Szobrok, emlékhelyek

Numizmatika - Filatélia

Veterán autók

Katonai Repülő Múzeum - Taszár

2017.08.07. 09:03 :: temesvarijeno

Kaposvári barátom jóvoltából régóta dédelgetett álmom vált valóra azáltal, hogy lehetőségem nyílt megtekinteni a címben megjelölt múzeumot, amelynek amúgy nincs állandó látogatási rendje, látogatókat csak előzetes bejelentkezés útján tudnak fogadni.

taszar-01.jpg

A múzeum döntően az egykori légi bázis 1936-2004 közötti történetének, állományának állít emléket, amely a bázis területén az amerikai légierő délszláv missziójának itt állomásozása idején épült, volt kápolnájában kapott helyet. A kezdetek, az 1928-tól meginduló polgári vitorlázó, majd motoros repülés kezdetei, és sportsikerei néhány fénykép segítségével emlékeznek mások mellett Abaffy Genovévára, a tragikus sorsú, Somogy megye első női vitorlázórepülő bajnokára. Időrendben méltán kap megbecsült helyet a „Boszorkány” bombázó repülő osztály tevékenysége a II. világháború végéig. A folytatásban már bőséges tárgyi és képanyag mutatja be a 31. Kapos Harcászati Repülőezred történetét.

taszar-02.jpg

A négy helység alapterületét és teljes falfelületeit zsúfolásig megtöltik a relikviák. A kiállítás megalkotói nemcsak a repülésre, a repülő személyzetre gondoltak, hanem a kapcsolódó, kiszolgáló szakágak bemutatására is, mint amilyen a légi irányítás, radar, rádióforgalmazás, a műszaki kiszolgálók eszközei, az egészségügyi szakszolgálat, számos repülési és fegyvernemi alkatrész, a légi fényképezés területének bemutatása, de megismerheti a látogató a pilóta- és ejtőernyős speciális felszereléseket, a különböző időszakok földi egyenruháit is.

A taszári légi bázis történetét megalakulásától kezdve a megszűnésig nagy tárgyi tudással, és laikusok számára is közérthetően ismertette Kontsagh Sándor, ny. á. zászlós és Tarlósi József ny. á. alezds. társával önkéntes munkában fogadják a látogatókat és nagy gonddal és hozzáértéssel ápolják, óvják az emlékeket. Csak az elismerés, tisztelet és köszönet hangján szólhatunk róluk és odaadó, önzetlen tevékenységükről.

A csatolt galériák csupán ízelítőt adhatnak a múzeumi anyag gazdagságáról, nem pótolhatják a személyes élményt, mint ahogy a részletes és szakértő tárlatvezetésen kapott ismeretek sem pótolhatók semmi mással. Kontsagh Sándor úrnak ismételten köszönet érte.


A Múzeum elérhetősége: http://www.taszar.hu/taszari_hely-_es_repulestorteneti_kiallitas.html

Csatolt képgaléria: http://indafoto.hu/temesvarijeno/katonai_repulo_muzeum_taszar

Temesvári Jenő

Szólj hozzá!

Gróf Hunyady Kálmánné portréja

2017.07.08. 18:43 :: temesvarijeno

A fájdalomtól lesújtott és megtört szívű férj, Kéthelyi gróf Hunyady Kálmán - aki csupán három és fél hónappal élte túl szeretett hitvesét -, továbbá az elhunyt gyermekei és a közvetlen családtagok a Budapesten nyomtatott gyászjelentésen adják tudtul, hogy kéthelyi Hunyady Alexandrine, született Buol-Schauenstein grófnő a halotti szentségek ájtatos felvétele után 1901. február 1-én, Bécsben elhunyt. Egészalakos fotográfiája a 1866-ban összeállított foto albumban maradt fent, de erről majd még lesz szó.

Amennyire az adatok alapján lehetséges, ismerkedjünk meg a rendkívül elegáns, és mai szemmel is vonzó grófnő származásával, és azzal, hogy házassága révén hogy vált a magyar főrendek közt is rangos Hunyady család tagjává.

010_hunyady_grafin_avers_retx.jpg

Alexandrine (Victoria Gabriele) Buol-Schauenstein grófnő - ő felsége néhai Erzsébet császárné és királyné csillagkeresztes és palotahölgye -, 1837. 02. 21-én született Mannheimben, a Baden-Württembergi fejedelemségben.

Szülei:
Karl Ferdinand von Buol gróf (Karl Ferdinand Graf von Buol-Schauenstein Regensburg, 1797.05.17.-1865.10.28. Wien) osztrák diplomata és államférfi, 1852-1859 között külügyminiszter, és Caroline (Franziska Dorothea Josephe Maria Katharina) Isenburg hercegnő (Schwetzingen, 1809.11.25. - 1861.02.01. Mannheim).

Nővére:
Josephine Caroline Alexandra Marie von Buol-Schauenstein grófnő (Karlsruhe, 1835.10.10. - 1916.05.21. Salzburg).
Férje: Otto Paul Julius Gustav Blome gróf


Alexandrine grófnő 1862. október 6-án kötött házasságot kéthelyi Hunyady Kálmán gróffal, a Bécshez közeli Maria-Enzersdorf-ban, ahol 1876-ban majd megvásárolják azt a mindmáig nevüket viselő kastélyt - amely napjainkban szállodai és közösségi kulturális célokat szolgál - halálukig birtokolták.

02_maria_enzersdorf_schloss_hunyady_kapelle1.jpg

A Maria-Enzersdorf-i kastély kápolnájának mennyezetfreskója és az oltár (Forrás: Internet)

 03_graf_kalman_hunyady.jpg

Kéthelyi gróf Hunyady Kálmán 1828. október 13-án született Bécsben.
Szülei: kéthelyi gróf Hunyady Ferenc (Wien, 1804.09.17. - 1882.12.23. Wien*) és vásonkeöi Zichy Júlia grófnő (Bécs,1808.01.27.-1875.04.14. Wien).

Pályafutása fontosabb állomásai:
1846-ban lépett be a hadseregbe
A színes litográfián a fiatal lovassági tiszt még főhadnagyi rangban (Forrás. Internet)
1849-ben lovassági kapitányi rangban vett részt az Olaszországgal vívott háborúban.
1856-ban őrnagy, kamarássá nevezik ki, 1858-ban már alezredesként, a 10. huszárezred parancsnokaként harcolt. Magentánál szerzett érdemeiért megkapja a vaskoronarendet, a Solferino-i ütközetben tanusított hősiességéért a hadi ékítményes katonai érdemkereszttel jutalmazza az uralkodó.
1866-ban a poroszok elleni hadjárat után nyugállományba helyezését kéri, de 1867-ben már ismét a honvédségnél teljesít szolgálatot, mint ezredes,
1874-ben nevezi ki a Ferenc József császár és király főszertartásmesterévé,
1875-ben vezérőrnagy, 1876-ban titkos tanácsos, 1880-ban altábornagy,
1894-ben lépett elő lovassági tábornokká.

04_hunyady2rex.jpg

Gróf Hunyady Kálmán lovassági tábornok 25 éves jubileumára vert emlékérem

Gyermekeik:
Károly Ferenc Mátyás (Verona, 1864.12.17. - 1933.03.28. Soborsin)
Felesége: nádasdy és fogarasföldi Nádasdy Mária (Irma) grófnő (Agárd, 1873.04.28. – 1925.07.31. Soborsin*)
Esketés: 1894.06.11. Nádasdladány*
Gyermekük:
Ferenc (Agárd, 1895.04.08. – 1966.05.30.Budapest*)
Első felesége: nagylónyai és vásárosnaményi Lónyay Márta grófnő (1897.11.08. -1948.09.30. Budapest*)
Esketés: 1921.04.18. Budapest.
Második felesége: Machacek Aurélia (Kassa, 1914.07.11. – 1983.12.10. Budapest*)
Esketés: 1953.09.26. Kőtelek

Júlia (Maria-Enzersdorf bei Wien. 1867.12.22.-1943.11.21. Rief bei Hallein)
Férje: Hugo von Boos zu Waldeck gróf (Mariazell, 1869.05.10.-1945.03.19. Urstein bei Hallein)
Esketés.: 1895.04.05. Bécs

Hunyady grófnő életéről, mindennapjairól nem maradt fenn jóformán semmilyen adalék, legfeljebb csak a korabeli sajtó rövid társasági rovatainak híreiből értesülhetünk egy-egy udvari fogadásról, ahol a család rangjánál, és Erzsébet császár- és királyné melletti udvarhölgyi státuszánál fogva jelen kellett lennie. Több kastélyt birtokoltak, ahol mind az osztrák, mind a magyar arisztokrata családok reprezentánsai gyakran megfordultak, akikkel részben rokonságban is álltak. Egy német hercegnő és egy osztrák arisztokrata gyermekeként Alexandrina bizonyosan kifogástalan nevelésben és taníttatásban részesült. A sokat távol lévő katona férj és apa bizonyára kevesebb időt tudott gyermekeivel tölteni, így a grófnőre a családi ügyek intézéséből és a birtokok irányításának gondjából is kijuthatott. Uradalmaik lakossága és a szolgálatukat ellátók előtt is köztiszteletben álltak, példás életet éltek. A Sors csupán 64 évet adott a földi életből Alexandrine grófnőnek.

***

A már idézett gyászjelentés híradása szerint Kéthelyi Hunyady Alexandrine grófné, született Buol-Schauenstein grófnő három héttel 64-ik születésnapja előtt, 1901. február 1-én elhunyt.

05_hunyady_alexandrine1901_huber740-945a1.jpg

A gyászoló családtagok a gyászjelentésen

06_hunyady_alexandrine1901_huber740-945a.jpg

„…A drága halott földi maradványa teljes csendben a gyászházban beszenteltetik, Ivánkára, Pozsony megyébe szállíttatik és ott a családi sírboltba örök nyugalomba helyeztetik. …Az engesztelő szent miseáldozat az Augustinus-templomban, valamint valamennyi kegyuri plébánia-templomban fog megtartatni.”

Alig három és fél hónappal később, 1901. május 17-én követte őt férje Hunyady Kálmán gróf is az örökkévalóságba.

07_hunyady_kalman1901_halotti_810-955a.jpg

„Nagyméltóságú Kéthelyi Hunyady Kálmán gróf Ő cs. és apostoli királyi felsége főszertartásmestere, cs. és kir. belső titkos tanácsos és kamarás, lovassági tábornok, a magyar főrendiház örökös tagja, a Lipót-rend nagykeresztese a hadi ékítményes III-ad osztályu vaskorona-rend lovagja, a hadi ékítményes katonai érdemkereszt, a katonai érdemérem (a k.é.k.sz.(katonai érdemkereszt szalagján), a hadi érem, az ezüst jubileumi emlékérem, a jubileumi emlékérem és a II-od osztályu katonatiszti szolgálati jelvény tulajdonosa stb. stb…hosszú súlyos szenvedés, a halotti szentségek többszöri ájtatos felvétele után életének 71. évében az Urban csendesen elhunyt.”

Halálának másnapján, 1901. május 18-án, Csáky Albin gróf a magyar főrendiház elnöke indítványozta, hogy a kiváló férfiú érdemeinek elismeréseként, továbbá a főrendeknek a család iránti együttérzésének és fájdalmának az aznapi jegyzőkönyvben kifejezést adjon, egyúttal a gyászoló családhoz részvéttáviratot juttasson el. Az indítványt a főrendek egyhangúan elfogadták. A Budapesti Hírlap május 19-i számában az alábbi olvasható:

09_hunyady_kalman1901_halotti_810-955a.jpg

Mindezek után vegyük szemügyre közelebbről Hunyady grófnő fotográfiáját:

010_hunyady_grafin_avers_retx.jpg

Kabinet portré. Mérete: 10,7 x 16,1 cm.

A semleges, üres háttér előtt karjait a faragott támlájú szék karfáján nyugtató Hunyady Alexandrine grófnő szép vonású arcát rövid, középen elválasztott hullámos rövid barna haj keretezi. A sötét színű rövid bársony vagy brokát kabátka a rávarrott szalagokkal gazdagon díszített, bő kézelőjét a grófnő behajlított karja külön is kihangsúlyozza. Az 1860-as évek divatja szerinti függőlegesen csíkozott rendkívül elegáns deréktól abronccsal merevített szoknya mintegy uszályként a szőnyeget súrolja. A kép a „szegényes” installáció ellenére jól megkomponált, a személyt hangsúlyozza, helyezi előtérbe. A grófnő tartása természetes, nem mesterkélt, egész lényéből árad az az elegancia és előkelőség, amelyet nem lehet tanulni…

011_hunyady_grafin1a.jpg

A fotográfia verzója

 012_hunyady_grafin1_1.jpg

A kétoldalasan nyomtatott hordozó karton előoldalán a cégjelzés és a fényképészek név kezdőbetűinek (HR) egybefonódó ötletes grafikája

013_hunyady_grafin1b.jpg

A kép hátoldalán korabeli írással az egykori tulajdonos feljegyezte a nevet: Gräfin Hunyady.
Dr. Hermann HEID (Darmstadt, 1834-1891 Wien) és Ferdinand RONNIGER (Leipzig,1835-1919 Wien) 1861-1867 között működtettek közös üzletet Bécsben a Landstrasse Gartnergasse 23. szám alatt. Dr. Heid 1870-ben készült portréinak verzóján Ronniger neve már nem szerepel.

014_hunyady_grafin1c.jpg

Utánrendelések mérsékelt áron minden időben teljesíttetnek.
Minden nemű utánzás tilos.

Egy számomra kedves és féltve őrzött képpel, a hozzá köthető személyek vázlatos családi kapcsolataival kiegészítve, és a már visszavonhatatlanul a mindennapok részeseivé vált fotográfiákat készítő fényképész mesterekkel, egy végérvényesen az idők távolába vesző világot próbáltam újra életre kelteni. Egy kép, amelyet kézbe vehetek, amely tanúja volt egy másfél századdal ezelőtti, csak megidézhető, de soha vissza nem hozható békebeli világnak, egy kép, amely túlélt minden viszontagságot, egy kép, amely folytonosság, összekötő kapocs múlt és jelen között.

Szerencsésnek mondhatom magam több okból is: egyrészt, mert sajátomnak tudhatom ennek a szép és vonzó grófnőnek, egy magyar arisztokrata főrend, egyben kimagasló katonai erényekkel megáldott tábornok, férj és családapa méltó párjának a portréját, másrészt azért, mert a portré egykori tulajdonosa feljegyezte a nevét, és ezzel megkönnyítette a dolgomat, mert már „csak” utána kellett kutatnom, hogy amennyire lehetséges, megismerhessem személyét, családja életét, leszármazását. És nem utolsó sorban azért, hogy mindezt megoszthatom mindazokkal, akiket ez érdekelhet.

Temesvári Jenő 

Szólj hozzá!

Koller Ida úrhölgy

2017.02.09. 10:36 :: temesvarijeno

Az 1866-68 között összeállított fotóalbumba döntően német fejedelmi családok tagjai kerültek beválogatásra, de szerepelnek benne magyar főnemesi és nemesi családok (Cziráky, Fáy, Hunyady, Karacsay, Kende, Koller) hölgytagjai és ünnepelt színészek, színésznők, opera énekesnők is. Ez alkalommal, Koller Ida úrhölgy fotográfiájával és rajta keresztül szűkebb családja vázlatos életrajzi adataival, gyászjelentéseivel ismerkedhet meg az érdeklődő olvasó.

A genealógiai irodalom több nemes Koller családot említ. Fennmaradt, miszerint az 1732. évi nemesi vizsgálatkor, bizonyos Koller Imre Baranya megyei esküdt a megyei szolgabírák és Tolna megye főjegyzőjének bizonyítványával igazolta nemességét, egyúttal, hogy nemeslevele elveszett. 1827-ben Fejér vármegye állít ki nemesi bizonyságlevelet az Alap és Alsó-Szentiváni birtokos Koller családnak. Ezen család néhány tagja a gyászjelentéseik szerint használta a „mányai, nagymányai” családi előnevet. (Mánya, vagy Nagy-Mánya felvidéki, Bars megyei település, melynek birtokosa szintén egy Koller nevű család. Az, hogy különösen a Baranya megyei 18. századi Koller család, valamint a Bars megyei, és a nagymányai előnevet nyert Kollerek egy közös ős ágai lettek volna, mindmáig beigazolásra szorul.

01_koller_ida_300x.jpg

Annyi bizonyos, hogy az 1866-os fotográfián látható fiatal hölgy, aki a vajtai (a családi birtokoktól 14 km-re lévő) római katolikus plébánia anyakönyve szerint a keresztségben, 1848. április 11-én a Koller Ida Mária Jozefa nevet kapta.

Szülei:Koller Ignácz (1812.1887.09.15. Alsó-Szent-Iván) és nemeskéri Kiss Etelka (1823.-1887.04.18. Alsószentiván).

Testvérei:
Tivadar (1851.01.23.-1943.09.14. Felesége: Fiáth Blanka (1865.-1938.)
Iván (1853.-1894.03.25.) Felesége: Forster Erzsébet (1860.-1894.)
Pál (1860.04.14.-1913.08.14.) Felesége: Fiáth Izabella (1870.-1947.)

A két Fiáth lány testvérek az ifjabb eörményesi és karánsebesi Fiáth nemesi ágból származnak.

Koller Ignácz és Kiss etelka házasságából a sárszentmiklósi r. kath. anyakönyvben van még egy bejegyzés egy 1841.06.21-én keresztelt Ernestina Paulina Vilhelmina Catharina nevű gyermekről, de ő nem ért felnőttkort, , nincs róla említés a családfán.

 

A gazdálkodásra kiválóan alkalmas sárréti tájegységben fekvő Alapi és Alsószentiváni jó termőtalajú földbirtokok alig hat kilométerre fekszenek egymástól, azok jövedelmei minden bizonnyal lehetővé tették, hogy a szülők jó színvonalú, nemesi rangjuknak megfelelő taníttatást biztosíthassanak gyermekeiknek.

1868-69-től a korabeli újságok társasági híreiben illusztris, előkelő körökben gyakran találkozhatunk Ida kisasszony nevével, legyen az a mindig nagy érdeklődéssel és a mindkét nem részéről ifjonti reményekkel várt éves jogászbálok, a jótékonysági bazárok segélyakciói, a „Nőképző-egylet sétahangversennyel és tombolával egybekötött rendezvénye. A Magyar Bazár divatlap így örvend: „Mind együtt voltak a város legkitűnőbb szépei, a bájos Cziráky grófkisasszonyok, Bethlen Vilma, Teleki Ilona, Weinkheim Krisztina, Csekonits Margit grófnők, Eötvös és Vay bárónők, Ney Aranka, Kovács Ilka, Trümmel Sidónia, Konkoly Adrienne, Kiss Janka, Reitter Mari, Koller Ida, Greffi Gabriella, Kováts Ir¬ma, Beniczky és Kvassay nővérek, Klein Mariska, Jankovits Irén, Polgár Erzsike és Emma, Kacskovics és Schopper nővérek... és még ki tudná előszámlálni mind”.

1869-ben a Fővárosi Lapok a füredi Anna bálról tudósít elragadtatással, s a hölgykoszorú felsorolása közt említi a bájos Koller Idát. A fotográfiája alapján is csinos és vonzó Ida minden bizonnyal derűs, vonzó egyéniség lehetett, közkedvelt tagja társadalmi közegének. Nincs róla adat, de bizonyára Pest-Budán is volt a családnak saját háza, vagy bérelt lakása, ha nem is olyan előkelő, mint amit a főnemesség, arisztokrácia tagjai megengedhettek maguknak. A nemesi kisasszonyok 18-20 évesen az első, bemutatkozó bált követően immár „eladósorba” kerülvén többségükben el is keltek, nem így Koller Ida úrhölgy. Bizonyára voltak udvarlói, kérői, de csak 27 éves korában határozta el magát a házasságra. A Fővárosi lapok 1875. május 13-i számának társasági rovatában az alábbi közlemény jelent meg:

02_600x.jpg

Az augusztus 8-i lapszámban pedig a következőt olvashatjuk:

03_fovlapok1875_jul31_600x.jpg

Mivel az ifjú férj is „helybeli”, szentiványi birtokos, minden bizonnyal a településen kezdték meg közös életüket. Az immár férjezett Ida asszony továbbra is aktív szereplője maradt a helyi közéletnek. 1876 márciusában a Fővárosi Lapok vidéki hírei közt arról értesülhet az olvasó, hogy Alapon (a Koller család másik birtokközpontjában) az ottani iskola taneszközeinek beszerzésére a helyi ifjúság jótékonysági céllal műkedvelő előadást, és azt követőnen táncmulatságot szervezett. A rendezvény háziasszonya Gencsy Albertné úrnő volt. A szép számmal megjelent helyi és környékbeli hölgyek között megtaláljuk Nagyné-Koller Ida asszony nevét is. A következő évek sajtójában és más hírforrásokban már nem találkoztam a fiatalasszony nevével, életének alakulásáról sem maradt fenn családi vonatkozású híradás.
Neve utoljára gyászjelentésén szerepel, amely arról tudósít, hogy Nagy Zsigmondné, Koller Ida hosszabb szenvedés után 1882. november 9-én délutáni 4 órakor, életének 33-ik évében elhunyt. Gyászolják szülei, Tivadar, Iván és Pál testvérei. Ha egy kis figyelmet fordítunk a gyászjelentés szövegi tartalmára, az „beszédes”. Gyakran előfordul, hogy téves az elhunyt életkora, itt is - ha a vajtai r. kath. anyakönyv szerinti 1848. április 11-én bejegyzett keresztelési dátumot joggal tekintjük hivatalosnak -, akkor Koller Ida nem a 33-ik, hanem a 34-ik életévében hunyt el. Ez annyira nem is lényegi kérdés, az inkább sokatmondó, hogy nem szerepel a megszokott formula, a „boldog házasságának x-ik évében”, mitőbb a gyászolók felsorolásánál hiába keressük a férj, Nagy Zsigmond nevét. Nem tudjuk, csak valószínűsíthetjük az okát, miszerint a házasfelek elhidegültek egymástól. A katolikus egyház a házasság felbontását csak egészen kivételes esetekben annullálja, vagyis nyilvánítja érvénytelennek, így tehát feltehetően a közös „ágytól és asztaltól” váltak csak el. Koller Ida férjezett nevén hunyt el.

04_koller_ida1848-1882_600x.jpg

Nagy Zsigmondné, Koller Ida gyászjelentése

Az immár a házasság kötelékéből szabadult férj gyászjelentésének tanúsága szerint 1886-ban új házasságot kötött, de „életének 40-ik, boldog házasságának 2-ik évében” elhunyt, az alsó-alapi birtokához közeli Szilas-Balháson (ma. Mezőszilas). Hozzá „kegyesebb volt a Sors, mert rá csak rövid, 1 heti szenvedést mért. 

 05_nagy_zsigmond1888_600x.jpg

hidaskürthy Nagy Zsigmod gyászjelentése 

De térjünk vissza az 1866-1868 közti években készült Koller Ida kisasszony fotográfiájához. A cabinet portrait BORSOS és DOCTOR, neves pesti fotográfusok pesti műtermében készült. A kazettás fal előtti párnás széken foglal helyet a szemrevaló és korát illetően 18-20 év közötti hölgy. A műtermi installáció mindössze egy padlóig lelógó sötét függöny, annál érdekesebb Koller Ida elegáns, csíkos ruhája, amely mellrészén mintázatában eltér a szoknyától. A ruházatot egy láncmintázatú kötény fedi. Haja hátul szalaggal összefogva, kis kerek, divatos kalapkájának fejdísze hátul válláig betakarja hosszú, göndör hajfürtjeit. Bal kezében a fonókban használt kender feldolgozásánál használt guzsalyt tart, jobb kezében pedig a guzsalyhoz használt orsót tartja. A beállított jelenet célját csak találgatni lehet, elképzelhető, hogy a kép valamilyen jótékonysági esemény alkalmával készült, amikoris az alapítványi hölgyek fényképeiből a nagyérdemű közönség tetszése szerint összeállíttathatott egy fényképalbumot, melynek árát segélyezésre fordították. Az ilyen céllal készült albumok 0 19. század 60-as éveitől nagy sikert arattak, keresettek voltak.

06_koller_ida_600x.jpg

Koller Ida úrhölgy Cabinet portréja. Mérete: 10,3x16,1 cm

07_koller_ida_verzo600x.jpg

A kép verzója - Borsos és Doctor / Országut 42 sz. / volt botánikus kertben /Pesten.

A bemutatott kép kartonja teljes egészében megegyezik a Wesselényi Róza bárónőről készült cabinet portré elő és hátoldalával. A műtermi installáció csak annyiban más, amennyiben a háttérfal azon stukkódiszítés nélküli, a szék karfás, ugyanakkor a képbe belógó függöny és a műterem aljzatának trapéz szőnyegmintázata azonos.
Koller Ida beállításánál a fotográfusok azért választhatták az ülő helyzetet, mert a Koller Ida kezeiben tartott guzsaly és orsó használata ülő testtartást feltételez.

Amikor először kézbe vettem ezt a fényképet, a hátoldalon szereplő nevet rejtő személyről semmilyen ismerettel nem rendelkeztem, mitőbb még soha nem is hallottam róla. Aztán szokás szerint felébredt bennem a kíváncsiság, a családfakutató ösztön, hogy kiderítsem ki is volt valójában ez a szelíd tekintetű, bizonyosan sok férfiszívet megdobogtató fiatal hölgy, mit tudhatnék meg róla, mit árul el magáról, életéről, sorsáról? Nyomába eredtem, és amit megtudhattam tragikusan rövid életéről, azt megpróbáltam összefoglalni.
A kezdet majd mindig nehéz. Eleinte alig volt kapaszkodó, aztán kezdtek gyűlni az adatok, nemcsak róla, hanem szűkebb családjáról, szüleiről, testvéreiről. Mára már ki tudom egészíteni további adatokkal, dátumokkal a múlt századelőn összeállított családfa ábrák „fehér foltjait”, a szinte minden családtagot felölelő gyászjelentésekből pedig a kiterjedtebb családi kapcsolatok is felvázolhatók, elvezetnek másokhoz is.
De ezek részletes ismertetése és bemutatása már egy másik történet…

Temesvári Jenő

Megjegyzés:

Lásd: http://temesvarijeno.blog.hu/2016/02/04/wesselenyi_roza_barono
Borsos (József) és Doctor (Albert) fotográfusok életéről illetve tevékenységéről lásd:
http://temesvarijeno.blog.hu/2014/12/29/a_pejacsevich_csalad_nehany_fotografiaja

 

Szólj hozzá!

Egy katona tábori lapja 1916 karácsonyán

2016.12.25. 15:38 :: temesvarijeno

Ha véletlenül nem kerül kezembe ez a tábori levelezőlap, bizonyára eszembe sem jutott volna eltűnődni azon, hogy éppen száz évvel ezelőtt ezekben a napokban javában dúlt a Nagy Háborúként számon tartott öldöklés Európa hadszínterein. 1916. december 23-án talán elhallgattak pár napra a fegyverek, amikor egy bajai katona tintaceruzájával gondosan megcímezte édesanyjának, nagyságos Spitzer Lipótnénak azt a tábori levelezőlapot, amelynek árából jutott pár fillér az ezredének rokkantjai, özvegyei és árvái javára létrehozott segélyalapba is. A formanyomtatvány a Czettel-Deutsch és Tsa. Nyomda terméke, amely német és magyar nyelven is feltüntette az előre nyomtatott szöveget, illetve elhelyezte a tábori lapon a 23-asok ezredjelvényének grafikáját is.
Spitzer Lajos a levelezőlap feladója - mint azt a szabályzat előírta - a neve alatt feltüntette alakulatának nevét és postacímét is: I.R. № 23. M.G.A. II. Feldpost 105., azaz cs. és kir. 23. gyalogezred, II. géppuskásosztag (MaschinenGewehrAbteilung). Az ezredben nagyrészt Bács-Bodrog vármegyében élők szolgáltak, de voltak Budapestiek is. A Hadkiegészítő kerület: Zomborban volt felállítva.
A Feldpost 105., azaz a 105-ös Tábori Postahivatal a 32. gyaloghadosztályé volt, amihez a cs. és kir. 6., 23., 70. és 86. gyalogezredek tartoztak. 1916 karácsonyán a 32. hadosztály a keleti hadszíntéren, Mogila magaslaton és attól északra volt védelmi állásban, Zborow-tól északnyugatra. (A 32. hadosztály szervezeti felépítéséről és az ezred rövidítés feloldásában nyújtott segítségért e helyütt is köszönet Kajon Árpádnak). A postabélyegző dátuma négy nappal későbbi, vagyis továbbítására 1916. december 27-én került sor Magyarországra. Bár e lapon nincs rá utalás, Spitzer Lajos egy másfél hónappal korábbi lapja szerint alakulata Mariborban volt feltehetően tartalékban, vagy átcsoportosítás céljából. Ez a lap pedig már íródhatott akár az olasz, akár a keleti, orosz frontról is, mivel a 32. hadosztály ezredei harcoltak mindkettőn.
A 23. gyalogezred ezredtulajdonosa I. Lajos Vilmos baden-badeni őrgróf, altábornagy volt.

01_xa.jpg

Feldpostkarte – Tábori levelezőlap
Für die Invaliden, Witwen u. Waisen des I. R. Nr.23.
A 23. gy. e. rokkantjai, özvegyei és árvái javára.
Nagys. Spitzer Lipótné Úrnőnek / Baja Sz. László utca 18. / Bács-megye / Ungarn
Absender: - Feladó:
Spitzer Lajos / I.R. № 23. M.G.A. II. Feldpost 105.

02.jpg

1916. XII./23.
Édes jó Anyámnak!
„Levelet ma sem kaptam hazulról, nem tudom, hogy hol késhet a posta. Itt semmi újság nincs. Én eléggé jól érzem magam. Mi újság oda haza? A békeajánlatot visszautasították. Itt és most látszik meg, hogy kik akarták a háborút. Na hiszen örökké nem tart. Mást nem írhatok, soraikat várom csok. m. Lajos.
Csúnya az írásom, mert fázik a kezem.”

Igyekeztem utána nézni, hogy vajon találok-e valamilyen adatot arra vonatkozóan, hogy Spitzer honvéd túlélte-e a világháborút, és hazatért-e a véráztatta frontokról. Nem jártam sikerrel, viszont Baján találtam emléket Spitzer Géza őrmester (1872-1917), hősi halált halt katonáról, aki akár testvére is lehetett a tábori levelezőlaplap írójának. 

03.jpg

A bajai izraelita első világháborús hősi halottak emléktáblája (Forrás: OR-ZSE Könyvtára)

Az 1923-ban adakozásból emelt emléktábla 36 nevet tartalmaz, az egykori zsinagóga bejárati ajtaja mellett látható ma is, amely épületben ma a városi könyvtár kapott helyet. Spitzer Géza őrmester (az emléktáblán tűzmesterként van feltüntetve) a régebbi bajai izraelita temetőben nyugszik.
Az emléktábla történetét összefoglaló Albert Iván bajai újságíró cikkében megemlíti, hogy a tábláról hiányzik Spitzer Gyula szakaszvezető neve, akit 1919-ben Monoron lőttek agyon a bevonuló románok, és ott is temették el.
Monor honlapján az alábbi utalás olvasható erről:
„1919. augusztus 2-án pedig egy Pest felé visszavonuló vörös páncélvonatra a várost megszálló román katonák rálőttek. A páncélvonat viszonozta tüzet, és egy román katonát megöltek. Megtorlásul a románok elfogtak 53 személyt, főként civileket. A Madarescu román parancsnok vezette statáriális bíróság halálra ítélte a foglyokat, majd az agyagbányába hajtották, és ott kivégezték őket. A nem azonosított áldozatok közös síremléke ma a katolikus temetőben van.”
Nagyon valószínű, hogy Spitzer Gyula szakaszvezető ennek a megtorlásnak esett áldozatul. Mivel Monor polgári anyakönyvei jelenleg nem kutathatók, így nem tudható meg szüleinek neve, amely egyezőség esetén akár bizonyságul szolgálhatna arra vonatkozóan, hogy ő is rokonságban állhatott-e a tábori lap írójával, Spitzer Lajossal.

Száz éve ezekben a napokban elindult útjára egy tábori levelezőlap millió hasonló más társával együtt, hogy hírt vigyen az otthoniaknak, a szeretteikért aggódó szülőknek, feleségeknek. Aztán ahogy a százszor is újraolvasott tábori lapok sorai, úgy a levelet írók és azokat várók is elenyésztek az időben. Ez a lap túlélte az elmúlt száz év viszontagságait, kiemeltem egy bolhapiaci gyűrött kartondobozból, ahová ki tudja milyen úton-módon került.
És ahogy néha a régi, megfakult fényképek is „szóra bírhatók”, mesélnek, úgy ez tábori levelezőlap is felidézett néhány emlékmorzsát a bajai Spitzerekről.

Temesvári Jenő

4 komment

Goldtimer nap - Budaörs 2016.

2016.05.10. 09:27 :: temesvarijeno

Az eredetileg április 24-ére tervezett hagyományos rendezvényt a rossz idő csak késleltetni tudta, de megakadályozni nem. A természet ezen átmeneti szeszélyét mintegy jóváteendő, május 7-én napsütéses idő és ideális repülési feltételek várták a magyar repülés és a veterán járművek szerelmeseit a jövő évben 80-ik születésnapját ünneplő budaörsi repülőtéren. A visszatérő látogatók már ismerősként köszönthették az ég veterán vándorait, de a modern forgószárnyasokat és vitorlázó gépeket is, de a statikus soron is sorakozott néhány már nem repülőképes katonai vadászgép és helikopter. A rendezvény elmaradhatatlan részét képező oldtimer autócsodák bemutatójának szintén sok látogatót vonzott.

01.jpg

Vitathatatlanul nagy sikere volt a nagyközönség előtt első ízben repülő, Bánhidi Antal által tervezett Gerle 12 duplaszárnyas soros motoros műrepülő bemutatójának, amelynek felújítása 3 évet vett igénybe. Ahogy minden évben, ezúttal is sorok álltak a jegyekért a félóránként újabb és újabb utasokkal, dörgő (új) motorokkal magasba emelkedő Li-2-es utasszállítón való repülésért, amelyből a világon csupán ez az egyetlen repülőképes példány létezik. Csillogó fémtestén a szép emlékű Malév festéssel, függőleges vezérsíkján, az oldalkormányon a nemzeti színű felségjellel, mint mindig, mindenki szívét megdobogtatta…

02.jpg

Az újjáépített Gerle 12 most repült először a nagyközönség előtt

03.jpg

A Li-2-es dörgő motorjaival felszálláshoz gurul

04.jpg
05.jpg
06.jpg

A Po-2-es várja, hogy utasával elstartolhasson. Jövőre talán én is élvezhetem a nyitott fülkés repülés varázsát

07.jpg

Vajon miről álmodik?

08.jpg

Lehet válogatni…

09.jpg
10.jpg

A jó öreg 1200-es „Zsiga” már barátságossá szelídült…

11.jpg
12.jpg
13.jpg

Látnivalóban, élményben nincs hiány

Családunk számára az ötödik éve megrendezésre kerülő Goldtimer Nap kihagyhatatlan esemény, jó alkalom a családi találkozásra, és persze az elmaradhatatlan repülésre a Peti unokám által csak „Tódor”-nak nevezett Li-2-es géppel is. Még nincs 8 éves, de már negyedszer nyújtja a jegyét a beszállásnál segédkező mindig mosolygó, figyelmes rendezőknek, akik már ismerősként köszöntik. A mostani repülés során a személyzet jóvoltából a nem túl tágas pilótafülke vendégszeretetét is élvezhette, amit nagy-nagy megtiszteltetésként, felejthetetlen emlékként fog megőrizni.

14.jpg

Peti és a Kármán Tódor nevét viselő Malév Li-2-es

A színvonalas rendezésért, a magyar repülés emlékeinek elkötelezett ápolásáért és megismertetéséért elismerés és a köszönet illeti a Goldtimer Alapítvány minden munkatársát, és mindazokat, akik segítenek megteremteni mindazokat a feltételeket, amelyek révén ezt a nemes és tiszteletre méltó küldetést teljesíteni tudják.

Temesvári Jenő

Kapcsolódó bejegyzések és galériák:

Goldtimer Nap 2013 >>>
Goldtimer Nap 2015 >>>
Veterán autók és motorok >>>
Repülőgépek és helikopterek >>>

 

Szólj hozzá!

Wesselényi Róza bárónő

2016.02.04. 09:20 :: temesvarijeno

Az 1866-68 között összeállított fotóalbumba döntően német fejedelmi családok tagjai kerültek beválogatásra, de szerepelnek benne magyar főnemesi családok (Cziráky, Fáy, Hunyady, Karacsay, Kende, Koller) hölgytagjai és  ünnepelt színészek, színésznők, opera énekesnők is. Ez alkalommal, Wesselényi bárónővel (akiről kevés adat maradt fenn), és rajta keresztül szűkebb családja vázlatos életrajzi adataival ismerkedhet meg az érdeklődő olvasó.

01_veselenyi_baronin.jpg hadadi Wesselényi Róza Jozefa Mária bárónő (Kolozsvár 1846.01.10 - 1926.09.12. Kolozsvár) császári és királyi palotahölgy

Szülei: hadadi báró Wesselényi Farkas (Kolozsvár,1809.11.03.-1870.10.15. Kolozsvár) és malomvízi gróf Kendeffy Róza (1818.06.14.-1877.09.17.)

Testvérei:
József (1840.-1874.08.11. Budapest), M. kir. honvédhuszár fhdgy. akinek felesége Mikó Anna grófnő* volt.
Mária (Hadad, 1849.-1922.12.22. Nagyiklód), férje: báró Bánffy Ádám (1847-1887).
Anna (Hadad, 1856.02.25.-1902.01.07. Tulln)
férje: báró Jósika Andor (1851-1900).
Teréz (Kolozsvár, 1860.07.24.-1924.03.29.)
férje: báró Jósika Gyula (1850-1880).
Eugénia (Jenke)
férje: sellyei Tholnay Regináld
Első férje: losonci gróf Bánffy Béla (Kolozsvár, 1831.10.30.-1888.11.18. Szentmihálytelke), Kraszna vármegye főispánja. Szülei: gróf Bánffy Miklós (Marosvásárhely, 1801.12.28-1894.12.17. Budapest) és Wesselényi Katalin bárónő (Vicenza, Itália, 1805.09.10.-1885.04.20. Budapest).
Esketés: Hadad, 1868.05.13.
Gyermekük: losonci Bánffy Róza bárónő (Pest, 1869.03.03.-1952. Budapest)

Bánffy Béla grófnak ez már a második házassága volt, amit csupán azért érdemes megjegyezni, mivel első feleségét is Wesselényi Rózának hívták (Kolozsvár, 1835.-1867.03.26. Kolozsvár), akivel 1856. 02. 23-án kötött házasságot Kolozsváron. A két Róza közeli rokonságban állt egymással, unokatestvérek voltak, s csupán 11 év korkülönbség volt köztük.

A család első ismert őse Wesselényi Farkas volt, ki 1562-ben a Nógrád megyei Szécsény ostromában tűnt ki, majd 1567-ben Szádvár védői közt szerepelt. Neje lapispataki Segnyey Dóra volt. Két gyermekük született: I. Miklós, kitől a gyekei ág, míg másik fiuktól I. Ferenctől a hadadi ág származott.
Ez utóbbi Báthory István erdélyi fejedelemtől és lengyel királytól kapott bárói rangot 1582-ben. Fia Pál (1685-1621), akinek a fia István közép-szolnoki főispán volt. Ennek fia ismét Pál, az erdélyi bujdosó kurucok vezére. Pálnak Béldi Zsuzsannától született fia István (1674-1734) a Habsburgok híve volt, jelentős tisztségeket töltött be Erdélyben. Két fiában, Ferencben (1705-1775) és Istvánban (1708-1757) két ágra válik a család: a hadadira és a zsibóira.

Második férje: szentháromsági Szereday Aladár (1851.-1921.10.26. Kolozsvár) Cs. és kir. kamarás, Szereday Ignác (1814.-1881. Lesnyek) és Kállay Ilona (Kállósemjén, 1830.02.26.-1886.12.27. Lesnyek) fia.
Esketés. 1891.

A hadadi ág Wesselényi Róza bárónő elhunytával 1926-ban kihalt.

A fotográfia Borsos és Doctor fényképészek műtermében, pesti tevékenységük korai szakaszában készült. A karton előoldalán csak a szerény BORSOS ÉS DOCTOR nevek olvashatók. A verzó tetejére a kép egykori tulajdonosa kézzel feljegyezte, a képen szereplő személyt: „Baronin Veselényi” vagyis a kép még a bárónő 1868-as házasságkötése előtt – hasonlóan az Album más képeihez – 1866-ban készült.

02_veselenyi_baronin.jpg

A kép verzója

A bárónő fonatokba rendezett haját virágmintás selyemkendő és díszes párta fogja össze. A merész dekoltázsú ruházatot mintegy ellensúlyozza a nyakat és a mellrészt ölelő gyöngysor. A felső öltözék csipkés mellrésze és mandzsettái, valamint a szoknya gazdag motívumai és tobzódó színei, a remekbe szabott cipellő nem hétköznapi igényességről és gazdagságról árulkodnak. A kép a kor szokásának megfelelően beállított, az installáció gondosan megtervezett; a faragott, díszes huzatú széket félig betakarja a drapéria, melyen talán egy foto album kapott helyet, a bárónő kezében legyezőt tart. Tökéletes művészi kompozíció…
Kedvemet némileg csupán az szegheti, hogy a kép sérült, amennyiben a bárónő jobb szeménél a képet átlyukasztotta talán egy vásott gyerek, vagy egy irigyének keze. Az éppen 150 éves fotográfia mindettől függetlenül gyűjteményem egyik kedves darabja.

03_veselenyi_baronin.jpg

Wesselényi Róza bárónő - cabinet portrait - Mérete: 10,8x16,5 cm

Megjegyzés:
*Mikó Anna grófnőről, valamint Borsos (József) és Doctor (Albert) fotográfusok életéről illetve tevékenységéről lásd:
http://temesvarijeno.blog.hu/2014/12/29/a_pejacsevich_csalad_nehany_fotografiaja

Temesvári Jenő

Szólj hozzá!

Mária Erzsébet Genova hercegnője és Margit Terézia olasz királynő

2016.01.26. 08:00 :: temesvarijeno

A korábban már megismert, illetve fotográfiáik által bemutatott osztrák császári és német fejedelmi házakkal szintén szoros rokoni kapcsolatban álló arisztokrácia tagjai közül ezúttal az olasz királyi család két, német (szász, bajor) származású - születésüknél fogva királyi hercegnői rangot viselő - tagjával ismerkedhetünk meg az 1866-68-as években összeállított fotó albumban fennmaradt portréik segítségével.

01_herzogin_von_genua1.jpg Mária Erzsébet Maximiliána (Prinzessin Maria Elisabeth Maximiliana Ludovika Amalie Franziska Sophia Leopoldine Anna Baptista Xaveria Nepomucena von Sachsen) szász királyi hercegnő (Drezda 1830.02.04.-1912.08.14. Stresa, Piemont).
Házassága révén Savoya-Carignani hercegnő, később Genova hercegnője (Duchessa di Genova), Savoyai Margit - 1878-tól - olasz királyné anyja.

Szülei: I. János szász király (1801-1873) és Amália Auguszta bajor királyi hercegnő (1801-1877).

Első férje: Savoya-Carignani Ferdinánd (1822-1855.10.04.) szárd-piemonti herceg, Genova első hercege, II. Viktor Emánuel szárd-piemonti király testvéröccse.

Szülei: Károly Albert szárd-piemonti király (1798-1849) és Habsburg-Toscanai Mária Terézia Franciska főhercegnő (1801-1855)

Esketés: 1850.04.22. Drezda
Gyermekeik:
Margit Mária Terézia Johanna királyi hercegnő (1851-1926), I. Umbertó olasz király (1844-1900) felesége.
Tamás Albert Viktor királyi herceg (1854-1931), Genova 2. hercege. 1883-ban Izabella Mária Erzsébet bajor királyi hercegnőt (1863-1924) vette feleségül.

Férjének korai halála után egy évvel, 1856. október 4-én a fiatal, mindössze 26 éves özvegy hercegnő másodszor is férjhez ment. Rangon aluli házasságot kötött Nicolo Giuseppe Effisióval (1825-1882. Stresa), Rapallo márkijával (Marchese di Rapallo). Az esküvőt a piemonti Agliè városában tartották. A kortársak boldognak írták le a házasságot annak ellenére, hogy az végül gyermektelen maradt. 1910-ben agyvérzést kapott, egészségi állapota folyamatosan romlott. 82 éves korában, 1912. augusztus 12-én hunyt el Piemont tartományban, a festői Lago Maggiore tó partján fekvő Stresa-ban.

02.jpg

Margherita Maria Teresa Giovanna di Savoia királyi hercegnő 1868.

Margit Maria Terézia Johanna (Margherita Maria Teresa Giovanna di Savoia) szárd-piemonti hercegnő, Genova hercegnője (Torino 1851.11.20.-1926. 01.04. Bordighera, Liguria)
Szülei: Ferdinánd (Ferdinando) Mária Albert Amadé szárd királyi herceg (1822–1855) Genova első hercege és Mária Erzsébet Maximiliána szász királyi hercegnő (1830-1912).

1868. április 22-én feleségül ment unokafivéréhez, Umbertó trónörököshöz (1844-1900), nagybátyjának, II. Viktor Emánuel olasz királynak (1820-1878) és Mária Adelheid Franciska osztrák főhercegnőnek (1822-1855) legidősebb fiához.

Gyermekük: III. Viktor Emánuel trónörökös herceg (Nápoly, 1869.11.11.-1947.12.28. Alexandria, Egyiptom), aki 1896-ban I. Miklós montenegrói király leányát, Ilona királyi hercegnőt (Jelena Petrović Njegoš Cetinje, 1873.01.08.-1952.11.28. Montpellier,) veszi feleségül.

Nagybátyja, egyben apósa, II. Viktor Emánuel 1878. január 9-én elhunyt, az Olasz Királyság trónját fia, Umbertó herceg örökölte, I. Umbertó király néven. Margit hercegnéből Olaszország legelső királynéja lett. 1900. július 29-én Monzában egy merénylő több lövéssel megölte a királyt, ezzel özveggyé téve Margit királynét. A trónt egyetlen fia, Viktor Emánuel herceg örökölte, III. Viktor Emánuel néven.
Anyakirálynéként állami feladatai lecsökkentek, a kultúra ápolása felé fordult. Bőkezűen támogatta a művészeket, irodalmárokat és a kulturális alapítványokat. Átköltözött a római Via Venetón 1876-ban felépített Palazzo Margheritába, amely hamarosan a művészetkedvelő társaság szalonjává változott.
Az I. Világháború alatt hadikórházzá alakította át palotáját - ez volt az Ospedale N.2, mert az 1. számot a Quirinale kapta, a királyi palota, ahol menye, Ilona királyné vöröskeresztes nővérként dolgozott. Amikor a háború véget ért, Margit királyné a liguriai tengerpartra, Bordighera üdülőhelyre vonult vissza, Ventimiglia közelében. Az országban több emlékműveket állíttatott a Nagy Háború elesettjeinek, és saját megölt férjének emlékére.
Olaszország első királynéja 74 éves korában, 1926. január 4-én hunyt el Bordigherában. Itt ravatalozták fel, majd Rómába szállították, ahol nagy részvét mellett Pantheonban temették el, a királyi család temetkezési helyén.

Röviden ismerkedjünk meg a fotográfiákat készítő fényképésszel is:

Henri Le Lieure (Nantes, 1831.- 1914.12.19. Roma) francia fotográfus és szenvedélyes gyűjtő volt, aki szakmai életművét Itáliában hozta létre. 1859-ben a Szárd-Piemonti Királyság a Osztrák Császársággal szemben  az olaszok függetlenségi-és nemzetegyesítő küzdelmének támogatására megnyerte szövetségesének Franciaországot, mely hadjáratot indított Itáliába. Ezzel a sereggel tartott Henri Le Lieure is, hogy aztán egész további életét Itáliában élje le.
Torinóban nyitotta az első,"la Fotografia Parigina" ("Párizsi Fotográfia") elnevezésű műtermét, a Bastion Sétatéren,a Rotonda Kávéház mellett. Az itt bemutatott fotográfiái munkássága kezdeti, torinói (Turin) időszakára datálhatók, ugyanis ezek még egyoldalasak, verzójuk üres, azokon csak a képek egykori tulajdonosa írása látható a képeken szereplők nevével (Duchene de Genova, ill. Margareth Kronprinzessin Italien). A képkarton előoldalán egymástól eltérő cégjelzéseket figyelhetünk meg:

03_herzogin_von_genua.jpg


Maria Elisabeth Maximiliana Genova hercegnője portréja alatt a fotográfus cégjelzése között a piemonti és a szász egyesített koronás királyi címerek grafikája kapott helyet

04_kronprinzessin_margarethe_von_italien1.jpg

Margherita Maria Teresa Giovanna di Savoia királyi főhercegnő portréja alatt Henri de Lieure már királyi fényképészi címét szerepelteti. Műterme még ekkor is Jardin Public Turin (Torinói Nyilvános park) mellett működik. A központi részt három királyi címer (szárd, savoyai, piemonti szász) grafikái foglalják el.

Henri de Lieure Torinóból később Rómába költözött, ahol megnyitotta második műtermét (Piazza Mignanelli 25.). Későbbi képei már kétoldalasak, verzójukon is megjelenik cégjelzése. Nagy érdeklődést mutatott a sztereoszkópia (olyan képalkotási módszereket foglal egybe, mely segítségével egy képben a térlátás illúziója kelthető) módszere iránt. Számos fotográfiája ismert és maradt fenn. 83 éves korában, Rómában hunyt el.

05_herzogin_von_genua1.jpg

Prinzessin Maria Elisabeth Maximiliana - Cabinet portrait 1866. - Mérete: 10,8x16,5 cm

06_kronprinzessin_margarethe_von_italien1.jpg

Margherita Maria Teresa Giovanna di Savoia királyi hercegnő 1868.
- Cabinet portrait 1866. - Mérete: 10,8x16,5 cm

07_kronprinzessin_margarethe_von_italien.jpg

Margherita Maria Teresa Giovanna di Savoia királyi hercegnő 1868.
- Cabinet portrait 1866. - Mérete: 10,8x16,5 cm

Temesvári Jenő

Szólj hozzá!

A Nagy Háború képeslapokon (Kriegs karten 1914-1918)

2016.01.07. 10:09 :: temesvarijeno

A kiegyezést követő majd félévszázados „boldog békeidők” látszólagos nyugalmában és töretlen fejlődésében élő Osztrák-Magyar Monarchia színes, sokrétű polgári társadalmának életébe, valamint a tizennégy nemzetiségből sorozott közös hadsereg békés garnizoni nyugalmába - melybe legfeljebb az időnkénti hadgyakorlatok hoztak némi változatosságot -, dörrentek bele a végzetes szarajevói pisztolylövések. Egy korszak, egy világ pusztulása visszavonhatatlanul elkezdődött. Európa népei ezt ugyan még egy ideig nem érzékelték, mi tőbb lelkesen üdvözölték a fegyvercsörgést. Az uralkodó gazdasági és politikai elit jó alkalmat látott szerte Európában, és a világban, hogy tovább növelje nagyhatalmi pozícióit, átrendezze az erőviszonyokat.
Alig volt valaki, aki a kirobbanó háborút ellenezte volna, mindenki úgy vélte, hogy van elszámolni valója más népekkel szemben. Felújultak a régi sérelmek, vélt vagy valós igazuk tudatában, hatalmas tömegek éljenzése közepette virágesőben indultak a menetszázadok a frontokra, hogy ennek az „igazságnak” érvényt is szerezzenek.
Hazafias, jótékonysági egyletek alakultak, és a háborús propaganda szószólói és a sajtó is kivette részét a lelkesedésből és lelkesítésből. Ennek egyik megnyilvánulási formája a címben is jelzett háborús képeslapok megjelenése, amelyeket mind az Antant, mind a Központi Hatalmak számtalan formában és tartalommal bocsátott ki, s amelyek megvásárlása hazafias cselekedetnek számított a korabeli köztudatban, mivel a befolyt összegek a fronton a hazáért harcoló katonák és itthoni családtagjaik támogatását, segélyezését szolgálta. Ezen kártyák közül családunkban is maradtak fent példányok, amelyeket Brader Róza nagymamám vásárolt meg, a hozzá való albummal együtt Kőszegen és Bécsben, ahol ezekben az években élt. Hazafias elkötelezettségéről már írtam  a Gold für Eisen - „Aranyat vasért” című megemlékezésemben.

A gyűjteményből kiválasztott háborús képeslapok egymásutániságában szándékoltan három szakaszhatárt is szerettem volna meghúzni a Nagy Háború eseménysorában, érzékeltetni azt szemléletváltást, reményvesztést mind a frontokon, mind a hátországokban, ami bekövetkezett az egyre elkeseredettebb, és egyre inkább elhúzódó gyilkos harcokban.

1. a lelkesedés, a biztos és gyors győzelembe vetett hit és remény

2. A keserves kiábrándulás, hogy a háború milyen kegyetlen és iszonyatos

3. A gyász, az értelmetlenül elpusztult majd 28 milliónyi ember miatti lelki trauma, családok millióinak megnyomorodása.

01_kriegs-karten_album.jpg

A képeslap album, amely átvészelte 100 év viszontagságait, köztük két világháborút

02_kriegs-karten_album1.jpg

Az album oldalpárjának egyike

A villámháborúnak indult, aztán a több mint 4 évig tartó világháborúvá szélesedő vérzivatar során a képeslapok jól visszatükrözik a kezdeti bizakodó lelkesedést, a győzelembe vetett hitet, amelyet aztán hamar felvált a katonák szembesülése a háború igazi arcával, az esztelen öldökléssel, annak értelmetlenségével. Az otthon maradottak pedig rettegve lesik a híreket, elborzadnak a sebesültszállító vagonok végeláthatatlan sorától, amelyek ontják a testileg és lelkileg egyaránt megnyomorítottak tömegét. Templomok padsoraiban, útszéli keresztek előtt leborulva fohászkodnak, várják a tábori posta híreit, amely még életben tarthatja a reményt, vagy végérvényessé teszi annak elvesztését, előre vetítve az eljövendő sanyarú sorsot a hadiözvegyek és hadiárvák milliói számára.

03_fr_j_ii_vilmos_csaszar.jpg

A két szövetséges – I. Ferencz József és II. Vilmos német császár

04_august_von_mackensen_av2_ret.jpg

August von Mackensen porosz, majd német császári tábornagy, aki jelentős győzelmeket aratott az orosz, a román és a szerb frontokon

05.jpg

Habsburg-Tescheni Jenő főherceg, cs. és kir. tábornagy a balkáni, majd az olasz front főparancsnoka

06_csataba_indulo_magyar_honvedek_es_huszarok1.jpg

Így kezdődött… Magyar bakák és huszárok indulnak a frontra

07_ne_bantsd_a_szent_koronat.jpg

Ne bántsd a Szent Koronát! – Megtörik a muszkák rohama…

08.jpg

Magyar huszár élet-halál harca a kozák üldözők ellen

09_magyar_huszar_menekulo_kozakokat_uldoz.jpg

Kozákhalál Máramarosban

10_gyozunk_mert_velunk_az_igazsag.jpg

Győzünk, mert velünk az igazság

11_tiroli_nepfelkelok1916.jpg

Tiroli népfelkelők harca az olaszok ellen

12_tiroli_nepfelkelok1916.jpg

Tiroli népfelkelők Andreas Hofer szabadsághős nevével vonulnak harcba az olaszok ellen

13_sulyos_harcok_sennheimnel_cernay_elzasz.jpg

Súlyos harcok Sennheimnél (Cernay) – Német csapatok harca Elzászban a franciák ellen

14_csendes_ajtatossag.jpg

15_es_legyen_meg_a_te_akaratod.jpg

16_ave_maria.jpg

Fohász

17_ave_maria.jpg

Uram hallgasd meg könyörgésem...

18_elso_segely_erste_hilf.jpg

Sebesült huszár

19_maria_segits.jpg
Mária segíts!
20_sebesult_katona1.jpg

Gyáva ember, ki hogy ha kell, - A hazáért halni nem mer

21.jpg

Hűséggel mindhalálig

22_haldoklo_katona.jpg

23.jpg

Az úr az én vigasztalóm

24_a_hu_barat.jpg

A hü barát

25_hu_barat_hiaba_varsz.jpg
Hü barát, hiába vársz

„Mit ettél föld, hogy egyre szomjazol?
Hogy annyi könnyet s annyi vért iszol?”

26_1.jpg

27.jpg

28.jpg

29.jpg

Felszárítom az özvegyek és árvák könnyeit

30_a_nemzet_halaja_a_helytallasert.jpg

A nemzet hálája a helytállásért

Hiába ígérte a Hadsegélyező Hivatal levelező-lapja; a könnyek nem száradtak fel. Szerte Európában talán nincs is olyan település, amelynek ne lenne hősi emlékműve a hősök iránti tisztelet és múlhatatlan gyász jeleként. A Nagy Háború neve ma már úgy él a köztudatban, mint az I. világháború, hogy meg lehessen különböztetni a másodiktól, amely még irtózatosabb pusztítást és szenvedést hozott az emberiségre.  
Ez a képeslap válogatás számomra emlékezés és főhajtás a Nagy Háború minden hazájáért életét feláldozó hősi halottja és az utánuk maradt özvegyek és árvák előtt.

Temesvári Jenő

Szólj hozzá!