Apuka Világa

A fájdalomtól lesújtott és megtört szívű férj, Kéthelyi gróf Hunyady Kálmán - aki csupán három és fél hónappal élte túl szeretett hitvesét -, továbbá az elhunyt gyermekei és a közvetlen családtagok a Budapesten nyomtatott gyászjelentésen adják tudtul, hogy kéthelyi Hunyady Alexandrine, született Buol-Schauenstein grófnő a halotti szentségek ájtatos felvétele után 1901. február 1-én, Bécsben elhunyt. Egészalakos fotográfiája a 1866-ban összeállított foto albumban maradt fent, de erről majd még lesz szó.

Amennyire az adatok alapján lehetséges, ismerkedjünk meg a rendkívül elegáns, és mai szemmel is vonzó grófnő származásával, és azzal, hogy házassága révén hogy vált a magyar főrendek közt is rangos Hunyady család tagjává.

Alexandrine (Victoria Gabriele) Buol-Schauenstein grófnő - ő felsége néhai Erzsébet császárné és királyné csillagkeresztes és palotahölgye -, 1837. 02. 21-én született Mannheimben, a Baden-Württembergi fejedelemségben.

Szülei:
Karl Ferdinand von Buol gróf (Karl Ferdinand Graf von Buol-Schauenstein Regensburg, 1797.05.17.-1865.10.28. Wien) osztrák diplomata és államférfi, 1852-1859 között külügyminiszter, és Caroline (Franziska Dorothea Josephe Maria Katharina) Isenburg hercegnő (Schwetzingen, 1809.11.25. - 1861.02.01. Mannheim).

Nővére:
Josephine Caroline Alexandra Marie von Buol-Schauenstein grófnő (Karlsruhe, 1835.10.10. - 1916.05.21. Salzburg).
Férje: Otto Paul Julius Gustav Blome gróf

Alexandrine grófnő 1862. október 6-án kötött házasságot kéthelyi Hunyady Kálmán gróffal, a Bécshez közeli Maria-Enzersdorf-ban, ahol 1876-ban majd megvásárolják azt a mindmáig nevüket viselő kastélyt - amely napjainkban szállodai és közösségi kulturális célokat szolgál - halálukig birtokolták.

A Maria-Enzersdorf-i kastély kápolnájának mennyezetfreskója és az oltár (Forrás: Internet)

Kéthelyi gróf Hunyady Kálmán 1828. október 13-án született Bécsben.
Szülei: kéthelyi gróf Hunyady Ferenc (Wien, 1804.09.17. - 1882.12.23. Wien*) és vásonkeöi Zichy Júlia grófnő (Bécs,1808.01.27.-1875.04.14. Wien).

Pályafutása fontosabb állomásai:
1846-ban lépett be a hadseregbe
A színes litográfián a fiatal lovassági tiszt még főhadnagyi rangban (Forrás. Internet)
1849-ben lovassági kapitányi rangban vett részt az Olaszországgal vívott háborúban.
1856-ban őrnagy, kamarássá nevezik ki, 1858-ban már alezredesként, a 10. huszárezred parancsnokaként harcolt. Magentánál szerzett érdemeiért megkapja a vaskoronarendet, a Solferino-i ütközetben tanusított hősiességéért a hadi ékítményes katonai érdemkereszttel jutalmazza az uralkodó.
1866-ban a poroszok elleni hadjárat után nyugállományba helyezését kéri, de 1867-ben már ismét a honvédségnél teljesít szolgálatot, mint ezredes,
1874-ben nevezi ki a Ferenc József császár és király főszertartásmesterévé,
1875-ben vezérőrnagy, 1876-ban titkos tanácsos, 1880-ban altábornagy,
1894-ben lépett elő lovassági tábornokká.

Gróf Hunyady Kálmán lovassági tábornok 25 éves jubileumára vert emlékérem

Gyermekeik:
Károly Ferenc Mátyás (Verona, 1864.12.17. - 1933.03.28. Soborsin)
Felesége: nádasdy és fogarasföldi Nádasdy Mária (Irma) grófnő (Agárd, 1873.04.28. – 1925.07.31. Soborsin*)
Esketés: 1894.06.11. Nádasdladány*
Gyermekük:
Ferenc (Agárd, 1895.04.08. – 1966.05.30.Budapest*)
Első felesége: nagylónyai és vásárosnaményi Lónyay Márta grófnő (1897.11.08. -1948.09.30. Budapest*)
Esketés: 1921.04.18. Budapest.
Második felesége: Machacek Aurélia (Kassa, 1914.07.11. – 1983.12.10. Budapest*)
Esketés: 1953.09.26. Kőtelek

Júlia (Maria-Enzersdorf bei Wien. 1867.12.22.-1943.11.21. Rief bei Hallein)
Férje: Hugo von Boos zu Waldeck gróf (Mariazell, 1869.05.10.-1945.03.19. Urstein bei Hallein)
Esketés.: 1895.04.05. Bécs

Hunyady grófnő életéről, mindennapjairól nem maradt fenn jóformán semmilyen adalék, legfeljebb csak a korabeli sajtó rövid társasági rovatainak híreiből értesülhetünk egy-egy udvari fogadásról, ahol a család rangjánál, és Erzsébet császár- és királyné melletti udvarhölgyi státuszánál fogva jelen kellett lennie. Több kastélyt birtokoltak, ahol mind az osztrák, mind a magyar arisztokrata családok reprezentánsai gyakran megfordultak, akikkel részben rokonságban is álltak. Egy német hercegnő és egy osztrák arisztokrata gyermekeként Alexandrina bizonyosan kifogástalan nevelésben és taníttatásban részesült. A sokat távol lévő katona férj és apa bizonyára kevesebb időt tudott gyermekeivel tölteni, így a grófnőre a családi ügyek intézéséből és a birtokok irányításának gondjából is kijuthatott. Uradalmaik lakossága és a szolgálatukat ellátók előtt is köztiszteletben álltak, példás életet éltek. A Sors csupán 64 évet adott a földi életből Alexandrine grófnőnek.

***

A már idézett gyászjelentés híradása szerint Kéthelyi Hunyady Alexandrine grófné, született Buol-Schauenstein grófnő három héttel 64-ik születésnapja előtt, 1901. február 1-én elhunyt.

A gyászoló családtagok a gyászjelentésen

„…A drága halott földi maradványa teljes csendben a gyászházban beszenteltetik, Ivánkára, Pozsony megyébe szállíttatik és ott a családi sírboltba örök nyugalomba helyeztetik. …Az engesztelő szent miseáldozat az Augustinus-templomban, valamint valamennyi kegyuri plébánia-templomban fog megtartatni.”

Alig három és fél hónappal később, 1901. május 17-én követte őt férje Hunyady Kálmán gróf is az örökkévalóságba.

„Nagyméltóságú Kéthelyi Hunyady Kálmán gróf Ő cs. és apostoli királyi felsége főszertartásmestere, cs. és kir. belső titkos tanácsos és kamarás, lovassági tábornok, a magyar főrendiház örökös tagja, a Lipót-rend nagykeresztese a hadi ékítményes III-ad osztályu vaskorona-rend lovagja, a hadi ékítményes katonai érdemkereszt, a katonai érdemérem (a k.é.k.sz.(katonai érdemkereszt szalagján), a hadi érem, az ezüst jubileumi emlékérem, a jubileumi emlékérem és a II-od osztályu katonatiszti szolgálati jelvény tulajdonosa stb. stb…hosszú súlyos szenvedés, a halotti szentségek többszöri ájtatos felvétele után életének 71. évében az Urban csendesen elhunyt.”

Halálának másnapján, 1901. május 18-án, Csáky Albin gróf a magyar főrendiház elnöke indítványozta, hogy a kiváló férfiú érdemeinek elismeréseként, továbbá a főrendeknek a család iránti együttérzésének és fájdalmának az aznapi jegyzőkönyvben kifejezést adjon, egyúttal a gyászoló családhoz részvéttáviratot juttasson el. Az indítványt a főrendek egyhangúan elfogadták. A Budapesti Hírlap május 19-i számában az alábbi olvasható:

Mindezek után vegyük szemügyre közelebbről Hunyady grófnő fotográfiáját:

Kabinet portré. Mérete: 10,7 x 16,1 cm.

A semleges, üres háttér előtt karjait a faragott támlájú szék karfáján nyugtató Hunyady Alexandrine grófnő szép vonású arcát rövid, középen elválasztott hullámos rövid barna haj keretezi. A sötét színű rövid bársony vagy brokát kabátka a rávarrott szalagokkal gazdagon díszített, bő kézelőjét a grófnő behajlított karja külön is kihangsúlyozza. Az 1860-as évek divatja szerinti függőlegesen csíkozott rendkívül elegáns deréktól abronccsal merevített szoknya mintegy uszályként a szőnyeget súrolja. A kép a „szegényes” installáció ellenére jól megkomponált, a személyt hangsúlyozza, helyezi előtérbe. A grófnő tartása természetes, nem mesterkélt, egész lényéből árad az az elegancia és előkelőség, amelyet nem lehet tanulni…

A fotográfia verzója

A kétoldalasan nyomtatott hordozó karton előoldalán a cégjelzés és a fényképészek név kezdőbetűinek (HR) egybefonódó ötletes grafikája

A kép hátoldalán korabeli írással az egykori tulajdonos feljegyezte a nevet: Gräfin Hunyady.
Dr. Hermann HEID (Darmstadt, 1834-1891 Wien) és Ferdinand RONNIGER (Leipzig,1835-1919 Wien) 1861-1867 között működtettek közös üzletet Bécsben a Landstrasse Gartnergasse 23. szám alatt. Dr. Heid 1870-ben készült portréinak verzóján Ronniger neve már nem szerepel.

Utánrendelések mérsékelt áron minden időben teljesíttetnek.
Minden nemű utánzás tilos.

Egy számomra kedves és féltve őrzött képpel, a hozzá köthető személyek vázlatos családi kapcsolataival kiegészítve, és a már visszavonhatatlanul a mindennapok részeseivé vált fotográfiákat készítő fényképész mesterekkel, egy végérvényesen az idők távolába vesző világot próbáltam újra életre kelteni. Egy kép, amelyet kézbe vehetek, amely tanúja volt egy másfél századdal ezelőtti, csak megidézhető, de soha vissza nem hozható békebeli világnak, egy kép, amely túlélt minden viszontagságot, egy kép, amely folytonosság, összekötő kapocs múlt és jelen között.

Szerencsésnek mondhatom magam több okból is: egyrészt, mert sajátomnak tudhatom ennek a szép és vonzó grófnőnek, egy magyar arisztokrata főrend, egyben kimagasló katonai erényekkel megáldott tábornok, férj és családapa méltó párjának a portréját, másrészt azért, mert a portré egykori tulajdonosa feljegyezte a nevét, és ezzel megkönnyítette a dolgomat, mert már „csak” utána kellett kutatnom, hogy amennyire lehetséges, megismerhessem személyét, családja életét, leszármazását. És nem utolsó sorban azért, hogy mindezt megoszthatom mindazokkal, akiket ez érdekelhet.

Temesvári Jenő