Szobrok, emlékhelyek

Numizmatika - Filatélia

Veterán autók

A Nagy Háború képeslapokon (Kriegs karten 1914-1918)

2016.01.07. 10:09 :: temesvarijeno

A kiegyezést követő majd félévszázados „boldog békeidők” látszólagos nyugalmában és töretlen fejlődésében élő Osztrák-Magyar Monarchia színes, sokrétű polgári társadalmának életébe, valamint a tizennégy nemzetiségből sorozott közös hadsereg békés garnizoni nyugalmába - melybe legfeljebb az időnkénti hadgyakorlatok hoztak némi változatosságot -, dörrentek bele a végzetes szarajevói pisztolylövések. Egy korszak, egy világ pusztulása visszavonhatatlanul elkezdődött. Európa népei ezt ugyan még egy ideig nem érzékelték, mi tőbb lelkesen üdvözölték a fegyvercsörgést. Az uralkodó gazdasági és politikai elit jó alkalmat látott szerte Európában, és a világban, hogy tovább növelje nagyhatalmi pozícióit, átrendezze az erőviszonyokat.
Alig volt valaki, aki a kirobbanó háborút ellenezte volna, mindenki úgy vélte, hogy van elszámolni valója más népekkel szemben. Felújultak a régi sérelmek, vélt vagy valós igazuk tudatában, hatalmas tömegek éljenzése közepette virágesőben indultak a menetszázadok a frontokra, hogy ennek az „igazságnak” érvényt is szerezzenek.
Hazafias, jótékonysági egyletek alakultak, és a háborús propaganda szószólói és a sajtó is kivette részét a lelkesedésből és lelkesítésből. Ennek egyik megnyilvánulási formája a címben is jelzett háborús képeslapok megjelenése, amelyeket mind az Antant, mind a Központi Hatalmak számtalan formában és tartalommal bocsátott ki, s amelyek megvásárlása hazafias cselekedetnek számított a korabeli köztudatban, mivel a befolyt összegek a fronton a hazáért harcoló katonák és itthoni családtagjaik támogatását, segélyezését szolgálta. Ezen kártyák közül családunkban is maradtak fent példányok, amelyeket Brader Róza nagymamám vásárolt meg, a hozzá való albummal együtt Kőszegen és Bécsben, ahol ezekben az években élt. Hazafias elkötelezettségéről már írtam  a Gold für Eisen - „Aranyat vasért” című megemlékezésemben.

A gyűjteményből kiválasztott háborús képeslapok egymásutániságában szándékoltan három szakaszhatárt is szerettem volna meghúzni a Nagy Háború eseménysorában, érzékeltetni azt szemléletváltást, reményvesztést mind a frontokon, mind a hátországokban, ami bekövetkezett az egyre elkeseredettebb, és egyre inkább elhúzódó gyilkos harcokban.

1. a lelkesedés, a biztos és gyors győzelembe vetett hit és remény

2. A keserves kiábrándulás, hogy a háború milyen kegyetlen és iszonyatos

3. A gyász, az értelmetlenül elpusztult majd 28 milliónyi ember miatti lelki trauma, családok millióinak megnyomorodása.

01_kriegs-karten_album.jpg

A képeslap album, amely átvészelte 100 év viszontagságait, köztük két világháborút

02_kriegs-karten_album1.jpg

Az album oldalpárjának egyike

A villámháborúnak indult, aztán a több mint 4 évig tartó világháborúvá szélesedő vérzivatar során a képeslapok jól visszatükrözik a kezdeti bizakodó lelkesedést, a győzelembe vetett hitet, amelyet aztán hamar felvált a katonák szembesülése a háború igazi arcával, az esztelen öldökléssel, annak értelmetlenségével. Az otthon maradottak pedig rettegve lesik a híreket, elborzadnak a sebesültszállító vagonok végeláthatatlan sorától, amelyek ontják a testileg és lelkileg egyaránt megnyomorítottak tömegét. Templomok padsoraiban, útszéli keresztek előtt leborulva fohászkodnak, várják a tábori posta híreit, amely még életben tarthatja a reményt, vagy végérvényessé teszi annak elvesztését, előre vetítve az eljövendő sanyarú sorsot a hadiözvegyek és hadiárvák milliói számára.

03_fr_j_ii_vilmos_csaszar.jpg

A két szövetséges – I. Ferencz József és II. Vilmos német császár

04_august_von_mackensen_av2_ret.jpg

August von Mackensen porosz, majd német császári tábornagy, aki jelentős győzelmeket aratott az orosz, a román és a szerb frontokon

05.jpg

Habsburg-Tescheni Jenő főherceg, cs. és kir. tábornagy a balkáni, majd az olasz front főparancsnoka

06_csataba_indulo_magyar_honvedek_es_huszarok1.jpg

Így kezdődött… Magyar bakák és huszárok indulnak a frontra

07_ne_bantsd_a_szent_koronat.jpg

Ne bántsd a Szent Koronát! – Megtörik a muszkák rohama…

08.jpg

Magyar huszár élet-halál harca a kozák üldözők ellen

09_magyar_huszar_menekulo_kozakokat_uldoz.jpg

Kozákhalál Máramarosban

10_gyozunk_mert_velunk_az_igazsag.jpg

Győzünk, mert velünk az igazság

11_tiroli_nepfelkelok1916.jpg

Tiroli népfelkelők harca az olaszok ellen

12_tiroli_nepfelkelok1916.jpg

Tiroli népfelkelők Andreas Hofer szabadsághős nevével vonulnak harcba az olaszok ellen

13_sulyos_harcok_sennheimnel_cernay_elzasz.jpg

Súlyos harcok Sennheimnél (Cernay) – Német csapatok harca Elzászban a franciák ellen

14_csendes_ajtatossag.jpg

15_es_legyen_meg_a_te_akaratod.jpg

16_ave_maria.jpg

Fohász

17_ave_maria.jpg

Uram hallgasd meg könyörgésem...

18_elso_segely_erste_hilf.jpg

Sebesült huszár

19_maria_segits.jpg
Mária segíts!
20_sebesult_katona1.jpg

Gyáva ember, ki hogy ha kell, - A hazáért halni nem mer

21.jpg

Hűséggel mindhalálig

22_haldoklo_katona.jpg

23.jpg

Az úr az én vigasztalóm

24_a_hu_barat.jpg

A hü barát

25_hu_barat_hiaba_varsz.jpg
Hü barát, hiába vársz

„Mit ettél föld, hogy egyre szomjazol?
Hogy annyi könnyet s annyi vért iszol?”

26_1.jpg

27.jpg

28.jpg

29.jpg

Felszárítom az özvegyek és árvák könnyeit

30_a_nemzet_halaja_a_helytallasert.jpg

A nemzet hálája a helytállásért

Hiába ígérte a Hadsegélyező Hivatal levelező-lapja; a könnyek nem száradtak fel. Szerte Európában talán nincs is olyan település, amelynek ne lenne hősi emlékműve a hősök iránti tisztelet és múlhatatlan gyász jeleként. A Nagy Háború neve ma már úgy él a köztudatban, mint az I. világháború, hogy meg lehessen különböztetni a másodiktól, amely még irtózatosabb pusztítást és szenvedést hozott az emberiségre.  
Ez a képeslap válogatás számomra emlékezés és főhajtás a Nagy Háború minden hazájáért életét feláldozó hősi halottja és az utánuk maradt özvegyek és árvák előtt.

Temesvári Jenő

Szólj hozzá!

Rudics Petronella bárónő fotográfiája

2015.08.24. 15:17 :: temesvarijeno

Vannak, akiknek a Sors hatot, és vannak, akiknek „vakot” dob. Az 1866-os foto albumom egykori tulajdonosának fontos volt valamiért, hogy a zömében német származású fejedelmi családok tagjai mellett megőrizzen egy fotográfiát a címben említett bárónőről. A hozzáférhető forrásokból nem sok derül ki rövidre szabott életéről, családjáról, de azt a keveset, ami tudható megpróbáltam csokorba szedni.

01_rudics_baronesse.jpg almási Rudics Petronella bárónő (1848.05.18. - 1875.06.07. Ó-kígyós)
Szülei: almási Rudics József báró (1791-1879) ő. cs. kir. apostoli Felségének valóságos belső titkos tanácsosa, a Szt. Gergely-rend közép-keresztese, Bács-Bodrog vármegye főispánja és bajsai Vojnits Teréz (1816-1867)

Férje: gróf Szapáry Imre (1838.06.27.-1878.02.12. Jászberény) – (Szapáry de Muraszombat, Széchysziget et Szapár) m. kir. honvéd huszár százados.
Szülei: szápári muraszombati és szécsiszigeti
gróf Szapáry József (Pozsony, 1799.11.03.-1871.09.09. Gyöngyös) és báró Orczy Anna (Pest, 1810.06.30.- 1879.03.18. Gyöngyös)
Nagyszülei: gróf Szapáry József (1754.-1822.04.22.) és Johanna Gattenburg bárónő (1779.07.04.-1812.04.25.)

Esketés: 1872.04.29. Pesten.
Rudics Petronella bárónő fiatal életének 27-ik évében, tragikus baleset áldozata lett. A Békésmegyei Közlöny (1875. június 10.) 3. oldalán A következő rövid hírben számol be erről:

„Mikor az ó-kigyósi új kastély alapkövét letették, azon szerencsétlenség történt gr. Wenckheim Frigyes úr lakhelyén, hogy az ott vendégképpen levő gróf Szapáry Imréné, szül. báró Rudics Nella asszony séta közben egy pinczébe esett és magát súlyosan megsértette. Mély sajnálattal vesszük most azon gyászhírt, hogy a fiatal hölgy ezen sérülés következtében f. hó 7-én jobb létre szenderült. Béke a legszebb korban kimult nemes hölgy hamvainak!”

A gyászjelentésben a férj, gróf Szápáry Imre és mindkét részről a közvetlen családtagok mélyen szomorodott szívvel jelentik, hogy almásy báró Rudics Petronella, „boldog házassága 3-ik, életének 27-ik évében, f. évi junius 7-én reggeli fél 6 órakor szív szélhűdés folytán bekövetkezett gyászos kimultát. A boldogult hült tetemei f. hó 9-én d. u. 5 órakor fognak Ó-Kigyóson beszenteltetni, - s ugyan e hó 10-én Gyöngyösön örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szent mise áldozatok pedig ugyancsak e hó 11-én Gyöngyös, Karácsond, Bács-Almás, Kúnbaja, Szabadka és Ó-Kigyóson a mindenhatónak bemutattatni.”

02_rudics_petronella_parte_szap29-960a.jpg

Gróf Szápáry Imréné, született almási báró Rudics Petronella gyászjelentése, Ó-Kigyóson, 1875.június 7-én. (Forrás: Hungary Funeral Notices, 1840-1990.)

A gyászjelentés nem említ hátrahagyott gyermeket, viszont a - A muraszombati és szécsiszigeti szapári Szapáry család története című könyv86. oldalán az szerepel, hogy a gróf Szapáry Imre és Rudics Petronella grófnő házasságából született Antal nevű gyermek 1879. szeptember 18-án halálozott el Pesten. A szerzők ez esetben tévednek, ugyanis a nevezett Antal nevű gyermek nem a Szapáry-Rudics házaspár gyermeke volt, hanem a gyászjelentésben is szereplő (1875-ben még nőtlen) testvér, gróf Szápáry Iván (1835-1926) és Török Gabriella (1846-1933) 1876. március 23-án kötött házasságából született Antal nevű gyermek, aki a gyászjelentése szerint „élte 11-ik havában, rövid betegeskedés után e hó12-én meghalt”. A gyászjelentés dátuma: „Budapest, 1879. szeptember hóban”.

Rudics Petronella bárónő kapcsán meg kell említeni férjének gróf Szapáry Imrének tragédiával végződő sorsát is, amelyről részben gyászjelentéseiből, részben a fent említett családtörténeti könyvből értesülhetünk, ezúttal is meglehetősen szűkszavúan.
 
A Szapári család története könyv 86. oldalán az alábbiakat olvashatjuk:
„A negyedik (Szapáry) testvér Imre gróf, aki 1838. június 27-én született, gyilkosság áldozata lett Jászberényben 1878. február 12én…”.
A családi gyászjelentés tanúsága szerint már Imre gróf édesapja sem él, így édesanyja és felsorolt legközvetlenebb családtagok nevében „mély fájdalomtól áthatva, szomorodott szívvel jelenti szeretett fia Muraszombati Szécsi Szigeti és Szapári gróf SZAPÁRY IMRE m. kir. honvéd huszár százados életének 40-ik évében, folyó évi (1878) február 12-én Jászberényben váratlanul bekövetkezett gyászos halálát”. E helyütt csupán közbevetőleg jegyzem meg, hogy a gyászolók között már szerepel Szapáry Iván gróf felesége, Török Gabriella, aki majd csak ez év novembere körül szüli meg a fentebb említett Antal nevű kisfiát, akit tévesen jelölnek Rudics Petronella gyermekének Szapáry Imre gróf apaságával. Szapáry Imre gróf addigra már nyolc hónapja, neje Rudics Petronella pedig már három éve halottak.
A Jászberényi Huszárlaktanyában történt tragédiáról a garnizon parancsnoka utasítására értesítették a családot Gyöngyösön. A „váratlanul bekövetkezett gyászos halál” okát csak találgathatjuk: lehet véletlen fegyverbaleset, de „gyilkosság” aligha…

03_gr_szapary_imre_27-960.jpg

A családi gyászjelentés 1878. február 13-án, Gyöngyösön

A Jászberényben állomásozó m. kir. honvéd huszárok tisztikara – mint szerető bajtársai -, az összes m. kir. honvéd tisztikar nevében már egy nappal előbb jelenti gróf Szapáry Imre m. kir. honvéd huszár százados „gyászos kimultát”.

04_gr_szapary_imre.jpg

A Jászberényben állomásozó m. kir. honvéd tisztikar gyászjelentése

A családi tragédiák után ismerkedjünk meg magával a fotográfiával. Első ránézésre is szembetűnő, hogy jól megkomponált, vérbeli fotográfus készítette, akinek műterme igényes installációval van berendezve. S, hogy e felől kétségünk se legyen, a kép kartonjának elő- és hátoldalán Borsos József cs. és kir. udvari fényképész műtermének címét olvashatjuk Pesten, az országút 42. szám alatt.

05_rudics_baronesse.jpg

Rudics Petronella baronesse. Visit Portrait, 1866-1868. Mérete: 10,7x17 cm.

06_rudics_baronesse_verzo.jpg

A Rudics Petronella kép verzója Calderoni optikus, PEST gumibélyegzőjével

Borsos József (1821-1883) neve, színes egyénisége és tehetsége nem ismeretlen a festészetet és a fotográfiát kedvelők körében. 1837-től Pesten Schöfft József Károly tanítványa, majd 1840-ben Leopold Kupelwieser osztályában a bécsi képzőművészeti akadémia hallgatója. 1843-ban Ferdinand Georg Waldmüller magániskolájába iratkozott át. Bécsben élt, Az udvar és a bécsi arisztokrácia kedvelt és keresett festője, e mellett a pesti közönség körében is népszerű volt. Tőzsdespekulációk következtében elvesztette festészetével szerzett vagyonát, ezért 1861-ben Pestre költözött. A festészettel felhagyott és előbb önállóan, majd Doctor Albert festőművésszel társulva fényképészeti műtermet nyitott. Újra jelentős vagyonra tett szert, de végül a fényképészettel is felhagyott. Kibérelte a budai Szép Juhászné vendéglőt, melyet élete végéig vezetett.

A verzó grafikája alatt szerepel Calderoni optikus bélyegzője. Stefano Calderoni, azaz Calderoni István (1794-1881) lombardiai származású, elmagyarosodott optikus, európai hírű tanszerkereskedő, aki több neves külföldi cég, így a jénai Carl Zeiss, a wetzlari Ernst Leitz, és a hanaui Heraeus optikai és finommechanikai vállalkozások vezérképviselője az 1820-1860-as években. Pesti optikai boltja jól megalapozta a cég hírnevét, amelynek népszerűségét nemcsak a kirakatban megjelenő fényképek, hanem a legújabb műszaki divatcikkek forgalmazása is növelte. A cég profilja az évek során egyre bővült, az egykori bazár jogutódja, a virágzó optikai-fényképészeti szaküzlet mellett egy nagyhírű tanszergyártó és kereskedelmi vállalkozássá alakult. A korszak fotográfusai minden bizonnyal tőle is szereztek be optikai segédeszközöket, fényképészeti felszereléseket, ez magyarázhatja kapcsolatát Borsos József személyével és műtermével. Bélyegzőjével, annak fényképen való szerepeltetésével eddig még nem találkoztam. Hogy miért éppen Rudics Petronella fotográfiájának a hátoldalára került fel hírmondóként, azt egyelőre csak találgatni lehet.

Egy fénykép, egy név. Nekem Rudics Petronella baronesse ennyit árult el rövid életéről, családjáról, sorsukról. Egy fénykép önmagában lehet tetszetős, esztétikus, szép, de mégiscsak egy „néma” tárgy. Számomra akkor válik igazi értékké, ha „meg tudom szólaltatni”, ha mesél magáról, a korról, amelyben élt, s amely letűnt kor már csak általa, általuk hozható vissza. Ez esetben is ez történt, ez a tragikus sorsú fiatalasszony e sorok által feltámad, újra él.

Temesvári Jenő

Szólj hozzá!

Johanna és Paula Klinkosch 1868-as cabinet portréi

2015.08.04. 14:46 :: temesvarijeno

A két hölgy élettörténetét a „mesébe illő” jelzővel is lehetne jellemezni, hiszen azokba az arisztokrata körökbe, amelyekbe házasságaik révén bekerültek, a saját társadalmi közegükben legfeljebb csak álmodhattak. Ahhoz, hogy a meséből és álmokból valóság lett - a Klinkosch lányok kivételes szépségén, és figyelemre méltó hozományán túl -, leginkább az apa Josef Carl Klinkosch (1822-1888) tehetsége, üzleti érzéke és kitartó munkája teremtette meg az anyagi alapot a család társadalmi felemelkedéséhez.
A fiatal Josef (szülei: Carl Klinkosch (1797-1860) és Katharina Kempenich) apja, ezüstműves mester mellett tanulta el a szakma fogásait, majd 1830-ban betársultak Stefan Mayerhofer 1797-ben alapított manufaktúrájába.

01_klinkosch_firma_600x.jpg

Josef Carl Klinkosch üzleti hirdetése az 1880-as évekből az alapítás évével

Joseph Carl Klinkosch 1851-ben veszi át a Mayerhofer & Klinkosch társulás üzletének irányítását. Tehetsége, ambíciói révén nagyüzemi gyárossá nőtte ki magát. Alig fél évszázad alatt az egyszerű háztartási evőeszközök, étkészletek előállítását, sokkal nívósabb termékkör váltotta fel, melyet művészi kivitelben már nemcsak a hagyományos fém, hanem arany, ezüst anyagból is készítették üzemében. Ezzel a váltással nemcsak az előkelőbb, polgári felső középosztály, nemesség köreiben, hanem a bécsi császári udvar megbecsült beszállítójaként is nevet, rangot, és nem utolsósorban jelentős vagyont szerzett családjának. Erzsébet császárné (Sissi) korfui villájában csakúgy megtalálhatók voltak étkészlet szervizei, mint Európa számos országában. Említést érdemel, hogy napjaink aukciós házainak árverésein a Klinkosch márkajelű nemesfém készletekért, egyedi darabokért komoly összegeket is hajlandók áldozni a licitáló műgyűjtők.
Joseph Carl Klinkosch 1848-ban veszi feleségül Elisabeth (Elise) Johanna Caroline Swoboda-t (Wien,1830.10.27.-1910.11.06.Meran, Süd-Tirol), mely házasságból születtek Johanna (1849) és Paula (1851) nevű lányai, valamint Isidor (1852) és Arthur (1853) nevű fiai. Elise Swoboda apja, Wenzel Johann Swoboda (1798-1860) udvari ékszerész és felesége, Johanna Rasin hét gyermeke közül Elise volt a másodszülött. Joseph Klinkosch üzleti tevékenysége és családi élete mellett közéleti szerepet is vállal, amennyiben a bécsi polgárőrség kapitánya az 1848-as zavargások idején, később, 1861-62-ben tagja a bécsi városi tanácsnak. A Klinkosch vállalkozásról e helyütt még meg kell említeni, hogy ezüst és arany étkészletei, sikerrel szerepel az 1873-as bécsi, majd az 1878-as párizsi világkiállításon. 1879-ben lovagi címet (Ritter) kap az uralkodótól. 1884-ben visszavonul, 1888. június 8-án hunyt el Bécsben. Immár európai hírnevű cégét Arthur (†1899) és Isidore (†1914) fiaira hagyja, akiknek halálát követően a „JC Klinkosch AG”-t, 1918-ban Arthur Krupp (1856-1938) osztrák, szintén ezüst étkészlet gyáros vásárolja ki és olvasztja be saját vállalkozásába.

Ezek után ismerkedjünk meg Johanna és Paula Klinkosch életével és egy-egy fotográfiájával:

02_johanna_klinkosch1_300x.jpg Johanna (Maria Elisabeth) von Klinkosch (Wien 1849.08.13. - 1925.01.31. Baden bei Wien)
Szülei: Joseph Carl Ritter von Klinkosch (1822.02.28.-1888.06.08. Wien) - Elise Swoboda (1829-1910).
Testvérei:
Paula (Abbázia, 1851.02.18.-1901.01.03. Abbázia)
Isidor, Josef Carl (Wien, 1852.06.16.-1914.01.13. Wien)
Arthur (Wien, 1853.-1899.10.06. Wien)


Johanna az 1860-80-as években tündöklő szépsége révén Bécs előkelő köreiben nagy népszerűségnek örvendett, kívánatos partinak számított. Hans Makart (1840-1884) a Bécsi Művészeti Akadémia professzora, a császári udvarban is elismert és foglalkoztatott "festő fejedelem", - aki képeivel elkápráztatta Bécs közönségét -, több festményt készített Johannáról, de Bécs több előkelő fényképészeti műtermében (Ludwig Angerer, Fritz Luckhardt, Atelier d’ Ora (Dora Kallmus) is készültek róla felvételek.

Házasságkötése: 1890. május 20. Wien
Férje: Aloys Franz de Paula von Liechtenstein herceg (Prága, 1846.11.19-1920.03.25. Wien).
(Johanna a második felesége volt a hercegnek)
Szülei: Franz de Paula Liechtenstein herceg (1802-1887) - Ewa Józefina Júlia Eudoksja Potocka grófnő (1818-1895)
Liechtenstein herceg első felesége: Marie Henriette Adelaide Fox (Firenze, 1850-1878 Schloss Burgstall, Steiermark). 1872-ben kötött házasságukból 4 lány született.
A Johanna von Klinkosch-sal kötött második házasságból nem született gyermek.

03_johanna_klinkosch1a1.jpg

Johanna von Klinkosch - Cabinet Portrait, 1868. Mérete: 10,5x16,2 cm

04_paula_klinkosch1-300x.jpg Paula von Klinkosch (Abbázia 1851.02.18. – 1901.01.03. Abbázia)
Szülei: Joseph Carl Ritter von Klinkosch (1822.02.28.-1888.06.08. Wien) - Elise Swoboda (1829-1910).
Testvérei:
Johanna (Wien 1849.08.13. - 1925.01.31. Baden bei Wien)
Isidor, Josef Carl (Wien,1852.06.16.-1914.01.13. Wien)
Arthur (Wien, 1853.-1899.10.06. Wien)


Házasságkötése: 1875. február 03.
Férje: sárvári és felsővidéki Széchenyi Gyula gróf (Wien,1829.11.11.-1921.01.13.Budapest), főrend, királyi főlovászmester. Szülei: gróf Széchenyi Pál 1789.11.10.-1871.03.30.) - Zichy-Ferraris Emília grófnő (1803.11.13.-1866.09.13.). Iskoláit Szombathelyen végezte, 1848-ban hadnagyi rangban szolgál a Palatinus-huszároknál, Windischgrätz seregével a prágai forradalom leveretése után Bécsbe, majd Itáliába vezénylik. Kilép a hadseregből, az 1860-as években Marcali uradalmában gazdálkodik, tevékeny részt vállal Somogy vármegye politikai és közéletében. Marcali uradalma, vadasa mintagazdaság. A főrendiháznak zászlóúri minőségén kívül a cenzus alapján is tagja. 1857-ben kamarási, 1868-ban valóságos belső titkos tanácsosi méltóságot nyert. Az I. osztályú vaskorona-rend és több külföldi rendjel birokosa.
Első neje Zichy-Ferraris Karolin grófnő (1845-1871) elhunyta után, akitől négy gyermeke született, 1875. február 3-án vette nőül Klinkosch Paulát.
Klinkosch Paulával való házasságából született gyermekük: Széchenyi Gyula gróf (Bécs,1878.12.10.-1956.04.21. Budapest) Felesége: Gisela Haas von Teichen bárónő (Wien, 1890.12.18.-1945.04.15. Budapest). Esk.: Abbázia 1908.08.12. Házasságukból szintén négy gyermek született.

05_paula_klinkosch1a1x.jpg

Paula von Klinkosch - Cabinet Portrait, 1868. Mérete: 10,5x16,2 cm

06_johanna_klinkosch1a.jpg

Az ADÉLE Atelier (műterem) előoldali cégjelzése

07_verzok_600x.jpg

A verzók a színárnyalat eltéréstől eltekintve egyformák. A képek egykori tulajdonosa feltüntette a neveket (Fraulein Johanna Klinkosch ill. Fraulein Paula Klinkosch)

08_johanna_klinkosch1b600x.jpg

A képek cégjelzései megegyeznek a szintén ADÉLE műtermében Klotild főhercegnőről és Amália koronahercegnőről készült képekével, és ugyanabban az 1866-os Albumban maradtak fenn, mint amelyből már néhány német fejedelmi család kabinet portréit már bemutattam.
(lásd: http://temesvarijeno.blog.hu/2014/08/03/a_szasz-coburg-gotha_csalad_cabinet_portrei)

A verzón feltüntetett három díjérem - Berlin 1865, Párizs 1868, és egy datálatlan Linz érem ADÉLE tevékenységének korai időszakából valók.

Temesvári Jenő

Szólj hozzá!

Közlekedési eszközök múzeuma Bad Ischl- közelében

2015.06.15. 13:58 :: temesvarijeno

A Salzkammerguti tavaknál való nyaralásunk során, a szálloda recepcióján véletlenül került a kezembe az a prospektus, amely a Bad Ischl Bad Goisern összekötő főút mellett létrehozott műszaki-technikai gyűjtemény megtekintésére invitálja a téma iránt érdeklődőket.

01.jpg

A múzeum külsőre elég jellegtelen, a belső tartalom annál színvonalasabb élményt nyújt

02.jpg

A belépőjegy ára nem magyar pénztárcához szabott, de a látnivalók alapján bizton állíthatom, hogy megéri kifizetni. A tematikus kiállítás felöleli a motorkerékpárok, veterán személyautók, tűzoltóautók, katonai tehergépjárművek, néhány mozdony és egy harckocsi mellett a katonai repüléshez kapcsolodó hajtóművek gazdag választékát, és nem utolsósorban bemutat néhány, nem is olyan régen még hadrendben lévő, mára azonban már a repüléstörténet egy-egy korszakát reprezentáló elsősorban szovjet gyártmányú vadászgépet is.

03.jpg

Megpróbáltam az előzőekben felsoroltakból kiválogatni, csokorba gyűjteni a számomra legérdekesebb látnivalókat, előrebocsátva, hogy lehetetlen vállalkozás mindent lefényképezni, másrészt a kiállítás térbeli lehetőségei miatt a „zsúfolt” elrendezés nem minden esetben teszi lehetővé egy-egy jármű önmagában való megörökítését. A belső teres fényképezést az erre a célra kevésbé alkalmas 18-200-as ún. „utazó objektív”-em sem segítette. Ráadásul nem könnyíti meg a képalkotást a tetőszerkezet világítóablakain beszűrődő fény, és az azt kiegészítő belső megvilágítás betükröződése sem. Mindezek ellenére talán sikerült érzékeltetni a múzeum látnivalóit. A múzeum udvarán már „csak” a hegyek közt alacsonyan úszó felhők vonulásával, a hol borús, esőre hajló, hol napos fényviszonyokkal kellett számolni.

04.jpg

Ez a sokat ígérő látvány fogadja a bejáratnál a látogatókat

05.jpg

A magyar felségjelű MiG-15-ös talán arról álmodik, amikor még a kék eget hasította…

A kiállítási kollekcióban magyarként jóleső érzés volt találkozni egy-egy magyar vonatkozású járművel, mint amilyen a Danuvia és a Pannónia motorkerékpárok, vagy a vadászgépek között felfedezni egy MiG-15-ös függőleges vezérsíkján a magyar légierő felségjelét. Búcsúzóul a kijáratnál mégegyszer megörökítettem a „vendégváró” vadászpilóta és katapultülésének installációját, és magammal hoztam a magyar légteret egykor őrző, nyugdíjas mindennapjait most már Ausztriában békésen töltő 350-es lajstromszámú magyar vadászgép emlékét, amely oly sok társával ellentétben nem vált az enyészetté.

Temesvári Jenő

Galéria - repülők

 

Szólj hozzá!

Repülőnap Budaörsön 2015.

2015.05.02. 14:13 :: temesvarijeno

Egy több évtizedes hagyomány folytatásaként, verőfényes napot ígérő reggeli időben autóztunk a nem túl nagy forgalmú autópályán Kanizsáról 200 km-t azért, hogy újra részesei lehessünk a hazai repülés ünnepének. Már az is hagyományok közé tartozik, hogy családom két fiatalabb generációja, fiam és unokám sem első alkalommal kel útra erre a rendezvényre az ország másik feléről, Kecskemétről.

emleklap003.jpg

Április 26-án immár negyedik alkalommal rendezte meg nyílt napját a Goldtimer Alapítvány a Budaörsi repülőtéren. Az Egérúti kanyartól már sűrű kocsisor jelezte, hogy nem leszünk egyedül… Délelőtt 10 órakor már egyaránt nagy élet volt a statikus bemutató területén és a levegőben is. A szokásosnál is több veterán autócsoda adott itt randevút egymásnak, de voltak szebb időket is látott harcjárművek, kiszuperált vadászgépek és helikopterek is. A szépszámú tömeg érdeklődésének megfelelően járta körül, fényképezte a látnivalókat. Jó volt látni, hogy nem csak az idősebb korosztály nézelődött és nosztalgiázott önfeledten, felidézve a régi emlékeket, hanem sok szülő magával hozta a család apraját-nagyját is. Szemmel láthatóan egyre népszerűbb, és egyre inkább családi programmá válik ez az évenkénti találkozó. A látnivalókból egy csokorra valót a csatolt galériába gyűjtöttem (lásd: az írás végén).

Csak az elismerés hangján lehet szólni a Goldtimer Alapítvány önkéntes tagjairól, akik mindent megtesznek azért, hogy egyre nívósabb legyen a rendezvény, s teszik ezt úgy, hogy munkájukért, szakmai tudásukért sem fizetést, sem egyéb juttatást nem kapnak. Pedig nagyon megérdemelnék! - Nincs új a Nap alatt! – állapítottam meg, hiszen majd 30 éve így „fertőződött” meg a mi gyermekünk is, és most már otthonosan, ott trappol mellette az ő fia is, a hat és fél éves unokánk, aki már egy hete telekürtölte az óvodát, miszerint ő újra repülni fog a „Tódorral”, vagyis a Kármán Tódor nevét viselő, a világon egyedüliként repülőképes HA-LIX lajstromjelű Li-2-es utasszállítóval, a Malév „utolsó mohikánjával”.   

A jegyárusító sátor előtt hosszú sor kígyózott, így mi már csak 12.30-ra kaptunk jegyet. Addig legalább körbejárhattuk a földi látnivalókat, és megnézhettük a sűrűn fel és leszálló egy és kétszemélyes gépeket, helikoptereket, akik a sok vállalkozó kedvű utast megreptették…
Nemcsak a gépek, hanem az idő is gyorsan repült, s azon kaptuk magunkat, hogy várjuk a beszállást…

02_104x.jpg

Ahogy az előttünk repülő csoport, úgy vártuk mi is, hogy feldübörögjenek a hajtóművek, s nekilóduljon égi útjának ez az ezüsttestű csodaszép gépmadár

03_111x.jpg

Péter és Peti nem izgulnak, már régi motorosok… Peti most repül harmadszor… Ezúttal két kedvenc lovát választotta ki potyautasként az útra…

A Liszunov Li-2-es utasszállítón mindössze 19 ülőhely van, kettes és egyes üléssorra osztva, a pilótafülke két személyes. Utaskísérő csak addig volt a gépen, míg volt menetrend szerinti belföldi repülőjárat az 1950-60-as években, amely a nagyobb vidéki városokat kötötte össze a fővárossal. Akkoriban a repülőjegy „hatósági áras” volt, nem lehetett több, mint az első osztályú vonatjegy ára…

04_122x.jpg

Megszűnt a füves felszállópályán való rázkódás, már a levegőben vagyunk. Az épületek gyufásdobozokká zsugorodnak

05_126x.jpg

Nem véletlenül ültünk a beszálló ajtó előtti utolsó sorba. Innen remekül lehet nézelődni és fényképezni is…

06_129x.jpg

Állandóan változik a táj alattunk

07_130x.jpg

Lassan elhagyjuk a budai oldal lakott részeit, háttérben a János-hegy

08_146x.jpg

Valahol a János-hegy, Hármashatárhegy felett járunk, a szárny súrolja a gomolyfelhőket. Néha azért a légi út is „göröngyös”, amikor a szél megdobálja a gépet… de ez nem szegte kedvét senkinek, nem kerültek elő a zacskók...

09_153x.jpg

Alattunk az autópálya betonkígyója kanyarog

10_158x.jpg

A szárnyvég megemelkedik, ahogy a pilóta bedönti a gépet a fordulóhoz. Távolban a Duna kék szalagja

11_161x.jpg

Emlékezetes élmény marad madártávlatból látni alattunk a főváros budai oldalát

12_162x.jpg

Újra egyenesben. Lassan süllyedünk…

13_163x.jpg

Csak egy enyhe rázkódás jelezte, hogy a pilóta letette a gépet, és újra a füves kifutón gurulunk…

14_167ax.jpg

Még egy fotó Apával…

15_budaors_peti_papa_li-2-01.jpg

És a Papával… Természetesen a "Tódor" sem hiányozhat a képről...

Néhány képbe sűrítve ez volt a nap repülős kalandja. Én most repültem először a LI-2-es géppel, ami teljesen más élmény, mint a több száz személyes utasszállítókkal, tízezer méteres magasságban való repülés élménye. Peti közölte, hogy neki már jövőre is megvan a perselyben a pénze egy újabb repülőjegyre. Azt hiszem, nekiállok én is „spórolni”, hogy jövőre megint együtt, ugyanitt, ugyanígy… Köszönjük Goldtimer Alapítvány!

Temesvári Jenő

Oldtimer járművek Budaörsön galéria:

http://indafoto.hu/temesvarijeno/goldtimer_nap_budaors_2015

 

 

Szólj hozzá!

A „Világ Köldöke” a Naptól keletre, a Holdtól nyugatra - Numizmatikai kalandozás a Húsvét-szigetre

2015.04.06. 12:39 :: temesvarijeno

A műholdak és a GPS technika korában gyerekjáték meghatározni egy földrajzi pont koordinátit. Ennél összehasonlíthatatlanul nehezebb és viszontagságosabb lehetett azoknak a bátor tengeri felfedezőknek, az óceánok vándorainak a feladata, akik akár hónapokig hánykolódva, a horizontot kémlelve, először tették lábukat arra a vulkanikus képződményű szigetre, amelynek megismerésére ezúttal is bankjegygyűjteményem különleges példányainak segítségével invitálom az érdeklődő olvasót.
A Csendes óceánnak az emberi léptékkel is nehezen felfogható távolságait uraló, végelláthatatlanul hömpölygő hullámaiban fürdő, mindössze 164 km2 nagyságú szárazulata a világ egyik legeldugottabb zugában álmodik rejtélyes, máig titkokkal övezett múltjáról.

01_pacific_ocean.jpg

Rapa Nui (Húsvét-sziget) a Csendes óceán dél-keleti részén, távol a világtól

02_rapa_nui.jpg

Rapa Nui távolsága a legközelebbi lakott szigetekhez és Chiléhez

A legrégibb mondák szerint az őslakosok azonban másként határozták meg „földrajzi helyzetüket”. Szigetüket a polinéziai nyelv helyi dialektusa szerint Te Pito o te Henua-nak, azaz a „Világ Köldökének”, vagy Mata ki te rangi „Égre néző szemek”-nek gondolták. Az európai ember, főleg, ha ismeretlen tengereken bolyongva rátalál még sohasem látott kontinensekre, szigetekre, ennél földhöz ragadtabb gondolkodású. Így történhetett meg, hogy a Világ Köldöke a sokkal „prózaibb” Húsvét-sziget néven vált ismertté a világban. Az ok is kézenfekvő: Jakob Roggeveen holland admirális és három hajójának legénysége 1722. április 6-án, húsvét vasárnapján pillantotta meg sziget kopár vulkáni szirtjeit. A viharos időjárás miatt azonban csak április 10-én tudtak partra szállni. Csupán egy napig tartózkodtak a szigeten, benyomásaikat, naplóleírásaikat 1738-ban nyomtatásban is kiadták. Ezekben megemlítik, hogy az őslakosok között láttak keverten európaiakhoz hasonlóan egészen fehér bőrűeket valamint kreol, sötét bőrűeket is. Arcukat és testüket vörös és fekete festékkel tetoválják. Feltűnt nekik, hogy fiatalabb nőket és gyerekek egyáltalán nem mutatkoztak. A nők testüket gyékénnyel fedik, a férfiak csaknem meztelenek. A bennszülöttek egy részének fülcimpája fel volt hasítva, melybe egy korongot illesztettek, ezáltal megnyújtva fülüket, amely a vállukig ért. Kezdetleges, náddal fedett kunyhóik kevésbé, de a parton álló hatalmas méretű kőszobrok látványa ámulatot váltott ki belőlük, amelyeket a szigetlakók istenként tisztelnek.  

Távozásuk után majd ötven év telt el az újabb látogatók megérkezéséig. Ezúttal két spanyol fregatt vetett horgonyt a sziget partjainál. III. Károly spanyol király perui alkirálya, Don Manuel de Amat küldött expedíciót újabb bázisok felkutatására a Fülöp-szigetek felé vezető Csendes-óceáni hajóúton. Így érte el a két hajó a Húsvét szigetet 1770 novemberében. A spanyolok is hasonló tapasztalatokat szereztek, mint holland „elődeik”, de ők békésen távoztak, mindössze három fakeresztet állítottak fel a Pu Aka Tiki vulkán (Poike-félsziget)1 dombjain, ezzel mintegy birtokba véve uralkodójuk számára a szigetet, amely ebből az alkalomból a San Carlos (Szent Károly) nevet kapta. Újabb négy esztendő sem telt el, amikor Új-Zéland felől a Horn-fok irányába tartó angol James Cook érkezett meg a szigetre. Ezzel a formális spanyol uralom véget is ért. 1786-ban - hogy még nemzetközibbé váljon a látogatók sora -, az Óceániai szigetvilág felkutatására szervezett francia expedíció két hadihajója, Jean-François Galaup La Pérouse gróf parancsnoksága alatt érkezett a szigethez. La Pérouse ismerte a korábban itt jártak leírásait, ezért meglepte, hogy ezúttal a sziget apraja-nagyja fogadta a parton, minden tartózkodás és félelem nélkül. Az általa „legrégibb időkből való” kőszobrokat ő is megcsodálta, s a körülötte talált hamuból és emberi csontokból arra a következtetésre jutott, hogy azok semmiképpen nem bálványok, inkább valamiféle kultikus temetkezési kegyhelyek a bennszülöttek szemében, akik valamiféle egyenlőségen alapuló békés közösségi törzsi társadalmi formában élnek, fegyvereik egyáltalán nincsenek. A hely La Pérouse  megállapítása szerint az „örök béke szigete”.

A szigetlakók újkori történelmének egyik legnagyobb társadalmi tragédiájához egy rajtuk kívülálló ok vezetett. Az 1800-as évek közepén, amikor megkezdték a perui partok mentén sorakozó kis szigetek guano-telepeinek (madárműtrágya) kitermelését, a mostoha, embertelen munkához egyre több munkáskézre volt szükség a rabszolgaként dolgoztatott indián lakosság gyakori elhalálozásának pótlására. A hatalmas nyereségről lemondani nem tudó rabszolga-kereskedők erőszakkal hurcolták el a kontinensről a perui és chilei nincstelen lakosságot. Ennek folyományaként jutottak el a Húsvét-szigetre is, ahonnan a hajókra csalt bennszülöttek közül mintegy 1000 embert hurcoltak el a Galápagos-szigetekre. Közülük csak tizenöten kerültek vissza, de ők magukkal hurcolták a kolerát és a tüdővészt a szigetre, melynek következtében a sziget lakossága 111 főre csökkent, szinte kihalt. A Húsvét-sziget végül 1888-ban Chile fennhatósága alá került, annak mind a mai napig egyik tartományát képezi.

A szigetet valójában az európai felfedezők előtt, az archeológiai kutatások és ásatások szerint mintegy másfélezer évvel korábban meghódító és azon új életet kezdett őslakosság korábbi történelméről - a generációk hosszú során áthagyományozódott szóbeli legendáik, emlékeik alapján -, még lesz szó a későbbiekben az alábbiakban bemutatásra kerülő, különleges és egyedi „pénzjegyek” motívumai kapcsán.
Előre kell bocsátani, hogy a Húsvét-sziget hivatalos fizetőeszköze a chilei peso, a különböző címletű RONGO polymer (műanyag) pénzjegyek kibocsátása csupán a sziget világörökség részét képező csak itt a szigeten megtalálható régészeti emlékeinek helyreállításához, a tudományos kutatómunkához és a további ásatásokhoz szolgálnak oly módon, hogy a pénzjegyek forgalomba hozatalából befolyt összeget az ezekre a célokra megalakult alapítvány (PACIFIC OVERSEAS EXCHANGE OFFICE) kezeli és ítéli oda.

500 Rongo

Előoldalára egy Húsvét szigeti „rövidfülű” őslakos alakja került, kezében madártojással, mellette az egykori Orongo2 település romjainál a Rano Kao3 kialudt tűzhányó lávabazalt kráterfalába vésett madárember ábrázolásokkal, valamint egy fából kifaragott madárember (tangata manu) kultikus szobra. A háttérben a madáremberek lakatlan Moto Iti és Moto Nui4 sziklaszigetei, amelyre hánccsal összefont nádkötegből készült úszóalkalmatosságaikon a szigetlakók áteveztek, hogy megszerezzék a fészkelő madarak első tojását, melynek a földet és a tengert megtermékenyítő, mágikus erőt tulajdonítottak. A Húsvét sziget neve (minden címlet elő- és hátoldalán) három nyelven - ISLA DE PASCUA (spanyol), EASTER ISLAND (angol), RAPA NUI (húsvét szigeti polinéz - rapanui - dialektusban) - került feltüntetésre.

03_500_rongo_2011_09_01_av.jpg

Az 500 Rongo előoldala.

A Rongo pénznem nevét a szigeten talált csekély számban megőrződött fatáblák (Kohau rongo rongo – beszélő fa) neve után kapta, amelyre az őslakosság előkelői és papjai mind a mai napig megfejtetlen ábrákkal és írásjelekkel feljegyezték misztikus hitük és szokásaik emlékeit. A hosszúfülűek uralma ellen fellázadt rövidfülű népcsoport a Poike-fennsíkon a kémiai karbon vizsgálatok szerint 1668-70 közötti időben lezajlott belharcban egy hosszúfülű (Ororoina) kivételével mindenkit legyilkoltak. A beszélő táblákat még írni és olvasni tudók (tangata rongo-rongo-k) a titkos jelek megfejtésének ismeretét talán örök időkre magukkal vitték sírjaikba. A két népcsoport eredetéről később még lesz szó…

04_500_rongo_2011_09_01_rev.jpg

Az 500 Rongo hátoldala 2011. szeptember 01-i kibocsátás

A pénzjegy hátoldalán szintén egy őslakos oldalnézetű tetovált profilja néz szembe a Rano Raraku5 vulkanikus hegy lejtőjén földbe süppedt legendás „hosszúfülű” kőszobrokkal.

A 2012. évi kiadáson az előző évihez képest több eltérést figyelhetünk meg. Az előoldalon a madárember faragvány alatt megjelenik a „PRINTED IN CANADA” felirat, valamint a két vízszintes oldalszegély a ferde vonalcsíkozással.

05_500_rongo_2012_av.jpg

A 2012-ben kibocsátott 500 Rongo előoldala

06_500_rongo_2012_08_01_rev.jpg

Az 500 Rongo hátoldala. 2012. augusztus 01-i kibocsátás

A hátoldalon az előző évi kiadás 4 hasábos mintázott fémszálát egy szélesebb és bonyolultabb technikájú biztonsági fémszál váltja fel, melyben váltott nézetben az 500 értékjelző szám fut keresztül a pénzjegy két széléig. A sorozat és sorszámtól balra kapott helyet, egy vitorlák nélküli két végében totemfejekkel díszített nádhajót szimbolizáló motívum, amely egyben a Húsvét-sziget jelképes zászlaja is a hivatalos chilei lobogó mellett. Ez a „hajóforma” jól megfigyelhető a kiásott kőszobrok némelyikének hasán, ill. hátán, továbbá a prehistorikus korokból származó kőből faragott egyéb ábrázolásokon is. A hajómotívum felett kisebb, a sorozat- és sorszám felett nagyobb betűméretben az 500RONGO értékjelzés ismétlődik.

1000 Rongo

07_1000_rongo_2011_09_01_av.jpg

Az előoldal grafikája az Ahu Tongariki6, amely a sziget délkeleti részén lévő öbölben felépített kőtalapzatra (ahu) visszaállított hatalmas méretű kőszobrokat jeleníti meg. Szembe nézetben az egy olyan szobor látható, amelynek a fején a ledöntésüket követően megmaradt a hosszúfülű őslakosokra jellemző vörös hajat formázó - vörös tufakőből kifaragott fejdísz, a pukao, amely önmagában is 3 tonna, a 7 méteres, 22 tonnás szobor összsúlyából. A vörös lávakövet, amelyből ezeket a pukaokat kifaragták, a sziget másik oldalán

08_1000_rongo_2011_09_01_rev.jpg

Az 1000 Rongo hátoldalán a Mata-ki Te-rangi „Égre néző szemek” szobor, mellette egy hosszúfülű őslakos tollfejdíszes portréjának grafikájával

A sziget tengerpartjain épített kőalapzatokra (ahu), - amelyek üregeiben elszenesedett emberi csontokat is találtak, ami egyben kegyhely funkciójukra is utal -, felállított szobrok mindegyike, kivétel nélkül a sziget belseje felé néz, háttal a végtelen óceánnak, amelynek fehér tajtékos hullámai az idők kezdete óta ostromolják a partot.
A két cimlet megismerése már elég alapot szolgáltat arra, hogy megismerkedjünk a szigetlakók által generációk hosszú során át megőrzött és tovább adott, legendákon alapuló őstörténetével. Ezeknek a legendáknak a valóságalapját alátámasztják a szigeten járt expedíciók leírásai, valamint az ásatások során előkerült tárgyi leletek egybevetése más kultúrák emlékeivel. A téma részletekbe menő ismertetésre e helyütt nincs mód, de vázlatosan összefoglalva képet alkothatunk a megőrződött, a szigeten ma is élénken élő szájhagyomány, és a régészeti kutatómunka közös pontjaira, egyezőségeire.

E szerint - kiemelten Thor Heyerdahl kutatóútjai az amerikai kontinens nyugati partvidékein Kanadától Peruig, majd híres tengeri expedíciója a polinéz szigetvilágig bizonyították, hogy a Húsvét-sziget benépesülése két fő periódusra és két eltérő földrajzi irányra osztható. Az első benépesülés kelet-nyugati irányból történt, mintegy 1600 évvel ezelőtt, az i. sz. 4 században. A Húsvét szigeten talált kőfalak kifaragása, pontos illesztései, a totora-nád jelenléte a krátertavak vizében, a szobrok formái és hasonlósága a kanadai indiánok ma is fellelhető totemoszlopaival, mind azt erősítették meg, hogy az első betelepülök nádcsónakjaikon - amelyek ugyanazzal a technikával készülnek még ma is a perui Titicaca tónál és a Húsvét-szigeten -, a kelet-nyugati tengeráramlattal a kontinensről eljuthattak akár több ezer kilométerre is nyugati irányban. Ezek a betelepülők Heyerdahl szerint a fehér bőrű Kon-Tiki Viracocha és hívei voltak. Talán valamilyen törzsi háború miatt hagyták el korábbi életterüket, s vitték magukkal használati tárgyaikat, kultúrájukat a szigetre. Tájékozódásukhoz az erősen fénylő Vénusz (Te Ura Ahi Ahi) csillagot választották iránytűjüknek, amelyről legendáik ma is megemlékeznek. A spanyol Francesco Pizzaro, az Inka Birodalom meghódítója (conquistador) jóval később, az 1530-as években hosszúfülűeknek (orejónes) nevezi az inkákat, akiknél még ekkor is elterjedt volt a fül megnyújtása az előkelő kasztok körében. Rapanui nyelven a hosszúfülűek neve: hanau eepe. Hatalmas méretű és különleges megformálású szobraikban eme ősi eredet köszön vissza, amely szoborformák elvétve néhány polinéziai szigeten is fellelhetők, mintegy jelezve azt a földrajzi határvonalat, ameddig az erős keleti irányú tengeráramlattal az amerikai kontinensről kiindulva eljutottak. Egy amerikai tengerészeti számvevőtiszt volt az első, aki feljegyezte 1886-ban a szigeten jártakor az őslakosok legendáit, melyekben még élénken élt emlékezetükben, hogy őseik kelet felől jöttek át a tengeren, és hatvan napig hajóztak egyenesen napnyugatnak, mire elérték a szigetet, melyen aztán letelepedtek.

A sziget második benépesülése nyugati irányból történt. Ázsiából keleti irányban az európai felfedezők több árbocos nagy hajói is vagy a déli, antarktiszi, vagy az elhagyatott végtelen tengeri útvonalon, a Hawaii-szigetektől északra lévő északi tengeráramlattal voltak képesek elérni az amerikai kontinens nyugati partvidékét. Ezt az áramlatot és útvonalat követhették balsafából és nádból készült kis hajóikon a polinéziai és mikronéziai szigetvilág őslakói is, és így juthattak el a hosszúfülű betelepülőket követően évszázadokkal később a Húsvét-szigetre. Legendáik szerint a király (ariki mau), Hotu Matua vezetésével indultak a tengeren keleti irányban új hazát keresni, mivel szigetük (Marae-renga) másik törzsének királyával, és népével véres összetűzésbe keveredtek. Így találták meg a Húsvét-szigetet, ahol letelepedtek. A legenda szerint Hotu Matua király és népe az Anakena-öbölben7 léptek a sziget földjére, amely a sziget zord, meredek sziklás partjainak nagy részével szemben kikötésre alkalmas volt. A már itt élő hosszúfülű népcsoporttal hosszú ideig békességben éltek a magukat rövidfülűeknek (hanau momoko) nevező törzsek, akiknek Hotu Matua király fiai, és azok leszármazottai voltak a vezetőik. A hosszúfülűek fejlettebb kultúrájuk, és társadalmi berendezkedésük révén hatalmat szereztek felettük, faragtatták velük irdatlan kőszobraikat, lányaikkal házasodtak, vagy ágyasukká tették azokat. A rövidfülűek végül fellázadtak, s ahogy feljebb már szó volt róla egy kivételével kiirtották a teljes hosszúfülű népcsoportot. Az egyetlen életben maradt hosszúfülűnek saját törzsükből választottak házastársat, hogy végleg magva ne szakadjon. Ezek a leszármazottak ma is élnek csekély számban, immár teljes egyetértésben a szigeten. És, hogy húsvét-szigetiek eltérő eredete még inkább igazolást nyerjen a szembetűnő külső - bőrszín, haj, alkat - jegyek mellett, meg kell említeni, hogy a vérminták laboratóriumi elemzése alapján beigazolódott a hosszúfülű leszármazottak genetikai hasonlósága, ill. egyezősége a perui indiánokéval, ugyanakkor a rövidfülűeké a nyelvi rokonságon kívül, semmilyen azonosságot nem mutat a polinéziai népcsoportok és a maláj, indonéz lakosságéval összevetve. E rövid és vázlatos kitérő után ismerkedjünk meg a nagyobb címletű pénzjegyekkel, ill. a rajtuk megfogalmazott motívumokkal.

2500 Rongo

09_2500_rongo_2011_12_01_av.jpg

A 2500 Rongo előoldala - 2011.december 01-i kibocsátás

A címlet előoldalán a Rano Raraku kráter kőfejtő lejtőjén földbe süllyedt kőszobrok csoportjának grafikus ábrázolása. A Moai - Aringa Ora jelentése a hosszúfülűek mindig jelenlévő, élő kőszobor arcai, akik egyben istenített ősök is (aringa ora ata tepuna).

10_2500_rongo_2011_12_01_rev.jpg

A 2500 Rongo hátoldala - 2011.december 01-i kibocsátás

A hátoldalon a Húsvét-sziget Hanga Roa (Roa-öböl) nevű székhelye közelében, kőtalapzaton (ahu) felállított kőszobrai (Ahu Hanga Roa8) kaptak helyet. Bal szélen egy bennszülött lány szembenéző grafikus portréja tollból készült fejdísszel, homlokán tetoválással. Az előző 1000 Rongo pénzjegy erőteljes sötétvörös-narancssárga alaptónusa ezen a címleten lila-narancssárga árnyalatúra változik, a fátlan sziget zöld füves térségeivel harmonikus színátmenetet képezve.

5000 Rongo

11_5000_rongo_2012_04_01_av.jpg

Az 5000 Rongo előoldala - 2012. április 01-i kibocsátás

A Rano Raraku kráter kőfejtőjében faragták ki a szobrokat, amelyeket aztán farönkökön elvontattak a sziget különböző részeire. A hátán fekvő szobor mögött a krátertó látszik, amelyet a Dél-Amerikából betelepült őslakók honosítottak meg, s amely másutt a nem tenyészik a polinéz szigetvilágban. A kráter kopár, lakatlan vidékét a völgyek fátlan füves területei szegélyezik, amelyeken a chilei haditengerészet jelentős bevételt biztosító birkatenyészetei hasznosítanak.

12_5000_rongo_2012_04_01_rev.jpg

Az 5000 Rongo előoldala - 2012. április 01-i kibocsátás

A hátoldal az első király (Ariki Mau Hotu Matua) és alattvalóinak állít emléket, akik a Polinéz szigetvilágból, balsafából készült és nádvitorlákkal ellátott kéttörzsű hajóikkal elérték és felfedezték a Húsvét szigetet, ahol végleg letelepedtek. A bal szélen egy tetovált arcú, felhasított fülcimpáját a belehelyezett kőlappal megnyújtó hosszúfülű őslakos stilizált portréja tekint ránk. A hátoldali biztonsági fémszálak, ha mintázatukban eltérőek is, de szakaszos megjelenésükben a 2011-es 500 Rongo első kiadását követik.

10000 Rongo

13_10000_rongo_2013rev.jpg

A 10.000 Rongo előoldala - 2013. október 01-i kibocsátás

Az eddig kibocsátott legnagyobb címleten hula-hula táncot előadó bennszülöttek jelennek meg ősi polinéz, csupán ágyékukat takaró viseletben. A nő hajában virágkoszorú, az egész testén tetovált férfi kezében a jelképpé vált fából kifaragott kéttollú evezőlapát, amivel nádhajóikat hajtották hosszú tengeri vándorlásaikon, amíg megtelepedtek új hazájukban, a Húsvét-szigeten. Mellettük egy madárembert ábrázoló sziklarajz és egy moai (kőszobor). Mögöttük a Rano Kao vulkán kráterében a kéklő ingoványos tengerszemben tenyészik a sokféle célra felhasználható totora nád. Az alapnyomatba - ahogy azt minden címleten megfigyelhetjük -, a pénzjegyek tervezője a rongo fatáblák máig megfejtetlen írásjegyeit helyezte el.

14_10000_rongo_2013av.jpg

A 10000 Rongo hátoldala - 2013. október 01-i kibocsátás

A hátoldalon a Húsvét-szigetet gyakran meglátogató esőfelhők vörös háttere előtt az északi parton lévő Nau Nau öböl sziklákkal tagolt partján épített kőtalapzaton (ahu) álló „kalapos” kőszobrok néznek a sziget belseje felé, háttal a tengernek, ahogy a partvidéken mindenütt társaik is. A mitikus jelentéstartalmat hordozó totemjelekkel tetovált testű harcos a sziget történelmének békétlenebb korszakát idézi meg. A biztonsági szál ennél a címletnél visszatér a második kiadású 500 Rongo-nál már bemutatott formához, amennyiben az egész pénzjegyet függőlegesen átérő, fekete alapon a címlet névértékét ismételve biztosít hamisítás elleni védelmet, az egyébként az egész sorozatra jellemző korszerű, műanyag hordozófelületű, bonyolult grafikát és nyomdatechnikát alkalmazó kivitelezéssel.

15_ahu_nau_nau.jpg

Moaik a Nau Nau öbölben a sziget északi oldalán (Forrás: Internet)

Az Ahu Nau Nau9 szobrok fejére a régészeti expedíciók az ásatások során visszahelyezték a több tonnás vörös lávatufából kifaragott hajat jelképező fejdíszeket, amelyek az 1668-70-es évek lezajlott belháborút és anarchiát követően, amikor is az összes szobrot ledöntötték, messze elgurultak.

16_500_rongo_2011_09_01_rev1.jpg

A minden pénzjegyen szereplő nyilatkozat spanyol nyelven, melyben a kibocsátó szervezet nevében John Hamilton COMPTROLLER (számvevő) garantálja, hogy a pénzjegyeket a kibocsátási dátumtól számított tíz évig 0,002$/Rongo árfolyamon számolva visszaváltja

A Húsvét-sziget bevándorolt őslakóinak évezredes magányos elzártsága a világnak ebben a távoli szegletében, több ezer kilométerre minden lakott szárazulattól, napjainkra már megváltozott. Még az ötvenes-hatvanas években is az év legnagyobb eseménye az volt, amikor a chilei haditengerészet President Pinto nevű hadihajója egy évben egyszer ellátogatott a szigetre, hogy demonstrálja a sziget hovatartozását, valamint használati és ruházati tárgyakat, iparcikkeket, textilárut, és olyan élelmiszereket, gyümölcsöket, dohányárut, de még építőanyagot is vigyen a lakosság részére, amelyeket maguk nem tudtak előállítani. A haditengerészet által működtetett jelentős hasznot biztosító birkatelepekről pedig vitte a gyapjút és a húst az anyaországba. A hetvenes években megépült Mataveri International Airport10 és a LAN Chile légitársaság járatai aztán már heti összeköttetést biztosítottak Chilével és tovább Tahiti, és a Csendes-óceáni szigetvilág felé is. Már nem ritka, hogy a sziget lakói felkerekednek világot látni, sok fiatal tanul szakmát, végez felsőbb iskolákat Chilében, és párt sem feltétlenül csak szűkebb közösségükből választanak a mintegy 3500 fős szigeten. Van, aki Chilében talál új életet, de a többség visszatér, a gyökerek, a hagyományok még erősen élnek és hatnak. És a tehetősebb turisták is felfedezték már a sziget egyedülálló kultúráját, az utazási irodák reklámozzák és a luxushajók is útba ejtik már az amúgy a hajózási útvonalaktól távol eső szigetet.

17_rapa_nui_chile_zaszlo-cimer.jpg

A Húsvét-sziget zászlaja és címere között Chile zászlaja

18_easter_island_map1x.jpg

A szövegben előforduló földrajzi helyek (Térkép: Internet)

Temesvári Jenő

Hivatkozások:

http://hu.wikipedia.org/wiki/H%C3%BAsv%C3%A9t-sziget
http://translate.google.hu/translate?hl=hu&sl=en&u=http://en.wikipedia.org/wiki/Moai&prev=search
http://www.nouvelordremondial.cc/2011/12/17/le-corps-des-statues-de-lile-de-paques/

Irodalom:

Thor Heyerdahl: Aku-Aku - A húsvét-sziget titka, Gondolat, Budapest,1960
Thor Heyerdahl: Tutajjal a csendes-óceánon - A Kon-Tiki expedíció, Gondolat, Budapest,1980
Sebes Tibor: Egy hosszúfülű a Húsvét-szigeten, Táncsics Könyvkiadó, Budapest, 1973

 

Szólj hozzá!

Szeniczey Ödön portréja az 1860-as évekből

2015.03.03. 14:09 :: temesvarijeno

Szeniczey Ödön jómódú nemesi birtokos család első gyermekeként született 1838. október 2-án Pakson. Szülei: kis-szeniczei Szeniczey Ferenc (Paks, 1813.05.19.-1891.09.24. Paks) és nemes-keéri Nemeskéri Kiss Katalin (Kehida, 1821.11.24.-1896.01.07. Paks), akik 1838-ban kötöttek házasságot. Nagyszüleit már csak azért is érdemes megemlíteni, mivel anyai nagyanyja, nemeskeéri Kiss Ferenc felesége az a kehidai Deák Jozefa, aki a történelmünkben „Haza bölcse”-ként ismert és tisztelt Deák Ferenc (1803-1876) nővére volt. Deák Ferencről itt csupán érintőlegesen meg kell jegyezni, hogy Jozefa nővére, miután özvegyen maradt, segített annak birtokügyeit intézni. S mivel Deák Ferenc nem kötött házasságot, nem születtek utódai, így unokahúga családját, a paksi Szeniczey családot tekintette sajátjának. A hét, felnőtt kort megért Szeniczey gyerek közül keresztapja volt Ödönnek és húgának, Cecíliának is.

01_simonyi_pest_szeniczey1.jpg

Szeniczey Ödön műtermi portréja. Mérete: 6,1x9,8 cm

Iskoláit Pesten és Magyaróváron, a Gazdasági Akadémián végezte. Szőnyi Pál (1808-1878), királyi tanácsos, - a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja - kalauzolása mellett beutazta Németországot, Belgiumot és Hollandiát. Tanulmányútjának befejezését követően hazatért, s a dunaföldvári járás szolgabírájaként vállalt hivatalt. Mellette cikkeket írt a Vadász- és Versenylapba (1862-63). A Deák-párt képviseletében 1869-1872 között a dunaföldvári, 1872-től a paksi, 1878-tól a verseci, majd 1887-1892. között ismét a paksi kerület országgyűlési képviselője. A képviselőház tagjaként ekkor családjával már Pesten él. Családi életét gyász árnyékolja be. Hosszas betegség után fia, Ferenc, aki az ő nyomdokain szintén a magyaróvári gazdasági akadémia hallgatója volt, 1895 márciusában, 21 éves korában elhunyt. Ilona lánya ezekben az években megy feleségül gróf Bolza Géza szarvasi nagybirtokoshoz.
Mint szülővárosa országgyűlési képviselőjének, meghatározó szerepet vállalt abban, hogy Paks bekapcsolódhasson az országos vasúthálózatba. A Szeniczey által beterjesztett tervet 1895. május 21-én a képviselőház elfogadta. 1896. december 23-án befutott Paksra az első személyvonat. Végzett gazdászként az állategészség-ügy problémáival, valamint a budapesti központi tejcsarnok megvalósításával is foglalkozott, melynek aztán elnöke is lett. 1900-ban jelent meg Az állatbiztosítás Magyarországon c. munkája.
Nem tudni mi okból, de fia halálát követően - annak 1895. évi gyászjelentésében hitveseként még Geist Erzsébet Ilona van feltüntetve -, házassága megromolhatott, vagy csupán házasságon kívüli viszonyt tartott fenn. Még házas emberként 1890-ben Bognár Vilmától születik meg György nevű gyermeke, akit törvényes fiaként ismer el, majd 25 évvel később, 1915. május 15-én Bognár Vilmát feleségül is veszi. Ekkor már 78-ik életévét tapossa. A halálozási adatait közlő, téves, ill. hiányos adatokkal szemben - halotti anyakönyvi bejegyzése alapján -, 1917. december 12-én, mint (nyugalmazott) földművelődésügyi minisztériumi megbízott halt meg Budapesten. Majd 1957-ben, 40 évvel később, György fia is ugyanabban a III. kerületi, óbudai lakásban hunyt el, ahol 1917-ben édesapja is.

02_simonyi_pest_szeniczey1a.jpg

A Szeniczey portré verzója

A fotográfia Simonyi Antal, Pest, Váci utca 1. szám alatti fényirdájában készült az 1860-as években, amely műterem ezen a címen 1856-1867 között működött. Simonyi Antal életműve olyan gazdag, hogy e helyütt csupán néhány sort emelnék ki Sümegi György tanulmányából (Cumania III. Historia. Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1975. 249-261.), valamint idézve Dr. Szakács Margit (SzM) fotótörtént kutató gondolataiból:
„Simonyi Antal (1821-1892) (…) „a hazai fényképezés egyik úttörő egyénisége” (SzM). A magyarországi fotótörténet és fotószakírás a múlt századi (értsd: XIX. sz. TJ) legelsők sorában (…) tartja számon, ott ahol a fényképezés magyarországi kezdeteiről és továbbfejlődéséről van szó. Föltalálóként (pl: pillanatfelvételi találmányáért 1855-ben, a párizsi világtárlaton aranyérmet kapott) és kitűnő portréfényképészként, arcképfotósként ismerik, ismertetik. Kevésbé közismert, hogy ő az egyike azoknak, akik a festést, a festői pályát cserélték föl, hagyták oda az új találmányért, a fotográfiáért. „A festő-fényképészek között azon kevesekhez tartozott, aki nem tért vissza többé az ecsethez, hanem végig kitartott az újonnan választott hivatás mellett, s abban tudományos alapossággal elmélyedve, szakmájának alkotó művészévé vált” (SzM).

Néhány gondolat erejéig visszatérve még Szeniczey Ödön életére - talán azért, mivel halála időpontjára semmilyen adatot nem találtam -, elkezdtem kutatni utána. Gyűltek a gyászjelentések, néhány anyakönyvi bejegyzés is, de Szeniczey Ödön továbbra is „rejtőzködött”. Hosszas keresés, és némi szerencse révén aztán siker koronázta hosszas kutatásaimat. Az összegyűlt adatok alapján készítettem egy áttekintő családfát, melyen bejelöltem, hogy mely családtagok esetében sikerült születési, esketési, vagy halálozási, ill. gyászjelentés dokumentumot találnom. A testvérek leszármazottainak anyakönyveit már nem kerestem ki, azok már kívül esnek jelen írásom keretein.

csaladfa_modositott.jpg

kis-szeniczei Szeniczey Ödön családfája

És, ha már „családfakutatói vénámnak” teret engedtem, érdemes megjegyezni, hogy mind az anyakönyvek, mind a gyászjelentések rengeteg információt hordoznak, lehetővé teszik családi kötelékek feltárását, és nem utolsó sorban - mivel a kor szokásának megfelelően ebben a társadalmi közegben az asszonyoknak nem viselhettek hivatalt -, elsődlegesen a férfiaknál foglalkozásukra, társadalmi tisztségeire is fény derülhet, egyéb források hiányában.

Szeniczey Ödön Geist Ilonával kötött első házasságából született Ferenc fia akadémiai gazdászhallgató, amikor 21 évesen elragadja a halál. Bognár Vilmától, későbbi második feleségétől született György fia 1957-ben nyugalmazott mérnökként hunyt el.
Veje, gróf Bolza Géza nagybirtokosként gazdálkodott. Szeniczey Ilonával kötött házasságából 
1895-ben született első leányuk, a keresztségben a Mária Klára Franciska Viktória utóneveket kapja, addig az 1898-ban másodikként született grófkisasszony a szintén Mária keresztnév mellé az Ilona, Georgina, Victoria neveket viseli az anyakönyvi bejegyzésben.
Szeniczey Jozefa és Balassa István fia házasságkötésekor vallás és közoktatásügyi segédtitkár.
Szeniczey Friderika férje, ifj. bojári Vigyázó Rezsőt családján kívül a paksi Takarékpénztár Igazgatósága is gyászolja, mint szeretett vezérigazgatóját.
Szeniczey Ákos jogi doktor Budapesten államvasúti titkár. Lejtényi Máriával kötött házasságából született Pál fia Sárbogárdon nyugalmazott kezelő főtiszt.
Szeniczey Géza a legfiatalabb fiútestvér Tolna vármegye bizottsági tagja, a Tolna-Baranya és somogyi ágost. hitv. ev. egyházmegye világi felügyelője, nem mellesleg paksi földbirtokos, aki birtokán csillagvizsgáló házat (Csillagda) építtet, melyben egy távcsövet állít fel. A távcső jelenleg a tatai városi bemutató csillagvizsgálóban található, napjainkban is használják.
A végére hagytam Szeniczey Stefánia és nemes királydaróczi Daróczy Tamás fiát, az azonos előnevű Daróczy Zoltánt, aki talán a legsokoldalúbb volt az amúgy is jó kvalitásokkal rendelkező Szeniczey családból.

04_daroczy_zoltan_parte.jpg

 nemes király-daróczi Daróczy Zoltán (1872-1944) gyászjelentésének részlete

 Személyében és munkásságában, a genealógiával és társtudományával, a heraldisztikával foglalkozó hivatásos és amatőr családfakutatók egyik nagy elődjüket tisztelhetik.
Végezetül újra csak azt tudom megerősíteni, hogy egy-egy fotográfia kapcsán, - ha azt megpróbáljuk „szóra bírni” -, akkor kitartó munkával és kis szerencsével olyan világ tárulhat fel előttünk, amelyből sokat meríthetünk, közelebb kerülhet hozzánk egy olyan mára már letűnt világ, amelynek emlékeit mindenképpen érdemes megismerni és összegyűjteni.
Az itt bemutatott, 1860-as évekből származó fotográfiának köszönhetően, hálával tartozom kis-szeniczei Szeniczey Ödönnek, hogy fényképe „inspirálására”, ha csekély mértékben is, de megismerhettem személyét melyen keresztül bepillantást nyerhettem egy általam eddig egyáltalán nem ismert család rokoni kapcsolatrendszerébe, amely által egy sok ismeretet adó, a kutatással töltött fárasztó napokat, heteket feledve, összességében mégis egy kellemes időutazás részese lehettem. 

Temesvári Jenő

 Kapcsolódó galéria:

Szeniczey család gyászjelentései, polgári ak.-i bejegyzései >>>

Szólj hozzá!

Numizmatikai kirándulás a Kerguelen-szigetekre

2015.02.04. 20:59 :: temesvarijeno

A sziget, szigetek szavak hallatán általában egzotikus tájak, pálmafák, aranyló homokfövenyt nyaldosó fehér tarajú hullámok, gondtalan nyaralás jelenik meg képzeletünkben. Ahová most numizmatikai gyűjteményem néhány „bankjegye” kalauzolásával ellátogatunk, azokra a szigetekre a fenti jellemzők közül egy sem igaz. És a bankjegy kifejezés sem, de erről majd később…
A Kerguelen-szigetek az Indiai-óceán déli medencéjének egyik francia fennhatóság alá tartozó szigetcsoportja, a Francia déli és antarktiszi területek része. A legközelebbi, kisebb felbontású térképeken nem is jelölt Heard, McDonald- szigetekttől 435 km, a Crozet-szigetektől 1280 km távolság választja el. A három „legközelebbi” kontinenstől való távolságát a térkép jól szemlélteti.

01_kerguelen_map2a.jpg

A „semmi” közepén: Afrika 3800, Ausztrália 4000, Antarktisz 2000 km távolságra van

A szigetcsoportot mintegy 400 sziget alkotja. Teljes területe 7215 km², ebből a fősziget 6675 km². A rendkívül zord időjárási viszonyok, szél és hóviharok, a viharos tenger miatt a szigetet csak késő tavasztól kora őszig keresik fel a speciális építésű kutatóhajók, a szabdalt, sziklás partok és védett öblök hiánya miatt azok sem tudnak kikötni. A szigeteken található kutatóközpont fő tevékenységi körébe geológiai (vulkanológiai, szeizmológiai, kőzettani), meteorológiai, oceanográfiai és hidrológiai kutatások tartoznak, de végeznek itt orvostudományi, biológiai - különösen halbiológiai - vizsgálatokat is. A szigetvilág a Port-aux-Français(1) kutatóállomáson kívül, ahol időszakos váltásban mintegy 140 fő tartozkódik, lakatlan.

A bemutatásra kerülő pénzjegyek a sziget francia felfedezőjéhez és kutatóihoz kapcsolódik, nekik állít emléket. A bevezetőben használt bankjegy kifejezés pontatlan: ugyanis ezek a címletek hasonlóan az arktiszi, antarktiszi „testvéreihez”, az egyre inkább teret hódító, korszerű hordózó felületű, műanyagra (polymer) készültek. Kibocsátásuk célja is ugyanaz: a leginkább gyűjtők által megvásárolt címletekből befolyt pénzösszeget a szigeteken folyó kutatások, a természeti értékek és az állatvilág megóvására fordítják. A kibocsátó a meghatározott váltási arányban garantálja a visszavásárlást 2020-ig, de aligha lesz olyan, aki ezzel a lehetőséggel élni kívánna…

02_kibocsatoi_garancia.jpg

A Kerguelen-szigeteket valószínűleg Yves Joseph de Kerguelen de Trémarec (1734-1797) francia admirális és hajójának legénysége pillantotta meg először 1772. február 12-én. De Kerguelen Île-de-France szigetén - a mai Mauritiuson - kezdte felfedezőútját, ahonnan a Fortune és Gros Ventre nevű vitorlásokkal 1772. január 16-án indult tovább. A fősziget nyugati partjainál azonban lehetetlen vállakozásnak tűnt a partraszállás. Egyik tisztjének mégis sikerült a Grande Terre - a Nagy Föld kontinensnek hitt - sziget délnyugati csücskében partot érnie, amivel a lakatlan szigetvilág francia felségterületté vált. Hazatérve XV. Lajos királytól újabb misszióra kapott megbízást, ami 1773. március 26-án vette kezdetét. Három vitorlással indultak az újabb felfedezőútra. A vitorlások Réunion sziget kikötőjéből október 28-án folytatták útjukat céljuk felé. 1774. január 30-án lépett az újonnan felfedezett szárazföldre de Rochegude hadnagy a hajója után elnevezett Oiseau-öbölben. De Kerguelent a kedvezőtlen időjárás és legénysége skorbut következtében meggyengült egészségi állapota visszafordulásra kényszerítették, így végül nem léphetett a később róla elnevezett szigetvilág földjére. Szeptember 4-én a hajók újra elérték a hazai partokat. De Kerguelen admirálist 1776-ban katonai törvényszék ítélte el elmulasztott segítségnyújtás és nem utolsósorban a kevéssé jövedelmező felfedezőút miatt. Több évet töltött el fogságban. 1797-ben hunyt el Párizsban.

03_100francs_2010_02_17.jpg

100 Francs névértékű pénzjegy biztonsági fémszál nélkül - 2010.02.13. dátummal

A 100 Francs címlet előoldalán (front) az Archipel des Kerguelen (Kerguelen szigetcsoport) megnevezés, Yves Joseph de Kerguelen de Trémarec admirális portréja és a sziget egyetlen lakott települése, PORT-AUX-FRANÇAIS épületei láthatók a tengeröböl partján.

04_100_francs_specimen_2010_nov_5.jpg

100 Francs 00000 sorszámmal SPECIMEN (Minta) megjelöléssel, fémszállal (2010.11.05.)

05_100francs_2010_nov_5.jpg

100 Francs 5 jegyű nagyobb méretű sorszámmal, biztonsági fémszállal (2010.11.05.)

05a_100francs_2010_nov_5.jpg

A 100 Francs 2012. június 1-i kiadásán szembetűnő a biztonsági csík változása

06_100francs_a_49_k.jpg

A 100 Francs Kerguelenois pénzjegy hátoldala (2010.11.05.)

A hátoldalon (revers) keretbe foglalva a Kerguelen szigetekre jellemző sziklás, szaggatott parti táj grafikája kapott helyet, valamint a nagyobb, 200, 500 Francs-os címleteken is megjelenő házimacska képe. A 19. században a szigeteken átmeneti kolóniákat létesítő cetvadászok hajóikon a húsételek biztosítására magukkal hoztak háziállatokat, így nyulakat, juhokat valamint Lappföldről még rénszarvasokat is. Ekkor kerültek a szigetekre, és szaporodtak el jelentős számban a macskák is. Az elkóborolt, elvadult - a becslések alapján időközben mintegy 15 ezer egyedre elszaporodott - macskapopuláció napjainkra már komoly veszélyt jelent a szigeten őshonos fészkelő madarakra. Szerepeltetésük a pénzjegyeken az ökológiai egyensúly felbomlására figyelmeztet. A hátoldalon, bal felső és a jobb alsó sarokban szerepel az A.49 és a K.69 sorozatszám, amely minden címleten azonos, esetenként helyük fel van cserélve. Ugyancsak minden címleten, a hátoldalon kapott helyet a beváltási kurzust és annak határidejét garantáló kötelezvény a kibocsátó részéről, miszerint 2020. december 31-ig 1 Kergueleni Francs 0,01 Euro-ra váltható át, illetve vissza. De, ahogy az pl: az Arktiszi, Antarktiszi, Galápagos szigeteki, Húsvét-szigeti, hasonló céllal kibocsátott pénzjegyeknél, úgy ez esetben is csupán elméleti lehetőség, ugyanis ezen „kuriózum pénzektől” senki nem válik meg, még akkor sem, ha ezek nem nemzeti bankok, hanem alapítványok által kibocsátott, napi forgalomba nem kerülő és használható (not legal tender) fiktív „pénzeszközök”.

A 200 Francs névértékű címletet szintén 2010. november 5-én bocsátották ki. Ezen már „kötelezően” szerepel a biztonsági fémszál. A 100 Francs-hoz hasonlóan 00000 sorszámú SPECIMEN és ötjegyű sorszámozott változta került kibocsátásra. A nullás sorszámú példányokból legfeljebb egy-kétszáz példány készülhetett.

07_200_francs_2010_nov_5.jpg

A 200 Francs előoldalának SPECIMEN, és sorszámozott (03558) változata

A 200 Francs René Bossière vállalkozó grafikus portréja látható, háttérben a fősziget Gallieni félszigetén található Le Doigt de Sainte-Anne(2) sziklacsúcs ábrázolásával. René Bossière (1857-1941) és fivére Henry Bossière (1859-1941) 1908-ban társaságot alapítottak Compagnie Générale des Îles Kerguelen elnevezéssel, amely 1908 és 1929 között többé-kevésbé folyamatosan működött. Juhtenyésztéssel kísérleteztek, de az állatok számára is kedvezőtlen éghajlat miatt vállalkozásuk végül nem váltotta be a hozzá fűzött elképzeléseiket. A Bossière testvérek vezette társaság a szigetek körüli vizeken történő bálna- és fókavadászat jogát a norvég A/S Kerguelen bálnavadász cégnek adta bérbe. A norvégek 1908-ban hozták létre bázisukat a Jeanne d’Arc-öbölben (Port-Jeanne d’Arc(3), és a következő három évben 442 bálnát öltek meg, belőlük 13 760 hordó cetzsírt nyertek ki. 1911-ben áttértek a fókavadászatra, így az 1911/12-es évadban már 17 000 hordóra nőtt a zsírtermelés.

08_200francs_rev_2010_nov_5.jpg

A 200 Francs hátoldala a cetvadászok egykori telepével (Point Jeanne d'Arc) és az amerikai „narancs macska” grafikájával. -  Az A.49 és a K.69 sorozatszám itt felcserélődött

09_elephantsealoilvats_kerguelen.jpg

Elhagyott telep bálna és fókazsír tároló hordókkal Port-Couvreux-nél(4) (Fotó: Internet)

Az eddigi kibocsátások legnagyobb értékű címlete a 2011. január 15-i dátummal forgalomba került 500 Francs pénzjegy. Az előoldal grafikája követi a már megismert címletek koncepcióját, miszerint a Kerguelen-szigetek, és annak történetében szerepet játszó személyek megismertetését tűzte ki céljául. Ezúttal egy sokoldalú, tartalmas életet magáénak mondható emberrel ismerkedhetünk meg.
Raymond du Baty Rallier (1881-1978) Bretagne-ban, Lorient városában született. Gyermekkorától vonzotta a tenger, amiben bizonyára szerepet játszott hajóskapitány apja, és tengernagy nagybátyja. Vízrajzi tanulmányai befejezését követően 1903-1905 között tengerészként részt vesz Jean Baptiste Charcot déli sarkvidéki területeken folytatott expedíciójában. A hajóskapitányi rang megszerzését követően Henry fivérével támogatókat és pénzt gyűjt egy saját kutatóút megvalósítására. Megvásárol egy kis kétárbocos halászhajót, amely a „JB Charcot” nevet kapja felfedező honfitársa iránti tiszteletből. 1907 szeptemberében Melbourne-ből hajóznak ki, és 1908. március 6-án érik el a Kerguelen-szigeteket, melyeket 1909-ig tartó expedíciójuk során szisztematikusan feltérképeznek, és elsőként írják le a szigetcsoport pontos vízrajzi, földtani és geomorfológiai adatait. Anyagi gondjaik miatt kénytelenek eladni hajójukat, ezt követően Ausztráliából visszatérnek Franciaországba. Raymond Baty-t vonzza a repülés újdonsága, ezért 1912-ben pilóta szakszolgálati engedélyt szerez. 1913-ban Curieuse nevű hajójával világkörüli útra indul, melynek során 1913-ban a Kerguelen-szigeteket is útba ejti, ahol térképeket készít. A világháború kitörése öt évre tervezett expedícióját meghiúsítja. Hazatér és a francia haditengerészeti légierő kötelékében szolgál. Henry bátyja 1915-ben belehal harctéri sebesülésébe. A háború után a Nemzetközi Tengerkutatási Tanács keretében expedíciókban vesz részt, tanszéki tudományos kutatómunkát folytat a tengeri élőlények életének megismerésére, vizsgálja a tengeri halászat műszaki-technikai fejlesztési lehetőségeit. 1978. május 7-én 97 éves korában hunyt el. Bretagne-ban Locmiquélic szigetén temették el. A Kerguelen szigeteken emléktábla őrzi nevét.

10_500francs_-_01508_-_2011_jan_15.jpg

500 Francs Kerguelenois - 2011. január 15-i kibocsátás

Az előoldalon Raymond du Baty Rallier portré grafikájának hátterében a Kerguelen-szigetek felé hajózó „J.B. Charcot” vitorlás látható. A hátoldalon a sziget sziklás, eróziótól lepusztult, sivár, tartós emberi tartózkodásra alkalmatlan belső területét és az elmaradhatatlan macskát rajzolta meg a grafikus tervező.

11_500francs_rev_.jpg

500 Francs Kerguelenois - 2011. január 15-i kibocsátás

13_kerguelen_map1.jpg

A Kerguelen-szigetek térképe. A számozott jelölések a megemlített földrajzi helyeket jelölik

A bemutatott pénzjegyek segítségével tett képzeletbeli kirándulásunk után, mielőtt búcsút intenénk a Kerguelen-szigetek nem túl barátságos tájainak, érdekességként még meg kell említenem a szigetek történetének egy szomorú epizódját, amely itt a „világvégén” a II. világháborúhoz kapcsolódik. A fősziget számtalan fjorddal, öböllel szabdalt vizei védett, jó rejtekhelyet biztosítottak a Déli tengeren portyázó német hadihajók számára. 1940-ben a német haditengerészet (Kriegsmarine) Atlantis nevű segédcirkálójának javítási munkái közben a mindössze 21 éves Bernhard Herrmann (1919-1940) matróz halálos sebesülést szenvedett. Holttestét a Bouquet de la Grye-félszigettől(5) délre fekvő Beau Temps-öböl egyik kis szigetén helyezték végső nyugalomra. Sírhelye így a legdélebbre fekvő német katonasírnak számít, amelynek gondozásáért Németország még napjainkban is fizet Franciaországnak.

14_port_aux_francais_base_on_kerguelen_island_in_2011.jpg

Bernhard Herrmann német haditengerész magányos sírja a Kerguelen- szigeteken (Internet)

Temesvári Jenő

 

Szólj hozzá!