Szobrok, emlékhelyek

Numizmatika - Filatélia

Veterán autók

Híradás Turkesztánból Nagykanizsára 1922-ben…

2017.10.03. 10:30 :: temesvarijeno

Az alábbi képes levelezőlap története nagyon prózai módon vette kezdetét. Véletlen láttam meg a rendkívül vonzó hölgyet ábrázoló képet egy online keres-kínál honlapon. Gyűjtöm letűnt idők fotográfiáit, amelyek megidézik a múltat, azt az idő végtelenébe vesző világot, amelynek tanúi voltak, s amely világ képi formában már csak általuk létezik.

Nem sokat tűnődtem, licitáltam, s nyertem. Már csak várni kellett a postát, hogy meghozza ezt a rendkívül elegáns és bájos szépasszonyt… A kép hátoldalának fotóját nem tette fel az eladó, így aztán a hölgy iránti csodálatom némileg háttérbe szorult, amikor kézbe véve, megfordítottam a lapot, s elolvastam a tartalmát. Mindenhogyan különleges, érdekes és meglepő volt számomra több okból is. A hölgy portréját tekintve meglepetésként ért a híradás tartalma a messzi távolból és múltból. De haladjunk sorjában…

01_iduskanak.jpg

A levelezőlap előoldala, amely önmagában is megérne egy divattörténeti elemzést...

Elsőre a helység nevén akadt meg a szemem: Nagykanizsa! - talán azért, mert én is ebben a városban élek, és ha nem is itt születtem, de évtizedek óta ez a város már az otthont jelenti számomra. A címzett Babics Iduska (Ida) neve nem mondott számomra semmit, de már megmozdult bennem a családfakutatói véna, kíváncsivá tett a levél tartalma alapján az ő és a levélíró későbbi sorsa, szerettem volna többet megtudni róluk.
De előbb még lássuk, mit tartalmaz a szokványosnak nem mondható címzés, illetve a lap megírásának, keltezésének a helye:

02_babics_idanak.jpg

A cirill szöveg a címzés alatt:
„Из города Oша ферганск. обл. Туркестан.”
Turkesztán, Ferganai terület/járás, Os/Oш városából.
(A város, ill. a terület ma Kirgizisztán része).

03_babics_idanak.jpg

Babics Iduskának, Nagykanizsa Főposta. I. Zala vmegye.
A cirill szöveg a címzés felett: Beнгриԅ /Hongrie

Ezek után nézzük a szöveg tartalmát, amelyben a megszólítás felett ismét olvasható a turkesztáni helységnév (Os) és a keltezés ideje.

04_babics_idanak.jpg
Üzenet a messzi távolból...

Ki tudja, hány gyötrelmes hónap, év telt el Jóska életéből remények és kétségek közt, mire leírhatta ezt a néhány sort? Vajon hazaért az üzenet húsvétig?
Forgattam, nézegettem a lapot, aztán újra és újra elolvastam a szöveget. Próbáltam magamban összerakni, mit is gondoljak: mire lehet ebből a néhány sorból következtetni? Iduska és Jóska tudták, de őket már nem lehet megkérdezni… - Arra jutottam, hogy ez a Jóska valószínűleg az I. világháború orosz frontján eshetett fogságba, és így kerülhetett annyi más sorstársával együtt a cári, majd a szovjethatalom ázsiai, távol keleti vidékére. Volt ideje megtanulni a nyelvet, folyamatos a cirill írása, egyébként is szembetűnően jól kiírt a betűformálása, bizonyára iskolázott ember lehetett. Hogy mennyire volt közelebbi, szorosabb a korábbi, - Turkesztánba kerülése előtti - kapcsolata az Iduskának szólított Idával, az nem derül ki. Hogy fontosnak tartotta értesíteni hazatértének várható idejéről Babics Idát, valószínűsíthető, hogy korábban is lehetett köztük levélváltás... Az udvarias megszólításból és a kissé távolságtartó "sokszor üdv" köszöntés talán azt jelzi, hogy akár közelebbi kapcsolatban is lehettek korábban, de ezt az egymástól elszakított, távol töltött évek elhalványították...Azért Jóskának fontos lehetett, máskülönben aligha írta volna meg a reményteli hírt.
A Google Map útvonaltervezője szerint az Os(h) és Nagykanizsa közötti távolság, még közúton is majd 5700 km, ugyanez vasúton, nem kizárt, hogy ablaktalan tehervagonban, rengeteg megállással - még ha - „a hazafelé út mindig rövidebb” is-, mégis gyötrelmes, embert próbáló lehetett. Jóska nem túlzott, ha reményei szerint várhatóan majd két hónap múlva lesz csak otthon…

05_osh-nk.jpg

A Turkesztánból hazavezető út kontinensnyi távolságon ível át

06_babics_iduskanak.jpg

A képes levelezőlap teljes hátoldala

A helye ugyan üresen maradt, de a lapra mégsem ragasztottak bélyeget. Nincs rajta a fogolytáborok lapjairól ismert cenzúrázó hatóság feljegyzése, pecsétje sem. Rejtély az is, hogy ilyen reprezentatív képeslaphoz hogy lehetett hozzájutni a „világvége” Turkesztánban, miért pont ezt választotta Jóska, és vajon mennyit fizethetett, mit adhatott érte? A képeslap igényes kivitelű, sokszorosított eljárással készült, az eredeti kép minden bizonnyal jó nevű, talán bécsi, vagy párizsi fényképész műterméhez köthető. Több ilyen egybefonódó GL Co jelzésű sorozatszámos képes levelezőlapot ismerek, de azok mindegyike a Monarchián belül lett feladva, posta által lebélyegezve. Az előkelő hölgy egész megjelenése, légies ruházata, kalapja az extravagáns tolldísszel, arisztokratikus kisugárzása, varázsa lenyűgözi a szemlélőt. A levelezőlap jó állapotú, nincs megtörve, elkoszolódva. Talán levélborítékban kerülhetett feladásra, amely aztán elkallódhatott az idők során, de tartalmát megvédte. Önmagában a hosszú úton aligha ért volna el címzettjéhez a nagykanizsai főpostára, hogy aztán majd száz év után útja és sorsa hozzám vezesse.

Ezek után lássuk, mire jutottam a a személyek utáni kutatásban?
Mivel önmagával a Jóska névvel nem tudtam mit kezdeni, szerencsét próbáltam, hátha találok gyászjelentést Babics Idáról, amelyből tovább léphetek. – Találtam! Özv. Tóth Gézáné, született Babics Ida 1975.augusztus 19-én, 81-ik életévében hunyt el Nagykanizsán.

07_babics_ida1975.jpg

Tóth Gézáné Babics Ida gyászjelentése

A lánykori név és a város egyezett a levél címzettjével. Bevallom, kicsit csalódott voltam, mert valahogy tudat alatt azt reméltem, hogy az a bizonyos Jóska lett Babics Ida férje. Kézenfekvő volt, hogy ezek után a nagykanizsai polgári anyakönyvek halálozási bejegyzéseiben megkeressem a gyászjelentésben feltüntetett dátumot…

07_tg-ne_babics_ida1975_ak.jpg

Tóth Gézáné Babics Ida halotti anyakönyvi bejegyzése

Ez a dokumentum már beszédesebb, mint a szűkszavú gyászjelentés. Megtudhatjuk belőle, hogy özvegy volt, 1894. április 12-én született Nagykanizsán, továbbá elhunyta előtti lakcímét valamint szülei nevét. A házastárs családi és utóneve, a házasság helyének és évének rovatát kihúzták.
Mi mást tehettem, rákerestem, hogy korábban elhunyt férjének,Tóth Gézának van-e gyászjelentése? – Van!

08_toth_geza1966.jpg

Tóth Géza gyászjelentése 1966-ban

Rutinlépés volt, hogy rákeressek ezek után Tóth Géza halotti ak.-i bejegyzésére is…

09_toth_geza1966nk_717-819.jpg

Tóth Géza halotti anyakönyvi bejegyzése

Lakcím egyezik, és itt már fel van tüntetve a házastárs neve, és ami még fontosabb: a házasságkötés éve is. Hogy ez miért lehet fontos? Nem másért, csupán hogy bizonyságot nyerjen, Babics Ida a levelezőlap 1922-es keltezése és 1927 között kötött-e házasságot mással is?
Újabb keresés a már említett nagykanizsai polgári ak.-ben, ezúttal az 1927-ik év házasságkötései között… Ehhez csak idő, türelem, és kis szerencse kell, hogy az eredmény meglegyen…

10_babics_ida_esk_1927.jpg

Tóth Géza és Babics Ida esketési bejegyzése 1927-ben

Reméltem, hogy az 1922-1927 közti öt évben talán helyet kapott a levélíró Jóska Babics Iduska életében. Nem így történt, s ezzel elveszett az utolsó esély is arra, hogy megtudhassam ennek a messzi távolból Nagykanizsára magáról hírt adó Jóskának a családnevére, későbbi sorsára. Babics Ida, M. Kir. Posta segédtisztnő nem az ő felesége lett. Beosztása, munkahelye magyarázatot ad arra, hogy a levelezőlapot miért a főpostára címezte Jóska. Ha tudta, hogy hol dolgozik Iduska, akkor talán azt is kellett tudnia, hogy hol lakik. Mégsem a Hunyadi utcai címre írt... Hogy miért, ezt is csak találgatni lehet...

Lyukas az 1922-27. közötti 5 év, amennyiben nincs magyarázat arra, hogy Babics Ida miért várt a férjhezmenetellel 1927-ig, hiszen születési idejét figyelembe véve már 1922-ben, 28 évesen is úgymond „vénkisasszony"-nak számított… Az ismeretlen Jóska sorsa, az, hogy egyáltalán hazaért-e, kideríthetetlen titok marad. Reményei ellenére lehet, hogy soha nem ért haza, többé nem adott hírt magáról. És az is lehet, hogy Iduska évekig várt még rá, és ezért halogatta a férjhez menetelt 33 éves koráig.
Mindez csupán találgatás, egyfajta megközelítés. A Sors kifürkészhetetlen szeszélye, akarata, által Jóska egy pillanatra felvillan az idő sodrában, hogy aztán újra az ismeretlenség homályába hulljon... Babics Iduskának hosszú élet adatott meg, majd 40 évig élt házasságban,született gyermeke, örülhetett unokának, és remélhetőleg boldog is volt. Vajon eszébe jutott néhanapján Jóska?

Amikor vártam, hogy meghozza a képeslapot a posta, csupán egy „szépasszonyra vártam”. És, hogy mit is lehet várni a szépasszonyoktól? – Hiú ábránd csalóka délibáb, ha a férfinép azt hiszi, hogy valaha is fellebbentik előttünk a fátylat, elárulják legféltettebb titkaikat. Nem teszik, ahogy megőrizte a messzi távolból magával hozott titkát a képeslap varázslatos, álomszép asszonya is…

Azért nem neheztelek rá. Sokkal többet kaptam, mint reméltem. Megajándékozott néhány izgalmas órával, bevezetett ismeretlen világokba, feledtette az idő múlását, amíg a lehetséges válaszokat kerestem, és elcsalt a családkutatás mindig izgalmas, megunhatatlan világába is.

Temesvári Jenő

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://temesvarijeno.blog.hu/api/trackback/id/tr7912923289

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.