Ha a képeslap nem a hátoldalával felfelé „kelleti magát”, sohasem kerül hozzám. „Képes fele” jellegtelen, az utcakép a 50-es évek közepét, végét idézi. Valószínűleg a kép minősége sem csábítana senkit, hogy kiegészítse vele gyűjteményét. Mégis azonnal megvettem. Feladója talán egy disszidens volt, akit jó vagy rossz sorsa Washington D. C.-be, a New Hamphsire Avenue-ig repített. De ez sem különösen fontos, millió ilyen sors van. A képeslapot a ráragasztott bélyegek motívuma miatt vettem meg. Amúgy nem gyűjtök bélyegeket, csak Rákóczi éremgyűjteményemet teljesebnek érzem úgy, ha azt a szabadságharc és Rákóczi vonatkozású egyéb emlékekkel is kiegészíthetem. |
New Jersey, George Street. - A képeslap hátoldala a jubileumi emlékbélyeggel |
A bélyeg bal oldalán lévő címerben, pajzsában fehér alapon függőlegesen háromszor hasított piros sávok jelennek meg, felette a kék mezőben pedig három fehér csillag kap helyet. A címerpajzs feletti ívelt szalagban angol nyelvű „FAITHFUL UNTO DEATH” - HŰSÉGGEL MINDHALÁLIG tartalmú jelmondat szerepel. A címer színeiben az amerikai nemzeti lobogót jelképezi, a három csillag pedig azt, hogy New Jersey harmadikként csatlakozott az Amerikai Egyesült Államokat megalapító 13 állam sorába. A jobboldali nemzeti színű, magyar címerpajzs feletti szalag latin jelmondata: „FIDELISSIMUS AD MORTEM” - azonos jelentésű az angollal. A bélyeg tervezője: A(lex) FINTA, akinek Kováts ezredesről készített reliefje megtalálható New Jersey-ben a Trenton városi City Hall-ban, továbbá a szintén Alex Finta által megalkotott szobra a Cincinnati Társaság Anderson Ház-ában. |
Az Amerikai-Magyar Szövetség emlékbélyege |
A másik bélyeg szinezése kevésbé látványos, ám annál többet mondó tartalmú. Igényesen megtervezett és kivitelezett grafikájával vonja magára a figyelmet. A bélyegkép központi részét II. Rákóczi Ferenc fejedelem háromnegyed alakos hermelinpalástos, jobb kezében jogart tartó képe uralja, mögötte Nagy-Magyarország térképével. A portrét körirat szegélyezi: „WITH GOD FOR COUNTRY AND LIBERATION” - ISTENNEL A HAZÁÉRT ÉS A SZABADSÁGÉRT jelmondattal. |
A 250-ik évfordulóra (1704-1954) kibocsátott emlékbélyeg |
És befejezésül, visszakanyarodva még a képeslap tartalmára: Írója Miskolcra címezte (a címzett nevét magától értetődően kitakartam). Azt írja rokonának, Boldog Karácsonyi Ünnepeket kívánva, hogy: „hallgassa meg a panaszomat, ha lehet, küldjön nekem olvasni valót, mert én nekem nincsen még annyi pénzem se, hogy vegyek magamnak ennivalót.”. Szívszorító érzés olvasni még öt-hat évtized múltán is, hogy ez az ínségben, hazájától oly messze élő ember nemcsak teste, hanem lelke táplálását is fontosnak tartja, magyar szóra, magyar könyvre vágyik. Éhesen, talán utolsó centjeit, ezekre a bélyegekre költötte. Amikor a postára bízta kétségbeesett üzenetét és kérését, talán valahol belül megfogalmazódott benne, hogy amiért a Nagyságos Fejedelem negyed évezreddel korábban zászlót bontott, abból ennyi év elteltével is vajmi kevés valósult meg. Egyvalami azonban biztosan megvalósult, tovább él: bármerre sodorja is a szeszélyes Sors a magyart a nagyvilágba, igazi értékeit, múltját soha nem fogja elfelejteni. Nem lehet nem „kihallani” a sorok mögött megbúvó, ki nem mondott, de a Rákóczi bélyegekkel üzenő sajgó honvágyat a szülőföld után. Csak remélni tudom, hogy fordítani tudott sanyarú sorsán, jutott kenyér, és jutott szellemi táplálék is ennek a derék magyarnak is, ott a messzi Újvilágban, az ígéret földjén. Temesvári Jenő |