Apuka Világa

A kiegyezést követő majd félévszázados „boldog békeidők” látszólagos nyugalmában és töretlen fejlődésében élő Osztrák-Magyar Monarchia színes, sokrétű polgári társadalmának életébe, valamint a tizennégy nemzetiségből sorozott közös hadsereg békés garnizoni nyugalmába - melybe legfeljebb az időnkénti hadgyakorlatok hoztak némi változatosságot -, dörrentek bele a végzetes szarajevói pisztolylövések. Egy korszak, egy világ pusztulása visszavonhatatlanul elkezdődött. Európa népei ezt ugyan még egy ideig nem érzékelték, mi tőbb lelkesen üdvözölték a fegyvercsörgést. Az uralkodó gazdasági és politikai elit jó alkalmat látott szerte Európában, és a világban, hogy tovább növelje nagyhatalmi pozícióit, átrendezze az erőviszonyokat.
Alig volt valaki, aki a kirobbanó háborút ellenezte volna, mindenki úgy vélte, hogy van elszámolni valója más népekkel szemben. Felújultak a régi sérelmek, vélt vagy valós igazuk tudatában, hatalmas tömegek éljenzése közepette virágesőben indultak a menetszázadok a frontokra, hogy ennek az „igazságnak” érvényt is szerezzenek.
Hazafias, jótékonysági egyletek alakultak, és a háborús propaganda szószólói és a sajtó is kivette részét a lelkesedésből és lelkesítésből. Ennek egyik megnyilvánulási formája a címben is jelzett háborús képeslapok megjelenése, amelyeket mind az Antant, mind a Központi Hatalmak számtalan formában és tartalommal bocsátott ki, s amelyek megvásárlása hazafias cselekedetnek számított a korabeli köztudatban, mivel a befolyt összegek a fronton a hazáért harcoló katonák és itthoni családtagjaik támogatását, segélyezését szolgálta. Ezen kártyák közül családunkban is maradtak fent példányok, amelyeket Brader Róza nagymamám vásárolt meg, a hozzá való albummal együtt Kőszegen és Bécsben, ahol ezekben az években élt. Hazafias elkötelezettségéről már írtam  a Gold für Eisen - „Aranyat vasért” című megemlékezésemben.

A gyűjteményből kiválasztott háborús képeslapok egymásutániságában szándékoltan három szakaszhatárt is szerettem volna meghúzni a Nagy Háború eseménysorában, érzékeltetni azt szemléletváltást, reményvesztést mind a frontokon, mind a hátországokban, ami bekövetkezett az egyre elkeseredettebb, és egyre inkább elhúzódó gyilkos harcokban.

1. a lelkesedés, a biztos és gyors győzelembe vetett hit és remény

2. A keserves kiábrándulás, hogy a háború milyen kegyetlen és iszonyatos

3. A gyász, az értelmetlenül elpusztult majd 28 milliónyi ember miatti lelki trauma, családok millióinak megnyomorodása.

A képeslap album, amely átvészelte 100 év viszontagságait, köztük két világháborút

Az album oldalpárjának egyike

A villámháborúnak indult, aztán a több mint 4 évig tartó világháborúvá szélesedő vérzivatar során a képeslapok jól visszatükrözik a kezdeti bizakodó lelkesedést, a győzelembe vetett hitet, amelyet aztán hamar felvált a katonák szembesülése a háború igazi arcával, az esztelen öldökléssel, annak értelmetlenségével. Az otthon maradottak pedig rettegve lesik a híreket, elborzadnak a sebesültszállító vagonok végeláthatatlan sorától, amelyek ontják a testileg és lelkileg egyaránt megnyomorítottak tömegét. Templomok padsoraiban, útszéli keresztek előtt leborulva fohászkodnak, várják a tábori posta híreit, amely még életben tarthatja a reményt, vagy végérvényessé teszi annak elvesztését, előre vetítve az eljövendő sanyarú sorsot a hadiözvegyek és hadiárvák milliói számára.

A két szövetséges – I. Ferencz József és II. Vilmos német császár

August von Mackensen porosz, majd német császári tábornagy, aki jelentős győzelmeket aratott az orosz, a román és a szerb frontokon

Habsburg-Tescheni Jenő főherceg, cs. és kir. tábornagy a balkáni, majd az olasz front főparancsnoka

Így kezdődött… Magyar bakák és huszárok indulnak a frontra

Ne bántsd a Szent Koronát! – Megtörik a muszkák rohama…

Magyar huszár élet-halál harca a kozák üldözők ellen

Kozákhalál Máramarosban

Győzünk, mert velünk az igazság

Tiroli népfelkelők harca az olaszok ellen

Tiroli népfelkelők Andreas Hofer szabadsághős nevével vonulnak harcba az olaszok ellen

Súlyos harcok Sennheimnél (Cernay) – Német csapatok harca Elzászban a franciák ellen

Fohász

Uram hallgasd meg könyörgésem...

Sebesült huszár

Gyáva ember, ki hogy ha kell, - A hazáért halni nem mer

Hűséggel mindhalálig

Az úr az én vigasztalóm

A hü barát

„Mit ettél föld, hogy egyre szomjazol?
Hogy annyi könnyet s annyi vért iszol?”

Felszárítom az özvegyek és árvák könnyeit

A nemzet hálája a helytállásért

Hiába ígérte a Hadsegélyező Hivatal levelező-lapja; a könnyek nem száradtak fel. Szerte Európában talán nincs is olyan település, amelynek ne lenne hősi emlékműve a hősök iránti tisztelet és múlhatatlan gyász jeleként. A Nagy Háború neve ma már úgy él a köztudatban, mint az I. világháború, hogy meg lehessen különböztetni a másodiktól, amely még irtózatosabb pusztítást és szenvedést hozott az emberiségre.  
Ez a képeslap válogatás számomra emlékezés és főhajtás a Nagy Háború minden hazájáért életét feláldozó hősi halottja és az utánuk maradt özvegyek és árvák előtt.