|
Somogy-Csúrgó minden bizonnyal nagy tiszteletben álló postamesterének bizonyára megszaporodtak a teendői és homlokán a ráncok a világháború sok nyomorúságot hozó tragédiákkal teli vérzivataros évei alatt. Biztos megélhetést jelentő egzisztenciáját aligha élte meg irigylésre méltónak, amikor szét kellett osztania és ki kellett küldenie a katonai értesítéseket az általa személyesen is ismert családok számára a visszavonhatatlan tényről, a remények imák hiábavalóságáról. Azért voltak örömtelibb napok is, amikor jobb hírek érkeztek a postahivatalba. Ilyenkor felderültek az arcok, megcsendesült a szív szapora verése, visszatértek a remények. Az első kép „Tekintetes Balogh Antal kir. postamester urnak” lett címezve. A csoportkép Gustav Simon fényképész St. Pölten-i műtermében készült. |
 |
|
01. Gustav Simon Photograph, St. Pölten, Parkpromenade |
|
„Eugen Balogh telegr.rg.58 comp(anie) Feldpost! Tekintetes Somogy-Csurgó Kedves jó apám! Tuloldali képen csupa magyarok vagyunk postások és vasutasok a két collega kik között állok az egész companiába a legjobb távirászok. Jól vagyok édesanyám lapjait megkaptam majd a napokban levélben a heti eseményekről referálok szertő fiuk Jenő” |
 |
|
02. A „csupa magyar postás és vasutas kompánia”. Előttük egy kabala mackó integet… |
|
A postás és távírász katonák a csoportkép tanúsítja, hogy fegyveres kiképzést is kaptak, a szakasz távolról sem kelti a katonaszlengben közismert lekicsinylő szóhasználat szerinti "civil bagázs" képét. Jól látszanak kezük ügyében a kardok a markolatvédő vasra hurkolt kardbojttal, és a bajonettek is. Gallér parolijukon az alakulat jelvénye, és némelyiküknél rangjelzések is megfigyelhetők. A második sorban két katona zubbonyán talán a Mozgosítási Kereszt látható. Az ötödik és hatodik katona zubbonyzsebe fölött, illetve alatt is látható valamilyen érem. Balogh Jenő személyét illetően csak találgathatunk, szülei számára nyilván egyértelmű volt a személye. A második képeslap (Post Karte) címzettje Nagyságos Balogh Antalné úrnő, szintén Somogy-Csúrgón. A lapot az 5 Heller-es Ferencz József-es bélyegre pecsételt postabélyegző szerint fivére, Józsi adta fel az ausztriai BEZ(irk) MELK, vagyis a Melk közigazgatási kerülethez tartozó, Melk-től 6 és fél km-re lévő Loosdorf-ban 1915. november 22-én. |
 |
|
03. Post Karte – Loosdorf, 1915.november 22. |
|
„Loosdorf 915XI/22 Post Karte Nagyságos Balogh Antalné úrnőnek Somogy-Csúrgó. Ungarn Kedves Testvér! Leveledet megkaptam, igen örvendtem, hogy olyan gyors voltál. Itt küldöm a portrémat, igen szögletes katona lett belőlem. no de nem kell búsulni itt alakitják az embert. Különben jól megvagyok a Morse alfabettet magolom igy még előbb utóbb lesz valami belőlem. a fegyverfogás kiképzésen átestem és 24től már az iskolába járás fog a dolgom lenni. Isten veletek; édes mindannyiotokat csókolom maradtam szeretettel fivéred Józsi |
 |
|
04. Józsi a „szögletes” távírász katona |
|
A harmadik képeslap katonájának a neve - hasonlóan "Józsi" vezetéknevéhez - talán már sohasem fog kiderülni, mint ahogy a címzett Terusról is csupáncsak annyi sejthető, hogy bensőséges szálak fűzhették őket egymáshoz. És hogy teljes legyen a rejtély sem a portrét készítő fényképészről sem műterme címéről sem árulkodik semmi. A képeslap valószínűleg borítékban lett feladva, amely elkallódhatott, így Feri és Terus lakhelyét sem fogjuk már megtudni. A képeslap egy „pakkban” volt a már előzőekben megismert lapokkal, így talán megkockáztatható, hogy e kép szereplői is valamilyen - talán közeli, rokoni - kapcsolatban állhattak a Balogh családdal Somogy-Csúrgón. |
 |
|
05. Az ismeretlen Feri főhadnagy úr portréja, mellén a Bronz Katonai Érdemérem |
 |
|
06. Az üdvözlőlap rövid, de sokatmondó szövege 1915. április 18-án |
|
A katonák gondolata mindig csak hazafelé, a családi otthon felé szállt. A távollétet csak a megírt és tábori postára bízott sorok, és a várva várt válasz levelek enyhítették. A bemutatott képeslapok híradásai néhány percre elfeledtették a háború szörnyűségeit, íróik és címzettjeik megírásukkor még bizonyára reményekkel telten, bizakodva tekintettek a jövőbe, s bíztak benne, hogy a háború hamarosan véget ér, szeretteik pedig épségben hazatérnek. Remélem így történt… |
|
Temesvári Jenő |
