Apuka Világa

Bulgáriában töltött ötévnyi katonadiplomáciai megbízatásának lejártával a Honvéd Vezérkar főnöke 2. osztályának kötelékéből kikerül és kinevezik a magyar királyi 17. gyalogdandár - 1942 februárjától könnyű hadosztály - parancsnokává. Katonadiplomáciai tevékenységének elismeréseként, hazatérte után megkapja a Magyar Érdemrend Középkeresztje II. osztálya kitüntetést.  A debreceni magyar királyi VI. honvéd hadtest alárendeltségébe tartozó 17. gyalogdandár parancsnoki beosztása ugyan teljesen más, mint az elmúlt évtizedek során betöltöttek, de mégsem ismeretlen a csapattisztként az I. világháború keleti frontjait végigharcoló, majd Hadiakadémiát végzett katona számára. A két évtizednyi „békeéveknek” hamarosan vége szakad, dandára már 1940-ben részesévé válik terület visszacsatolásokkal kapcsolatos hadi eseményeknek, egyelőre még csak ízelítőt kapva abból, ami később a magyar királyi honvédségre vár.
Az 1940. augusztus 30-án kihirdetett második bécsi döntés alapján 1920-ban Romániához csatolt területekből 43 104 km² terület kerül vissza Magyarországhoz, Észak-Erdély és a keleti országrészek, benne Székelyfölddel. A döntést követően számos helyen atrocitások is történtek. A kivonuló román katonaság és csendőrség több helyütt a magyar polgári lakosság ellen fordul, ami többek között Bihardiószegen, Nagyváradon, Kolozsváron, Sepsiszentgyörgyön, Marosvécsen és Szatmárnémetiben is számos halálos áldozatot követel. Szeptember 5-én a magyar honvédség alakulatai Csengersimánál, Szatmárnál, Máramarosszigetnél és Nagykárolynál átlépik a határt és megkezdik a bevonulást a visszacsatolt területekre. Bakay ezredes debreceni dandárja ellenőrzi a román fegyveres alakulatok kivonulását, továbbá területbiztosítási és rendfenntartási feladatokat lát el, mivel a román Vasgárda felfegyverzett csapatai és román érzelmű civilek részéről is több orvtámadás éri a magyar katonaságot. Ezek következtében magyar részről is történnek atrocitások, megtorlások. Az első ilyen incidensre Szilágynagyfalu területén került sor szeptember 8-án, amikor magyar katonák a falu főterén agyonlőttek 11 helybéli lakost. Szeptember 9-én Ördögkút (Szilágy megye) község területén a VI. hadtest elővédjeként az Ákosy Károly ezredes vezetése alatt előnyomuló 22. határvadász zászlóaljra tüzet nyitnak a templom tornyából. Ákosy parancsot adott a parókia elfoglalására és az orvlövészek felkoncolására. A kialakult zűrzavarban a katonák a környező házakra és a menekülő civilekre is tüzet nyitottak, több házat felgyújtottak. A mészárlásnak 93 román áldozata volt. Végül a túlkapásoknak, megtorlásoknak a helyszínre érkezett Bakay Szilárd ezredes vetett véget.
1941. július 19-én tábornokká (vezérőrnagy) - nevezi ki a kormányzó. Magyarország II. világháborús hadba lépésével számára is sorsfordító időszak áll be. 1942. augusztus 1-től kinevezik a Keleti Magyar Megszálló Csoport parancsnokává, parancsnokságának székhelye Kijev lesz.
A Keleti Megszálló Csoport 5 hadosztályának - (102. k. (könnyű) ho. (hadosztály), 108. k. ho., 105. k. ho., 201. k. ho., 1. k. ho. - feladatköre elsősorban az állandósult partizántámadások felszámolása, és megtorlása, a közúti és különösen a vasúti utánpótlási vonalak, csomópontok védelme volt, biztosítva ez által a frontvonalak csapatokkal, fegyverzettel, lőszerrel való utánpótlásának biztosítását. A rendfenntartó akciókban az említett alakulatok a német csapattestekkel együtt számos büntető és megtorló akciót, tisztogatást hajtottak végre mind a partizánok, mind a civil lakosság körében Brjanszk, Csernyigov, Sosztka-Konotop körzetében. A német hadsereg-csoport parancsnokság 1942 végéig azon az állásponton volt, hogy „a magyar könnyű hadosztályok harcban csak kivételes esetben alkalmazhatók”. Ennek a döntésnek az állt a hátterében, hogy ezek a hadosztályok a szokásos 3 ezred helyett szervezetileg és állományilag csak 2 ezredből álltak, s fegyverzetük, felszereltségük is - összehasonlítva a németekével -, meglehetősen hiányos, gyengébb harcértékű és tűzerejű volt.

Vitéz Bakay Szilárd altábornagy, a Keleti Magyar Megszálló Csoport parancsnoka

Vitéz Bakay Szilárd (x) altábornagy magyar és német vezérkari tisztekkel a keleti-fronton

Az 1943. január 12-én, majd 14-én a magyar királyi 2. honvéd hadsereg arcvonalat is elérő és áttörő szovjet támadás követően a németek álláspontja gyökeresen és kíméletlenül megváltozott. Az 1. és 201. k. hadosztályokat azonnal az áttört front megerősítésére akarták bevetni Kurszknál. Február első napjaiban ez a két hadosztály Kijevtől keletre mintegy 80-100 km-es szélességben volt telepítve, illetve szétszórva.

Bakay altábornagy (x) a felderítő járőr-parancsnok jelentését fogadja

Február második felében a 102., 105. és a 108. könnyű hadosztályokat is előrevonták, és a már említett 1. és 201. hadosztályokkal együtt Nyezsiny, Novgorod, Szeverszk, Jampol, Szeregyina Buda, Glukov, Rilszk körzetében a kialakult a frontvonalon bevetésre is kerültek. Március 3-án Bakay Szilárd altábornagyot szűkebb parancsnoki törzsével együtt önkényesen beosztották a német 2. hadsereg (Heeresgruppe Mitte) parancsnokságához, az 5 hadosztály pedig ez által közvetlenül a 2. német páncélos hadsereg alárendeltségébe került. Ezzel a (németeknek) való alárendeléssel összefüggésben Bakay altábornagy 1943. február 15-én az ukrajnai Konotop-ban kelt 923/I.a 943.II.15. hadműveleti számú rádiótáviratában a Honvéd Vezérkar főnökétől nyugállományba helyezését kérelmezi.
Szombathelyi Ferenc vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnöke a kérelmét a VKF.862.II.20 számú válasz rádiótáviratában (Távmondat) elutasítja, és felszólítja Bakayt, hogy teljesítse a német hadvezetés alá rendelésből eredő parancsokat.
A szovjet erőfölénynek tartósan ellenállni képtelen 5 könnyű hadosztály rendkívül súlyos emberi és anyagi veszteségeket szenvedett el, tüzérségüket, állásaikat a szovjet harckocsik egyszerűen legázolták. Voltak olyan zászlóaljak, amelyekből mindössze 15-20 katona jutott vissza a hátsó (Dnyeper nyugati partja) vonalakba. A 108., 102. és 105. könnyű hadosztályok olyan súlyos veszteséget szenvedtek el, hogy mind a megszálló tevékenységek mind a folytonos partizántámadások elhárítására alkalmatlanná váltak, ezért tervbe vették frontszolgálat alóli kivonásukat.

Bakay altábornagy 1943. február 15-i rádiótávirata a Honvéd Vezérkar főnökének Budapestre

A Honvéd Vezérkar főnökének, Szombathelyi Ferenc vezérezredesnek a választávirata Bakay altábornagynak 1943. február 19-én

Magyar katonák sírjai valahol a keleti hadszíntéren. A kép jobb szélén Bakay altábornagy (x) Középen Vitéz lófő nagybaczoni Nagy Vilmos, nyugállományú vezérezredes, honvédelmi miniszter

A katonatemetések mindennapossá váltak

Tisztelgés a hősi halált halt bajtársnak

A koporsót nemzetiszín zászló, a magyar katona testét ukrán föld takarja

A magyar királyi 2. honvéd hadsereg doni katasztrófája, - köztük Bakay altábornagy 5 megszálló könnyű hadosztályának veszteségeivel - után, 1943. március 28-án értesült a magyar hadvezetés a németek döntéséről. Wilhelm Keitel közölte Szombathelyivel, hogy Hitler beleegyezését adja a 2. hadsereg maradványainak - a hadsereg-parancsnokság kivételével - történő hazaszállításába, ha helyette a magyarok két új hadosztályt és 12 műszaki (építő) zászlóaljat küldenek ki. Ezt követően az április 7-én hozott végleges intézkedés értelmében a 2. hadsereg megmaradt töredékeinek ellentételezéseként a 18. és 25. könnyű hadosztály került ki Ukrajnába, a „doni poklot” megjárt és túlélt csapatok hazaszállítása pedig április 24. és május 30. között megtörtént.
Valószínűleg az említett átszervezésekből következően Bakay altábornagyot 1943. május 15-én kinevezik ki a szombathelyi III. honvéd hadtest parancsnokának, de szolgálati helyét és beosztását ténylegesen 1943. augusztus 1-én foglalja el, miután csak június 23-a után térhet csak haza a keleti hadszíntérről.

Vitéz Bakay Szilárd altábornagy szombathelyi parancsa

1943. augusztus 10-vel a magyar királyi honvédségen belül szervezeti változtatások történtek. A korábbi könnyű hadosztályok átszervezésével három gyalogezredből, négy tábori tüzérosztályból megerősített hadosztályt - közvetlen alakulatokból álló gyaloghadosztályokat állítottak fel. A budapesti I. hadtest kivételével - amely csak közigazgatási funkciókat látott el - minden hadtest alárendeltségébe egy - egy gyaloghadosztály került. A gyaloghadosztályok béke idején is csaknem hadi létszámon álltak, így a mozgósítást követően rövid időn belül elérhették a menetkészültséget. A gyaloghadosztályokat egyes könnyű hadosztályok megszűntetésével, személyi és anyagi eszközeik összevonásával hozták létre. A III. hadtest alárendeltségébe a 7. gyaloghadosztály (Sopron) tartozott, felállító alakulatai pedig a soproni 7. és a szombathelyi 8. könnyű hadosztályok voltak. Tartalékát pedig a bevonuló tartalékosokból felálló 9. tartalék hadosztály (Nagykanizsa) képezte. Ez utóbbi mozgósításkor 3 gyalogezredből, 3 fogatolt tüzérosztályból állt fel. A tényleges gyaloghadosztályokénál gyengébb erőt képviselt, menetkészültségét bevetése esetén csak jóval a tényleges gyaloghadosztályoké után érte volna el.
Bakay altábornagy elsőrendű feladata a III. hadtestnek a keleti fronton elszenvedett rendkívül súlyos ember- és fegyverzetveszteségei utáni teljes újraszervezése, állományi feltöltése, fegyverzetellátása. E mellett határrendészeti feladatként, ez a hadtest látta el a teljes nyugati (Német-Ausztria), és a dél-nyugati (Muraköz) határszakasz biztosítását is.
Adományozási okirata elveszett, így csak az adományozási névjegyzék adatbázisából kereshető vissza, hogy Bakay altábornagy az 1939-es Magyar Érdemrend középkeresztje kitüntetés után megkapta a Magyar Érdemrend Középkereszt Csillagal a hadiszalagon kitüntetést is. Mindkét érdemrend a viselési előírásoknak megfelelően egyes portréin is megfigyelhetők.

Vitéz Bakay Szilárd Magyar Érdemrend Középkeresztje és Csillaga a kardokkal kitüntetése

Vitéz Bakay Szilárd altábornagy portréja, melyen valamennyi kitüntetését viseli (vászon, olajfestmény) - A Bakay család tulajdonában

1943 decemberében Horthy kormányzó és kormánya fő törekvésévé a keleti hadszíntéren lévő magyar alakulatoknak a Kelet-Kárpátok térségére, az un. Árpád-vonalra való visszavonása válik. Ennek hátterében az áll, hogy át kívánják menteni mind a személyi, mind a technikai potenciált, s tartalékolni azokat a várható orosz invázió ellen a visszafoglalt területekkel megnövekedett ország védelmére. A német elhárítás és hadvezetés már 1943 közepétől naprakész információkkal rendelkezik mind a magyar külpolitika mind a hivatalos külképviseleteken keresztüli, mind magánszemélyek általi szövetséges hatalmakkal folytatott kapcsolatfelvételeiről, puhatolódzásairól, melyeket növekvő gyanakvással kezel, s egyre inkább bizalmatlanná válik a magyarok szövetségesi hűségét illetően. Hitler utasítást ad a Margaréta-hadművelet kidolgozására (Unternehmen Margarethe), amely terv 1943. szeptember 30-ára el is készült. Magyarország katonai megszállásába a terv szerint román és szlovák csapatokat is bevontak volna, azonban ettől végül eltekintettek.  
1944 februárjától megszaporodnak a magyar hírszerzés jelentései is, miszerint Pozsonytól délre, valamint Bécs és Wiener Neustadt környékén nagyarányú német gyalogsági és páncélos csapatösszevonásokat észlelnek. Bizonyára napirendre került a kialakult helyzet elemzése is azon az 1944. február 15-i csapattest (hadtest)-parancsnoki megbeszélésen is, amelyre az alábbi távirat utal, és amely meghívó egyben meghívja Bakay Szilárd altábornagyot, szombathelyi magyar királyi III. honvéd hadtest parancsnokát a Horthy Miklós Kormányzó villásreggelijére az előírt protokollnak megfelelően.

Bakay altábornagy 1944. február 8-án keltezett távirati ebédmeghívása a Várba

1944. március 8-a körül kezdtek beérkezni az első hírszerzői és egyéb polgári jelentések arról, hogy német csapatösszevonások folynak a magyar határ közelében. Vasúti tisztviselők jelentik, hogy naponta 40–50 német katonai szállítmány rakodik ki Bécsújhely-Kismarton térségében. A pozsonyi katonai attasé Lipcsey-Magyar Sándor vezérkari alezredes is megerősíti az ország megszállásának eshetőségét. Katonai vonalon a jelentések nagy része a szombathelyi III. hadtest kémelhárító és hírszerző osztályától érkezett. Március 12-én Bakay hadtestparancsnok a 7. gyaloghadosztály parancsnokságán, Sopronban szolgáló Köves-Toronyi Ferenc századost utasítja, hogy a már 1938 óta megszállt, s Németországgal egyesített Ausztriába jusson át azzal a feladattal, hogy a Magyarország határán felvonuló német csapatok erejét, szándékait és mozgását felderítse. Küldetése eredményéről Köves-Toronyi százados írásban és szóban is jelentést tesz Bakaynak, aki táviratilag továbbítja az információkat a Honvéd Vezérkar főnökének. Kéri Kálmán (ekkor a honvédelmi miniszter szárnysegédje) visszaemlékezése szerint Bakay altábornagy Csatay Lajos honvédelmi minisztert személyesen is tájékoztatta. Kádár Gyula vezérkari ezredes a Honvéd Vezérkar főnöke 2. osztály vezetője is összefoglaló tájékoztatást adott a miniszternek.  
Az egybehangzó jelentések ellenére Csatay képtelenségnek tartotta, hogy a németek erre a lealázó lépésre, azaz Magyarország megszállására képesek legyenek. Legfeljebb annyit volt hajlandó elismerni, hogy politikai fenyegetés céljából gyülekeztetnek erőket, hogy a Kállay-kormány távozását és egy nekik megfelelőbb kormánnyal való felváltását kierőszakolják. Csatay ezek után felhívta Kállay miniszterelnököt, majd Szombathelyi Ferenc vezérezredest, a Honvéd Vezérkar főnökét. Javasolta, hogy a németektől kérjenek magyarázatot a nyugati határainkon való csapatösszevonásokat illetően.
Kuno Heribert Fütterer repülő altábornagy, budapesti német légügyi attasé Csatay honvédelmi miniszternek megerősítette, hogy a szokottnál nagyobb katonai egységek állomásoznak Wien és Wiener Neustadt körzetében, de tiltakozott minden barátságtalan szándék feltételezése ellen. Indoklása szerint az alakulatok csupán a jobb élelmezési lehetőségek miatt vannak ott elhelyezve, és mert ebből a körzetből szállíthatók el legkönnyebben és legrövidebb úton - akár vasúton, akár közúton - Dél-Ukrajnába, ahol súlyos harcok folynak. Közölte végül, hogy a honvédvezérkar főnöke hasonló tájékoztatást kapott.
Fütterer magyarázata nem nyugtatta meg teljesen Csatayt. Még aznap felhívta Szombathelyit. Véleményét kérte a német légügyi attasé közlését illetően, továbbá, hogy nem tartja-e szükségesnek bizonyos óvintézkedések megtételét. Szombathelyi határozott válasza, miszerint katonai óvintézkedések megtételét feleslegesnek és céltalannak tartja, Csatayt némileg megnyugtatták.
Március 15-én Joachim von Ribbentrop német külügyminiszter táviratban utasította Dietrich von Jagow budapesti német követet, hogy tájékoztassák Horthy Miklós kormányzót Adolf Hitler meghívásáról a Salzburg mellett lévő klessheimi kastélyba. A kormányzó válaszát legkésőbb másnap délután egy óráig sürgönyözzék meg. Aznap este a kormányzó a nemzeti ünnep alkalmából díszelőadáson vett részt az Operaházban. A német követ itt kért kihallgatást Horthy Miklóstól, és adta át a meghívást. Másnap, délelőtt tizenegy órára Horthy kormányzó magához kérette Kállay Miklós miniszterelnököt, Ghyczy Jenő külügyminisztert, Keresztes-Fischer Ferenc belügyminisztert, Csatay Lajos honvédelmi minisztert és Szombathelyi Ferenc a Honvéd Vezérkar főnöke. A megbeszélést követően Horthy úgy döntött, hogy másnap, március 17-én kiutazik Németországba. A magyar küldöttség tagjai a kormányzó kíséretében Szombathelyi Ferenc a Honvéd Vezérkar főnöke, Csatay Lajos honvédelmi miniszter és Ghyczy Jenő külügyminiszter voltak. A küldöttséghez Bécsben csatlakozott Sztójay Döme, berlini magyar követ. Különösebb óvintézkedéseket Magyarországról való távozásukkor nem tettek. Ghyczy külügyminiszter helyettesével, Szentmiklóssy Andorral abban egyezett meg, amennyiben „a látogatás nem közlendő a sajtóban” szövegű táviratot küld, a német megszállás biztosra vehető.  
Hitler nem sokat kertelt, közölte Horthyval, tudomása van a magyar kormány szövetségesek irányában történő kapcsolatkereséséről, nem bízik a magyar kormányban, Magyarország szövetségesi hűségében, ezért haladéktalanul megszállják Magyarországot.
Március 19-én 0:00 és 2:00 között a Sándor-palotában helyzetértékelő megbeszélést tartanak Bajnóczy József vezérezredes (a Honvéd Vezérkar főnökének helyettese), Miklós Béla vezérezredes (Magyarország Kormányzója Katonai Irodájának főnöke, főhadsegéd), Náday István vezérezredes (m. kir. 1. honvéd hadsereg parancsnoka.), Beregfy Károly vezérezredes (a m. kir. 3. honvéd hadsereg parancsnoka, Magyarosy Sándor altábornagy (a Honvédelmi Minisztérium légügyi főcsoprtfőnöke és egyben a Légierők parancsnoka), Vörös János altábornagy (székesfehérvári m. kir. II. honvéd hadtest parancsnoka), Hellebronth Vilmos vezérőrnagy (a Honvédelmi Minisztérium V. csoportfőnöke) részvételével. Szentmiklóssy külügyminiszter-helyettes itt kézbesíti a Ghyczy Jenő külügyminiszter táviratát, - a németek átvonulnak Magyarországon -, miszerint egyértelművé tette a jelenlévők számára a német megszállás kezdetét. Bakay altábornagy alakulatánál Szombathelyen tartózkodik s kér parancsot, hogy intézkedhessen a fegyveres ellenállást illetően.
Mint a nyugati határszakasz biztosításával és védelmével megbízott hadtestparancsnok már a német megszállást megelőző hetekben kidolgozza a fegyveres ellenállás lehetőségének tervét. A kormányzói és legfelsőbb vezérkari utasítás azonban a németekkel szembeni mindennemű ellenállást megtiltott. Délelőtt 11 órakor Szombathelyről már ilyen értelmű parancsot ad ki a nagykanizsai helyőrségnek is, akik telefonon jelentik, hogy a városba német páncélosok nyomultak be a Muraköz felől. Bakay és más körzetek hadtestparancsnokai tisztában voltak vele, hogy a rendelkezésükre álló katonai erőket, - figyelembe véve technikai felszereltségüket, tényleges harcértéküket -, a német páncélos hadosztályok könnyedén elsöpörték volna.   
1944. március 19-én hajnalban a Maximilian von Weichs tábornagy parancsnoksága alatt a Bécs térségéből előretörő LVIII. tartalék páncélos hadtest páncélos tanhadosztálya (Panzer Lehr) Brucknál átlépte a határt és Győrön áthaladva Budapest felé tartott. A 16. SS-páncélgránátos hadosztály Sopron felé nyomult előre, majd Sárváron, Veszprémen át Székesfehérvár, illetve Budapest irányába tartott. A megszállást északról Szlovákia felől Rozsnyó, Kassa, Miskolc, délen Eszék felől Pécs, Kaposvár irányába benyomuló német csapatok is támogatták. A visszacsatolt országrészek kivételével március 19-én délelőttre Magyarország német megszállása egyetlen puskalövés nélkül befejeződött. A korabeli tudósítások szerint Budapesten a kávéházak kinyitottak, a város és az ország élte megszokott életét…
Március 19-én dél körül Horthy kormányzó és kísérete visszaérkezett Budapestre, ahol azonnal összehívta a Koronatanácsot. Ezen közölte, hogy a németek követelik a Kállay kormány lemondását, és egy új, katonai kormány kinevezését. Még ezen a napon Edmund Veesenmayer-t Magyarország teljhatalmú német megbízottjává nevezték ki. A Gestapo és az SS megkezdi magyarországi működését…
Horthy a kialakult helyzetben a számára megbízható és cselekvőképes katonákkal igyekezett körülvenni magát és ilyeneket kinevezni a magasabb parancsnoki beosztásokba is. Ebbe a körbe tartozott Bakay Szilárd altábornagy is, aki 1944. augusztus 1-től a budapesti I. Hadtest parancsnoka, egyben Budapest vezénylő tábornoka. Bakay elsőrendű feladatát képezte, hogy szervezze meg Budapest belső védelmének biztosítását, a helyőrségekben összevont csapatokkal. Különösen az 1944. augusztusi román kiugrás után vált szembetűnővé, hogy a németek Budapest környékén erős csapatösszevonásokat hajtanak végre. A 8. SS lovashadosztályt Szentendre területére, több páncélos hadosztályt pedig Hatvan és Esztergom környékére vontak össze. Galíciából pedig Varsó környékére vezényeltek 5 magyar hadosztályt, mintegy biztosítékul, hogy a magyarok ne követhessék a román példát. A kialakult fenyegető helyzethez alkalmazkodva Bakay altábornagy a budapesti helyőrségek csapait Fót, Mogyoród, Kerepes, Dunaharaszti és Aszód térségébe allokálja. Ugyanakkor a fővárosban (Pesten) maradt egy pótpáncélos csoport (harckocsijai nem voltak), továbbá az őrzászlóalj és a Várban a testőrzászlóalj. Ócsán egy huszárpótosztály települt, Gödnél pedig a folyami flottilla horgonyzott. A fenti alakulatok mozgását, ellátását busz és tehergépkocsi oszlop biztosította. Kapcsolattartásukra biztosította a rádió híradást és közvetlen telefonláncot. A Kormányzó megbízásából fontos szerepet vállalt az ifjabb Horthy Miklós irányításával létrehozott ún. „kiugrási iroda” katonai részlegének támogatásában is.
A hatalomból ez idáig kiszorult nyilasokkal szembeni felderítéseket is a katonai kémelhárítás egyes szervei és a Bakay Szilárd altábornagy parancsnoksága alá tartozó budapesti I. hadtest kémelhárító osztálya végezték. Mint feljegyzéseiben írja, október 6-án a gépkocsi tanezred  egyik zászlóaljának nyilas zendülését sikerül felderíteni és elfojtani. A kihallgatások révén másnap már konkrét bizonyíték volt a kezében, miszerint a németek a Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetség és a nyilasok részvételével államcsínyre készülnek. Ennek megakadályozása érdekében a parancsnoksága alá tartozó alakulatoknál „együttartást” rendel el, ami mai kifejezéssel élve teljes harckészültséget jelent. Körlettartalékként beszállíttatja a 9./II. zászlóaljat Fótról, melyet a Werbőczy gimnáziumban helyeznek el. Pusztaszentjakabról központi tartalékként egy zászlóaljat a sashegyi törzsszállás védelmére rendel. A huszár pótosztályt egy megerősített páncélgépkocsi szakasszal az Andrássy és Pálffy laktanyákban kerül elhelyezésre gyorstartalékként. Egy páncélos csoportot a Citadellára vezényel, az egész főváros területén pedig, különösen éjszaka, sűrű járőrözést rendel el.
Szálasi Ferenc naplójából utólag majd kiderül, hogy Bakay legbizalmasabb utasításait, intézkedéseit a németekkel és nyilasokkal szimpatizáló csapatparancsnokok haladéktalanul jelentik a német elhárításnak. Bakayt, mint számukra reális veszélyt jelentő hadtestparancsnokot ideje volt kiiktatniuk. Annál inkább is, mivel tudomásuk volt arról, hogy Náday István nyugállományú vezérezredes Olaszországban, Faragho Gábor vezérezredes, a csendőrség és a rendőrség felügyelője pedig Moszkvában folytat titkos tárgyalásokat.
Otto Skorzeny SS-Sturmbannführer és kommandója - amely már Mussolini kiszabadítását is végrehajtotta a biztonságosnak vélt Gran Sasso-hegyi magaslaton -, akcióba lépnek s a csapatszemléről Budapestre visszatérő Bakayt elrabolják. Bakay altábornagy erről így ír: „Sajnos javaslataimat (a kiugrásra vonatkozóan) már nem tudtam megtenni, - elárultak -. A németek október 8-án hajnalban ½ 5 órakor személyi segédtisztemmel Versényi századossal együtt, mikor gépkocsimból kiléptünk, elraboltak, felvittek a Svábhegyre, a Gestapo parancsnokságra, ahol polgári ruhát húztak reánk s gépkocsin kivittek a Budaörsi repülőtérre, honnan repülőgépen elvittek Bécsbe a Hotel Metropolban levő Gestapo központba, s onnan kihallgatásom után a Mauthausen-i tábor börtönébe szállítottak, egyes zárkába”.
Egy héttel később, 1944. október 15-én ugyancsak Skorzeny különítménye a kormányzó fiát, ifj. Horthy Miklóst is elrabolja. A rádióban elhangzó, már beolvasása pillanatában kudarcra ítélt kormányzói proklamáció is megemlíti Bakay altábornagy elrablását:
 „A szövetségi hűséggel ellenkező mindezen cselekményeiket azzal a nyílt kihívással tetézték, hogy a budapesti hadtestparancsnokot, Bakay Szilárd altábornagyot a belső rend fenntartása érdekében tett intézkedései közben a német Gestapo ügynökei egy ködös októberi reggelen, a rossz látási viszonyok felhasználásával, lakása előtt autójából kiszállásakor orvul megtámadva, elhurcolták.”
Soha nem fog kiderülni, mit tett, mit tehetett volna, ha helyén maradhat. 1944. október 8-a után Bakay Szilárd altábornagynak a magyarországi politikai és katonai eseményekre többé már nincs semmilyen ráhatása, azokról valószínűleg nem is értesülhet, hírt sem szerezhet.

Időközben Magyarországon kíméletlen és elkeseredett harcok folynak, melynek során a szovjet csapatok a polgári lakosságot sem kímélik, nők tízezreit gyalázzák meg, százezreket pedig kényszermunkára hurcolnak el. Mindezt csak tetézik a Szálasi kormányra felesküdött nyilasok megtorlásai és rémtettei. 1945. január 24-én a Honvédségi Rendeletek (Személyes ügyek)-ben közzétett „Nemzetvezetői Elhatározások” alapján „…a magyar nemzet ellen elkövetett hűtlenség miatt…” vezérezredestől zászlósig  lefokozásokra is sor kerül a magyar királyi honvédség tisztikarában. A felsoroltak között Bakay Szilárd altábornagyé mellett olyan nevek is szerepelnek, mint dálnoki Miklós Béla, Vörös János, dálnoki Veress Lajos, Náday István vezérezredesek, Faragho Gábor, Vattay Antal, Brunswik György, Hardy Kálmán, Lázár Károly altábornagyok, Ujszászy István vezérőrnagy, Kéri Kálmán vezérkari ezredes, csupán kiragadva az ismertebb tábornokok és törzstisztek neveit. A lefokozások az alacsonyabb rendfokozatú tiszteket sem kerülték el. László Szabolcs, Kárpáthy Endre, Wettstein György, Rozsnyai János, Vörös Tibor századosok, Faragó Ferenc, Petri Zoltán főhadnagyok, Kerényi József hadnagy, Nánai Andor és dr. Görhöny József zászlósok ugyanilyen sorsra jutottak.

A „Nemzetvezetői Elhatározások” hiteles másolatának egyik oldala a rangfosztottak neveivel 1945-ben

Bakay altábornagy mauthauseni cellájában bizonyára sokat töprengett mind hazája, mind saját jövőbeni sorsát illetően. Aki annyiszor szembenézett a halállal négy év frontszolgálata során, majd látta hadosztályainak, bajtársainak értelmetlen pusztulását a keleti front poklában, az aligha félt szembenézni a halállal. Sokkal inkább járhattak gondolatai családja körül, akikről elrablását követően hírt sem hallott.
Saját sorsával szembenézve csak remélhette, hogy még találkozhat velük, hogy még hazatérhet Magyarországra.

Temesvári Jenő

Hivatkozások:

Bakay családi archívum okmányai, fényképtára, tárgyi emlékei (magángyűjtemény)
Bakay Szilárd (1892-1947) naplója, feljegyzései (kéziratban) - Bakay archívum
Adalékok a Horthy-hadsereg szervezetének és háborús tevékenységének tanulmányozásához (1938-1945) HM Központi Irattár kiadása 1961.
Kálmán: Visszaemlékezés 1944. március 9-re. Hadtörténelmi Közlemények, Új folyam, 21. évf. (1974) 1. sz. 93.
Kádár Gyula: A Ludovikától Sopronkőhidáig Bp. 1978. 2. k. 656. l.
Kaló József: „Mert akinek ideje van, annak élete van” - AETAS, 26. évf. 2011.1. szám 56-77.
Varga Krisztián: A német megszállástól a nyilas hatalomátvételig
http://rendjel.myhunet.com/hu/Az-I.-vilaghaboru-vegetol-a-II.-vilaghaboru-vegeig-%281919-1945%29/Magyar-Erdemkereszt-Magyar-Erdemrend/
http://www.hungarianarmedforces.com/magyarerdemrend/munka.php
http://epa.oszk.hu/00800/00861/00052/pdf/aetas_2011-01.pdf
http://gyula.czegledy.hu/cgi-bin/czc/index.cgi?mod=3&id=652&rovat_id=11- Első értesülések a német megszállás előkészületeiről
http://hu.wikipedia.org/wiki/Margarethe_hadm%C5%B1velet - MO. német megszállása
http://magyarkronologia.terrorhaza.hu/1944/oktober.html
http://mek.oszk.hu/01300/01340/html/fond08.htm - Hadosztályok, hadtestek, tartalék erők

1931. november 1-én alezredessé lépteti elő az államfő. Az 1930-as évek elején készült portréi ugyanazt a fegyelmezettséget, elkötelezettséget és hivatástudatot mutatják, amelyre felesküdött, s amely jellemvonások már csapattisztként is jellemezték. Alezredesi rangjelzése mellett a viselési rend előírásai szerint az I. világháborús osztrák cs. és kir. Vaskoronarend III. osztálya és Az Olasz Korona Rend Tiszti Keresztje kitüntetéseit viseli. A második zubbonygombra tűzve a porosz császári Vaskereszt II. osztálya szalagja, míg a bal zubbonyzseb közepén a Vitézi Rend jelvénye látható.

Bakay Szilárd civilben és egyenruhában

Katonapolitikai és diplomáciai pályafutásának kiemelkedő, egyben záró fejezete katonai attasévá történő kinevezése. A más külszolgálati feladattal megbízott kiváló katonadiplomata Álgya-Pap Zoltán katonai attasét váltja fel állomáshelyén. Bakay Szilárd 1934. január 1-től 1939. május 1-ig Szófiában katonai attasé. A Honvédelmi Minisztérium VI-2. osztálya állományában és ezzel kapcsolatos külföldi megbízatásai során már eddig is volt alkalma számos ország katonai, elhárítási feladatokat ellátó tisztjeivel a kapcsolatfelvételre. A balkáni régiót különösen jól ismerő kiváló képzettségű katona Bulgáriában szinte napi kapcsolatba kerül mind a bolgár politika és közélet meghatározó személyiségeivel, mind a Szófiában működő követségek diplomáciai karával. Hazája képviseletében a hadgyakorlatokon, katonai, illetve jeles állami rendezvényeken, évfordulókon való kötelező megjelenéseken túl fontos szerepet kapnak a fogadások, díszvacsorák, bálok, ahol a társasági élet reprezentánsai, a diplomata feleségek is meghívást kapnak. Módja nyílik az ország megismerésére, s hódolhat kedvelt időtöltéseinek, így a lovaglásnak és a tenisznek is. S ahogy korábbi utjai során végigjárta Athén, Isztanbul nevezetességeit, úgy ezúttal szakít időt, Bulgária történelmi nevezetességeinek, templomainak, kolostorainak végiglátogatására is. Bepillantást nyer a városok, de akár a kisebb hegyi települések hétköznapjaiba is, az ott élő emberek életébe. Megfigyeléseit, élményeit naplója megőrizte. 1935. augusztus 4-i keltezéssel megkapja a III. Borisz cár által adományozott Bolgár Nemzeti Katonai Érdemrendet. Még ez évben, 1935. november 1-én nevezi ki az államfő ezredessé, a vezérkari szolgálatot teljesítő tisztek állománycsoportjában.

III. Borisz cár által adományozott kitüntetés adományozási okirata „Konsztantiny Bakay” részére

A Bulgáriában töltött évekbe, a katonai attasék feladataiba, nemzetközi katonapolitikai kapcsolatrendszerébe, és társadalmi kötelezettségeibe, „civil” mindennapjaiba is bepillantást engednek az alábbi képek:

Az 1444-ben a várnai, oszmán-törökök ellen vívott csatában elesett magyar katonák és I. Ulászló király emlékművét katonai tiszteletadással avatta fel 1935 októberében III. Borisz bolgár cár. Az eseményről a Magyar Filmhíradó is beszámolt. Az ünnepségen megjelentek a bolgár kormány és katonai vezetés tagjai, a külföldi követségek képviselői és katonai attaséi, közük vitéz Bakay Szilárd alezredes is. (x)

Külföldi katonai attasék bolgár vezérkari tisztek társaságában (1934)
Jobbról balra: Peneff alez. bolgár, Marinoff vk. ezds. hírszerző iroda főnöke bolgár, Petković ezds. jugoszláv, Popesco alez. román, Jovov vörgy, vk. főnök bolgár, Bakay alez. magyar (x), Muff altbgy. német, Bottini alez. olasz, Samson örgy. angol és Nedjati bej szds. török katonai attasék

Szófiába akkreditált katonai attasék társaságában (1935)

A kép bal szélén gróf Woracziczky Olivér magyar követ, mellette Bakayné Jordán Gréte, mellette kalapban Limperani francia katonai attasé, tőle jobbra a második Bakay Szilárd katonai attasé ezúttal szintén civilben

Bakay Szilárd ezredes bolgár és külföldi katonai attasékkal a várnai hősi emlékműnél (1938)

Bakay Szilárd ezredes katonai attasé, Matuska Péter rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, Rothkugel István ügyvivő, követségi tanácsos (Szófia,1936)

Külföldi katonai attasék tisztelgése egy díszszemlén Szófiában. Bakay Szilárd ezredes (x)

A szófiai külképviseletek kedvelt társasági találkozó helye az Union Club Szófiában
Bakay Szilárd és felesége Jordán Gréti (x)

A szófiai városparancsnok meghívója Bakay Szilárd és felesége részére

A Szófiai Helyőrség Vezénylő Tábornoka tisztelettel kéri Magyarország Katonai Attasé Urát és Bakayné Úrhölgyet, hogy szíveskedjenek részt venni az ünnepélyes Te Deumon, amelyre 1939. május 6-án, 9 órakor kerül sor a Szt. Alexandre Nevsky  téren, hogy megünnepeljük a Hadsereg Ünnepét, a Katonai Rend és a Hősiesség Ünnepét. Az Egyházi Ceremóniát a Helyőrség csapatszemléje fogja követni a Sobranié téren.

Vitéz Bakay Szilárd ezredes katonai attasék és civil előkelőségek között a Sobranié téren

Vitéz Bakay Szilárd vezérkari szolgálatot teljesítő ezredes, szófiai magyar királyi katonai attasé 1938. január 10-én kiállított diplomata útlevele

Még Bulgáriában, kiterjedt, szerteágazó kapcsolatai révén szerez tudomást arról, hogy a német-szovjet megnemtámadási szerződés (ismert nevén a Molotov-Ribbentrop-paktum) megkötése a közeljövőben megtörténik.

Vitéz Bakay Szilárd ezredes, szófiai katonai attasé összefoglaló jelentése a balkáni helyzetről 1939. június 26-án

A fenti jelentés és elemzés jól érzékelteti a korabeli európai nagyhatalmi érdekviszonyokat és törekvéseket, benne a balkáni régió egymással szomszédos országainak távolról sem felhőtlen kapcsolatrendszerét, politikai szembenállását, a vélt nemzeti érdekeik érvényesítésére irányuló taktikázását. Mindezen folyamatokat élénk figyelemmel kísérték és elemezték a magyar külügyi és honvédelmi tárcák szervei, megkülönböztetett figyelemmel a román és a délszláv állam tekintetében. A Bakay ezredes által 1939. június 26-án megfogalmazott „… a ma talán hihetetlennek látszó hírt, hogy a szovjetek Németországgal megegyezni készülnek” Budapesten kétkedéssel fogadják. Utólag már tudjuk, hogy a hihetetlennek látszó hír valósággá vált, s ma már azt is tudjuk, hogy a későbbi eseményeknek milyen tragikus hatása és következményei lesznek Magyarországra.
A korabeli bolgár sajtóban megjelent képes beszámolót átvéve a magyar sajtó 1939. július 11-én rövid hírben tudatja, hogy: „Daskalov tábornok, bolgár hadügyminiszter és felesége vitéz Bakay Szilárd vezérkari ezredes, magyar katonai attasé távozása alkalmából a tiszti Kaszinóban búcsúebédet adott a vezérkari ezredes és felesége tiszteletére. A búcsúebéden megjelentek többek között Hadzsi Petkov tábornok, a bolgár vezérkar főnöke, Zsecsov ezredes, a király szárnysegéde, Woracziczky Olivér gróf szófiai magyar követ és Aday János vezérkari alezredes, az új szófiai magyar katonai attasé. Daskalov hadügyminiszter az ebéden mondott pohárköszöntőjében kiemelte, hogy vitéz Bakay Szilárd ezredes milyen kiváló módon felelt meg bulgáriai küldetésének.
Vitéz Bakay Szilárd vezérkari ezredes az üdvözlésre válaszolva a bolgár hadsereg erényeit méltatta és rámutatott arra, hogy a hadsereg milyen figyelemreméltó fejlődést ért el az utóbbi években. A búcsúebéd igen szívélyes hangulatban folyt le”.
A protokollnak megfelelően, ahogy a társasági életben, a különböző gazdaságpolitikai és katonai megbeszéléseken, egyáltalán a diplomáciai kapcsolattartásban is kötelezően, úgy ez alkalommal is, mind a bolgár hadügyminiszter köszöntője, mind pedig a magyar katonai attasé válaszbeszéde, az egész fogadási ceremónia francia nyelven folyt. A Bakay házaspár kiválóan beszélt angolul, németül, és magától értetődően franciául is.

Vitéz Bakay Szilárd ezredes a szófiai vasútállomáson bolgár és külföldi katonai attasék társaságában

A III. Borisz cár által vitéz Bakay Szilárd ezredesnek adományozott Bolgár Nemzeti Katonai Érdemkereszt II. Osztálya a Csillaggal kitüntetés és adományozó okirata (1939)

1939. júliusában megbízatása lejár, szófiai külszolgálati állomáshelyéről hazarendelik. Új beosztást kap, egyben további életének, későbbi sorsának meghatározó szakasza veszi kezdetét.

Temesvári Jenő

(Budapest, 1892. szeptember 8. - Sopronkőhida (?), 1947. március 17.)

Már a halálozási hely, és a mellé tett kérdőjel is sejtetheti, hogy rendhagyó (bár történelmünkben sajnos korántsem egyedi), mégis kivételes, egyben tragikus katonai életpálya és sors az, amely osztályrészül jutott egy ízig-vérig katonacsalád sarjának. Nem volt célom, hogy minden életeseményre kiterjedő monográfiát írjak Bakay Szilárdról, továbbá egy blog jellegéből, terjedelmi korlátaiból adódóan is legfeljebb csak egy „arcképvázlatra” nyílik lehetőség, amely azonban a fontosabb, az életpályát meghatározó életrajzi adatok mellett archív családi fotográfiákkal kiegészítve, reményeim szerint mégis hiteles és objektív összképet alakíthat ki az olvasóban. Olyan objektív képet, amely mentes politikai véleményektől, állásfoglalásoktól, és csupán az a célja, hogy megidézze egy katona életét, akinek pályája a kötelességtudat, hazaszeretet és kikezdhetetlen becsület jegyében telt el, s amely méltó arra, hogy ne felejtődjön el, követésre találjon. Bakay Szilárdról - beírva nevét a keresőbe -, olvasható néhány bejegyzés, amelyek régebbi keletűek, s helyenként pontatlanok. A későbbi években nyilvánosságra került dokumentumok, és döntően a családi okmányok, és eredeti dokumentumok alapján ezek pontosítására törekedtem.

A Bakalovich család délvidéki, szláv eredetű, - férfi tagjai közül többen már a 18. század közepétől a déli Határőrvidéken (Torontál, Temes vármegyék) élve a katonai pályát választották a soknemzetiségű Habsburg Birodalom császári hadseregében, majd az Osztrák-Magyar Monarchia közös hadseregében is.

Bakalovich Szilárd ezredének tisztikarában, az 1870-es években

Az apát, Bakalovich Szilárdot (1854-1897) a bécsújhelyi (k. k. Theresianische Militärakademie, Wiener-Neustadt) Katonai Akadémián avatták tisztté. Annak ellenére, hogy id. Bakalovich Konstantin (1809-1861) Bakayra történő névmagyarosítási kérelmét 1848-ban engedélyezik és kihirdetik, a Bakay névhasználattal először csak 1896-ban találkozunk.

A bécsújhelyi Maria Theresia Katonai Akadémia egy 1876-ban készült fényképen

Bakalovich Szilárd cs. és kir. százados  és felesége Németh Mária

1891-ben kötött házasságot Németh Máriával (1871-1941) egy budapesti vasnagykereskedő lányával. Házasságuk rövid ideje alatt négy gyermekük született: Szilárd (1892), Zsigmond (1894), Gyula (1895), Árpád (1896). Édesapjuk az 1. honvéd gyalogezred őrnagya 43 éves korában, 1897-ben szívbénulásban meghal. Az édesanya 26 évesen, négy gyermek felnevelésének minden gondjával marad magára. Ennek következtében, illetve a családi hagyományok folytatásaként, a tényleges, és nyugállományú katonatisztek, altisztek, illetve azok árváinak szinte teljes tandíjmentességet biztosító lehetőség is meghatározta a Bakay gyerekek pályaválasztását, egyben további, tragikus végű sorsát is. 1902-1910 között egymást követő évfolyamokon mind a négy Bakay fiú növendéke a kőszegi cs. és kir. katonai alreáliskolának, amely Kőszeg, egyben pályafutásuk kezdete, és bizonyos értelemben egyben végpontja is hármójuk életének. De erről majd később!

Bakay-fiúk (Szilárd, Zsigmond és Gyula), a kőszegi cs. és kir. katonai alreálsikola (Militär-Unterrealschule in Güns) növendékei 1905-ben - Bakay Szilárd Kassán 1907-ben

A 4 elemi elvégzése után (Rákosszentmihály), árvaszéki ösztöndíjjal 1902-ben, 10 évesen kezdi meg tanulmányait a kassai, majd folytatva a kismartoni cs. és kir. Katonai Alreáliskolában. A harmadik év vége előtt átkerül a kőszegi Katonai Alreáliskolába, ahol a 4 éves alreáliskolai képzést befejezi. Ezt követően 1906-1909 között a Morvafehértemplom-i (Mährisch-Weisskirchen) cs. és kir. katonai főreáliskola Militär-Oberrealschule Mährisch Weißkirchen) növendéke, amely tanintézetekbe csak kiváló alreáliskolai eredménnyel kerülhettek felvételre a növendékek. A képzés 3 évig tartott.
Itt talán nem érdektelen megjegyezni, hogy, a szervezeti felépítés szerint az Osztrák-Magyar Monarchia területén 12 gyalogsági (Bp, Bécs, Prága, Lobzsow, Gyulafehérvár, Trieszt, Nagyszeben, Karthaus, Liebenau, Pozsony, Innsbruck és Temesvár), egy lovassági (Morva-Fehértemplom), egy tüzérségi (Bécs) és egy utász hadapród-iskolában (Hainburg) képezték ki a leendő hadapród-tiszthelyetteseket. A vonatcsapat hadapródjait a prágai, az egészségügyi hadapródokat pedig a pozsonyi gyalogsági hadapródiskolákban képezték ki. A tanulókat nemcsak azonnal alkalmazható csapattisztekké képezték ki, hanem olyan sokrétű elméleti tudásanyagot, nyelveket is el kellett sajátítaniuk, amely magasabb katonai kiképzés alapját is képezhette. A képzés 4 évig tartott. A tényleges és nyugállományú katonatisztek, katonai tisztviselők és altisztek fiai 12 forintot, - a tartalékos tisztek, valamint udvari és állami tisztviselők fiai után 60 forintot, - a többi állampolgárok fiai után 120 forintot fizettek évente. A tüzér és utászképzésben csak 30, illetőleg 60 forint volt a tandíj, a lovassági hadapródiskolában pedig a 2. évfolyamban 100, a 3. és 4.-ben pedig 200 forintot kellett fizetni a hátas ló és a lovaglási kiképzéshez szükséges eszközök beszerzésére. A felvételhez a testi és erkölcsi alkalmasságon kívül feltétel volt, hogy a jelentkező legalább 14 éves, de 17-nél idősebb ne legyen s már valamely középiskola 4-ik osztályát, eredménnyel elvégezte. A növendékek tanulmányaik befejeztével, mint hadapród-tiszthelyettesek (1908. október 1-e után zászlósok) léptek aktív szolgálatba. Azok, akik «kitűnő» vagy «jó» eredménnyel végeztek, a tüzérségnél és az utászoknál mindig, a gyalogságnál pedig, csak ha az állomány-viszonyok azt megengedték, rögtön hadapród-tiszthelyettesekké neveztettek ki.
Az alig ötévesen már félárva, korán érő fiatalember, akinek ha nem is maradhatott meghatározó emlékképe katonatiszt édesapjáról, mégis elkötelezetten és vasszorgalommal követi annak életpályáját, tanulmányai során nemcsak az elméleti tárgyakból, hanem a gyakorlati kiképzések területén (vívás, lovaglás) is mindvégig eminens minősítésű növendék.

Bakay kadét Morvafehértemplomban és II. évf. akadémiai növendékként Wiener Neustadtban

1909-ben felvételt nyer a bécsújhelyi Mária Terézia Katonai Akadémiára (Theresianische Militärakademie). Arra az akadémiára, ahol egy generációval korábban édesapját, Bakalovich Szilárdot is tisztté avatták. 1912-ben jeles eredménnyel végez, augusztus 18-án gyalogsági hadnaggyá avatják. Az Akadémia hagyományainak megfelelően megadatik számára, hogy az uralkodóra ugyanazon zászló előtt esküdhet fel, amely előtt édesapja is esküt tett. A kaposvári - Albrecht főherceg nevét viselő - cs. és kir. 44. gyalogezredhez avatták csapattisztnek. Testvérei közül a budapesti Hadapród Iskolában (Hűvösvölgy) zászlósként avatott Bakay Zsigmond és a szintén a bécsújhelyi Katonai Akadémián, későbbi évfolyamon végzett, és hadnaggyá avatott Bakay Árpád majd szintén a kaposvári 44-es ezrednél kezdik meg szolgálatukat 1912-ben, illetve 1915-ben). 1914-ben zászlóalját áthelyezik Budapestre. Az I. világháború kitörésekor századparancsnok-helyettesi beosztásban szolgál. Alakulatát már augusztusban a szerb frontra vezénylik. Sabácnál, az első csaták ismétlődő véres ütközeteiben az ezred létszáma megtizedelődik.

Egy korábbi családi kép. A Bakay fiúk édesanyjukkal 1913-ban.
Bakay Gyula haditengerészeti egyenruhában, Bakay Szilárd, Bakay Zsigmond. Bakay Árpád mellett édesanyjuk, Németh Mária

1915. januárjában az évfolyama szolgálati idejének megfelelően főhadnaggyá léptetik elő. 23 évesen a 44. gyalogezred 1. századának parancsnoka.

Bakay Szilárd a híres kaposvári 44-es „rosseb bakák” gyalogezred főhadnagya 1915-ben

Hogy milyen öldöklő harcok részese lehetett a fiatal csapattiszt a háború 4 éve során, azt jól példázza, hogy amíg a szerb fronton „csak” egyszer, addig az erdélyi, galíciai és az orosz harctereken több mint tízszer kellett teljes állományi létszámra feltölteni a híres 44-es somogyi „rosseb” ezredet, benne Bakay Szilárd alakulatát.
1915. május 8-i keltezéssel a Bécsben kiállított adományozási okmány megerősíti, hogy a Bronz Katonai Érdemérem a Katonai Érdemkereszt szalagján (Bronzerne Militärverdienstmedaille am Bande des Militärverdienstkreuzes), más néven a Signum Laudis viselésére jogosult. Az 1915. július 15-én szintén Bécsben keltezett okmány szerint megkapja a Katonai Érdemkereszt III. osztálya a hadidíszítményekkel (Militär-Verdienstkreuz III. Klasse mit der Kriegsdekoration). E kitüntetéseket feltehetően a Kárpátok hágóin át Észak-Erdély elözönlését megakadályozó és visszaverő véres harcokban való hősies helytállása miatt kapta meg. A következő években Galíciától a Fekete-tengeri Odesszáig húzódó arcvonalakon szinte mindenütt bevetésre kerülnek a közös hadseregbeli ezredek, együtt a már itt harcoló német császári hadtestekkel. Minden korabeli beszámoló kiemeli az oroszok hatalmas létszámbeli fölényét, a nehéz, tagolt terepet, a rendkívül mostoha időjárási viszonyokat, és a mindkét oldalon hatalmas károkat okozó gyilkos ágyú- és géppuska tüzet, az óriási vérveszteséggel járó rohamok során a kíméletlen öldöklést a közelharcokban.
Kimagasló bátorságáért és hősiességéért Bakay főhadnagy (24 évesen!) 1916 szeptemberében megkapja az egyik legmagasabb katonai rendjelet, az osztrák császári Vaskoronarend III. osztálya kitüntetést.

Bakay Szilárd főhadnagy és katonái a keleti fronton az I. világháborúban

A porosz Vaskereszt 2. osztálya kitüntetés adományozási okirata elveszett. Talán már soha nem fog kiderülni, hogy melyik harctéren, milyen hősies helytállásáért, s melyik évben érdemelte ki a szintén az egyik legmagasabb, ezúttal német császári kitüntetést a birodalmi hadvezetéstől. A felterjesztő talán maga Linsingen tábornok, a német hadtestek parancsnoka volt.

A Vaskoronarend III. osztálya adományozási okmánya Bakay Szilárd főhadnagynak

Bakay Szilárd a 44-es gyalogezred 1. századának főhadnagya 1917-ben

A 25 éves Bakay főhadnagy zubbonyán a viselési előírásoknak megfelelően láthatók kitüntetései, így a porosz Vaskereszt 2. osztálya a zubbonygombolás hajtókáján, az osztrák Vaskoronarend III. Osztálya, a Katonai Érdemkereszt III. osztálya, az Ezüst Katonai Érdemérem a Katonai Érdemkereszt szalagján, valamint a Bronz Katonai Érdemérem a Katonai Érdemkereszt szalagján. A viselési sorrendben következő, 1912-1913 Mozgósítási Keresztet - első kitüntetését - ezúttal nem viseli.

Bakay Szilárd vezérkari századosi igazolványa

Kinevezik a 72. rohamzászlóalj parancsnokának, közben 1 hónapos roham tanfolyamra vezénylik Nagyszebenbe. A harcok során készített saját fényképfelvételei azt tanúsítják, hogy alakulata is részt vett a Fekete-tenger parti Odessza elfoglalásában és megszállásában.

Bakay Szilárd a cs. és kir. 44. gyalogezred századosa

1918-ban a „vezérkarba igyekvők” számára előírt 2 hónapos tájékoztatási tanfolyamot (Informations-Kurs) végzi el. 1918. április 3-án soron kívül századossá léptetik elő. A fegyverszünetet követően, négyévi frontszolgálat után 1918 novemberében tér haza a megmaradt alakulat Kaposvárra, ahol az állományt leszerelik. A háború családjából is áldozatot szed. Testvéröccse Bakay Gyula, a császári és királyi haditengerészet 22 éves fregatthadnagya (Fregattenleutnant) 1917. március 31-én az SM U-30-as tengeralattjáróval bevetésre indul a cs. és kir. Haditengerészet Cattaró-i öbölben kiépített bázisáról. A búvárhajó nem tér vissza bázisára, 32 fős személyzete a kihajózást követően többé nem ad életjelt magáról.
A háború borzalmai után talán egy békésebb, nyugodtabb jövőben bízva az 1918. júliusi eljegyzést követően, 1919 januárjában házasságot köt tessthali Jordán Grétivel.

tessthali Jordán Gréti és Bakay Szilárd eljegyzési és esketési értesítője

Jordán Margit (Gréti) szintén katonacsaládból származik, édesapja Jordán János (1857-1934), a 2. vonatezredhez tartozó 4. fogatolt tüzér vonatosztály (trén) nyugalmazott ezredese volt. Testvére, ifj. Jordán János szintén a katonatiszti pályát választotta. Jordán Margit pedig önkéntesnek jelentkezik a Vöröskereszthez.

Jordán Margit kitüntetési okirata Ferencz Salvator főherceg aláírásával 1917. július 20-án

A Magyar Vöröskereszt az I. világháború idején hívta életre Keresőszolgálatát. A kezdetben Tudósító Iroda, majd Hadifoglyokat Gyámolító és Tudósító Hivatal néven működő szolgálat az 1914-18 között kétszáz önkéntest foglalkoztatott. A Tudósító Iroda üzeneteket közvetített a hadba vonult katonák és a hátországban maradt hozzátartozók között, tudakozódott a hadba vonult csapattestek parancsnokságánál a magukról életjelet nem adó katonák felől. Társszervezetek révén megpróbált információkat szerezni a hadifogságba esettekről, a hozzátartozóktól leveleket, csomagot, pénzsegélyt küldeni számukra. Bekérte a hadikórházaktól a sebesültek névsorát, állapotukról értesítette a katonák családjait. Az Irodán belül külön részleg foglalkozott a harctérről hazatérő kórházvonatok fogadásával. Jordán Margit önkéntesként végzett ilyen irányú tevékenységével érdemelte ki a magas kitüntetést.

Jordán Margit és Bakay Szilárd 1919-ben

Egyetlen gyermekük ifj. Bakay Szilárd, 1920-ban születik meg. Ahogy generációk óta minden Bakay fiú, úgy majd ő is a katonai pályát választja, elvégezve a Ludovika Akadémiát, ahol tüzér hadnaggyá avatják 1941-ben.

Jordán Margit (Gréti) gyermekével, ifj. Bakay Szilárddal

A nyugalom és a boldogság nem tart sokáig. 1919 tavaszán, a tanácsköztársaság idején letartóztatják, Kaposváron és Budapesten a Margit-körúti fogházban raboskodik. Rabtársa Menyhárt Ferencz egy füzetlapon megörökítette portréját.

Bakay Szilárdról készült ceruzarajz a Kommün Margit körúti fogházban

A tanácsköztársaság bukása után újra szolgálatra jelentkezik. Ismét Kaposváron kap csapattiszti beosztást. Az 1921/22-es évfolyamon befejezi a Ludovika Hadiakadémia tiszti továbbképző tanfolyamát. Pécsre vezénylik a 4. vegyesdandár parancsnokságára. Még ebben az évben felvételt nyer a Vitézi Rendbe.

Vitéz Bakay Szilárd m. kir. százados 1922. augusztus 21-én keltezett vitézzé avatási oklevele

1925-ben a Honvédelmi Minisztérium Elnöki D. osztályára helyezik, amely osztály feladata a Miniszterelnökséggel való kapcsolattartás, és a katonai tanácsadók kijelölése. Gyakran utazik katonai delegációk tagjaként külföldre, kimagasló katonai képzettségén túl a tárgyalásokon francia- német-angol nyelvtudását is kamatoztatni tudja.

1926. november 1-én őrnagyi rendfokozatba léptetik elő, egyben a Vezérkari Főnökség VI-2. katonai hírszerzési osztályán kap beosztást. Az osztály adatfeldolgozó csoportjának előadójaként feladatköre a hírszerzési és felderítési értesülések feldolgozása, rendszerezése Olaszország, Bulgária, Jugoszlávia, Törökország és Görögország vonatkozásában. 1929. november 4-e és 1933. március 31-e között az osztály nyilvántartó alosztályának a vezetője.

Vitéz Bakay Szilárd a Vitéz bulcsi Janky Kocsárd lovassági tábornok által vezetett katonai delegáció tagjaként az 1920-as évek végén (Janky Kocsárd az ülő sorban balról a 3-ik személy)

A későbbi években majd katonai pályafutása révén olasz nemzeti hőssé vált Giovanni Battista Oxilia ezredes a 20-as évek végétől 1933 áprilisáig hazája budapesti légügyi és katonai attaséja volt. Követsége olasz fejléces francia nyelvű levelében tájékoztatja Bakayt, hogy királya (III. Viktor Emánuel) kitüntette az Olasz Koronarend Tiszti keresztjével, továbbá, hogy a kitüntetést királya nevében ő (Oxilia attasé) adja át Budapesten.

Az olasz követségi levél részlete G. Oxilia légügyi és katonai attasé aláírásával

Az Olasz Korona Rend Tiszti Keresztje kitüntetés okmánya Bakay Szilárd részére

Az adományozását megerősítő okiratot 1929. december 2-án állították ki Rómában, a Rend kancellárja (P. Boselli) és az I. Divízió parancsnokának aláírásával.

Az Olasz Korona Rend Tiszti Keresztje

1930-ban Isztambulban tárgyal a török elhárítás tisztjeivel. Magánútlevéllel, de szolgálati megbízatással jár Athénban, Szófiában és Belgrádban is. 1939 augusztusáig az említett (VI-2) (később 2. vkf. osztály) osztály állományában marad különböző megbízatásokkal. 1933. április 1-től 1933. szeptember 15-ig katonai attasé Belgrádban és Athénban. 1933. szeptember 15-től 1933. december 31ig a HM Elnökség B. csoportjának alcsoportvezetője. 1934. január 1-i kinevezéssel katonai attasé, Szófiában.

Temesvári Jenő

Hivatkozások:

Bakay családi archívum okmányai, fényképtára, tárgyi emlékei (magángyűjtemény)
Hidvéghy Sándor: A Kőszegi cs. és kir. Katonai Alreáliskola (azelőtt Cs. Kir. Katonai Felső- Nevelőintézet) története (1856-1918). Kőszeg, 1937.
Miklós Zoltán: Katonai nevelés és képzés az osztrák-magyar kiegyezéstől az I. világháború végéig (1867-1918. ZMNE. Fórum, 2004/5. szám
Süle Antal: A világháború képes krónikája I-IX. Révai Kiadás, Budapest 1916
Vitézi Rend, Tiszti névsor - http://www.hungarianarmedforces.com/vitezirend/index.html
Bodrogi Péter- Molnár József-Zeidler Sándor:"Nagy magyar kitüntetéskönyv" Bp.2005.

A 19. századi magyar fotográfia történetének kiemelkedő képviselői voltak Weinwurm Mátyás (1813-1897), és testvére, Weinwurm Ferenc, akik egyaránt a fényképész szakmát tanulták ki.
A cinkográfia bevezetése Weinwurm Mátyás fiának, Weinwurm Antalnak (1845-?) a nevéhez fűződik, aki külföldi tanulmányok után 1865-ben édesapja, Weinwurm Mátyás műtermében helyezkedett el. Károly utcai műtermüket fotócinkográfiai és kromoautotípiai műintézetté fejlesztették. Portréműtermeik közül csak a Király utca 31. sz. alatt toldaléképületként megjelenőt ismeri a szakirodalom. Az 1871-es terv alapján a négyhelyiséges műterem méretben és kivitelezésben egyaránt igen szerény lehetőségekkel rendelkezett.

1897-ben Weinwurm Antal az Iparművészeti Múzeum harmadik emeletén akart létrehozni egy olyan nagyszabású (416,36 négyzetméteres) műtermet, ahol különböző sokszorosítási technikákkal is foglalkozhatott volna a fényképezés mellett. Érdekessége az építkezésnek, hogy a műterem vasból készült fedélszékének költségét elfelejtették beépíteni a kiadások közé. Az Országos Iparművészeti Múzeum és Iskola Építési Bizottsága pótlólag 5000 forint sürgős átalányösszeget kért ezeknek a munkálatoknak az elvégzésére, és az összeg kamatainak fedezetét Weinwurm műterembérleti díjába (évi 1200Ft) akarták beépíteni. A műteremhelyiség bérleti jogát végül nem ő kapta meg.

Weinwurm Antal chemigraphiai műintézete hirdetése (Magyar Iparművészet, 1898/5.)

Számos középületről, társadalmi eseményről készítettek felvételeket, amelyek a korabeli újságokban jelentek meg. Fotográfiai gyűjteményemből ezúttal két nagyméretű képet szeretnék bemutatni. A képek az elmúlt több mint egy évszázad viszontagságai során megfakultak, szennyeződések rakódtak rájuk, valamelyik tulajdonosuk tollal megjegyzést is írt rájuk. Az eredeti állapot megőrzése mellett, ezért igyekeztem a tőlem telhető módon, digitális úton „megszépíteni”, esztétikailag élvezhetőbbé tenni őket.

A pesti Duna-part uszályokkal, átellenben a Gellért-hegy nyúlványa
Fényképezte: Weinwurm Antal - Budapest

A kép javított változata

A felvétel a Széchenyi Lánchídról készülhetett, a pesti Duna-korzó egykori palotái és bérházaiból napjainkra már csak egy maradt mutatóban, helyükön ma már kaszinó, üzleti negyed és szállodasor épült, melyet a Hotel Intercontinental zár. A kép készítésének datálását segítheti a téves 1900-as ráírással szemben, hogy azon sem az 1896. október 4-én átadott Ferencz József híd, sem pedig az 1898-1903 között megépült Erzsébet-híd nem látható.  
A második kép mind építészeti, mind kultúrtörténeti szempontból kordokumentum. A kép bal szélén a háromszintes 72 szobás Pannonia szállónak csupán két íves ablaksora látható, amely az 1865-ben leégett (Arany) Griff fogadó helyén épült fel. Első tulajdonosa Langheinrich András. Halála után 1884-ben húga, Glück Károlyné örökli a Pannoniát, majd 1913-ban három fiára maradt a szálló. Ifj. Glück Károly 1923-ban elhunyt, Glück E. János visszavonulása után aztán Glück Frigyes lett az egész Pannonia Szálló tulajdonosa. A szálló élete szorosan összefüggött a 19. század második felének jelentős színházi eseményeivel, annál is inkább, mivel a környéken nem volt versenytársa. Gyakran hangzott el a színészek szájából az invitálás: - „a Pannoniában találkozunk!” - Ide címeztették postájukat, a kávéházban zajlott a színészbörze, és színházjegyeket is árultak itt. A báli szezon és lóversenyek idején a Pannónia előtt állottak a legszebb magyar fogatok.

Az egykori Kerepesi út és Országút sarkán, az Astoria szállodával szembeni telken felépült Pesti Magyar Színház épületegyüttese
Weinwurm Testvérek - Budapest felvétele

A kép javított változata

Az 1837-ben közadakozásból épült Pesti magyar Színház 1840-ben a vármegyétől az állam tulajdonába került, és ekkor kapta a Nemzeti Színház nevet. Hetvenegy év működés után, 1908-ban zárták be az épületet, amelyet aztán 1913-ban lebontottak. A színházhoz kétoldalt épült bérházakban volt az Írók és Művészek Társasága, a színi tanoda, Lotz Károly műterme és sok színész, köztük Jászai Mari lakása is. Az egykori Kerepesi út (ma: Rákóczi út) és Országút (ma: Múzeum körút) túlsó oldalán az Astoria Szálló épülete látható.

A mai látkép - A régi Nemzeti Színház helyén ma a Banco Popolare Hungary Bank napfényben fürdő épülettömbje

A Pannonia Szálló épülete szépen felújítva álmodik a múltról…

Temesvári Jenő

Ha választás elé kerülnék, hogy egy lakatlan szigetre magammal vihetek néhány könyvet, biztos, hogy köztük lenne Ady Endre összes versei. Könyvespolcom régi lakója ez a Szépirodalmi Kiadó által 1971-ben megjelent kétkötetes. Amolyan „lírai Biblia” számomra, akárhol nyitom ki, valamelyik versének valamelyik sora mindig gondolkodásra késztet, választ ad valamire, segít az élet dolgait jobban megértenem. A cetlikkel megtűzdelt sötétkék párosnak most nem várt társuk akadt. A plakettet már láttam régebben is, aztán, mint a búvó patak eltűnt a szemem elől, mi tagadás el is felejtkeztem róla. És most újra előbukkant… Mitőbb, megfogott, valami furcsa nyugtalansággal töltött el a látványa egy árverés kínálatában.
A nyugtalanságot az okozta, hogy rájöttem, kell nekem ez a plakett.
Hiszek abban, hogy a dolgok, tárgyak megtalálják az embert, útjaik valamikor és valahol összefutnak, keresztezik egymást. Aztán vagy elmennek egymás mellett, az elszalasztott alkalom gyötrő gondolatát hátrahagyva, vagy egymásra találnak, eggyé válnak.
Az Ady plakett most itt pihen íróasztalomon, s ahogy a nyughatatlan lelkű költő gondolatai már rég otthonra leltek nálam, most ez a különleges beleérzéssel megformált alkotás, amely oly jellemző karaktere a költőnek, csakúgy, mint a verse által életre kelt hajós konok küzdelme a célért, arra késztetnek, hogy szinte naponta kézbe vegyem, forgassam, szellemisége mintegy átragadjon rám.

A plakett tervezője Gáti Gábor (1937-) szobrász, éremművész a költő születésének 100. évfordulója tiszteletére készítette el alkotását. Mind a portré megformálása, mind a választott vers képi megjelenítése telitalálat. Nehéz lenne jobban megragadni Ady lázadó, mindig másra vágyó, mindig új utakat kereső, a beteljesülés és az örök vágyakozás közt vívódó lelkületét.

Anyaga: öntött bronz
Átmérő: 112 mm. Vastagság: 15 mm. Súlya: 820 g.
A plakett elő- és hátoldalán az éremművész mesterjegye és elkészítésének éve (GG 77) látható.

Gróf Zrínyi Miklós (1620-1664) plakett

A Weiss Manfréd hadiüzem alkalmazottai által 1939-ben készített egyoldalas,
ovális, öntött vas plakett. Mérete: 189x150 mm.
Tervező: Szivák Mátyás (1904-), aki a portré megformálásához a Gerhard Bouttats metszete
alapján készült Jan Thomas Zrínyiről készített festményét használta fel. A domborított mellkép alatt Zrínyi latin nyelvű jelmondatának feloldása: „Jó szerencse, semmi más!”
A hátoldalon a mellkép negatívja alatt ívelt keretben: Weiss Manfred hadiüzem alkalmazottai felirat

Egyoldalas vert réz plakett. Átmérő: 60 mm. Vastagság: 6 mm.
Tervező: Imre Gábor (1890-1976) éremművész, az 1930-as évek végén.
Az enyhén jobbra néző portré ihletője a már említett Gerhard Bouttats metszet után készült Jan Thomas festmény. A mellkép alsó részén szimmetrikusan döntött címerpajzsok közül a bal oldali a Zrínyi család függőlegesen hasított koronás címere, míg jobb oldalán Kecskemét szabad királyi város címere kapott helyet. A címerpajzsokat ívelt keret fogja össze, KECSKEMÉT felirattal. A peremiratban a költő-hadvezér nevét viselő gyalogezred neve.
Az érem hátoldalán írott rajzolatú betűkkel:
 „Legjobb ujonc szakasz parancsnokának 1943”
gravírozott szöveg olvasható.
A 7. Honvéd Gyalogezred 1932-ben alakult meg, 3 zászlóalja közül csak a 7/I.-es zászlóalj állomásozott Kecskeméten, a másik két zászlóalj Cegléden, illetve Kiskunfélegyházán települt. Az ezredparancsnokság szintén Kecskeméten, a Horthy Miklós laktanyában rendezkedett be.

Zrínyi Miklós Katonai Akadémia díj plakett 1.

A Zrínyi Miklós Katonai Akadémia (1955) Kétoldalas díj plakettje. Bronz, 50x105x5 mm.
Alkotók: Képíró Zoltán (1944-1981) éremtervező (Zrínyi portré) és Garamszegi János (1936-) ötvös, szobrász (plakett). Készült az 1960-as években

Az Akadémia nevének (1996. szeptember 1.) megváltoztatását követően
alapított Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem díj plakett 1.
 Bronz, 50x105x4 mm. Egyoldalas

Zrínyi Miklós Katonai Akadémia díj plakett 2.

A Zrínyi Miklós Katonai Akadémia díj plakettje,1982. Sárgaréz, 120x127x6 mm. Súlya: 840 g.
Tervezője: Kiss Kovács Gyula (1922-1984) szobrászművész KKGY mesterjegy.

Zrínyi Miklós (1620-1664) Katonai Akadémia plakett 3.

Egyoldalas. Anyaga: sárgaréz, Átmérő: 66 mm.
Tervezője: Kiss Kovács Gyula (1922-1984) szobrászművész
Jelzés nélküli, a portré az előzővel megegyező alkotás.

Zrínyi Miklós költő-hadvezér (1620-1664) plakett

Kétoldalas öntött bronz. Tervező: Borsos Miklós, 1983. Átmérő: 120 mm. Anyaga: bronz. Súlya: 450 g
Előoldalán szembenéző mellkép. Jobb oldalt BM mesterjegy.
A körbefutó peremirat:
„ZRÍNYI MIKLÓS KÖLTŐ-HADVEZÉR 1620-1664”
A hátoldalon Zrínyi ágaskodó lovon, kivont szablyával. Körülötte török hadak, ostromtábor ágyukkal. A peremirat szövege:
„ELFUSSUNK? NINCS HOVÁ! SOHUN MÁSUTT MAGYARORSZÁGOT MEG NEM TALÁLJUK”
Alul B M mesterjegy.

Nagykanizsa a Zrínyiek városa plakett

ARKANZAS Bpest. 1930-as évek. Anyaga: bronz. Átmérő: 50 mm.

Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem díj plakett 2.

Egyoldalas öntött bronz. Átmérő: 75 mm. Vastagság 5 mm. Mesterjegy nélküli.

Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem díj plakett 3.

Egyoldalas öntött bronz plakett. Mérete: 119x119 mm. Vastagság 4 mm. Mesterjegy nélküli.
A ZNME által - PRO MILITUM ARTIBUS - „A HADTUDOMÁNYÉRT” alapított kitüntetés díj plakettje, 2000. (A hátoldalon a díjazott neve szerepel).
A kétoldalt foszladék övezte függőlegesen hasított címerpajzs heraldisztikai nézetű jobb mezőjében a Zrínyi ős brebiri Subich család sasszárnyas címere kap helyet, míg a bal oldali mező a Zrínyiek csáktornyai várának bástyáját ábrázolja. A címerpajzson páncél mellvért és grófi koronás sisakrostély, felette, kiterjesztett szárnyú, karmaival támadó koronás sas.

Zrínyi Miklós Katonai Akadémia OTDK plakett

Egyoldalas. Készítette a Hollóházi Porcelán. Átmérő: 139 mm.
1991-ben a XX. OTDK Hadtudományi Szekcióját a ZMKA-n rendeztrék meg.

A fekete színű belső éremkép a hadtudományi író Zrínyi Miklóst idézi meg.
A külső, vastag kék szegélyű körívben felül ZMKA - (Zrínyi Miklós Katonai Akadémia), alul XX. OTDK. EMLÉKÉRE - (XX. ORSZÁGOS TUDOMÁNYOS DIÁKKÖRÖK KONFERENCIÁJA EMLÉKÉRE) felirat.

Zrínyi Miklós (1518 k.-1566) emlékplakett

Egyoldalas öntött bronz dombormű plakett. Mérete: 66,5x90 mm. Vastagság: 9 mm.
Tervező: Solymári Valkó László (1909-1984) éremművész.

A plakett síkjából kiemelkedő szegély mintegy képkeretformát kölcsönöz a plakettnek.
A szigetvári hérosz jobbra néző, állógalléros, ékköves, tollas díszű kalpagos fejképe még markánsabban, domborodik ki a keretből. A bal felső sarokban a művész S. VALKÓ mesterjelzet, alatta az 54 szám az alkotás évét jelöli.
A portré alatt ZRINYI MIKLÓS felirat.

Szigetvárért emlékplakett

Kétoldalas, öntött bronz.  Átmérő: 80mm. Tervező: Iván István
Zrínyi Miklós és a vár védőinek hősi helytállásának és önfeláldozásának 300 éves évfordulójára készíttette Szigetvár Városi Tanácsa 1966-ban

Szigetvárért plakett

Egyoldalas zománcozott réz. Mérete: 51x70 mm.

Szigetvár és a Magyar-Török Barátság Park emlékplakett

Mérete: 163x136 mm. Vastagság: 20 mm. Anyaga: üvegkerámia
Alkotó: Putnoki Sándor éremtervező, szobrász
Szigetvár város Önkormányzatának megbízása alapján formálta meg és állított emléket a művész az 1566-os várostromnak. A plakett tulajdonképpen egy montázs, amennyiben a földrajzi értelemben elkülönülő, a török állam hathatós anyagi támogatásával a várostól néhány km-re kialakított emlékparkban felállított Zrínyi Miklós és II. Szulejmán szultán szobrait a vár kapuja illetve délkeleti bástyája elé helyezte.
A szobrok előtti lábazaton a magyar és a török állami jelképek között a török felirat:
MACAR-TÜRK DOSILUK PARKI

Szigetvár - Zrínyi vár plakett 1.

Kerámia plakett. Mérete: 155x95 mm. Vastagsága: 10 mm.

Zrínyi Miklós (1518?-1566) kerámia plakettek

Mérete: 45x60x7 mm                                              Mérete: 59x86x15 mm

„ÉN SZIGETVÁRNAK ERŐS ÖRZŐJE VOLTAM”

Szigetvár - Zrínyi vár plakett 2.

Kerámia plakett. Átmérő: 112 mm. Vastagsága: 10 mm.
„EZ A HELY S EZ A VÁR LÉGYEN DICSŐSÉGÜNK”
A téglalap alakú plakett kör alakú változata, a várfalon az óratoronnyal, a várkapuval és a dél-keleti bástyával. Mindkét plakett a 60-as évek állapotát rögzíti, amikor a várkapu melletti várfal előtt még a szovjet hősi emlékmű volt elhelyezve.
Mindhárom barna mázas, égetett agyag plakett alkotója ugyanaz a művész. Neve nem ismert.

A Magyar Köztársaság Honvédelmi Miniszterétől - díj plakett

Átmérő: 60 mm. Vastagság: 4 mm. Alkotó: Bozó Gyula (1913-2004) festő, éremművész.
Anyaga: bronz, illetve ezüst (Ag 925) tükörveret (PROOF). Súlya:100 g.
A plakett előlapján a peremirat szalagja által határolt teljes felületet Johann Peter Krafft (1780-1856) német-osztrák akadémiai festő 1825-ben készült idealizált olajfestménye után mintázta meg a művész. A lángoló belső várból kitörő várvédők és a törökök között a hídon öldöklő harc bontakozik ki, melynek végén Zrínyi maroknyi csapata feláldozza életét, példát adva mindörökre tántoríthatatlan hitéről, és ha kell önfeláldozásáról is a Hazáért.
Alul középen pajzs, felette BOZÓ felirat, az alkotó mesterjegye látható.
A hátlapon pántokkal összefogott babérág keretben a koronás magyar címer tölgy és babérágakkal övezve. A címer alatt egy bástya jelenik meg, amelybe a kimagasló katonai érdemekért jutalmazottak nevét gravírozták be adományozáskor.

Johann Peter Krafft - Zrínyi kirohanása festménye (illusztráció az éremképekkel)

Csáktornya (Čakovec) - Zrínyi vár (SERINWAR)

Johann Weichard von Valvasor (1641-1693) rézmetszetének másolata.
Anyaga: sárgaréz lemez, fatáblán. Mérete: 200x120 mm.

Zrínyi Péter Katonai Akadémia - Zágráb

HRVATSKO VOJNO UČILIŠTE PETAR ZRINSKI - HVU - plakett
A belső mezőben a Zrínyiek ősi, brebiri Subich sasszárnyas családi címere fogja közre Horvátország nemzeti címerét. A sasszárnyakat függőlegesen egy kard köti össze, amely szintén a Zrínyiek dicsőségét, és a vitézi katonaeszményt jelképezi.
Anyaga: acél. Méret: 90x110x6 mm

Zrínyi plakettek „hadrendben”

A Zrínyiek nevéhez köthető plakettek bemutatásával célom az volt, hogy ily módon is bővüljenek mind a saját, mind a téma iránt érdeklődők ismeretei. És talán lesznek olyanok is, akik ez által kedvet kapnak e kivételes család történetének szélesebb alapokon nyugvó megismeréséhez, netán a képzőművészetek valamelyik ágát választva a bélyegek, érmek, plakettek, képek gyűjtésének szép, és sok örömet, ismeretet nyújtó szenvedélyéhez is kedvet kapnak.

Több okból is készültem erre a napra! Egyrészt, mert régi családi emlékeket idéz ellátogatni a hazai repülés Mekkájába, másrészt a meghirdetett program egyformán csábította fiamat és unokámat Kecskemétről, ahogy minket is Nagykanizsáról.
Évtizedeket átívelő emlékeket idéz Budaörs. Eszembe jut a 60-as évek eleje, amikor Édesapám kezét fogva hunyorogva néztem a szikrázó égre, ahogy a szállítógépből fekete pontok bukkantak elő, hogy aztán ernyőiket bontva lebegjenek lefelé az általam mindig csodált bátor ugrók. Aztán majd 20 évvel később egy agárdi nyaralást megszakítva már az én kezem szorongatta a fiam egy másik repülőnapon. És most hol az ő, hol az én - vagy amíg fotóztunk -, a „kanizsai mama” kezét szorongatja és sugárzik a boldogságtól immár a következő generáció, a már majdnem 5 éves unokám. A hagyomány folytatódik, s így van ez rendjén!

Ragyogó napsütés, ideális idő várta április 21-én vasárnap a II. Goldtimer Nap programjára kilátogató szépszámú közönséget. A felszállópályától elválasztott füves területen veterán autók, motorok sorfala közt felnőtt, fiatal egyformán izgatottan járta körül és rendületlenül fotózta a szebbnél-szebb látnivalókat, legyen az egy „szerény” Zsiguli, Wartburg, vagy egy arisztokratikus Jaguár. De volt itt oldalkocsijába beépített golyószóró és amerikai parancsnoki Jeep is.

Az égen vitorlázórepülők siklottak, utasaival magasba emelkedett egy-egy ultrakönnyű sportgép, és néhány helikopter is. Nem messze a szalagkorláttal elválasztott füves kifutó szélén pedig méltóságteljesen, ezüstös fémtestét a napfényben megfürdetve várakozott a mindenféle szempontból különleges gépmadár, a már sehol sincs Malév egykori színeire festett, Li-2-es repülőgép, amely típusának egyetlen repülőképes példánya szerte a nagyvilágban.
Várakozott, hogy aztán egész nap szünet nélkül, röpke negyed órára életre szóló élménnyel ajándékozza meg mindazokat, akik izgatott gyermekeikkel hosszú sorban vártak sorukra a pénztársátor előtt beszálló kártyáikért.
Unokám az alaklomhoz illő, Li-2-es matricás pólójában el nem mozdult a szalagkorlát mellől, figyelte, ahogy a gép elnyeli soron következő utasait, aztán méltóságteljesen elgurul a starthelyre.

Még mennyit kell várni? - kérdezi Peti, aki kedvenc lovait is elhozta első repülésére

Miközben várakoztunk a nagy eseményre, azért csak úgy első körben futólag szemügyre vettük a „földi kínálatot” is. Itt most szinte minden együtt volt az idősebb generáció elmúlt évtizedeinek motorizált világából, de sokuk abban az időben sem volt semmilyen értelemben hétköznapjaink részese. Ki-ki emlékei, élményei hatására, vagy csak a rácsodálkozás okán, rövidebb-hosszabb ideig elidőzött valamelyik autócsodánál, ahol alkalmi ismeretségek is születtek, ismeretlenek osztották meg egymással ismereteiket, ahogy az már lenni szokott.

Ez az MG Rover sportkocsi kortalan…

Peti bemutatja kedvenc lovát a Jaguárnak…

Időközben nemcsak a gépek, hanem az idő is repült. Elérkezett Peti életének nagy eseménye és pillanata… irány a Li-2-es! Semmi megilletődés, mi sokkal inkább izgulunk, pedig már jó néhány repülés van mögöttünk. Azért ez, boldog, várakozás teli izgalom csupán! Egyébként örömteli volt látni, hogy a mai, „megszorítós” világunkban nagyon sok szülő nem sajnálta gyermekeitől a reális, de azért mégsem olcsó jegyárat megfizetni ezért a negyedórás repülő élményért. Egy felnőtt életében is, pláne egy gyerekében meghatározó esemény a repülés, hát még az első…

Peti még visszanevet ránk, s bár csak két jegyet vettek, utazik a két műanyag ló is…

Apa belülről, a papa kívülről fotózza a felszállás nagy kalandját

Ez nagyon izgalmas! Lesz mit mesélni az oviban…

Peti arca mindent elárul…

Nem megyünk még egy kört?

Délutánra, ha lehet még jobban megszaporodott az eseményre kilátogatók száma. Most bántam kicsit, hogy délelőtt nem jutott elég idő, így aztán jó néhány veterán gépcsodát képtelenség volt a tömegben megfotózni. Azért panaszra nem lehet ok, ugyanis ez a színes forgatag, a változatos és igényesen felújított jármű bemutató hangulata magával ragadó, nagy élmény marad mind a hozzáértők, mind a laikus látogatók számára.
A délutánba nyúló nézelődés és fotózás után kissé megfáradva a megunhatatlan csodák világában, elégedetten és élményekkel gazdagon baktattunk a reptéri parkoló felé. A kijáratnál még befókuszáltam egy speciális trélert, amelynek platóján egy hatalmas autóbusz pihent.

Ezt a párost mindenki megcsodálta, s nem csak azért, mert a bejárat mellett állt…

Nem lett volna teljes a nap, ha csak rövid időre is, de nem látogatjuk meg családunk legidősebb tagjait. Mindig megbecsülendő ajándékként éljük meg a pillanatot, ha együtt lehet négy generáció. Unoka, szülő, nagyszülők, dédszülők. Családunkban a „korelnök”, a ma már 91 éves dédpapa, nekem apám, aki immár több mint fél évszázada először elvitt a közeli Budaörsi repülőtérre, ahol már akkor is láthattam - ahogy ezen a napon is -, igaz, most nem repülni csak statikusan - a vászonborítású duplaszárnyas An-2-es „Ancsákat”. Édesapám indított el azon az úton, amelyen meg tanultam becsülni és tisztelni a repülő embert, a repülés különleges világát. S fiam, akinek tovább adhattam mindezt, s aki már nem csak laikus csodálója, hanem avatott értője is a repülés világának. Most a legifjabb, a dédunoka élményei újraidéztek szép emlékeket. A dédpapa figyelmesen hallgatja dédunokája izgatott beszámolóját, s mosolyogva bólogat hozzá. Ők hárman, mint hozzáértők „megkonzultálták” a nap eseményeit, mi többiek pedig nagy-nagy megelégedéssel vettük mindezt tudomásul. Most már a dédunoka is „repülő ember”-ré vált, részesévé egy különleges élménynek és varázsnak, amely ugyan alig félórát tartott csak, de mégis életre szóló élmény marad mindannyiunknak.

Ők hárman együtt 184 évesek. Peti a déd nagyszüleivel

Aztán az utak újra szétváltak. Indulni kellett. A „repülősök”, fiam és unokám Kecskemét felé, mi pedig Kanizsára. A dédszülők a kapuban még integettek, jó utat, és mielőbbi viszontlátást kívánva. Hazafelé volt idő elraktározni a gondolatokat, helyükre kerülnek az események, és lassan emlékké alakul majd ez a nap is. Fülünkben még dörögnek a Li-2-es hajtóművei, ezüstszínű testén még látjuk megcsillanni a szikrázó Nap fényét, pedig már messze járunk.

Köszönjük Goldtimer Alapítvány, köszönjük magyar repülők, köszönjük Budaörs!

Kapcsolódó fotó galériák:

- repülőgépek és helikopterek

- autók és motorok

A Polar Dollar (Arctic Territories) sorozat eddig kibocsátott címletei 2012-ben további három értékkel gyarapodtak. Hogy 2010-ben miért a 2 és 10 dolláros voltak a kezdő értékek, majd ezeket miért éppen a 3, 8 és 15 dolláros - egyáltalán nem szokványos - címletek követték, az rejtély. Ezen nem törvényes fizetőeszközök (not legal tender) „bankjegyek” képi megjelenését tekintve Fridtjof Nansen és Roald Amundsen elsődleges szerepeltetése az első 5 címleten nem kérdőjelezhető meg, nevük fogalom a sarkvidékek felfedezésének és kutatásának tekintetében, személyük az Arktisz fogalmától elválaszthatatlan. Csakúgy, mint a mostoha, zord, tartós emberi életre alkalmatlan időjárási viszonyok ellenére is az életterüket itt megtaláló állatvilág eddig megjelenített reprezentánsai is jól jellemzik a Polar Dollar tervezőinek célkitűzéseit.
Meg sem próbálom kitalálni, hogy mi volt a kibocsátó koncepciója, milyen logika mentén gondolta úgy, hogy a kezdő 1 dolláros érték csak a hatodik legyen a sorozat folytatásában. Az 5 dollárost is „megelőzték” már magasabb címletek, amúgy ez is általános váltószám a pénzek világában. Ugyanakkor a 9 dolláros, a korábban kibocsátott 8 dollároshoz hasonlóan szinte meghökkentő érték, semmilyen általam ismert numizmatikai számrendszerben sem alapegységként, vagy váltópénzként nem szerepel. Persze ezen a numizmatikusok népes táborával együtt aligha fogok bánkódni, mitőbb, az ilyen rendhagyó értékek, mint kuriózumok, inkább örömmel töltik el a gyűjtőket, egyben színesítik a gyűjteményeket.

Az 1 Polar Dollar előoldalán, a sarkvidéken honos egyik legszebb egyed, az Artic fox, a sarki róka (Alopex lagopus) kapott helyet. Az örök hó és jég világához fehér bundájával alkalmazkodó kistestű állatnak még a talpát is szőr fedi, erre utal latin nevében a (lagopus - nyúllábú) tudományos meghatározás. Egyedei megtalálhatók Alaszka északi területein, Grönlandon, Izlandon, a Spitzbergákon át Szibéria területén is. Vándorlásukat, életterüket az összefüggő jégmezők határolják be, táplálékforrásuk a rágcsálók családjába tartozó lemmingek, sarki nyulak, kisebb madarak és azok tojásai. Kiváló minőségű bundája miatt régóta vadásszák, újabban már telepeken is tenyésztik természetes környezetében. Mivel élettere hatalmas területekre terjed ki, melyek nehezen megközelíthetőek, továbbá rejtőzködő életmódja miatt napjainkra sem veszélyeztetett faj. A polymer alapú bankjegy lila nyomatán a korábbiakkal egyezően a sarkkör geodéziai térképgrafikája jelenik meg a már ismert kör alakú Polar Dollar emblémával. A fekete színű sorozat- és sorszámozás szintén az alapnyomatra került, a 2 és 10 dollárosokon alkalmazott tetszetős biztonsági elem, a hologram az őket követő címleten már elmaradt. A négyes tagolású ezüst-fehér színű vízjel motívuma mindhárom címleten azonos - ez sem hologramos -, a korábbiaktól eltérő rajzolatú.

A hátoldali nyomat mindhárom címletnél követi a korábbi kibocsátások függőleges elrendezését. Első, felületes ránézésre látszólag egyformának tűnnek, mindegyiken a kietlen jégmezőn, sítalpakon szánját húzó, magányos sarkkutató perspektivikus grafikai ábrázolását figyelhetjük meg. Ha azonban mindhárom címlet hátoldali képét egymás mellé helyezzük, az egyenkénti ábrázolások más értelmet nyernek. A nem sorszámkövető értékjelzések ellenére ez által az 1-5-9 dolláros értékek mégis egymás utániakká válnak, társaiktól ez által mintegy elkülönülnek, felülírják a számok amúgy megszokott és természetes emelkedő sorrendiségét. A 3 címlet összképének bemutatására alább visszatérek.

Az 5 Polar dolláros címlet előoldalán a sarkvidék állatvilágának egy másik jellegzetes reprezentánsa, a Musk-ox, a pézsmatulok (Ovibos moschatus) kapott helyet. Elterjedési területe Alaszka, Kanada északi része, Grönland, Norvégia, Svédország és Szibéria sarkvidéki vidékei. Egyedszámának csökkenésében az évszázadok során egyaránt szerepet játszott kíméletlen vadászatuk, gyengébb és növendék egyedeiket pedig megtizedelik a sarkvidéki farkasok, grizzly- és jegyesmedvék. Mindezen túl az ökológiai viszonyok megváltozása sem kedvez fennmaradásuknak.

A 9 Polar dolláros bankjegyen a korábban kibocsátott 8 és 10 dolláros címlethez hasonlóan ismét a polar bear, a sarki jegesmedve szerepel. Vitán felül áll, hogy az Északi sarkvidék domináns állata ez a főemlős, de ezzel együtt mintha megcsappant, elfogyott volna a tervező fantáziája, holott azért ennél lényegesen gazdagabb ennek a hatalmas területnek a faunája.
Mind az 5, mind pedig a 9 dolláros - a színváltozatoktól eltekintve -, egyéb elemeiben, motívumaiban megegyezik 1 dolláros „társával”. Amúgy az eddig kibocsátott mind a 8 címlet tetszetős összképet mutat, a már említett ismétlődések ellenére is.

Az 1 Polar Dollar hátoldalával már megismerkedhettünk. Ha mellé helyezzük a másik két címlet hátoldali képét, akkor kiteljesedik mind az Északi sarkkör térképének grafikája, mind pedig az Arktisz végtelen és kietlen jégvilágában szánjait húzó, immár nem magányos kutató, hanem egy csoportos expedíció három tagja. Remekül megkomponált jelenet, természetes, élethű színvilággal. Az értékjelzések eltérő, jól megválasztott színei jól harmonizálnak az összképpel.
A North Pole Expedition című mindhárom bankjegyen azonos tartalmú tájékoztató szöveg általános, ugyanakkor a környezetvédelem fontosságára felhívó megállapításai szabad fordításban: Az Északi Sark a Föld legészakibb pontja, mely tájékozódási pontként is szolgál. Az arktikus térség középső részén helyezkedik el és folyamatosan fagyott tengerjég borítja. Nyáron a nap folyamatosan a horizont felett látható. Az elmúlt években számos tanulmány foglalkozott azzal, hogy itt is kialakulhatnak időnként jégmentes időszakok. Az elmúlt években indított sítalpas expedíciók emiatt folyamatos problémákkal küzdöttek, néhányat meg is kellett szakítani, mivel fogy az egybefüggő jégpáncél, emelkedik a vízszint, melynek oka a klímaváltozás.

Az Arctic Territories Polar Dollar eddig kibocsátott 8 címletének előoldali motívumai

Az Arctic bátor felfedezőinek és meghódítóinak állítanak emléket a hátoldali képek és grafikák

A kibocsátó változatlanul az USA Texas Államában, Houstonban bejegyzett Global Numismatic Services, amely az elérhető fórum szerint az American Numismatic Associatonon keretében működik, s amely garantálja a napi érvényes US $ árfolyamon a beváltást 2014. december 31-ig.

Ez az ígérvény feltehetően továbbra is csak formai, hiszen aligha fognak ezen címletek boldog tulajdonosai élni ezzel a lehetőséggel. Mi több, legyenek a numizmatika szerelmesei, vagy a sarkvidék története, élővilága iránt érdeklődők, bizonyára érdeklődéssel várják, hogy milyen új névértékek, milyen újabb motívumokkal kerülnek a sorozat folytatásaként kibocsátásra.

A cikksorozat első két része:

http://temesvarijeno.blog.hu/2011/01/27/arktiszi_dollar_norwegian_polar_dollar
 
http://temesvarijeno.blog.hu/2011/06/07/arktiszi_dollar_norwegian_polar_dollar_ujabb_cimletek