|
Vannak, akiknek a Sors hatot, és vannak, akiknek „vakot” dob. Az 1866-os foto albumom egykori tulajdonosának fontos volt valamiért, hogy a zömében német származású fejedelmi családok tagjai mellett megőrizzen egy fotográfiát a címben említett bárónőről. A hozzáférhető forrásokból nem sok derül ki rövidre szabott életéről, családjáról, de azt a keveset, ami tudható megpróbáltam csokorba szedni. |
|
 |
almási Rudics Petronella bárónő (1848.05.18. - 1875.06.07. Ó-kígyós) Szülei: almási Rudics József báró (1791-1879) ő. cs. kir. apostoli Felségének valóságos belső titkos tanácsosa, a Szt. Gergely-rend közép-keresztese, Bács-Bodrog vármegye főispánja és bajsai Vojnits Teréz (1816-1867) Férje: gróf Szapáry Imre (1838.06.27.-1878.02.12. Jászberény) – (Szapáry de Muraszombat, Széchysziget et Szapár) m. kir. honvéd huszár százados. Szülei: szápári muraszombati és szécsiszigeti gróf Szapáry József (Pozsony, 1799.11.03.-1871.09.09. Gyöngyös) és báró Orczy Anna (Pest, 1810.06.30.- 1879.03.18. Gyöngyös) Nagyszülei: gróf Szapáry József (1754.-1822.04.22.) és Johanna Gattenburg bárónő (1779.07.04.-1812.04.25.) Esketés: 1872.04.29. Pesten. |
| Rudics Petronella bárónő fiatal életének 27-ik évében, tragikus baleset áldozata lett. A Békésmegyei Közlöny (1875. június 10.) 3. oldalán A következő rövid hírben számol be erről: „Mikor az ó-kigyósi új kastély alapkövét letették, azon szerencsétlenség történt gr. Wenckheim Frigyes úr lakhelyén, hogy az ott vendégképpen levő gróf Szapáry Imréné, szül. báró Rudics Nella asszony séta közben egy pinczébe esett és magát súlyosan megsértette. Mély sajnálattal vesszük most azon gyászhírt, hogy a fiatal hölgy ezen sérülés következtében f. hó 7-én jobb létre szenderült. Béke a legszebb korban kimult nemes hölgy hamvainak!” A gyászjelentésben a férj, gróf Szápáry Imre és mindkét részről a közvetlen családtagok mélyen szomorodott szívvel jelentik, hogy almásy báró Rudics Petronella, „boldog házassága 3-ik, életének 27-ik évében, f. évi junius 7-én reggeli fél 6 órakor szív szélhűdés folytán bekövetkezett gyászos kimultát. A boldogult hült tetemei f. hó 9-én d. u. 5 órakor fognak Ó-Kigyóson beszenteltetni, - s ugyan e hó 10-én Gyöngyösön örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szent mise áldozatok pedig ugyancsak e hó 11-én Gyöngyös, Karácsond, Bács-Almás, Kúnbaja, Szabadka és Ó-Kigyóson a mindenhatónak bemutattatni.” |
|
 |
|
|
Gróf Szápáry Imréné, született almási báró Rudics Petronella gyászjelentése, Ó-Kigyóson, 1875.június 7-én. (Forrás: Hungary Funeral Notices, 1840-1990.) |
|
| A gyászjelentés nem említ hátrahagyott gyermeket, viszont a - A muraszombati és szécsiszigeti szapári Szapáry család története című könyv86. oldalán az szerepel, hogy a gróf Szapáry Imre és Rudics Petronella grófnő házasságából született Antal nevű gyermek 1879. szeptember 18-án halálozott el Pesten. A szerzők ez esetben tévednek, ugyanis a nevezett Antal nevű gyermek nem a Szapáry-Rudics házaspár gyermeke volt, hanem a gyászjelentésben is szereplő (1875-ben még nőtlen) testvér, gróf Szápáry Iván (1835-1926) és Török Gabriella (1846-1933) 1876. március 23-án kötött házasságából született Antal nevű gyermek, aki a gyászjelentése szerint „élte 11-ik havában, rövid betegeskedés után e hó12-én meghalt”. A gyászjelentés dátuma: „Budapest, 1879. szeptember hóban”. Rudics Petronella bárónő kapcsán meg kell említeni férjének gróf Szapáry Imrének tragédiával végződő sorsát is, amelyről részben gyászjelentéseiből, részben a fent említett családtörténeti könyvből értesülhetünk, ezúttal is meglehetősen szűkszavúan. A Szapári család története könyv 86. oldalán az alábbiakat olvashatjuk: „A negyedik (Szapáry) testvér Imre gróf, aki 1838. június 27-én született, gyilkosság áldozata lett Jászberényben 1878. február 12én…”. A családi gyászjelentés tanúsága szerint már Imre gróf édesapja sem él, így édesanyja és felsorolt legközvetlenebb családtagok nevében „mély fájdalomtól áthatva, szomorodott szívvel jelenti szeretett fia Muraszombati Szécsi Szigeti és Szapári gróf SZAPÁRY IMRE m. kir. honvéd huszár százados életének 40-ik évében, folyó évi (1878) február 12-én Jászberényben váratlanul bekövetkezett gyászos halálát”. E helyütt csupán közbevetőleg jegyzem meg, hogy a gyászolók között már szerepel Szapáry Iván gróf felesége, Török Gabriella, aki majd csak ez év novembere körül szüli meg a fentebb említett Antal nevű kisfiát, akit tévesen jelölnek Rudics Petronella gyermekének Szapáry Imre gróf apaságával. Szapáry Imre gróf addigra már nyolc hónapja, neje Rudics Petronella pedig már három éve halottak. A Jászberényi Huszárlaktanyában történt tragédiáról a garnizon parancsnoka utasítására értesítették a családot Gyöngyösön. A „váratlanul bekövetkezett gyászos halál” okát csak találgathatjuk: lehet véletlen fegyverbaleset, de „gyilkosság” aligha… |
|
 |
|
|
A családi gyászjelentés 1878. február 13-án, Gyöngyösön |
|
|
A Jászberényben állomásozó m. kir. honvéd huszárok tisztikara – mint szerető bajtársai -, az összes m. kir. honvéd tisztikar nevében már egy nappal előbb jelenti gróf Szapáry Imre m. kir. honvéd huszár százados „gyászos kimultát”. |
|
|
|
|
|
A Jászberényben állomásozó m. kir. honvéd tisztikar gyászjelentése |
|
|
A családi tragédiák után ismerkedjünk meg magával a fotográfiával. Első ránézésre is szembetűnő, hogy jól megkomponált, vérbeli fotográfus készítette, akinek műterme igényes installációval van berendezve. S, hogy e felől kétségünk se legyen, a kép kartonjának elő- és hátoldalán Borsos József cs. és kir. udvari fényképész műtermének címét olvashatjuk Pesten, az országút 42. szám alatt. |
|
 |
|
|
Rudics Petronella baronesse. Visit Portrait, 1866-1868. Mérete: 10,7x17 cm. |
|
 |
|
|
A Rudics Petronella kép verzója Calderoni optikus, PEST gumibélyegzőjével |
|
| Borsos József (1821-1883) neve, színes egyénisége és tehetsége nem ismeretlen a festészetet és a fotográfiát kedvelők körében. 1837-től Pesten Schöfft József Károly tanítványa, majd 1840-ben Leopold Kupelwieser osztályában a bécsi képzőművészeti akadémia hallgatója. 1843-ban Ferdinand Georg Waldmüller magániskolájába iratkozott át. Bécsben élt, Az udvar és a bécsi arisztokrácia kedvelt és keresett festője, e mellett a pesti közönség körében is népszerű volt. Tőzsdespekulációk következtében elvesztette festészetével szerzett vagyonát, ezért 1861-ben Pestre költözött. A festészettel felhagyott és előbb önállóan, majd Doctor Albert festőművésszel társulva fényképészeti műtermet nyitott. Újra jelentős vagyonra tett szert, de végül a fényképészettel is felhagyott. Kibérelte a budai Szép Juhászné vendéglőt, melyet élete végéig vezetett. A verzó grafikája alatt szerepel Calderoni optikus bélyegzője. Stefano Calderoni, azaz Calderoni István (1794-1881) lombardiai származású, elmagyarosodott optikus, európai hírű tanszerkereskedő, aki több neves külföldi cég, így a jénai Carl Zeiss, a wetzlari Ernst Leitz, és a hanaui Heraeus optikai és finommechanikai vállalkozások vezérképviselője az 1820-1860-as években. Pesti optikai boltja jól megalapozta a cég hírnevét, amelynek népszerűségét nemcsak a kirakatban megjelenő fényképek, hanem a legújabb műszaki divatcikkek forgalmazása is növelte. A cég profilja az évek során egyre bővült, az egykori bazár jogutódja, a virágzó optikai-fényképészeti szaküzlet mellett egy nagyhírű tanszergyártó és kereskedelmi vállalkozássá alakult. A korszak fotográfusai minden bizonnyal tőle is szereztek be optikai segédeszközöket, fényképészeti felszereléseket, ez magyarázhatja kapcsolatát Borsos József személyével és műtermével. Bélyegzőjével, annak fényképen való szerepeltetésével eddig még nem találkoztam. Hogy miért éppen Rudics Petronella fotográfiájának a hátoldalára került fel hírmondóként, azt egyelőre csak találgatni lehet. Egy fénykép, egy név. Nekem Rudics Petronella baronesse ennyit árult el rövid életéről, családjáról, sorsukról. Egy fénykép önmagában lehet tetszetős, esztétikus, szép, de mégiscsak egy „néma” tárgy. Számomra akkor válik igazi értékké, ha „meg tudom szólaltatni”, ha mesél magáról, a korról, amelyben élt, s amely letűnt kor már csak általa, általuk hozható vissza. Ez esetben is ez történt, ez a tragikus sorsú fiatalasszony e sorok által feltámad, újra él. |
|
| Temesvári Jenő |
|
Rudics Petronella bárónő fotográfiája
2015.08.24. 15:17 :: temesvarijeno
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://temesvarijeno.blog.hu/api/trackback/id/tr347730706
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
