Szobrok, emlékhelyek

Numizmatika - Filatélia

Veterán autók

Kájlinger Mihály bronz plakett

2014.07.01. 11:18 :: temesvarijeno

Két különleges adottságokkal, képességekkel és tehetséggel megáldott alkotó ember neve fonódik össze gyűjteményem egyik legszebb példánya kapcsán. Életpályájuk különböző, ugyanakkor mindkettőjük maradandó szellemi és tárgyi értéket hagyott az utókorra. Az emlékplakett bemutatása alkalmat ad számomra az előttük való főhajtásra. Röviden összefoglalva ismerkedjünk meg munkásságukkal:

Kájlinger Mihály (Pest, 1860. február 27. - 1924. április 5. Budapest) gépészmérnök. Budapesten a Királyi József Műegyetemen 1883-ban szerzett gépészmérnöki oklevelet. 1883-tól a Főváros szolgálatába állott, ahol a város csatornázásával foglalkozó osztályon kapott munkát. A budapesti központi szivattyúállomás már az ő tervei szerint készült el. Hamarosan felismerik tehetségét és kiváló szaktudását. Előbb vízügyi tanácsadó, majd Wein János (1829-1908), bányamérnök, a Fővárosi Vízművek első igazgatójának nyugalomba vonulása után, 1896-ban a polgármester kinevezi annak utódjául. Folytatja az elődje által megkezdett munkát a város vízmű rendszerének kiépítésében. Elkészíti a káposztásmegyeri telep végleges terveit, nevéhez fűződik az ivóvíz nyerése céljából ma is használt vertikális kutak rendszerének bevezetése. Az 1893. évi nagy kolerajárvány idején a robbanásszerűen növekvő lakosság egészséges ivóvízhez juttatása elemi érdek volt: Kájlinger négy ideiglenes vízkivételi telepet tervezett és valósított meg (a Markó utcánál, a Margit-híd budai és pesti oldalánál és Káposztásmegyeren), melyek a vízmű végleges kiépüléséig használatban voltak. Tervei alapján véglegesen megvalósultak a budai hegyvidék átemelő medencéi és nyomásfokozó szivattyúi. A víztakarékosság elősegítése céljából bevezette a fogyasztásmérőket. Budapest vízellátását a Szentendrei-sziget vízbázisáról ő valósította meg elődje elgondolása alapján. Kimagasló elméleti és gyakorlati szaktudását több vidéki város vízművei is hasznosították: ő tervezte Temesvár vízművét, tanácsait figyelembe vették Miskolc, Fiume, Szombathely és Szeged vízműveinek kiépítésekor is.
A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet kétszer választotta elnökéül. 1923-ban elnyerte az egylet Hollán-pályadíját Budapest vízellátásáról írt tanulmányával. A Fővárosi Vízművek fennállásának 100. évfordulóján 1968-ban Újpesten emléktáblát avattak Kájlinger Mihály tiszteletére. A Fővárosi Vízművek máig nagy tisztelettel emlékszik egykori igazgatójára: a székházába belépőket két életnagyságú festmény fogadja: Wein Jánosé és Kajlinger Mihályé.

Az emlékplakett megalkotására Sződy Szilárd éremművész a Kájlinger Mihály halálát követően kapott megbízást.

Kájlinger Mihály plakett2ax1.jpg

Kájlinger Mihály (1860-1924)
Egyoldalas vert bronz plakett 1925. Átmérő: 100 mm. Súlya: 482 gramm.

Sződy Szilárd (Nagykáta, 1878. ápr. 27. - 1939. febr. 24. Budapest) szobrász, éremművész. - 1894-98 között az Országos Iparművészeti Iskolában szobrászatot tanult (Stróbl Alajos és Zala György tanítványa volt), rajztanári oklevelet szerzett. Tanulmányútjai során bejárta Olasz- és Németország nagyobb városait (Róma, Firenze, Pádua, München, Augsburg). 1902-től iskolai rajztanár Budapesten. Az I. világháborúban Przemysl várában főhadnagyi rangban szolgál (kiérdemli a Signum Laudis kitüntetést a kardokkal). A várvédő osztrák-magyar hadsereg tisztjeiről és tábornokairól több plakettet készített. A vár feladásakor 1915-ben orosz hadifogságba esett. Szibériában 38 hónapos fogsága alatt 150 akvarellt, 100 érmet és plakettet készített. E műveiből hazatérte után 1918-ban a Műcsarnokban rendeztek kiállítást. 1921-28 között a budapesti Tanárképző Főiskola rajztanára, 1927-38 között rajzoktatási szakfelügyelő. Oktatói munkája mellett szobrászként dolgozik.
Legismertebb köztéri alkotása a Margit híd budai hídfőjénél álló Przemysl-emlékmű (1932). A Nemzeti Szalon, az Országos Képzőművészeti Társulat, a Magyar Képzőművészek Egyesületének tagja. Számos érmet (pl: Dante, Madách, Martinovics) és plakettet (pl: Ravasz László ref. püspök, Sipőcz Jenő főpolgármester, Vass József miniszter), sportérmeket mintázott. Több síremléket készített (pl: Wildner Ödön, Némethy Ella). Köztéri művei Budapesten: Guido Romanelli-emléktábla 1924. (1945 után eltávolították), Puskás Tivadar és Ferenc-dombormű (1931), Przemysl emlékmű (1932), Józef Pilsudski-emléktábla 1936. (1945-ben elpusztult), I. világháborús emléktáblák, az Aréna úti Népszálló munkásokat ábrázoló domborművei. A kőbányai Szent László-plébániatemplomban Szt. Imre szobra (1931).
Munkássága során több nagyszabású szobrot, mintegy 50 különféle mellszobrot, számos síremléket, 31 hősi emléktáblát, közel 700 darab érmet és plakettet alkotott. Kitüntették többek közt a Kolonia Restituta Rend lovagkeresztjével, az Új Szalon aranyérmével, Sebesült című szobráért pedig a Műcsarnok második díjával ismerték el. A Magyar Nemzeti Galéria több szobrát őrzi. Életének 62-ik évében Budapesten hunyt el.

Temesvári Jenő

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://temesvarijeno.blog.hu/api/trackback/id/tr446463517

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása