Szobrok, emlékhelyek

Numizmatika - Filatélia

Oldtimer

A Pejácsevich család néhány fotográfiája

2014.12.29. 15:18 :: temesvarijeno

A patinás nevű család eredete a 14. századig vezethető vissza. Őseik közt tudhatják Vladislav Kotromanic-ot, Bosznia bánját, akinek felesége brebiri Jelena Šubić révén a Zrínyi család őseivel is rokoni kapcsolatban álltak. A családról az oklevelekben Knezevich, Parchia Knezevich, Parchevich, Pejo Parchevich, Pejacsevich néven is említés történik, akik aztán több törzsre ágaztak szét. Egyik tagja, György (1680 körül) birtokait eleinte Szerémre, azután Verőcére, később Magyarországra is kiterjesztette. György unokája Márk báró, 1760-ban szerémi főispán. Ennek fia János József, 1772-ben gróffá lett. Három fia közül Zsigmond a rumai ágat, Ferenc Károly (1745-1815) a nasici ágat, Antal a budai ágat alapította.

Fotográfiai gyűjteményemben a nasici ágat képviselő Ferenc Károly családjának két leszármazottjáról illetve családtagjairól lesz szó, korabeli fotográfiáik segítségével.
Gróf Pejácsevich Ferenc Károly (1745-1815) és második felesége, monyorókeréki és monoszlói Erdődy Mária Eleonóra grófnő (1769-1840) 1786. október 16-án megkötött házasságából született gróf Pejácsevich Ferdinánd, akinek fiáról, Károlyról három képet is bemutathatok. De előbb ismerkedjünk meg életrajzi adataival:

verőczei gróf Pejácsevich Károly főrend (Sopron 1825. március 26. - 1880. április 16. Detta)
Szülei: gróf Pejácsevich Ferdinánd (Sopron, 1800.06.17.-1878.04.10. Graz) és jobaházi Dőry Mária (Zomba, Tolna vm. 1800.06.11.-1880.12.10. Zalabér, Zala vm.) Esketés: 1823. április 8. Sopron, Vas vm.
Felesége: Telbisz Francziska (Zsombolya, Temes vm. 1828.-1906. szept. 22. Zsombolya)
Esketés: 1844. december 16. Brestovác, Temes vm.
Gyermekeik: Arthur (1845-1899), János Nepomuk (1848-1926), Leona (1850-1908), Mária (1861-1913)

01_gr_pejacsevich_k_1865.jpg

Gróf Pejácsevich Károly de Verőcze 1865 

A fotográfiák 1865-ben készültek, s mindhárom képen más-más öltözetben állt a felvevőgép elé a gróf, amely viseletek szemléletesen reprezentálják e társadalmi osztály viseleti, öltözködési, divatját.

02_verzo.jpg

A visit portrék hátoldala (verzója) 

A gróf Pejácsevich Károlyt ábrázoló fotográfiák közül az első kettő Ludwig Angerer (1827-1879) 1860-tól cs. és kir. udvari fényképész (k. k. Hof-Photograph) Wien, Theresianumgasse № 4. alatti műtermében készült. (Angerer életéről, fotográfiai munkásságáról más fotográfiái kapcsán már volt szó a Württemberg királyi család képeinek bemutatásánál.
(lásd: http://temesvarijeno.blog.hu/2014/10/19/a_wurttemberg_kiralyi_hazaspar).

A harmadik kép verzójának tanúsága szerint a polgári viseletű portré szintén Bécs Wieden kerületében készült, ám ezúttal Rabending és Monckhoven Favoritenstrasse № 3. alatti műtermében. Emil Rabending (1823-1886) német származású festő, majd 1856-ban megnyítja első fényképészeti stúdióját Bécsben. Udvari fényképészként kimagasló minőségű felvételeket készít számos hírességen túl a császári család tagjairól is. 1864-től tagja a Photographic Society-nek, számos fotókiállítás résztvevője a későbbi években is. A munkásságáról szóló ismertetők szerint 1867-188-ban működtet közös műtermet Désiré Charles Emanuel van Monckhoven belga származású (1834-1882) neves vegyész, fizikus és fényképészeti kutató-feltalálóval, akinek nevéhez több fotográfiai eljárás kifejlesztése és találmányok fűződnek. Ennek a fényképre írt 1865-ös datálás ellentmondani látszik, vagyis feltehetően már 1865-ben is közös műtermet működtettek. Rabending 1877-ben visszatér Németországba, és 1886-ban bekövetkezett haláláig Frankfurt am Main-ban él.
Az első két kép kartonján a verzók grafikai egyformasága is megerősíti, de - a gyűjtő nagy örömére -, fel is jegyezték a képekre mind a személy nevét, mind a képek készítésének évét is. A harmadik portré verzóján is szerepel Pejacsevich gróf megnevezése és a szintén 1865-ös évszám. A képek egy foto album darabjai lehettek, s az utókor és a gyűjtők számára, - eléggé el nem ítélhető módon - hogy beférjenek az albumban kialakított keretbe, azok alját levágták, a képeket megcsonkították. Sajnos, ez a „gyakorlat” általánosnak mondható, az elmúlt korok embere sok esetben nem úgy tekintett a fényképekre, mint teszi azt a régiségek mai gyűjtője.

03_p_arthur_-_hess1x.jpg

Gróf Pejácsevich Károly és Telbisz Francziska négy gyermeke közül csupán az elsőszülött fiú, verőczei gróf Pejácsevich Arthur cs. kir. huszár kapitány  (a képen hadnagyi uniformisban), országgyűlési képviselő, a főrendiház tagja (Zsombolya, Torontál vm. 1845.12.31.- 1899.11.30. Felsőludány, Nógrád vm.) Temetve: Našice, családi kripta (Szlavónia, Horvátország) - fotográfiáját tekinthetjük meg.

Az ifjú gróf katonai pályára lépve, a 6. dsidás  (ulánus) ezredben szolgált hadnagyi rangban. Az 1866. évi porosz-osztrák háborúban, mint főhadnagy vett részt, megsebesült, vitézségéért, hősies helytállásáért  "legfelsőbb dicsérő elismerés"-ben részesült, megkapta s Signum Laudis hadi érdemérmet. 1869-ben a 9. huszárezredhez, mint főhadnagy helyeztetett át, 1876-ban századossá léptették elő. 1881-ben hagyta el a hadsereget.
Megvásárolván a ludányi nagybirtokot, gazdálkodással foglalkozott. Élénk részt vett Nógrád megye közügyeiben. Előbb a főrendiháznak volt tagja. Az 1896. választások alkalmával, szabadelvű programmal a szécsényi (Nógrád vm.) kerületben képviselővé választatott. Tagja volt a földmívelésügyi bizottságnak.

04_hess1a1.jpg

A fotográfia 1866-ban, talán a háborúba indulás előtt Fridolin Hess műtermében készült Lugoson (ma: Lugoj, Románia). A verzó grafikája a korai „képhordozó” kartonok egyik szép példánya. A lábakon álló dobozforma fényképezőgép a lencsével a korabeli technika színvonaláról tudósít. A fényképezési technikát, mint az arc-és tájképfestészetet kiszorító, magának méltó helyet, és elismerést követelő új művészeti ág múzsáját szimbolizáló puttó bal karjával egy fényképező lemezre támaszkodik. A jelenet alatt szív formájú indás ágak csavarodnak egymásba, mintegy körbeölelve a fényképész nevét és műtermének helyszínét. Szerencsére a kép egykori tulajdonosa, - talán maga a megnyerő megjelenésű, jóképű fiatal gróf -, lendületes írásával nem hagy kétséget a felől, hogy kit ábrázol a műtermi portré. Fridolin Hess volt az első, aki Lugoson fényképészeti stúdiót nyitott, majd 1868-ban, üzleti működési körét bővítve a szintén bánáti Temesváron is megnyitja műtermét.

A Pejácsevich családhoz köthető következő fényképeken a Mikó családdal, illetve közelebbről Mikó Anna grófnővel ismerkedhetünk meg, akit majd megözvegyülése után néhány évvel később, a már megismert Pejácsevich Arthur gróf választ hitvesének.

Hídvégi Mikó Anna grófnő (Felsőludány, 1849.03.17.-1909.03.17. Budapest) Erdély egyik legrangosabb, családi életét tekintve pedig az egyik legtragikusabb sorsot megélt családjában született. Hídvégi Mikó Imre gróf (Zabola, 1805.09.04.-1876.09.16. Kolozsvár) miután első szerelme és eljegyzett menyasszonya, Mikes Mária grófnő hirtelen meghalt, sokáig nem gondolt a nősülésre. Már harmincöt éves volt, amikor 1840-ben házasságot kötött gróf Rhédey Mária grófnővel (1811.-1849.03.24. Kolozsvár), gróf Rhédey Ferenc erdélyi kincstárnok lányával. Családi életük példásan boldog volt, frigyükből négy gyermek született: Mária, Ádám, Ferenc és Anna. Ferenc fiuk csecsemőkorában meghalt, a legkisebb gyermek, Anna születése után egy héttel, gyermekágyi lázban az édesanya Rhédey Mária is elhalálozott. Felesége haláláról - a szülést megelőzően a székelyek ügyében Bécsbe utazó, és emiatt ott fogságban tartott - Mikó Imre gróf csak fél évvel később értesült. A családi tragédiák sora azonban ezzel még nem ért véget: Imre gróf 1862-ben elvesztette második fiát, a 19 esztendős Mikó Ádámot, így a Mikó család fiúörökös nélkül maradt. 1868-ban Mária (Széki gróf Teleki Károlyné) lánya is meghalt ugyancsak gyermekágyi lázban.

05_miko_imre_grof2x.jpg

 Gróf Mikó Imre az Andrássy kormány Közmunka- és közlekedésügyi minisztere 1867-ben

Mikó Imre halálakor 1876-ban már csak legkisebb gyermeke, Anna volt mellette, aki ekkor már két éve özvegy volt, miután férje, hadadi Wesselényi József báró (1840.-1874.08.11. Budapest) m. kir. huszár főhadnagy, országgyűlési képviselő), akivel  1871. szeptember 12-én kötött házasságot Kolozsváron, 34 éves korában hosszas betegség után elhalálozott. Gróf Mikó Imre halálával a Mikó család grófi ága kihalt: Zsigmond bátyja nem érte meg a felnőttkort, György bátyja pedig család és szintén utódok nélkül halt meg. 

06_miko_anna_grofno1retx.jpg 

 Mikó Anna grófnő (Gräfin Anna Miko) visit portréja

A fotográfián egy inkább tűnődő, távolba néző, inkább szomorú, mint életvidám tekintetű csinos, fiatal hölgy jelenik meg előttünk, akinek egész megjelenésén, ruházatán látszik előkelő származása. A kép talán egy jótékonysági esemény, vagy egy jelmezes társasági összejövetel alkalmával készülhetett Pesten. Vállára omló lokniba csavart dús hajzatán a fejtetőn rögzített, talán egy katicabogarat formázó dísztől a merész dekoltázsú, a karokat is szabadon hagyó elegáns selyem alkalmi ruha mellközepén elhelyezett díszig egy leveles ág köti össze gondosan megtervezett öltözet kiegészítő dekorációt.

A fotográfia a neves festő, majd cs. és kir. udvari fényképész, Borsos József (1821-1883) „országút” 42. sz. alatti műtermében készült Pesten. Borsos pályafutása regénybe illő: portré és életképfestőként az udvar és a bécsi arisztokrácia kedvelt és keresett művészévé vált. Mecénásai között megtaláljuk Esterházy Pál herceget, az Andrássy és Keglevich családok tagjait, de maga Ferenc József császár is vásárolt tőle a gyűjteménye számára. Festői tehetségével jelentős vagyonra tett szert, amelyet azonban tőzsdespekulációk következtében elvesztett. Felhagy a festészettel, Pestre költözik, új vállalkozásba kezd. Az akkor még újdonságnak számító fényképezés területén próbálta ki magát, nem kevesebb sikerrel, mint a festészetben. Keresett fényképészként műtermét főként az arisztokrácia tagjai látogatták, de megfordultak nála a kor más kiemelkedő személyiségei, politikusok, művészek, de szép számmal előkelő hölgyek is. Fényképészi működésének fénykora a kiegyezés körüli időkre tehető. Borsos társával, a szintén festőként ismert Doctor Alberttel társulva közel 44.000 felvételt készített, mellyel újra jelentős vagyont szerzett. A 70-es években a fényképezéssel is felhagy. Kibéreli a budai Szép Ilonka vendéglőt, s élete végéig vezeti azt.
A következő kép időben későbbi felvétel, melyen hídvégi Mikó Anna grófnő már verőczei gróf Pejácsevich Arthur cs. kir. huszár kapitány hitveseként tekint a kamera lencséjébe. A szeszélyes Sors nem kímélte eddigi élete során: háromévi házasság után megözvegyült, édesanyját már megszületésekor elvesztette, testvérei meghaltak, eltemette édesapját, Hídvégi Mikó Imre grófot is, a kiegyezés utáni Andrássy-kormány miniszterét, akit „Erdély Széchenyije”-ként tiszteltek. Aztán majd négyévnyi magány után 31 évesen, 1880. július 5-én, a Budapesten megtartott esketési szertartáson kezét nyújtotta Arthur grófnak.

07_anchen_von_siedendurg.jpg

 Hídvégi Mikó Anna grófnő (Ännchen von Siedenburg), gróf Pejácsevich Arthur hitvese

A Mikó család férfiágon való kihalása után, azért, hogy a Mikó név fennmaradjon, egyesítették a két család nevét, melyet a születendő fiú utód a verőczei és hídvégi Pejácsevich Mikó családnevet viszi tovább.
 
Gyermekeik:
Pejácsevich Mária Alvina (1881.04.20.-1903.07.29. Meran, Ausztria) - Temetve: Kolozsvár, Mikó családi sírbolt

Pejácsevich Mikó Endre (Ludány, 1884.01.09.-1939? Szépalmapuszta) verőczei és hídvégi
gróf. Felesége: galánthai Esterházy Amália Mária grófnő (Réde 1880.10.21.-1957.04.26. Hács)
Esketés: 1907. szeptember 30. Pozsony
Gyermekeik:
Pejácsevich Pál Endre Imre Arthúr Mária verőczei és hídvégi gróf (Ludány 1909.04.20. -1939.11.08. Porva)
Pejácsevich Endre Géza verőczei és hídvégi gróf (Ludány 1910.06.10-1954.08.07. Pasadena, USA) m. kir. rep. fhdgy.
Pejácsevich Mária Anna (Ludány, 1912?-1972 Budapest)
Pejácsevich Mária Ágnes (1886.05.18.-1958.09.02.). Férje: pribéri és vuchini gróf Jankovich
Iván (1874-1953) 

A fénykép Dr. SZÉKELY (József), (1838-1901) bécsi műtermében készült. Az 1870-es évek végére jellemző álló formátumú képen belül egy ovális keret szegélyezi a portrét. Az előoldal cégjelzés nélküli. A verzón, a különböző kiállításokon nyert díjérmek alatt szerepel a fényképész neve, illetve bécsi műtermeinek címe. A kép alsó részéből ez esetben is levágtak, így hosszanti mérete a már fentebb bemutatott képekhez hasonlóan csonka.
A verzón ezúttal is van írás. Felül a kék színű, nyomtatott betűkkel írt „Annám!” valószínűleg a férj, Pejácsevich Arthur gróf kézjegye. Ez a nagyon beszédes egyetlen szó a felkiáltójellel hangsúlyozza írójának vonzalmát és szerelmét a képen szereplő hitveséhez. A kép alján az „Ännchen v. Siedenburg” Mikó Anna nevének ilyetén használata szülőföldjére utal, ugyanis az Erdély ill. Transylvania földrajzi meghatározást Siedenburg formában is használták, ahogy az Erdélyi Digitális Adattár archívuma is a Siedenburg Anna névre, Mikó Anna képeit hozza fel.

A bemutatott hat fotográfia és a csupán vázlatos életrajzi adatok alapján némileg talán sikerült bepillantanunk a Pejácsevich család néhány tagjának életébe, megőrizték hajdan volt személyüket, a „száraz” adatok alakot, formát öltöttek.
A megörökített személyeken túl a gyűjtő és a téma iránt érdeklődő számára ezek a fényképek lehetőséget adtak arra is, hogy a XIX. század 60-as, 70-es éveinek kiemelkedő fotográfusai és műtermei közül ezúttal öt kiemelkedő színvonalat képviselő reprezentánsával is megismerkedhettünk.

A képek és verzóik nagyobb méretben, valamint a családtagokra vonatkozó anyakönyvi bejegyzések és halotti gyászjelentések (parték) a csatolt galériában tekinthetők meg.

 Temesvári Jenő

Pejácsevich galéria >>> 

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://temesvarijeno.blog.hu/api/trackback/id/tr37019717

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Christof Baiersdorf 2015.01.03. 18:26:07

Kedves Jenő, meg lehetsz elégedve, sőt büszke lehetsz, mert nagyon érdekes és nagyon szép, sokoldalú kultúrtörténeti prezentációt sikerült összeállítanod! Visszafogott, elegáns szöveggel kíséred a nagy értékű, a fotóművészet kezdeti időszakából származó fotó-portrékat - visit-portré -, kiegészítve értékes, úgy családtörténeti, mint fotó-művészettörténeti adattal. Nagyon örülök, hogy láthattam! Le is mentettem saját digitális irattáramba! Baráti üdvözlettel, Baiersdorf Kristóf, Düsseldorf.

temesvarijeno 2015.01.19. 15:32:17

@Christof Baiersdorf: Kedves Kristóf! Köszönöm szépen elismerő soraidat. Szeretem a régi fotográfiákat, mert megidéznek egy semmivé foszlott, de általuk újra látható világot, régvolt embereket, akik amikor a fényképezőgép lencséjébe néztek, még nem nem tudják mit hoz a jövő. Ők a bennünk élő múlt,amelyet nélkülük talán már el sem tudnánk képzelni. Ritka szerencse, ha két patinás családról ennyi képet sikerül birtokolni, de nekem csak akkor igazi érték, ha sikerül "szóra bírnom" őket, ha mesélnek magukról. A tárgyak élnek, csak jó szem és fül kell hozzájuk. ha emlékszel még a Mostar-i hídra, akkor egyetértesz velem, hogy még a kövek is mesélnek... Ismételten megköszönve kedves soraidat, őszinte barátsággal köszöntelek: jenő