Bár tudatosan soha nem keressük az alkalmat, mégis úgy tűnik, hogy horvátországi utazásaink során valahogy mindig úgy hozza a sors, hogy kapcsolatba kerüljünk különféle repülőgépekkel. Így volt ez a Krk szigeten is, ahol két kiöregedett volt jugoszláv légierős vadászgéppel találkoztam, majd Trogirban szállodai erkélyünk előtt jöttek-mentek számolatlanul a különféle országok utasszállító gépei, szinte csalogatva, hogy felkeressük a közeli Split-i Kastella/Resnik (LDSP/SPU) repülőteret. |
 |
A ragyogó kék ég, és a csillogó kék tenger egy szerencsére ritka arca |
A Tamron 18-200-as objektív aztán már közelebb hozta a felgyorsuló események szabad szemmel kevésbé látható részleteit is. A sárga színű gép siklógondolája, szárnyvégei és függőleges vezérsíkja vörös színű, a gépet pedig mintegy megfelezi a horvát nemzeti színek piros-fehér-kék szalagja. Szerencsémre, a távoli kikötő felett fordult, s a szálló előtti - egyébként a vitorlások és kirándulóhajók által használt hajózóúton landolt, majd tartályait megtöltve emelkedett el. |
 |
Sűrűn kattogtattam az expozíciós gombot, miközben még fókuszálni is kellett. Így sikerült… |
 |
A 888-as lajstromjelű két hajtóműves Canadair CL-415-ös típusú gép |
 |
Néhány másodperc múlva már emelkedett is |
Az első képet 17:55:21 órakor exponáltam. A gép adatrögzítője szerint 18:16:56-kor megérkezett a 811-es lajstromjelű gép is, hogy közös erővel igyekezzenek megfékezni a terjedő tűzet. |
 |
Megjött az erősítés. Felénk ilyent nem látni |
Ezután 2-3 perces időközönként felváltva landoltak, és terhük miatt lassan emelkedve sietősen távoztak. Május vége még nem főszezon, de a vendégek népes tábora verődött össze a parton, hogy megbámulja a ritka eseményt. Az öbölbe befutó hajók is meggyérültek, illetve igyekeztek biztosítani a gépek szabad útját. Erkélyünk szerencsés elhelyezkedése révén én „páholyból” követhettem igyekezetüket, remélve, hogy mielőbb győztesen kerülnek ki ebből a harcból. A két gép személyzetének minden igyekezete ellenére egy ideig nem úgy tűnt, hogy így lesz… |
 |
Gomolygó füstfelhőkben rendületlenül rótták a köröket |
A két gép szünet nélkül hordta a vizet, de bizonyára úgy ítélhették meg, hogy nem győzik, ezért mintegy félórás küzdelem után megérkezett a harmadik gép is. |
 |
A 855 lajstromjelű Canadair CL-415-ös érkezett utoljára |
Egy forduló után az egyik gép kivált, és kirepült a nyílt tenger fölé Zadar irányába, talán hogy üzemanyagot vegyen fel. Alig tíz perc múlva azonban visszatért és a három gép együtt oltott. Előfordult, hogy ketten egyszerre értek az öböl fölé, meredek szögben ereszkedve. Túl nagy térközt nem hagytak az amúgy széles öbölben, látszott, hogy összeszokott, rutinos személyzet repüli őket. Kapkodtam, ahogy amatőr repülőfotóshoz illik, aki nem képes kezelni ezt a sokféle formációt, de azért néha sikerült elkapni egy-egy érdekes szituációt. A Nikon D3100 és a Tamron 18-200-as objektív megint jelesre vizsgázott. Itt rajtam kívül minden és mindenki profi módon végezte a dolgát… |
 |
Akadtak érdekes párosítások vízen és levegőben |
 |
A 811-es mindjárt elemelkedik, a 888-as pedig ereszkedik a landoláshoz |
 |
Ez közel volt… Kissé megringatta a vitorlást |
A természet erői mindig nagy kihívások elé állítják az embert. A víz és a tűz pusztító démonná tudnak válni, ha elszabadulnak. Ezek a masszív gyors kis gépek, és az őket irányító pilóták most mindkettőt uralták. Az egyik segítségével diadalmaskodtak a másik felett. Alig több mint egy óra alatt eloltották a tüzet. |
 |
Az egyik gép búcsúzóul még áthúz a kikötő felett |
19 óra 03 perckor újra békés lett az öböl képe, a messzeség elnyelte a gépek dörgő hajtóműveinek zaját. A hullámok mintha mi sem történt volna folytatták fecsegésüket a parti sziklákkal, a későn érkező vitorlások pedig mit sem tudtak az előző óráról. A nagy égi és vízi látványosság után még jó ideig könyököltem az erkély korlátján, szorongatva a Nikon „nyakát”. Fülemben szinte ordított a csend, csak nehezen találtam vissza a hétköznapi valóságba. Az asztalkán árválkodó immár langyos sörre pillantva csak legyintettem. Majd bepótolom a vacsoránál… A pilótákra gondoltam, helytállásukra, s arra, hogy ezúttal az ő tiszteletükre emelem majd meg az aranysárga, fehér habos Karlovačko pivo-t. Egészségükre! Isten Veled Vodice! Temesvári Jenő |
Amennyiben írásom felkeltette érdeklődését, kérem tekintse meg a csatolt galériát is. Hivatkozások: http://www.jetfly.hu/rovatok/galeria/fotok/olvasok/kepes_sztori_6/ |
