Talán nincs is olyan magyar család, amely ne őrizne valami fájdalmas emléket a Nagy Háborúnak nevezett 1914-1918-as vérzivataros évekről, amelyről akkor még aligha sejtette bárki is, hogy irtózatos emberveszteségei, pusztításai ellenére sem lesz elég lecke az emberiség számára, s amely a kétes dicsőségű számmal, I. Világháború-ként vonul majd be a világtörténelembe. Háborúk mindig voltak, de az „öreg kontinens” népei az 1860-70-es évektől eltelt több mint egy emberöltönyi korszakot „boldog békeidő”-ként élték meg. Aztán 1914-ben egy pisztolylövés felrobbantotta a nagyhatalmi törekvéseket dédelgető európai államok „lőporos hordóját”, hogy iszonyatos árat fizessen azokért a békeévekért, amelyekben az egyszerű emberek számára alig észrevehetően egyre kibékíthetetlenebb hatalmi érdekek lappangtak. Az emberveszteség csupán a kontinensen halottakban 8.144 millió, rokkantakban 19.440 millió, összességében csaknem 28 millió főt tett ki. Az Osztrák-Magyar Monarchia 51 milliónyi lakosából a világháború majd négy és fél éve alatt 8 millió katona harcolt a különböző frontokon, ebből 4 milliónyian a Magyar Királyság területéről kerültek mozgósításra, besorozásra. A harctéri emberveszteség halottakban mintegy 600 ezer, rokkantakban 800 ezer főt tett ki. Iszonyú számok, amelyek mögött megnyomorított sorsok, soha be nem gyógyuló sebek maradtak. |
Novoth János születési bejegyzése 1893-ban |
Gyermekkoráról nem őrződött meg semmilyen emlék, bizonyára ugyanúgy nevelkedett, segített a ház körüli apróbb munkákban, mint számtalan szegény sorsú társa, s ugyanaz az „öröklött” uradalmi napszámos, zsellér vagy földműves élet várt rá, mint a többi hasonló sorsú gyermekre is. |
A szülők: Novoth János (1865-1956) és Gallai Anna (1870-1936) |
Novoth János nevével ezután már csak egy veszteséglista sebesülési, majd a hősi halálát rögzítő katonai és polgári nyilvántartásban, ill. anyakönyvben találkozhatunk. Így csak közvetett úton, ezen anyakönyvi adatokból szerezhetünk tudomást arról is, hogy hová, mely alakulathoz sorozták, illetve vonult be az 1914-1915-ös évek valamelyikében. |
Paul von Hindenburg vezértábornagy portréja és az ezred sapkajelvénye |
Az ezred 4 zászlóaljának egy része – valószínűleg a 2 pécsi zászlóalj 1914 nyarától a szerb hadszíntéren harcolt, innen szeptemberben Galíciába vezényelték. 1915 februárjában, a székesfehérvári laktanyából 400 fős újoncokból álló (köztük sok ráckeresztúri fiatalember rukkolt be ekkor) zászlóalj, 6 hetes kiképzés után vonult fel az északi, galíciai harctérre, köztük talán a 21 éves Novoth János is. A gyorsított kiképzés és eskütétel után a frontra indulás előtt nyílhatott alkalma arra, hogy Székesfehérváron, Pete Gyula fényképész műtermében elkészíttesse magáról azt a portrét, amelyet szeretteinek szánt emlékül. Ennyi maradt utána… |
A № 280. számú veszteséglistán Novoth János a 69./13. század sebesültjeként szerepel |
A harctéri sebesülés helyéről és időpontjáról nincs pontos adatom. A 30. oldalszámú lap a Cs. és Kir. Hadügyminisztérium által az osztrák-magyar haderő I. világháborús veszteségeiről 1914.08.12. és 1919.01.14. között kiadott füzetek az úgynevezett vesztességi lajstromok (Verlust-Liste-k ) egyikéből származik. Ezen időszak között 709 db veszteségi lajstromot adtak ki. A veszteségi lajstromok a kiadás dátuma alapján sorszámot viselnek. A füzet sorszámát, a megjelenés idejét a fedőlapon tüntették fel. A fedőlap ismerete hiányában a sebesülés ideje, helye jelenleg nem állapítható meg. A veszteségi lajstromok a név mellett az alakulatot, a veszteség okát (halál esetén - 1915-től - annak dátumát is), a születés helyét (ország, település) és évét tartalmazzák*. Ebből következik, hogy egy másik, későbbi (1915-ös) veszteséglistában is kell, hogy szerepeljen Novoth János neve, összhangban a Hadtörténeti Levéltár bécsi kirendeltségén őrzött halotti nyilvántartás (Sterb-register) adataival. Hogy milyen megpróbáltatásokon mentek keresztül a különböző harctereken a katonák, arról a számos I. világháborús napló emlékezik meg, melyek közül Dr. Neusiedler-Arató Jenő tartalékos hadnagy - 1915-ben tiszthelyettes szakaszparancsnok – a „Hindenburg” nevét viselő cs. és kir. 69. gyalogezredbeli, 1914. június 28.-1916. augusztus 5. között Háborús Naplója* az, amelyet feltétlenül meg kell említeni, annál inkább is, mivel név szerint is megemlíti abban „Novot őrvezető” nevét és hősi halálát. |
Novoth János halotti anyakönyvi bejegyzése 1916. július 30-án |
A Hadtörténeti Levéltár bécsi kirendeltségén őrzött halotti nyilvántartás (Sterb-register) |
Az 59. számú oldalpár legfelső bejegyzése rögzíti Johann Novoth alakulatának nevét (K. u. K. Infanterieregiment von Hindenburg № 69.) születési helyét, idejét, besorolását (Landsturminfanterist, azaz népfelkelő gyalogos) hősi halála körülményeit (ütközetben esett el) időpontját (am Júli.24.1915.) és helyszínét (Galizien, bei Dolina). (E helyütt is szeretnék köszönetet mondani a Hadtörténeti Levéltár Bécsi Kirendeltsége munkatársainak önzetlen segítőkészségéért, hogy kérésemre megkeresték és megküldték számomra ennek a fontos dokumentumnak a fényképmásolatát). A 69-esek tovább vívták élet-halálharcukat a különböző frontokon, de Novoth János története itt véget ér. |
A szülők, déd nagyszüleim id. Novoth János és Gallai Anna sírja a Ráckeresztúri temetőben |
Novoth János neve a Ráckeresztúri I. Világháborús Hősi Emlékmű márvány tábláján |
A megmaradt családi fényképek között csupán egyetlen fénykép őrzi ifj. Novoth János személyét és emlékét. A fotográfia nincs datálva, és csak közvetett úton állapítható meg keletkezési ideje. Mivel a bécsi Hadi Levéltárban található anyakönyv bejegyzésében alakulataként a Császári és királyi 69. Hindenburg Gyalogezred van megjelölve, így bevonulása Székesfehérvárra valószínűleg 1915-ben történhetett, de az sem kizárt, hogy még az előző ezredtulajdonos Leithner Ernő gyalogsági tábornok parancsnoksága idején sorozták be, s az ezredtulajdonos névváltozása miatt szerepel nevénél a Hindenburg Gyalogezred neve. A fényképen egy komoly, kellemes arcú és jó megjelenésű fiatalember tekint valahová a messzeségbe. Engem édesapjára, dédnagyapámra emlékeztet, ha fényképeiket egymás mellé rakom. Gondolatai talán Ráckeresztúron járnak a szülői háznál, szüleinél, testvéreinél, és talán egy otthon hagyott, ismeretlen kedvesnél, akik aggódó és féltő szeretettel búcsúztak el tőle. Bizonyára mindannyian reménykedtek a háború gyors befejezésében, a visszatérésben, s talán nem is gondoltak arra, hogy ez volt az utolsó ölelés, és csak az örökös szívet tépő fájdalom és gyász marad, mert nem lesz visszatérés. Az édesanya, Gallai Anna 1936-ban úgy halt meg, hogy egy szál virágot sem tehetett hősi halott fia ismeretlen sírjára. A család többi tagjának is maradt kegyhelyként a ráckeresztúri és a martonvásári hősi emlékmű, ahová nagymamával együtt én is odatehettem kisgyerekként egy kis csokrot a kertből, amíg nagymama elmorzsolt egy imát, miközben a dolgos, nehéz élettől megfáradt kezében gyűrögetett kendővel kitörölt néhány könnycseppet a szeme sarkából. Akkor még nem fogtam fel, ma már értem és érzem fájdalmát, szótlanságát, ahogy lassacskán lépegetünk a hazafelé vezető úton. |
Novoth János népfelkelő honvéd a székesfehérvári 69-es gyalogezred katonája |
Temesvári Jenő |
Hivatkozás: Dr. Arató Jenő I. világháborús Háborús Naplója http://www.csongor6.fw.hu/Neus12/index2.htm http://69esek.gportal.hu/ |