Szobrok, emlékhelyek

Numizmatika - Filatélia

Veterán autók

A Württemberg királyi házaspár

2014.10.19. 13:54 :: temesvarijeno

Amint a korábban bemutatott német fejedelmi családoknál már megfigyelhető volt a szövevényes rokon kapcsolatok láncolata nemcsak német földön, hanem szinte egész Európára kiterjedően, ez az alábbiakban bemutatott fotográfián keresztül a Württemberg királyi családra is jellemző. Ez esetben a porosz Hohenzollern házzal való összefonódásnak is tanúi lehetünk, de mindkét ágnál szerepet játszik a feleség felmenői között a Romanov orosz cári családdal való rokoni kapcsolat is, továbbá I. Károly württembergi király második nejével, a fiatalon elhunyt Jekatyerina Pavlovna orosz nagyhercegnővel a házaspár mindkét tagja rokoni kapcsolatban állt. Nevelt lányuk szintén orosz nagyhercegnő volt.

01. Herzog und Herzogin WÜRTEMBERG.jpg

I. Károly és felesége, Olga Nyikolajevna orosz nagyhercegnő kétoldalas kabinet portréja

03_cimer.jpg

I. Károly (Karl Friedrich Alexander) König Karl I. von Württemberg (Stuttgart 1823. március 6. - 1891. október 6. Stuttgart).
Szülei: I. Vilmos (Wilhelm Friedrich Karl) király (Lubin 1781-1864) és Pauline Therese Luise württembergi hercegnő (Riga 1800-1873), aki I. Vilmos harmadik feleségeként annak közeli rokona, első unokatestvére volt. Talán ennek tudható be, egyetlen fiúgyermekük (I. Károly) felnőttkori homoszexuális hajlama és kapcsolatai, amelyek megütközést és óriási botrányt kavartak udvari körökben.  
Olga württembergi királyné (Königin Olga von Württemberg) Olga Nyikolajevna orosz nagyhercegnő (Szentpétervár, (1822. aug. 30./szept. 11. - 1892. okt. 30. Friedrichshafen) házassága révén Württemberg királynéja. Olga nagyhercegnő nagyanyja, Marija Fjodorovna anyacárné egykor württembergi hercegnőként született, egyike volt Károly herceg nagyapja testvéreinek.
Szülei: I. Miklós cár (1796-1855) és Hohenzollern Sarolta (1798-1860) - Prinzessin Charlotte von Preußen - porosz királyi hercegnő, házassága révén Alekszandra Fjodorovna orosz cárné. Szorosan véve nem ide tartozik, de e helyütt magyar vonatkozásként meg kell említeni, hogy I. Miklós cár nevéhez fűződik az 1848-49-es szabadságharc leverése, amelyhez azonban Olga Nyikolajevna nagyhercegnőnek vajmi kevés köze volt.

I. Károly trónörökös 1846. január 18-án Palermóban kötött eljegyzést Olga Nyikolajevna orosz nagyhercegnővel. Az esküvőt 1846. július 13-án tartották Peterhofban. Szeptember 23-án a pár hatalmas ünnepségek közepette hazatért Württembergbe, ettől fogva többnyire a stuttgarti neoreneszánsz Villa Berg-ben, vagy a friedrichshafeni Kloster Hofen-ben éltek.

04. Herzog und Herzogin WÜRTEMBERG.jpg

A Württemberg királyi pár kabinet portréja. Mérete: 10,7x16,2 cm.

Gyermekük nem született, elsősorban Károly herceg homoszexuális hajlama miatt. Idővel el is hidegültek egymástól, az egyetlen szoros kapcsolatot közöttük nevelt leányuk, Vera Konsztantyinovna orosz nagyhercegnő - Olga Nyikolajevna öccsének lánya - jelentette. Mivel mind Károly király, mind Olga királyné saját gyermekükként tekintettek a nagyhercegnőre, örökbe fogadták és sajátjukként nevelték fel. A kötődés olyannyira erősnek bizonyult, hogy Vera Konsztantyinovna egy württembergi herceghez ment feleségül csak azért, mert így Károllyal és Olga Nyikolajevnával maradhatott.

Károly trónörököst és Olga főhercegnőt Károly apja, I. Vilmos halálát követően, 1864. július 12-én koronázták meg Stuttgartban. 1870 novemberében Württemberg állam is csatlakozott az Észak-német Szövetséghez, amelyből 1871-ben létrejött az egységes Német Császárság. Fiú utódja nem lévén I. Károly király unokaöccsét Wilhelm Karl Paul Heinrich Friedrich herceget (1848-1921) nevezte ki utódjának, aki II. Vilmos néven 1891-1918 között volt Württemberg királya.

05. Herzog und Herzogin WÜRTEMBERG firma.jpg

06. Herzog und Herzogin WÜRTEMBERG verzó.jpg

Ludvig Angerer cégjelzése a Württemberg királyi pár fotográfiáján

A fotográfia Ludwig Angerer császári és királyi udvari fényképész bécsi műtermében készült. Az 1860-as évek második felében, de nem kizárt, hogy a főhercegi fotó album többi darabjához hasonlóan 1866-ban. Ennek látszólag ellentmond, hogy Angerer különböző elismerései között a verzón már szerepel az 1866-os díjérem elő és hátoldali illusztrációja, ami azt bizonyítaná, hogy a kép csak később készülhetett. Közismert azonban, hogy különösen az előkelő körök által látogatott, igényes berendezésű és technikailag korszerűen felszerelt műtermek tulajdonosai akár évente is cserélték, változtatták a fénykép hordozó karton alaplapot, illetve azon a cégjelzésüket. Ennek oka sokféle lehetett, így a műterem címének változása, fiók műtermek (filiálék) nyitása, újabb elismerések, neves, uralkodói látogatók nevének feltüntetése, a cég nevének módosulása, stb. Nem kizárt, hogy az 1866. évben a berlini díjat követően rendelte meg Angerer az újabb kartonokat, és már erre préselték rá a királyi pár portréját, amelyen így szerepelhetett az 1866. évi berlini elismerés is.

Ludwig Angerer (1827-1879) némi kerülővel lesz Bécs egyik legnevesebb fotográfusa. A Pozsonytól 30 km-re fekvő Malatzka (ma: Malacky, Szlovákia) kisvárosban született, apja uradalmi erdész volt. Iskolai tanulmányait Pozsonyban és Pesten végezte, 1848-tól gyógyszerész gyakornok, 23 évesen magiszteri címet szerez. 1850-től 1854-ig gyógyszerész Bécsben és Grazban. 1854-ben belép a hadseregbe, katonai gyógyszerész a Katonai Orvostudományi Tanszéken. A krími háború idején, 1856-ban a bukaresti tábori kórházban dolgozik. Szabadidejében fotográfiával foglakozik, amit magánszorgalomból sajátít el. Ő készíti a legkorábbi városképeket Bukarestről, de fényképez Havasalföldön és Moldvában is. 1857-től visszatér Bécsbe, felmondja hadseregbeli állását, és minden idejét a fényképezésnek szenteli. Saját műtermet nyit, amely hamarosan elismert és látogatott lesz előkelő körökben is. 1860-ban császári rendelet és kinevezés alapján elnyeri a császári és udvari fényképész címet. 1872-ben társul Viktor testvérével, aki korábban, 1863-1865 között Pesten Gévay Béla fényképésszel közös műtermet is működtetett. Innentől cégjelzésein az „L. & V. ANGERER" nevek szerepelnek. 1873-ban betegsége miatt visszavonul, az üzleti tevékenységet és irányítást átadja testvérének. 1879-ben hunyt el Bécsben.
A bemutatott, általa készített portré már az 1860-as években is jól érzékelteti technikai tudását, magas szakmai felkészültségét.

Temesvári Jenő

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://temesvarijeno.blog.hu/api/trackback/id/tr246807651

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.