 |
Wickenburg István, capellói, gróf (Arad, Arad vm., 1859.06.16.- Velence, Fejér vm., 1931.12.30.) fiumei kormányzó, jogi doktor, festőművész. - 1865-1867 között apjával Miksa császár kíséretében Mexikóban élt, 1874-79 között cs. kir. apród. A bécsi Theresianumban, majd a bécsi és budapesti tudományegyetemen tanult. Budapesten államtudományi oklevelet szerzett. A székesfőváros adófelügyelőségi gyakornoka, 1882-ben fiumei adófelügyelőségi fogalmazó, 1885-től a fiumei magyar-horvát tengerparti kormányzósághoz kinevezett minisztériumi fogalmazó, minisztériumi titkár, 1898-ban a Magyar- Horvát Tengeri Gőzhajózási Rt. miniszteri biztosa. 1898-tól a kormányzóságnál alkalmazott minisztériumi titkár, 1900-tól minisztériumi osztálytanácsos, 1908-ban fiumei kormányzó helyettes. 1910-1917 között fiumei és magyar-horvát tengerparti kormányzó, a tengerészeti hatóság elnöke. A Tisza-kormány lemondásakor 1917. június 15-én felmentették hivatalából, de szeptember 3-ig tényleges fiumei kormányzó. 1912-től valóságos belső titkos tanácsos, Fiume díszpolgára, főrendiházi tag. 1917 őszétől, - nyugdíjazása után - velencei (Fejér vm.) birtokán telepedett le, 1931-ben bekövetkezett haláláig festészettel foglalkozott. |
|
Felesége: Pückler-Limpurg Mária Zsófia grófnő (Stuttgart, 1868.08.28.-1955.04.10. Velence, Fejér vm.), császári és királyi palotahölgy, csillagkeresztes hölgy. A fotográfia egyoldalas, mérete: 13,3x20,4 cm, vagyis a jellemzően 10x16 cm-es kabinet portréknál nagyobb, cégjelzés nélküli. A semleges háttér jól kihangsúlyozza a fiumei magyar kormányzó káprázatos díszmagyar mentéjét, melyet vastag, boglárokban végződő sűrű szemű fémlánc fog össze. Sodrott sújtásai szélein mentegombjainak foglalata drágakövekkel gazdagon díszített, mint ahogy szőrmekucsmájának tollforgóját is hatalmas boglár ékesíti. Wickenburg gróf kiírt vonalvezetésű szép külalakú írásával valaki számára dedikálta is ezen portréját. |
|
 |
A szignálatlan kép ellenére a fényképész személye és a kép készítési helye beazonosítható. Gróf Wickenburg Istvánról ugyanis - valószínűsíthetően egyazon időpontban -, készült még egy más beállítású, nagyon hasonló egészalakos fénykép is, amely szintén egyoldalas, de előoldalán szerepel az „ATELIER JELUSSICH” és a „FIUME ABBAZIA” cégjelzés, közrefogva a város dombornyomású címerpajzsát. A kép felső szegélyére egykori, de az írásmód alapján inkább későbbi tulajdonosa ráírta, hogy kit ábrázol a fénykép, de a személy azonosítása e nélkül is egyértelműen meghatározható lenne. A fényképre az interneten találtam rá, így a képkartonnak a szokványostól eltérő, keskeny és hosszú méretarányát, ill. méretét csak gyűjteményem másik két - a Wickenburg képhez nem köthető fotográfia segítségével tudom meghatározni. Ha már minden igyekezetem ellenére sem sikerült semmi érdemlegeset megtudnom a Fiume-Abbazia-i műteremről és annak tulajdonosáról E(dmund) Jelussich-ról, aki a világhálón elérhető képei alapján közkedvelt és sikeres (udvari) fényképész lehetett a főleg a felkapott és népszerű Abbáziát a nyári fürdőszezonban látogató előkelő közönség körében. A Wickenburg kép kapcsán ezért szerepeljen itt gyűjteményem két hölgy portréja, amelyek a szignált Wickenburg kép „közvetítésével” behatárolhatóvá tették a portré készítőjének nevét és készítésének helyszínét, nem utolsó sorban az álló alakos portré méretének meghatározását is. |
|
Az alábbiakban bemutatásra két fénykép kartonjai csupán annyiban térnek el egymástól, hogy a második karton aranyozva lett, amely az idők során erősen megkopott, megfakult. Mindkét kép előoldalán egyforma a cégjelzés kivitele. Mindkét kép mérete: 12,2x23,2 cm. Valószínűleg az álló alakos Wickenburg portré kartonmérete is megegyezik ezekével, viszont a két női portré papírja lényegesen keskenyebbre lett vágva, így szélesebbek az oldalszegélyek. |
|
 |
|
 |
|
|
Atelier Jelussich - Fiume Abbázia 1908. |
|
|
|
|
|
Atelier Jelussich - Fiume Abbázia 1908. |
|
|
A két ismeretlen hölgy hasonlósága alapján megkockáztatható, hogy testvérek lehetnek, akik egy abbáziai utazás után egy napon, 1908. április 19-én küldtek emléket magukról szeretteiknek. A fotográfiák együttes bemutatása megerősítheti azon véleményt, hogy Edmund Jelussich műterme a kor szinvonalán állt, ahová szívesen tért be fényképezkedni a pálmafákkal, szállodasorokkal szegélyezett abbáziai utcák és sétányok gondtalan és jómódú közönsége. |
|
|
Temesvári Jenő |
|
gróf Wickenburg István fiumei kormányzó portréja
2015.01.22. 15:09 :: temesvarijeno
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://temesvarijeno.blog.hu/api/trackback/id/tr77097825
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
