Ha véletlenül nem kerül kezembe ez a tábori levelezőlap, bizonyára eszembe sem jutott volna eltűnődni azon, hogy éppen száz évvel ezelőtt ezekben a napokban javában dúlt a Nagy Háborúként számon tartott öldöklés Európa hadszínterein. 1916. december 23-án talán elhallgattak pár napra a fegyverek, amikor egy bajai katona tintaceruzájával gondosan megcímezte édesanyjának, nagyságos Spitzer Lipótnénak azt a tábori levelezőlapot, amelynek árából jutott pár fillér az ezredének rokkantjai, özvegyei és árvái javára létrehozott segélyalapba is. A formanyomtatvány a Czettel-Deutsch és Tsa. Nyomda terméke, amely német és magyar nyelven is feltüntette az előre nyomtatott szöveget, illetve elhelyezte a tábori lapon a 23-asok ezredjelvényének grafikáját is.
Spitzer Lajos a levelezőlap feladója - mint azt a szabályzat előírta - a neve alatt feltüntette alakulatának nevét és postacímét is: I.R. № 23. M.G.A. II. Feldpost 105., azaz cs. és kir. 23. gyalogezred, II. géppuskásosztag (MaschinenGewehrAbteilung). Az ezredben nagyrészt Bács-Bodrog vármegyében élők szolgáltak, de voltak Budapestiek is. A Hadkiegészítő kerület: Zomborban volt felállítva.
A Feldpost 105., azaz a 105-ös Tábori Postahivatal a 32. gyaloghadosztályé volt, amihez a cs. és kir. 6., 23., 70. és 86. gyalogezredek tartoztak. 1916 karácsonyán a 32. hadosztály a keleti hadszíntéren, Mogila magaslaton és attól északra volt védelmi állásban, Zborow-tól északnyugatra. (A 32. hadosztály szervezeti felépítéséről és az ezred rövidítés feloldásában nyújtott segítségért e helyütt is köszönet Kajon Árpádnak). A postabélyegző dátuma négy nappal későbbi, vagyis továbbítására 1916. december 27-én került sor Magyarországra. Bár e lapon nincs rá utalás, Spitzer Lajos egy másfél hónappal korábbi lapja szerint alakulata Mariborban volt feltehetően tartalékban, vagy átcsoportosítás céljából. Ez a lap pedig már íródhatott akár az olasz, akár a keleti, orosz frontról is, mivel a 32. hadosztály ezredei harcoltak mindkettőn.
A 23. gyalogezred ezredtulajdonosa I. Lajos Vilmos baden-badeni őrgróf, altábornagy volt.

Feldpostkarte – Tábori levelezőlap
Für die Invaliden, Witwen u. Waisen des I. R. Nr.23.
A 23. gy. e. rokkantjai, özvegyei és árvái javára.
Nagys. Spitzer Lipótné Úrnőnek / Baja Sz. László utca 18. / Bács-megye / Ungarn
Absender: - Feladó:
Spitzer Lajos / I.R. № 23. M.G.A. II. Feldpost 105.

1916. XII./23.
Édes jó Anyámnak!
„Levelet ma sem kaptam hazulról, nem tudom, hogy hol késhet a posta. Itt semmi újság nincs. Én eléggé jól érzem magam. Mi újság oda haza? A békeajánlatot visszautasították. Itt és most látszik meg, hogy kik akarták a háborút. Na hiszen örökké nem tart. Mást nem írhatok, soraikat várom csok. m. Lajos.
Csúnya az írásom, mert fázik a kezem.”

Igyekeztem utána nézni, hogy vajon találok-e valamilyen adatot arra vonatkozóan, hogy Spitzer honvéd túlélte-e a világháborút, és hazatért-e a véráztatta frontokról. Nem jártam sikerrel, viszont Baján találtam emléket Spitzer Géza őrmester (1872-1917), hősi halált halt katonáról, aki akár testvére is lehetett a tábori levelezőlaplap írójának. 

A bajai izraelita első világháborús hősi halottak emléktáblája (Forrás: OR-ZSE Könyvtára)

Az 1923-ban adakozásból emelt emléktábla 36 nevet tartalmaz, az egykori zsinagóga bejárati ajtaja mellett látható ma is, amely épületben ma a városi könyvtár kapott helyet. Spitzer Géza őrmester (az emléktáblán tűzmesterként van feltüntetve) a régebbi bajai izraelita temetőben nyugszik.
Az emléktábla történetét összefoglaló Albert Iván bajai újságíró cikkében megemlíti, hogy a tábláról hiányzik Spitzer Gyula szakaszvezető neve, akit 1919-ben Monoron lőttek agyon a bevonuló románok, és ott is temették el.
Monor honlapján az alábbi utalás olvasható erről:
„1919. augusztus 2-án pedig egy Pest felé visszavonuló vörös páncélvonatra a várost megszálló román katonák rálőttek. A páncélvonat viszonozta tüzet, és egy román katonát megöltek. Megtorlásul a románok elfogtak 53 személyt, főként civileket. A Madarescu román parancsnok vezette statáriális bíróság halálra ítélte a foglyokat, majd az agyagbányába hajtották, és ott kivégezték őket. A nem azonosított áldozatok közös síremléke ma a katolikus temetőben van.”
Nagyon valószínű, hogy Spitzer Gyula szakaszvezető ennek a megtorlásnak esett áldozatul. Mivel Monor polgári anyakönyvei jelenleg nem kutathatók, így nem tudható meg szüleinek neve, amely egyezőség esetén akár bizonyságul szolgálhatna arra vonatkozóan, hogy ő is rokonságban állhatott-e a tábori lap írójával, Spitzer Lajossal.

Száz éve ezekben a napokban elindult útjára egy tábori levelezőlap millió hasonló más társával együtt, hogy hírt vigyen az otthoniaknak, a szeretteikért aggódó szülőknek, feleségeknek. Aztán ahogy a százszor is újraolvasott tábori lapok sorai, úgy a levelet írók és azokat várók is elenyésztek az időben. Ez a lap túlélte az elmúlt száz év viszontagságait, kiemeltem egy bolhapiaci gyűrött kartondobozból, ahová ki tudja milyen úton-módon került.
És ahogy néha a régi, megfakult fényképek is „szóra bírhatók”, mesélnek, úgy ez tábori levelezőlap is felidézett néhány emlékmorzsát a bajai Spitzerekről.