-Kővár(?)” néven jegyzeteli.
Hogy Zrínyi-Újvár helye magyar területre esik, az ma már kétségtelen. Ugyanígy a magyar Kecskevár régi helynév és az Evlia Cselebi által leírt Kedskivár összecsengése sem vitatható. Tehát a Fodor Pál által „e néven ismeretlen hely” korántsem ismeretlen.
Evlia Cselebi nemcsak Zrínyi Miklósnak vitt főrangú ajándékot, minket is megajándékozott egy becses és pontos adalékkal, nevezetesen azzal, hogy Kecskevár és Zrínyi-Újvár egy és ugyanazon hely.
 
2. Ki lehetett a téli hadjárat kőszegi krónikása?

Esterházy Pál Mars Hungaricus-ának Zrínyi-Könyvtárbeli kiadásában (1989) többször szó esik arról a névtelen magyar krónikásról, akinek Zrínyi téli hadjáratáról készült magyar nyelvű feljegyzéseit Berkeszi István publikálta a Századok 1889. évi folyamában Gróf Zrínyi Miklós horvát bán téli hadjárata 1663-ban címmel.
A névtelen krónikás Pécsről szólva többek között azt jegyzi meg, hogy a város „situsa úgy fekszik mint Kőszeg”. (Lásd a Mars Hungaricus 159. jegyzetét a 481. lapon.)
Kőszegi vonatkozású Zrínyi-adatot Fabó András 1871. évi Vitnyédy-levélkiadásából idézhetek (381-382. levél), s azt hiszem, ez közelebb visz a névtelen naplóíró személyének meghatározásához. Vitnyédy István 1664. április 3-án Sopronból segélyt kér Zrínyi számára, s kéri „Fekete uram” tábori papként való elengedését: „ Ezen alkalmatossággal azon akarám Kgteket kérnem, mivel én is elmegyek és efféle dolgokban az áhítatos imádság és isteni szolgálat nagy számú hadaknál is hasznosabb és igen szükséges is Kgtek Fekete uramat engedje meg velem eljönni, hogy imádsággal kezdjük mindennapi foglalatosságinkat…”
Ugyanezen a napon Vitnyédy Fekete István kőszegi evangélikus papnak is ír; hívja, jöjjön tábori papnak s készítsen egy szép imádságot; „Írtam az nemes tanácsnak velem Kgdet elbocsássák, mert (…) ha ő szent fölségének áhitatosan esedezünk könyörgésünkkel, megáldja az mi kivánságinkat boldog dicsőséges és hazánk javára igen hasznos kimenetellel, mert ő szent fölségével azt az nagy bestiát megszégyeníthetjük és futamtathatjuk. Nagy szeretettel kérem Kgdet, disponálja ugy maga dolgait, hogy legtovább mindjárt az innepek után való másod vagy harmadnap megindulhassunk, egy obsidióra való szép imádságot csináljon Kgd, az tavali is velünk lehet, de első dolgunk obsidio leszen. Én Kgdnek ugyan érdemes jutalmát tavaly sem adtam, ez idén sem adhatok…”
Úgy gondolom, ismervén Zrínyi jó kapcsolatait a kőszegi nemes tanáccsal s tudván, hogy Kőszegen is megszállt: Vitnyédy kérését sem a tanács, sem Fekete István nem tagadta meg, annál inkább sem, mivel közismert volt Zrínyi toleranciája a nem katolikus felekezetekkel szemben.
És úgy vélem, hogy a tábori papságot vállaló kőszegi Fekete István lehetett a Pécset Kőszeg „situsával” összehasonlító névtelen magyar krónikása Zrínyi téli hadjáratának.
Ha már Vitnyédyt fellapoztam, szeretnék még egy adalékra utalni, melyre nem szoktak hivatkozni történészeink. Vitnyédy a Fabó-kiadás 306. számú levelében, melyet Sopronban keltezett 1663. június 30-án, a következőket írja Zrínyinek: „Azonban nem ártana, ha lehetne az eszéki hidat vagy occupálni, vagy elégetni, hogy lenne derekas megakadályozása útjának (t.i.: a török hadaknak). Megnevet Ngd engemet ezen írásomért, de ne nevessen Ngd, mert néha a vak is talál egy patkót, noha elhittem, én kivülöttem is Ngdnak is nagyobb gondja vagyon énnálamnál ezekre, ugymint a ki ellen vagyon ezen machinatio dirigálva”.
Íme, az eszéki híd felégetésének a téli hadjárat előtti Vitnyédy-víziója.

3. Keszthelyi Zrínyi-képek „a csáktornyai régi sírbolt képeiről másolva”?

Úgy hallottam, hogy az 1987. évi zalaegerszegi Zrínyi-konferencián Németh József akkori megyei múzeumigazgató fegyveres őrizettel elhozatta a keszthelyi Festetics-kastélyból Egerszegre és kiállította a publikumnak azokat az ismert Zrínyi-olajképeket, amelyek egykor Festetics György megrendelésére készültek.
De vajon tud-e arról a kutatás, hogy ezeket a képeket látni Szontagh Gusztáv is elutazott Keszthelyre, és ennek a látogatásnak élményi nyomát Toldy Ferencnek Zrínyi Miklósról szóló irodalmi arcképe őrzi. Toldy Zrínyi-arcképének II. részét ugyanis Szontagh írta. „E fejezetet kérésemre Szontagh Gusztáv barátom dolgozta, s az mint kiegészítője a képnek, innen el nem maradhatott” – világosít fel Toldy. Szontagh pedig így ír:
„Nagy emberek munkái kettős érdekkel bírnak: először tartalmoknál fogva, mely soha nem lehet jelentéktelen, oktatnak; másodszor önkénytelenűl nyilvánítván saját világszemléletöket, gondolkodási és érzési módjokat, kulcsot nyújtanak tetteik s jellemök helyes felfogására. Hogy való képzetet nyerjünk felőlök, azontúl még személyeik hű képmásait kell szemlélhetnünk: s e sorok írója e kedvezményben is részesűlt. Keszthelyre vetődvén, meglátogatta a gróf Festetics-féle könyvtárt, hol a Zrínyi család tagjainak arcképei, a csáktornyai sírbolt régi képeiről másolva tartatnak fenn, s ugyan e miatt eredetiségöknél fogva hűséggel is vonzanak. A sziget hős szakálos arca férfiasságot és elhatározottságot fejez ki; unokájaé meghatóbb: nemes, férfias szépségű, szakál s barkó nélküli arcán, melynek fejérsége hollófekete szemével, bajuszával és hajával kellemes ellentétet képez, egyszersmind müveltség és lelkesség mutatkozik. Hős, tudós és költő együtt áll előttünk, s elkapatva a hatástól önkénytelenül felkiálték Vörösmartyval: >Zrínyi, dicsőségünk! Végső daliája nemünknek!<” (Az idézet Toldy Ferenc Irodalmi arcképek és szakaszok című könyve, Bp., Ráth M. kiad., 1873, 16-17. lapjáról való.)
Kérdezem: vajon honnan tudhatta Szontagh, és igaz-e, amit állít, hogy ti. a keszthelyi képek „a csáktornyai régi sírbolt képeiről másolva tartatnak fenn”? Őriznek-e erre vonatkozó megerősítő adatot a képek (a képek feliratai)? Van-e ikonográfiai hitele az állításnak?

A fenti cikk megjelent a Magyar Irodalomtörténeti Társaság folyóirata, az Irodalomismeret IV. évfolyam, 1-2 számában 1993. júliusában.
 

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://temesvarijeno.blog.hu/api/trackback/id/tr341578921
süti beállítások módosítása