Apuka Világa

A két hölgy élettörténetét a „mesébe illő” jelzővel is lehetne jellemezni, hiszen azokba az arisztokrata körökbe, amelyekbe házasságaik révén bekerültek, a saját társadalmi közegükben legfeljebb csak álmodhattak. Ahhoz, hogy a meséből és álmokból valóság lett - a Klinkosch lányok kivételes szépségén, és figyelemre méltó hozományán túl -, leginkább az apa Josef Carl Klinkosch (1822-1888) tehetsége, üzleti érzéke és kitartó munkája teremtette meg az anyagi alapot a család társadalmi felemelkedéséhez.
A fiatal Josef (szülei: Carl Klinkosch (1797-1860) és Katharina Kempenich) apja, ezüstműves mester mellett tanulta el a szakma fogásait, majd 1830-ban betársultak Stefan Mayerhofer 1797-ben alapított manufaktúrájába.

Josef Carl Klinkosch üzleti hirdetése az 1880-as évekből az alapítás évével

Joseph Carl Klinkosch 1851-ben veszi át a Mayerhofer & Klinkosch társulás üzletének irányítását. Tehetsége, ambíciói révén nagyüzemi gyárossá nőtte ki magát. Alig fél évszázad alatt az egyszerű háztartási evőeszközök, étkészletek előállítását, sokkal nívósabb termékkör váltotta fel, melyet művészi kivitelben már nemcsak a hagyományos fém, hanem arany, ezüst anyagból is készítették üzemében. Ezzel a váltással nemcsak az előkelőbb, polgári felső középosztály, nemesség köreiben, hanem a bécsi császári udvar megbecsült beszállítójaként is nevet, rangot, és nem utolsósorban jelentős vagyont szerzett családjának. Erzsébet császárné (Sissi) korfui villájában csakúgy megtalálhatók voltak étkészlet szervizei, mint Európa számos országában. Említést érdemel, hogy napjaink aukciós házainak árverésein a Klinkosch márkajelű nemesfém készletekért, egyedi darabokért komoly összegeket is hajlandók áldozni a licitáló műgyűjtők.
Joseph Carl Klinkosch 1848-ban veszi feleségül Elisabeth (Elise) Johanna Caroline Swoboda-t (Wien,1830.10.27.-1910.11.06.Meran, Süd-Tirol), mely házasságból születtek Johanna (1849) és Paula (1851) nevű lányai, valamint Isidor (1852) és Arthur (1853) nevű fiai. Elise Swoboda apja, Wenzel Johann Swoboda (1798-1860) udvari ékszerész és felesége, Johanna Rasin hét gyermeke közül Elise volt a másodszülött. Joseph Klinkosch üzleti tevékenysége és családi élete mellett közéleti szerepet is vállal, amennyiben a bécsi polgárőrség kapitánya az 1848-as zavargások idején, később, 1861-62-ben tagja a bécsi városi tanácsnak. A Klinkosch vállalkozásról e helyütt még meg kell említeni, hogy ezüst és arany étkészletei, sikerrel szerepel az 1873-as bécsi, majd az 1878-as párizsi világkiállításon. 1879-ben lovagi címet (Ritter) kap az uralkodótól. 1884-ben visszavonul, 1888. június 8-án hunyt el Bécsben. Immár európai hírnevű cégét Arthur (†1899) és Isidore (†1914) fiaira hagyja, akiknek halálát követően a „JC Klinkosch AG”-t, 1918-ban Arthur Krupp (1856-1938) osztrák, szintén ezüst étkészlet gyáros vásárolja ki és olvasztja be saját vállalkozásába.

Ezek után ismerkedjünk meg Johanna és Paula Klinkosch életével és egy-egy fotográfiájával:

Johanna az 1860-80-as években tündöklő szépsége révén Bécs előkelő köreiben nagy népszerűségnek örvendett, kívánatos partinak számított. Hans Makart (1840-1884) a Bécsi Művészeti Akadémia professzora, a császári udvarban is elismert és foglalkoztatott "festő fejedelem", - aki képeivel elkápráztatta Bécs közönségét -, több festményt készített Johannáról, de Bécs több előkelő fényképészeti műtermében (Ludwig Angerer, Fritz Luckhardt, Atelier d’ Ora (Dora Kallmus) is készültek róla felvételek.

Házasságkötése: 1890. május 20. Wien
Férje: Aloys Franz de Paula von Liechtenstein herceg (Prága, 1846.11.19-1920.03.25. Wien).
(Johanna a második felesége volt a hercegnek)
Szülei: Franz de Paula Liechtenstein herceg (1802-1887) - Ewa Józefina Júlia Eudoksja Potocka grófnő (1818-1895)
Liechtenstein herceg első felesége: Marie Henriette Adelaide Fox (Firenze, 1850-1878 Schloss Burgstall, Steiermark). 1872-ben kötött házasságukból 4 lány született.
A Johanna von Klinkosch-sal kötött második házasságból nem született gyermek.

Johanna von Klinkosch - Cabinet Portrait, 1868. Mérete: 10,5x16,2 cm

Házasságkötése: 1875. február 03.
Férje: sárvári és felsővidéki Széchenyi Gyula gróf (Wien,1829.11.11.-1921.01.13.Budapest), főrend, királyi főlovászmester. Szülei: gróf Széchenyi Pál 1789.11.10.-1871.03.30.) - Zichy-Ferraris Emília grófnő (1803.11.13.-1866.09.13.). Iskoláit Szombathelyen végezte, 1848-ban hadnagyi rangban szolgál a Palatinus-huszároknál, Windischgrätz seregével a prágai forradalom leveretése után Bécsbe, majd Itáliába vezénylik. Kilép a hadseregből, az 1860-as években Marcali uradalmában gazdálkodik, tevékeny részt vállal Somogy vármegye politikai és közéletében. Marcali uradalma, vadasa mintagazdaság. A főrendiháznak zászlóúri minőségén kívül a cenzus alapján is tagja. 1857-ben kamarási, 1868-ban valóságos belső titkos tanácsosi méltóságot nyert. Az I. osztályú vaskorona-rend és több külföldi rendjel birokosa.
Első neje Zichy-Ferraris Karolin grófnő (1845-1871) elhunyta után, akitől négy gyermeke született, 1875. február 3-án vette nőül Klinkosch Paulát.
Klinkosch Paulával való házasságából született gyermekük: Széchenyi Gyula gróf (Bécs,1878.12.10.-1956.04.21. Budapest) Felesége: Gisela Haas von Teichen bárónő (Wien, 1890.12.18.-1945.04.15. Budapest). Esk.: Abbázia 1908.08.12. Házasságukból szintén négy gyermek született.

Paula von Klinkosch - Cabinet Portrait, 1868. Mérete: 10,5x16,2 cm

Az ADÉLE Atelier (műterem) előoldali cégjelzése

A verzók a színárnyalat eltéréstől eltekintve egyformák. A képek egykori tulajdonosa feltüntette a neveket (Fraulein Johanna Klinkosch ill. Fraulein Paula Klinkosch)

A képek cégjelzései megegyeznek a szintén ADÉLE műtermében Klotild főhercegnőről és Amália koronahercegnőről készült képekével, és ugyanabban az 1866-os Albumban maradtak fenn, mint amelyből már néhány német fejedelmi család kabinet portréit már bemutattam.
(lásd: http://temesvarijeno.blog.hu/2014/08/03/a_szasz-coburg-gotha_csalad_cabinet_portrei)

A verzón feltüntetett három díjérem - Berlin 1865, Párizs 1868, és egy datálatlan Linz érem ADÉLE tevékenységének korai időszakából valók.