Szobrok, emlékhelyek

Numizmatika - Filatélia

Oldtimer

Vitéz Bakay Szilárd altábornagy élete IV. rész - Utolsó évek (1945-1947)

2013.09.26. 08:07 :: temesvarijeno

A mauthauseni koncentrációs tábort, ahol 1945. május 5-éig raboskodik amerikai csapatok szabadítják fel. A szövetséges ellenőrző vizsgálóbizottság május 8-án azonosítja, és ellenőrzi személyi adatait, de nem vonják további eljárás alá. Mivel Magyarország a szovjet szövetséges területi érdekszférájába esik, Andorka Rudolf volt vezérőrnaggyal, egykori madridi követtel együtt átadják a kelet-európai szovjet elhárító hatóságoknak, akik Fjodor Belkin államvédelmi altábornagy parancsnoksága alatt a Bécs melletti Baden bei Wien-ben rendezkedtek be. Velük együtt van elszállásolva egy villában Lakatos Géza volt miniszterelnök is, akinek ügyét szintén itt vizsgálják. A május 19-től június 9-ig tartó kihallgatásai során a szovjet elhárítás Bakay katonai múltját is, de elsődlegesen a világháború alatt betöltött beosztásait, szerepét vizsgálja.
Nem találják bűnösnek, elengedik.

04_01.jpg

Bakay Szilárd a mauthauseni koncentrációs tábor felszabadulásakor (x)

Amikor 1945 júniusában, 53 évesen újra hazatérhet Magyarországra, eddigi mozgalmas életére visszatekintve már maga mögött tudhat két véres világháborút, két letűnt társadalmi rendszert, az Osztrák-Magyar Monarchiát és a király nélküli királyi Magyarországot, amelyeket katonai esküjéhez híven, mindvégig becsülettel, tisztességgel szolgált.
Le kellett számolnia sok illúzióval, reménnyel, egy jobb magyar jövőbe vetett hittel. Már másodszor éli meg, hogy hazája totális vereséget, mérhetetlen veszteségeket szenvedett el, csupán nagyhatalmak játékszere volt. Talán felismerte, talán nem, hogy a felszabadulás csupán azt jelenti, hogy az egyik megalomániás kényszerszövetséges, majd megszálló hatalom helyett egy másik, a legyőzöttekkel szemben ugyancsak kíméletlen és embertelen totalitárius rendszer veszi kezdetét, amely szintén „felszabadítóként” és „barátként” állítja be magát. Egy teljesen más világ fogadja, s ez az új világ és társadalmi berendezkedés egyelőre nem sok jót ígér.
Már egy hónapja vége Európában a II. világháborúnak, és már majd tíz hónapja semmi hírt sem hallott családjáról. Vajon élnek még? Azon az október 8-i hajnalon még üzenni sem volt módja feleségének. Talán vigaszt jelentett számára, hogy 7-én este még együtt vacsorázhatott a Varsó környéki frontról rövid szabadságra hazatérő tüzérfőhadnagy fiával és annak fiatal feleségével, Jármy Máriával. Csak remélheti, hogy megfogadták tanácsát, ha vele bármi történne, ne jöjjenek vissza Budapestre. Zsigmond testvére 1944 decemberéig a Székesfehérvári Újonc Ezred parancsnoka. Árpád fivére pedig 1944-ig a Kaposvári 6. honvéd gyalogezred ezredese. Velük, s családjuknak vajon mi lett a sorsa? Május 11-én az amerikai hatóságok által cenzúrázott reményekkel teli levelet ír mielőbbi hazatértéről, bízva a megpróbáltatásokkal teli évek után egy nyugodtabb, békés világ eljövetelében.
Hazatért, mert nem volt félnivalója, hazatért, mert ide kötötte minden. Mert a délvidéki délszláv gyökerű Bakalovichokból magyarrá lett Bakaynak mi keresnivalója lett volna a nagyvilágban?

04_02.jpg

A mauthauseni Magyar Bizottság igazolása Bakay Szilárd fogva tartásáról

Bakay Szilárd altábornagynak nem sok ideje maradt, hogy kiheverje és feldolgozza a koncentrációs tábor fizikai és lelki gyötrelmeit magánzárkájában, majd az amerikai és a szovjet kihallgatások megpróbáltatásait. Itthon a Magyar Honvédelmi Miniszter állandó igazoló bizottsága - ahogy minden Nyugatról visszatért esetében -, soron kívül előveszi ügyét, vizsgálat alá vonja. 1945. június 21-én, Szombathelyen keltezett az a kérdőív, amelyben családi és vagyoni állapotáról, politikai pártállásáról, valamely titkos szervezeti tagságáról kell nyilatkoznia.
1945. június 26-i tárgyalásán a Magyar Honvédelmi Minisztérium állandó igazoló bizottsága 1382-945 iktatási szám alatt meghozza határozatát, melyben Bakay Szilárd altábornagy „rendfokozatának közigazgatási úton történő megvonását rendeli el”. Továbbá „Minthogy az igazolás alá vont 84./1945. M. E. sz. rendelet 11. §. 3. pontjába ütköző bűncselekmény gyanúját látja fennforogni, az iratokat a budapesti népbírósághoz teszi át”.
Mindeközben mauthauseni igazolása és egyéb okmányai alapján a Magyar Honvédelmi Minisztérium Törzsparancsnoksága Szilvásy Állománytest pk. aláírásával 1945. július 9-én kiállítja számára magyar és orosz nyelvű személyazonossági igazolványát, amelyet minden hónapban köteles meghosszabbíttatni.

04_03.jpg

Bakay altábornagy személyazonossági igazolványa

04_04.jpg

Az utolsó „láttamozás” dátuma 1946. március 1.

A Honvédelmi Miniszter állandó igazoló bizottsága - melyben helyet kapnak a politikai pártok (Független Kisgazda- Földmunkás és Polgári Párt, Polgári Demokrata Párt, Magyar Kommunista párt, Szociáldemokrata Párt, Nemzeti Parasztpárt, Független Szakszervezetek, a honvédség, valamint az igazoló bizottság titkárságának képviselői) -, világháborús katonai tevékenységét kivizsgálandó, 1945. augusztus 2-án vádat emel ellene. Vádlói között Mikó (Müller) András, Szilágyi György szombathelyi rendőr, Nemes Tivadar miskolci rendőrfelügyelő, Musztea György, Garzsuly József, Bosnyák Antal, Non György (Rákosi titkára), dr. Radó Sándor és Rákosi Mátyás szerepelnek, akik vádjaikat csak hallomásokra alapozták, Bakay altábornagyot személyesen nem is ismerték. A vád különösen Rákosi Mátyás „A magyar jövőért” című Moszkvában írt és kiadott könyve (Moszkva, 1942-43. Budapest, Szikra Kiadás, 1945.) állításaira alapozza a vádakat.

Néhány mondat Rákosi könyvéből:
„Kijev két esztendőn át a magyar megszálló hadsereg főhadiszállása volt. Itt garázdálkodott például Bakay altábornagy, a kijevi megszálló csoport parancsnoka, aki a hadseregben pompás üzleti érzékről tett tanúságot. Valóságos szállítási vállalata volt. Vasúton, de főleg teherautókon szorgalmasan szállította Magyarországra a lopott, rabolt holmikat. Különösen a nemesfémből készült ikonokat szerette, de nem vetette meg az egyszerű ékszert és a képeket sem. Példáját természetesen környezete is követte s főhadiszállása idővel a rabolt és lopott holmik valóságos börzéjévé alakult. Gyakori vendég volt nála Jány Gusztáv, a második hadsereg parancsnoka, aki szívesen vitt magával egy-egy értékes emléktárgyat. A magyar hadsereg számára küldött dohány, alkohol, szeretetadományok jelentékeny része Kijevben akadt meg s élénk cserekereskedelem tárgyát képezte. 100 levente cigaretta ugyanolyan pénzegység volt, mint a tízpengős és a kijevi hadtáp nyüzsgött a seftelő, üzérkedő magyar katonatisztektől, akiknek kezén fürgén vándorolt Magyarország felé az a rabolt és lopott holmi, ami most a rendkívüli bizottság jelentésében szerepel. Darnica, ahol 68.000 békés ukrán polgárt gyilkoltak le a magyar megszálló csapatok, egyik állomáshely volt, s ahogy a fosztogatásban, úgy a békés lakosság sanyargatásában sem maradtak el náci gazdáik mögött a magyar csatlósok”.
A Magyar Honvédelmi Miniszter állandó igazoló bizottságának elnöke 1945. évi július 28-án keltezett 1.382/ig. biz.-1945. számú hivatalos levelében „Rákosi Mátyás úrnak a Magyar kommunista párt elnökének szíves közlését kéri”, hogy…”A Magyar Jövőért című könyvében, Bakay altábornagyra, mint az ukrajnai megszálló erők parancsnokára vonatkozó megállapításai személyes tapasztalatain alapulnak-e, vagy ezekről más módon szerzett tudomást. Ugyanis Vörös János vezérezredes bejelentése szerint Bakay Szilárd altábornagyot éppen azért küldték ki Kiewbe, hogy az ismert panamákat, visszaéléseket megszüntesse.”

A kézzel írt válasz: „A személyben nem tévedtem 1945. VIII. 1. Rákosi”

Rákosi moszkvai emigrációjában mindezen állításait úgy jelenti ki, hogy sohasem találkozott személyesen Bakay altábornaggyal, nem járt a magyar megszálló erők által ellenőrzött ukrajnai területeken, és nem vett rész a szovjet reguláris csapatok kötelékében a hadműveletekben, és a partizánharcokban sem.
A védelem részéről is számos tanút hallgat meg a HM igazoló bizottsága, majd augusztus közepén meghozott határozatában nem igazolja Bakay Szilárdot. Indoklásában arra hivatkozik, hogy „…olyan bizonyítékok merültek fel, amelyek szerint Bakay altábornagy, a háború alatt, mint a megszálló csapatok parancsnoka, nem járt el kellő eréllyel az alárendelt csapatok viselkedésével szemben”. Bakay hat oldalas fellebbezést nyújtott be a távollétében meghozott számára hátrányos és méltánytalan határozat miatt - tételesen cáfolva az ellene felhozott vádakat. 1945. augusztus 18-án iratanyagát ügyvédjének előterjesztésével - melyben számos figyelembe nem vett tanúvallomásra és más bizonyítékokra hivatkozik, átküldik a Népügyészséghez. Az újabb tanúmeghallgatásokat követően a Budapesti Népbíróság igazolófellebbezési tanácsa végül 1945. november 8-án kelt határozatában Bakay Szilárd altábornagyot „igazoltnak” jelenti ki.

04_05.jpg

A Budapesti Népbíróság igazolófellebbezési tanácsa Bakay Szilárdot 1945. november 8-i ítéletével „IGAZOLT”-nak jelenti ki.

04_06.jpg

A Budapesti Népbíróság határozatának részletes indoklása Bakay Szilárd ügyében

Még az ítélet kihirdetésének napján feleségével együtt írnak néhány köszönő sort menyüknek, ifj. Bakay Szilárdné Jármy Máriának Pusztadobosra. Nem lehet nem kiérezni a sorok közt a megkönnyebbülést a már 1944 októbere óta tartó megpróbáltatások remélt végének. Köszöni a híreket hadifogságban lévő tüzér főhadnagy fiáról, remélve, hogy karácsonykor már ők is együtt lehetnek. És az örömhír: „Ma igazolt a népbíróság, így egy hosszú kálvária véget ért.”

04_07.jpg

Bakay Szilárd sorai 1945. XI. 8-án ifj. Bakayné Jármy Máriának

Az „IGAZOLT” státusz úgy tűnhetett, hogy visszaállította a Bakay család hétköznapi életét, ha nem is a korábban megszokott egzisztenciával és tartalommal, hanem az új világ és rend szerinti kerékvágásába. Az itthon maradtak és a nyugatról hazajöttek közül mindenki kereste a helyét, és politikai meggyőződése függvényében remélte mind a társadalmi átalakulást, mind a politikai konszolidációt. Azonban a kommunista önkényuralmi törekvések a szovjet katonai megszállás árnyékában már 1945-ben érezhetővé válnak, 1946-ban pedig már nyíltan is meghatározzák a politikai berendezkedés jellegét. Az erőszakszervezetek az egyeduralomra törő KMP teljes befolyása alatt álltak a valós és vélt ellenségekkel való leszámolás eszközeként. A belügyi szervek személyi összetételét és politikai irányultságát döntően az egyre nagyobb befolyásra és hatalomra szert tevő kommunisták és a jogfosztó úgynevezett zsidótörvények által sérelmet szenvedett személyek határozták meg. A rangjától jogtalanul megfosztott Bakay altábornagy rangját visszakapja. A Honvédelmi Minisztérium „Katonai Anyakönyvi Lap” 25. oszlopa rovatába pedig a Népbíróság ítéletének megfelelően Nb. 3784/1945/2 számmal az „Igazolt” minősítést bejegyzi. A HM felmenti a katonai szolgálat alól, „B” oszt., azaz nélkülözhető minősítéssel 1946-ban nyugállományba helyezi.

04_08.jpg

Bakay Szilárd altábornagy Katonai Anyakönyvi Lapján a HM 3771 és 5000/1946. sz. rendelete alapján „Felmentve a szolg(álat). telj(esítés). alól” bejegyzése

04_09.jpg

Bakay Szilárd HM Tiszti Személyügyi és Anyakönyvi Lapja, a harctéri szolgálatával, kitüntetéseivel, beosztásával. A 25. rovatban „Igazolt” bejegyzéssel

A „hosszú magyar kálvária”, - ahogy remélte -, azonban nem ér véget. Csupán néhány hónap jut a békésnek nevezhető, immár civil életre, amit szűkebb családja körében tölthet. Szerény nyugdíjat folyósítanak számára, havonta kell láttamoztatnia magyar-orosz kétnyelvű ideiglenes személyazonossági igazolványát, melybe az utolsó dátum, aláírás és bélyegző 1946. március hónapban kerül bejegyzésre. A népbírósági felmentő ítélet, és az „Igazolt” minősítés ellenére 1946. április 11-én Szombathelyről, Lipp Vilmos utcai házában (ma: Somlai utca) két civil ruhás nyomozó keresi. A megszokott napi sétájából hazatérő Bakay - miután már többször beidézték tanúmeghallgatásokra -, most sem gyanakszik, velük tart. Annyit még lát a szomszédos utcában egy szemtanú, hogy egy orosz rendszámú ponyvás teherautóba tuszkolják be. Családja ezután már soha többé nem látja, és további sorsa felől bizonyosságot évtizedekig nem is hall.
Néhány napig bírói végzés nélkül Szombathelyen, a szovjet NKVD (Állambiztonsági Népbiztosság) Széll Kálmán utcai fogdájában van őrizetben, amelyről később egy szintén ott fogvatartott személy számol be, aki látta ott Bakayt. Innen Budapestre szállítják, először egy Vilma királynő (később Gorkij, majd Városliget fasor) úti épületbe (Vidor-ház), amely ugyancsak a szovjet katonai elhárítás és állambiztonsági szervek egyik központja. (itteni fogva tartásáról a szintén itt vizsgálat alá vont Kállay András testőr főhadnagy - Kállay Miklós volt miniszterelnök fia, aki Bakayval együtt raboskodott Mauthausenben - által értesült később a család). A szombathelyi Széll Kálmán utcai és a budapesti Vilma királynő úti kihallgatásokról nem maradt semmilyen dokumentum, ahogy a Bakayval való bánásmódról, esetleges vallatásáról sem. Életében a még nyomon következő utolsó előtti stáció a hírhedt Conti utcai fogház. Szemtanuk itt is csak egyetlen alkalommal látták, amikor is a szintén 1946 áprilisában elhurcolt, és itt raboskodó Páter Kis Szaléz (1946. október 20-án, Sopronkőhidán kivégzett ferencrendi szerzetes) vádlotti tárgyalására tévedésből néhány percre bevezették Bakay Szilárdot.
1946 augusztusától Bakayné Jordán Margit a neves védőügyvédet dr. Bartha Sándort bízza meg férje ügyének képviseletével. Az ügyvéd mozgástere, egyáltalán bármiféle jogi védelem feltételezése azonban csak formális lehetett, mindössze talán beadványok csatolására, bemutatására korlátozódhatott. Mindenesetre sem a kihallgatási jegyzőkönyvekben nincs nyoma Bartha személyes jelenlétének és képviseletének, és arra vonatkozólag sincs adat, hogy Bartha és Bakay egyáltalán találkozhatott, beszélhetett-e egymással. December 24-én a kapuőrségnél korábban leadhatott tisztálkodási szerek, szennyes ruha csere miatt a börtönhöz érkező Bakayné és menye (ifj. Bakayné Jármy Mária) már csak egy söprögető embert talál a tárva-nyitva álló börtönkapunál. A börtönt december 24-ére virradó éjszaka kiürítették, a fogvatartottakat ismeretlen helyre szállították. Bartha ügyvéd is csak találgatásokba tudott bocsátkozni az itt fogvatartott rabok, köztük Bakay Szilárd sorsát illetően. Egyúttal visszaadja a Bakay ügyben való megbízatását, de ekkor sem említette, hogy valaha is beszélt volna védencével, vagy állapotáról, sorsáról, elitéléséről bármilyen információval is rendelkezne.

Bakay Szilárd altábornagy utolsó sorait feleségéhez a cserére kiküldhető szennyes ruhájába rejtette. Talán már sejtette sorsát, a gyűrött papír fecnire lila ceruzával csak annyit írt feleségének: „Köszönök mindent, Szilárdod”.

04_10.jpg

Bakay Szilárd utolsó sorai feleségéhez 1946 decemberében

Évtizedekig tartó néma csend és reményekkel, kétségekkel teli várakozás váltja egymást. Bakayné minden követ megmozgat, hogy bármilyen értesülést szerezzen nyomtalanul eltűnt férjéről. Több beadványt ír a honvédelmi miniszternek, megkeresi levélben a Nemzetgyűlés elnökét, meghallgatást kér Rákositól, jár a budapesti amerikai követségen, de férjéről nincs hír, sorsáról senki nem tud semmit, s talán nem is mer tenni semmit az altábornagy elrablása ügyében…

04_11.jpg

Varga Béla levele Bakay Szilárdnénak 1946. augusztus 30-án

A szovjet megszállás árnyékában, annak hathatós támogatásával, az ellenzéki pártokkal való szisztematikus leszámolás utáni totális kommunista hatalomátvétellel együtt megkeményedik a politika, s még inkább diktatórikus jelleget ölt. Az osztályidegeneknek bélyegzettek egzisztenciális ellehetetlenítése, javaik, ingatlanjaik elkobzása, ezzel együtt embertelen körülmények közé történő kényszer kitelepítése Bakay Szilárd családját sem kíméli. 1951 szeptemberében Bakayné Jordán Margitot és egész családját, így édesanyját, a 90 éves Jordán Jánosnét, (Jordán János 1857-1934 cs. és kir. ezredes özvegyét), testvérét ifj. Jordán Jánost (1950. szeptember 1-ig vezérőrnagy) és feleségét, Blasovits Emíliát is kitelepítik Hajdúhadházára. Budapesti lakásukat elkobozzák. 1953 után már nincs hová visszaköltözniük. Anyagiak híján 1970, ill. 1971-ben bekövetkezett halálukig Hajdúhadházán kénytelenek élni egy bérlakásban. Nem jár sokkal jobban az 1949. július 7-én Kujbisevből a több mint 4 éves szovjet hadifogságból szabadulását követően hazatérő ifj. Bakay Szilárd és felesége Jármy Mária sem. A pusztadobosi Jármy családi birtokot, a még meghagyott 50 hold földdel még 1947-ben elkobozzák a 22 éves Jármy Máriától és 15 éves húgától.  Hogy ez mennyire nem egyedi eset volt, s milyen felfogás alapján zajlott mindez, arról képet ad a korabeli újságcikk. És ma már tudjuk azt is, hogy ki hazudott, s ki mutatott itthon is példát demokráciából, emberiességből…

04_12.jpg

A szép új világ és társadalmi rendszer „reményteli” megnyilvánulása

Ez az ideológia, ennek magyar és szovjet prominensei - akik csak Magyarországon több tízezer ember életéért felelnek -, formáltak jogot, és szereztek érvényt annak, hogy mások felett megfellebbezhetetlen ítéletet mondjanak. Őket soha senki sem ítélte el, emberiesség ellen elkövetett bűneikért, legfeljebb a hatalmi harcban egymást falták fel. A hermetikusan elzárt kizárólagosan szovjet érdekszférának elfogadott és tekintett „keleti-blokkban” történtekről a nyugati közvélemény egy-egy újságcikket leszámítva nem is szerezhetett tudomást, a Szövetséges Ellenőrző Bizottságot pedig nem nagyon érdekelték sem a perek, sem az ítéletek, azokat magyar és szovjet belügynek tekintették.
Sztálin 1953. márciusi halálát követően érezhetően „megpuhult” az addigi keményvonalas rendszer, mind Magyarországon, mind a Szovjetunióban.  Újra lehetett érdeklődni, kerestetni, ami az elmúlt években nem volt ajánlott… Bakayné férje ügyében levélben megkeresi a Legfőbb Ügyészséget, ahol eltanácsolják, illetve a Nemzetközi Vöröskereszthez irányítják.

04_13.jpg

A Legfőbb Ügyészség és a Magyar Vöröskereszt értesítései Bakay Szilárd ügyében

1946-ban történt elrablásakor olyan hírek is szárnyra kaptak, hogy nyugatra hurcolták, vagy távozott. Bakay Szilárd altábornagy sorsáról a Honvédelmi Minisztérium sem tudott semmit!  A hiábavaló, és eredménytelen kerestetés után Bakayné 1957-ben kéri a Járásbíróságtól férje holttá nyilvánítását.

04_14.jpg

Bakay Szilárd holttá nyilvánítási kérelme 1957-ben

Az ügyben illetékes szombathelyi Járásbíróság Pk 21.463/1957/4. végzésében Bakay Szilárd ny. altábornagyot, kinek utolsó lakhelye Szombathely, Lipp Vilmos utca 9. szám, a 105/1952.XII.28. M.T. sz. rendelet 10 §-ának 2. bekezdése alapján „holttá nyilvánítja, és a halál idejéül 1945.év december 31. napjának 24 óráját állapítja meg”. Indoklásában „az azóta (1946. április 11.) eltelt hosszú időre, a bíróság az eltűnt elhalálozását alaposan vélelmezhetőnek találta, és a rendelkező rész értelmében határozott.” A jogerőre emelkedést követően a fentiek alapján az elhalálozás tényét a Budapest IX. kerület 1958. évi halotti anyakönyvébe 256/1958. fsz. alatt bejegyezték.

04_15.jpg

Bakay Szilárd halotti anyakönyvi bejegyzése

Még évtizedeket kell majd várni a családnak, mire fény derül a valóságra, Bakay Szilárd sorsára, tényleges halálára és annak feltételezett, de máig ismeretlen helyére. Az anyakönyv adatainak pontosítása, kiegészítése a tényeknek megfelelően, azóta is várat magára…
Bakayné Jordán Margit 1966-ban évek óta lebénulva, ágyhoz kötve, úgy hal meg, hogy nem tudhatja meg férje sorsát. A család azonban továbbra sem adja fel a reményt, hogy egyszer fény derül a történtekre, legyen az bármi is. Ifjabb Bakay Szilárd a Ludovika Akadémiát végzett, volt tüzérfőhadnagy, ha nehezen is, de újra egzisztenciát tud teremteni magának, szerény megélhetést családjának. Nyugdíjazásáig a debreceni egyetem nyelvtanára és oktatója lesz. Ő folytatja tovább az édesapja utáni keresést, és ha mást nem is, de azt még megérheti1992-ben bekövetkezett halála előtt, hogy 1991.március 15-én Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke Bakay Szilárd altábornagyot posztumusz vezérezredessé lépteti elő, elismerve ez által az 1944. októberi kiugrási kísérlet előkészítésében végzett tevékenységét, a németek által történt elrablását, a mauthauseni koncentrációs táborban való raboskodását. A rangemelés tényét a már hivatkozott Bakay Katonai Anyakönyvi Lap 8. rovatának II. sorában felvezetik. A kinevezési okmányt Antall József miniszterelnök is ellenjegyzi.
Mindeközben a Szovjetunióban korábban nem tapasztalható enyhülési folyamat vette kezdetét, amely érintette a korábbi, még a sztálini időkből visszamaradt merev, elsősorban ideológiai és politikai irányvonalat, mitőbb az addig hermetikusan elzárt, titkos katonai és állami archívumok és levéltárak, ha kezdetben csak nagyon korlátozottan is, de már kutathatóvá váltak. Ezzel egyidőben az Orosz Föderáció Katonai Ügyészségének Rehabilitációs Osztálya megkezdte és lefolytatta valamennyi döntően 1945-1947 között, emberiesség ellenes, háborús bűntettekkel megvádolt és elitélt szovjet és más állampolgárságú személyek ügyének felülvizsgálatát.
Az említett szovjet levéltári liberalizáció eredményeként 1992. szeptember 22-én az Orosz Föderáció főügyésze tájékoztatja a magyar hivatalos szerveket arról, hogy Bakay Szilárd a vonatkozó törvények értelmében rehabilitációt nyert. Döntésében kimondja, hogy a szovjet törvények értelmében nem követett el háborús bűncselekményt, s megállapítja, hogy a Budapesti Szovjet Helyőrség Katonai Törvényszéke 1946. december 23-án jogsértően hozott halálos ítéletet Bakay felett, s annak Moszkvában a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége által történt jóváhagyása is törvénytelen volt. Az ügyiratból végre arra is fény derül, hogy mikor ítélték el, hol és mikor végezték ki Bakay altábornagyot.

04_16.jpg

Bakay Szilárd magyar állampolgár rehabilitációs igazolása 1992. szeptember 22.

Magyarországon ilyen értelemben soha nem került sor Bakay Szilárd bíróság általi rehabilitálására, ugyanis a magyar jogrend szerint erre nincs is jogalap, hiszen magyar bíróság sohasem hozott elmarasztaló ítéletet Bakay ügyében. Tehát ez esetben is csak az Orosz Föderáció Katonai Ügyészsége dönthetett arról, hogy rehabilitálja Bakay Szilárdot, vagy érvényben hagyja az 1946-ban meghozott ítéletet, és annak moszkvai jóváhagyását.
2004 júliusában végül a moszkvai Oroszországi Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) Központi Archívumában őrzött több tízezernyi elítélt személyre vonatkozó dokumentációból a Magyar Külügyminisztériumon keresztül megküldte Bakay Szilárd részletes, 90 oldalas, eredeti, de hiányos orosz nyelvű peranyagát. Az anyag tartalmazza az ítéletet, és a golyó általi végrehajtás tényét is. A teljes peranyag a magyar Történeti Levéltárban hozzáférhető, kutatható. Nyomon követhető Bakay altábornagy perének lefolyása, annak sajátos körülményei, helye és ideje, a vádak, Bakay válaszai, védekezése.
A főbb, és meghatározó, sorsdöntő időrendi történéseket röviden összefoglalva, tehát az említett peranyag alapján időben kanyarodjunk vissza az akkori eseményekhez, hiszen Bakay Szilárd személyes története ott szakadt meg, hogy a Conti utcai fogház kapuja tárva-nyitva, az ott fogvatartottakat, köztük az altábornagyot ismeretlen helyre szállították, ismét nyoma veszett… Sajátos „magyar sors” hogy a két ellenség közül egyiknek sincs ínyére…
A peranyagról készült, és 2004-ben dr. Bakay Máriának, az altábornagy unokájának, Moszkvából megküldött iratjegyzék szerint, Szombathelyről történt elrablását követően 1946. április 26-án kerül sor első dokumentált kihallgatására. Erre valószínűleg már a Conti utcai fogházban került sor, melynek épületében Budapest eleste után a szovjet katonai bíróság és az elhárítás rendezte be székhelyét. A nyomozati anyagok ismertetését, a kihallgatásokat - a már említett Vilma királynő úti villában, és itt folytatták le, és itt hozták meg az ítéleteket is, az általuk elhurcolt magyar állampolgárok felett. A kihallgatások orosz nyelven folytak, a kérdéseket és az azokra adott magyar nyelvű válaszokat tolmács fordította le. A kihallgatási jegyzőkönyvek részben írógéppel, vagy nehezen olvasható, hevenyészett kézírással szintén orosz nyelven íródtak, azokat a kihallgatás végén a gyanúsított aláírta anélkül, hogy a szóbeli fordítás és a jegyzőkönyvben foglaltak helyességéről orosz nyelvismeret hiányában -, érdemben meggyőződhetett volna.
A következő kihallgatásra 1946. július 1-én került sor, és az 2-án hajnali fél 2-ig tartott, majd még ugyanaznap délelőtt 11 órától folytatódott egészen délután 17 óráig. Július 18-án, 29-én, augusztus 3-án és 5-én szintén kihallgatják Bakayt, az e napokon készült kihallgatási jegyzőkönyvek tanúsága szerint. A kihallgató tiszt kérdései és vádjai értelemszerűen főleg Bakay altábornagy 1942. augusztus 1-e és 1943 júniusa között, a Keleti Megszálló Erők parancsnokaként való tevékenységére, kiadott parancsaira, illetve a parancsnoksága alá tartozó 5 hadosztály szintén tábornoki rendfokozatú parancsnokainak és beosztott tiszti illetve legénységi állományának a partizánok és a polgári lakosság ellen elkövetett atrocitásaira, népellenes cselekményeire irányultak. Az un. „tábornoki perekre”, ítéletekre a teljesebb kép alkotás érdekében később még visszatérünk, mivel annyiban lényegesen eltérnek Bakay Szilárd perétől, amennyiben azokra majd csak 1947-ben, és minden esetben a Szovjetunió területén (az ukrajnai Csernyigovban) és nem Magyarországon kerül sor.
A fentebbi kihallgatások 1946. augusztus 12-13-án folytatódnak. Augusztus 12-én éjjel, 23 órakor kezdődik ez a kihallgatás és tart 13-án hajnali 02 óráig. Majd folytatódik 13-án déli 12 órától 13 óráig. Ezt követően már csak 1946. december 21-én kerül sor az újabb immár bírósági tárgyalásra, amelyet már nem a kihallgató tiszt, hanem a törvényszék elnöke vezet. A tárgyalás december 23-án reggel 08 órakor folytatódik, s tart délután 17.30 óráig.
Az elnök a bírósági tárgyalás lezárása előtt még megadja Bakay Szilárd vádlottnak az utolsó szó lehetőségét. Bakay Szilárd altábornagy az utolsó szó jogán kijelenti, hogy az ellene felhozott vádakban „Nem tartom bűnösnek magam, hiszek az igazságos bíróságban, és kérem felmentésemet”.
A bíróság ezután tanácskozásra és ítélethozatalra visszavonult, majd miután meghozta azt, 21 órakor visszatért a tárgyalóterembe. Az elnök ismertette a meghozott ítéletet, miszerint a Budapesti Szovjet Helyőrség Katonai Törvényszéke Bakay Szilárd vádlottat főbelövés általi halálra ítélte. 21.20 órakor Bakay Szilárd elítéltet visszakísérték cellájába.
A valószínűleg hivatalból megírt kegyelmi kérvényt a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége 1947. március 13-án elutasította. Bakay Szilárd altábornagyot 1947. március 17-én feltehetően Sopronkőhidán kivégezték, s elhantolták.
1946. december 24-től 1992. szeptember 22-ig majd 46 évet kellett arra várnia Bakay Szilárd még élő családtagjainak, hogy szembesülhessenek a komor és drámai valósággal…

04_17.jpg

Bakay Szilárd altábornagy nyughelye mindmáig ismeretlen

És most térjünk vissza az említett „tábornok perekre”, amelyeket 1947-ben folytattak le döntően Ukrajnában, illetve egyes esetekben az ausztriai Baden bei Wien-ben, minden esetben a magyar igazságügyi szervek mellőzésével, ahogy ez Bakay Szilárd esetében is történt. Bár a Bakay életút során már volt szó az 1942-43-as hadműveletekről, a magyar megszálló erők szerepéről, az árnyaltabb kép érdekében feltétlenül meg kell említeni néhány Bakay altábornaggyal kapcsolatos szervezeti és személyi összefüggést. A Szovjetunió területén a keleti arcvonal mögött biztosító és katonai - közigazgatási feladatokat ellátó magyar alakulatok irányítására és vezetésére 1941.október 6-án Vinyica, majd Kijev székhellyel felállították a Magyar Megszálló Csoport Parancsnokságot(1), amelyből 1942. február 9-én megalakult Kijev székhellyel a Keleti Megszálló Csoport(2) és Proszkurov székhellyel a Nyugati Megszálló Csoport Parancsnokság(3), mindkettő 1943.júniusig (Bakayt ekkor váltják, s nevezik ki a Szombathelyi III. hadtest parancsnokának) működött. 1943. május elején Kijev székhellyel a magyar 2. magyar hadsereg parancsnokságból megalakult a M. kir. Megszálló Erők Parancsnoksága(4). A front mozgásával a magyar megszálló alakulatok mind nyugatabbra szorultak vissza. 1944. április 4-én a Megszálló Erők parancsnokság megszűnt, állományát átcsoportosították. 1944. áprilistól a VIII. hadtestparancsnokság, mint Magyar Megszálló Csoport(5) magasabb parancsnoksággá alakult, elnevezése 1944.májustól II. tartalék hadtestre változott. 1944. augusztus végén, szeptember elején hazaszállították alakulatait, és később a 3. magyar hadsereg alárendeltségében vettek részt a magyarországi harcokban.

Parancsnokai időrendben a következők voltak:

1. Olgyay Károly altbgy. -1941.okt.6.-1942.febr.9.
2. Olgyay Károly altábornagy -1941.okt.6.-1942.máj.26.
2. Bogányi Károly altábornagy - 1942.máj.26.-1942.aug.11.
2. Bakay Szilárd altábornagy - 1942.aug.11.-1943.jún.23.
3. Sziklay György vezérőrnagy -1942.febr.9.-1942.okt.15.
3. Széchy Imre vezérőrnagy - 1942.okt.15.-1943.máj.1.
4. Gyimessy Ernő altábornagy -1943.máj.1.-22.
4. Lakatos Géza vezérezredes 1943.máj.22.-1944.márc.31.
5. Bor Jenő altábornagy - 1944.ápr.5.-1944.júl.18.
5. Vattay Antal altábornagy - 1944.júl.18.-1944.aug.20.
5. Lengyel Béla altábornagy -1944.aug.20.-1944.szept.22.

A nevezett parancsnokok alá tartozó 5 könnyű hadosztálynak, amelyek - mint már említettük -, nem voltak harcoló alakulatok, feladata a frontvonal mögötti területeken a rend, az utánpótlási vonalak biztosítása, az állandósult partizántámadások elleni védelem és ellencsapásként a partizánok, partizángyanús személyek elleni megtorló akciók voltak. Tevékenységüket a hadvezetés összehangolta, illetve alárendelte a lényegesen nagyobb német megszálló hadsereg parancsnokságának. Az 1941-44 közötti időszakban cserélődtek is, de sok esetben több főparancsnoknak is ugyanazok a személyek maradtak a hadosztály parancsnokai illetve tisztikarának tagjai. Bakay Szilárd kihallgatási vallomásaiból tudjuk, hogy 1942-43-ban parancsnoki törzse 3 osztályra tagozódott:
1a. - Hadműveleti osztály, vezetője Balassa György vezérkari őrnagy, majd Fodor őrnagy
1b. - Felderítési és elhárítási osztály, vezetője Kintzig Endre alezredes
1c. - Anyagi osztály
Bakay Szilárd vezérkari főnöke Zachár Sándor vezérkari ezredes volt. 1942 augusztusában, kiérkezése után Bakay altábornagy 3 könnyű hadosztály felett veszi át a parancsnokságot:
102. ho. - Dépold Miklós vezérőrnagy
108. ho. - Makay István vezérőrnagy
105. ho. - Álgya-Pap Zoltán vezérőrnagy
1943. január 1-e után további 2 könnyű hadosztály kerül a parancsnoksága alá:

1. ho. - Ungár Károly vezérőrnagy
201. ho. - Vukováry György vezérőrnagy
Napjainkra már fény derült arra is, hogy 1941-1944 között a magyar megszálló alakulatok egyes tagjai számtalan atrocitást, erőszakos cselekményt követtek el polgári személyek ellen, illetve, hogy azok felett sok esetben szemet hunytak közvetlen parancsnokaik is, vagy néhányuk tevőlegesen részt is vett azokban. Külön fejezetet jelent az említett eseményeken túl a hadosztályokhoz beosztott, fegyvertelen munkaszolgálatosokkal való bánásmód kérdése is egyes parancsnokok részéről. Sok esetben akkor nem is derült fény ezekre a kétségkívül elítélendő cselekményekre, a felsőbb katonai parancsnokság a mintegy félmillió négyzetkilométernyi területen mindenütt nem lehetett jelen, így hagyatkoznia kellett az 5 hadosztály parancsnokainak jelentéseire, tiszti és legénységi állományának erkölcsi moráljára, emberi tisztességére.
Ezek a cselekmények azonban semmi esetre sem általánosíthatóak, mint ahogy azt egy a közelmúltban megjelent, a magyar megszálló csapatok által elkövetett bűncselekményeket 1947-es tanúvallomások alapján dokumentáló, és az érintett parancsnokok pere és elítélése kapcsán a könyv szerzője sugallja. Bakay altábornagy kihallgatásai során elismeri, szigorú parancsokat adott ki, ahogy azt a vezérkar parancsba adta mind az előtte, mind az utána következő parancsnokok számára. A nem reguláris orvtámadások, robbantások ellen csak kemény kézzel lehetett fellépni, ami természetesen nem ugyanaz, mint az indokolatlan túlkapások, kivégzések, erőszakos bűncselekmények. Bakay a tudomására jutott ilyen esetek felett bizonyíthatóan nem hunyt szemet, amely abban is megnyilvánult, hogy tiszteket állíttatott hadbíróság elé, s küldött az arcvonalba. Zsidó munkaszolgálatosok is tanúskodtak mellette népbírósági perében, miszerint igyekezett elviselhetővé tenni kiszolgáltatottságukat, a velük szembeni embertelen bánásmódot megtorolta. Mind korábbi mind a még hátralévő 1943-44-es aktív katonai parancsnoki életútja, emberi mentalitása ellentmond annak, hogy azonosult volna valaha is az alárendelt tábornokai és állománya egyes tagjainak viselkedésével.

Bakay Szilárd sorsa több szempontból elgondolkodtató:
- elrabolják és Mauthausenbe hurcolják a németek közismert német- és nyilas ellenes beállítottsága, és a kiugrási kísérletben játszott szerepe miatt   
-  Szálasi megfosztja rangjától
- Mauthausen felszabadulása után mind az amerikai, majd szovjet vizsgálóbizottság sem találja bűnösnek, elengedik
- a Népbíróság megvizsgálja háborús szerepét, végül igazolja
- 1946 áprilisában ezúttal a szovjet elhárítás rabolja el úgy, hogy sorsáról egyetlen magyar szerv sem tud semmit 1992-ig
- a magyar megszálló erők egyik parancsnokaként, felelőssé teszik népellenes cselekedetekért, illetve azoknak meg nem akadályozásáért.
- Nem szállítják ki a Szovjetunióba, ahol szembesíthetnék a neki felrótt vádakkal, szemtanukkal, hanem Magyarországon tartják fogva.
- Orosz nyelvű kihallgatási jegyzőkönyvei az ellene 1945-ben felhozott, és alaptalannak bizonyult vádakat ismétlik meg, amit igazol az is, hogy megszerezték 6 oldalas géppel írt népbírósági fellebbezését, azok minden lapján cirill betűs kézírással jegyzetelések láthatók.
- Bakay előtt 2, utána még 7 parancsnoka volt a Keleti Megszálló Erőknek – és a szovjet vádiratokban számtalan terhelő tanúvallomás olvasható azok parancsnoksága idején -,  ennek ellenére Lakatos Géza vezérezredesen kívül egyetlen parancsnokot sem állítottak semmilyen szovjet bíróság elé. Egy évi internálását és számtalan kihallgatását követően az oroszok Lakatost is szabadon engedik.
- A Budapesti Szovjet Helyőrség Katonai Törvényszéke Bakayn kívül egyetlen más tábornokot sem ítélt el, és nem végeztetett ki.
- Bakay Szilárd ítéletének kihirdetése utáni éjszaka a Conti utcai fogházat kiürítették, a fogvatartottakat ismeretlen helyre szállították. Bakayn kívül konkrét adatok ma sincsenek arra vonatkozóan, hogy kik lehettek még ott őrizetben, ha voltak ilyenek, s további sorsuk mi lett.
- Az 1947-ben konkrét bűncselekményekkel megvádolt és elítélt tábornokok a vonatkozó, megváltozott törvény alapján már nem kaphattak halálos ítéletet, többségük a 25 éves büntetését ki sem töltötte, miután, mint háborús bűnösöket 1955 októberében átadták a magyar hatóságoknak. 1956-ban aztán a magyar börtönökből is szabadultak.

Bakay szerepét, cselekedetei összehasonlítva Álgya-Pap, Vukováry hadosztályparancsnok tábornokok és társaik pereikben beismert viselkedésével a tények magukért beszélnek. Ez megnyilvánul az 1992-es Orosz Föderáció rehabilitációs felülvizsgálatai során is, amennyiben Bakayt felmentik a terhére felrótt vádak alól, 1946-ban történt elítélését, majd kivégzését jogtalannak, törvénysértőnek nyilvánítják, ugyanakkor az 1947-ben elítélt tábornokok, beosztott parancsnokok elmarasztaló ítéletét minden esetben helyben hagyják, azok mindmáig érvényben vannak.
És, ha teljes joggal beszélni kell a magyar megszálló alakulatok számos tagja által 1941-1944 között elkövetett bűncselekményekről az egyik oldalon, akkor ugyanúgy beszélni kellene a „felszabadító” szovjet hadsereg irtózatos rémtetteiről, rablásairól, ez elhurcolt és hadifogolytáborokból soha haza nem tért százezrekről is, amely a magyar polgári lakosságot sújtotta.  Az un. „visszacsapás” hamis elve nem mentheti fel a felelősség alól a győzteseket sem! És, ha elfogadjuk, hogy a parancsnok felel az alá beosztott alegységek cselekedeteiért - ahogy azt a Krausz Tamás az általa szerkesztett könyvében megállapítja -, akkor továbbgondolva megfogalmazhatjuk, hogy ezen az alapon az összes szovjet hadseregtábornokot, beosztott csapatparancsnokot ugyanúgy puskacső elé lehetett és kellett volna állítani, ahogy tették azt adott esetben Bakay altábornaggyal.
Azonban Livius római történetíró óta tudjuk: Vae victis - Jaj a legyőzötteknek!
Annyi azért még idekívánkozik az 1991-ben posztumusz vezérezredessé előléptetett Bakay Szilárd utóélete kapcsán, hogy 2006. december 16-án a Magyar Örökség és Európa Egyesület - hazafias helytállásáért - számára a Magyar Örökség kitüntető címet adományozta.

* * *

Egy katonacsalád félárván maradt négy fiúgyermeke részben a családi hagyományok, részben a kényszer hozta körülmények folytán az 1900-as évek elején reményekkel telten elindult a katonai pályán, hogy szorgalmukkal, kitartásukkal, bátorságukkal és helytállásukkal elismerést, rangot, megbecsülést vívjanak ki maguknak. Végigjárták az un. „szamárlétrát”, kezdve a kőszegi katonai alreáliskolát, folytatva a katonai hadapród, illetve főreáliskolában, végül pedig Bakay Gyulát a fiumei Haditengerészeti Akadémián, Szilárdot és Árpádot pedig a bécsújhelyi Mária Terézia Katonai Akadémián avatták tisztté. Hármuk végigharcolta az I. világháború csatatereit, Bakay Gyula fregatthadnagy pedig 22 évesen életét is áldozta a hazáért. Ismeretlen hullámsírja felett sirályok rikoltoznak valahol az Otrantói öböl hol fehér tajtékú haragos, hol tükörsima víztükre felett.
Vasszorgalma, tehetsége révén katonai pályafutásában Bakay Szilárd jutott a legmagasabbra. Frontszolgálata, további hadiakadémiai tanulmányai, eredményei, előmenetele alapján, katonai kartonján a minősítése 6-os - kimagasló - értékű, amely korosztálya tisztikarában szinte példa nélküli minősítés. Személyi kartonján felettes parancsnokai kiemelik parancsnoki erényeit, kiváló felkészültségét, rendkívüli munkabírását, tájékozottságát és intelligenciáját, melyekkel osztatlan tekintélyt vívott ki magának. Kitüntetései is erről tanúskodnak, ezt erősítik meg.
Visszapergetve élete lapjait egy pályafutása során mindig minden beosztásában példamutatóan fegyelmezett, hazájához hű, az egykori akadémiai zászló előtt az uralkodóra tett esküjét mindig megtartó, jobb sorsra érdemes ember profilja rajzolódik ki.

04_18.jpg

Bakay Szilárd posztumusz előléptetésének okirata 1991. március 15-én

Ha utunk Kőszegre vezet, a valamikori katonai alreáliskola impozáns épülettömbjét körülölelő parkban, álljunk meg egy percre egy emlékmű előtt. Az emlékművet minden oldalán beborító márványtáblákon a számtalan név között megkereshetjük Bakay Gyula fregatthadnagy, Bakay Zsigmond ezredes, és Bakay Szilárd vezérezredes, a négy Bakay közül háromnak aranybetűkkel bevésett neveit. Az egykor Magyarországot hazájának választó délszláv Bakalovich család nemcsak nevében vált magyarrá, hanem megtartva esküjét, kész volt életét is áldozni új hazájáért.
Hajtsunk fejet előttük, különösen azért, mert ez az emlékmű egyben az egyetlen hely, ahol ezt megtehetjük. Mindhárman ismeretlen helyen nyugosznak, sírjaikra nem vihetnek virágot sem a még élő családtagok, sem a rájuk még emlékezők.
Novemberi napsütéses késő őszi nap volt, amikor Kőszegen jártam. A park hatalmas fái védő lombkoronájukkal óvták, körülölelték az emlékművet. Csend volt, nagy csend, melyet csak egy-egy lehulló falevél zizzenése tört meg. A természet így tisztelgett a hősök előtt, a bágyadt, lenyugvó Nap fénye még megcsillant az arany betűkön. Aztán már csak a magammal hozott mécsesben rebbent meg néha az imbolygó, bizonytalanul pislákoló lángocska.
Néztem a talapzatnál a már megfakult koszorúkat, s arra gondoltam, hogy talán mi kései utódok sem felejtünk, őrizzük álmukat, fejet hajtunk és tiszteljük emléküket.

04_19.jpg

A kőszegi cs. és kir. Katonai Alreáliskola (K. u. k. Militär-Unterrealschule in Güns) hősi halott növendékeinek emlékműve.

Zárszó helyett:

Köszönettel tartozom dr. Bakay Máriának, Bakay Szilárd unokájának, hogy munkám megírása során - annak ellenére, hogy személyesen nem ismerjük egymást -, hosszú hónapokon át tartó internetes levélváltások során mindig önzetlenül és készségesen segített kérdéseimre választ adni, múzeumnyi családi archívumából pedig minden dokumentumot betekintésre és szabad felhasználásra rendelkezésemre bocsátott. Évtizedek óta folytatott kutatásai, az orosz és magyar levéltári anyagok, Bakay Szilárd megmaradt személyes iratai, tárgyai, fényképei révén már lehetőségem nyílott, hogy a Bakay Szilárdról eddig megjelent kevés számú újságcikk, az interneten elérhető - sokszor pontatlan és téves információ - ebben a munkában tisztázásra, pontosításra kerüljön. Bakay Szilárd életútjának felvázolásakor csak azokat az adatokat fogadtam el, amelyek dokumentáltak, kétséget kizáróan hitelesek. A felhasznált képanyag majd egy évszázadot ível át, így együtt, és talán külön-külön sem látott még nyilvánosságot. Bemutatásuk lehetősége - az ennek okán választott rendhagyó szerkesztésű életrajzban - meggyőződésem szerint önmagában is érdekes és értékes kordokumentum.

Végezetül, de nem utolsó sorban köszönetemet fejezem ki Prof. Dr. habil. Szakály Sándor DSc. történésznek, az NKE tudományos rektor helyettesének, Zeidler Sándor úr falerisztikusnak, érem- és kitüntetés szakértőnek, valamint a Hadtörténelmi Intézet és Levéltár munkatársainak önzetlen segítségéért, akik, ha közvetett módon is, de mindig készségesen segítették munkámat, igazították ki egy nem hadtörténész, és a kitüntetések és rendjelek világában sem szakavatott szerző törekvését Bakay Szilárd több társadalmi és politikai korszakot átívelő életútjának bemutatásában.

Temesvári Jenő

Források:

Bakay családi archívum okmányai, fényképtára, tárgyi emlékei (magángyűjtemény)
Bakay Szilárd (1892-1947) naplója, feljegyzései (kéziratban) - Bakay archívum
Szakály Sándor: A magyar katonai felső vezetés 1938-1945. Lexikon és Adattár. Bp. 2003. Ister Kiadó
Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (a továbbiakban: ÁBTL) V32000/23
Köves-Toronyi Ferenc 1945. október 21-i nyilatkozata Bakay Szilárd igazolási ügyében;
Kéri Kálmán: Visszaemlékezés 1944. március 9-re. Hadtörténelmi Közlemények, Új folyam, 21. évf. (1974) 1. sz. 93.
ÁBTL 3. 1. 9. V-113114. Dr. Major Ákos tanúvallomási jegyzőkönyve, 1946. február 12., 46.
Fehérváry István: Börtönvilág Magyarországon 1945-1956
Horváth Attila: A rendészeti szervek története Magyarországon a szovjet típusú diktatúra korában: http://epa.oszk.hu/02200/02222/00003/pdf/EPA_02218_ReEJ_2011_03_003-030.pdf
A magyarországi közlevéltárak iratgyarapodása 2000-ben
mnl.gov.hu/letoltes.php?d_id=261 - 4,18. 43. XXXI. 21.* Bakay Szilárdra vonatkozó iratok. 1943–1999 ..
Verordnungsblatt für das k. u. k. Heer (Personalangelegenheiten)
Honvédségi Közlöny – A Magyar királyi Honvédség számára (Személyes Ügyek) 1939., 1940., 1943., évf. – Bakay Szilárdra vonatkozó adatok
Rendeleti közlöny a Magyar Királyi Honvédség számára. Személyes ügyek (Budapest) 1922.
Hadtörténelmi Levéltár és Irattár – Bakay Szilárdra vonatkozó iratai
Csalló Katalin: vitéz Bakay Szilárd élete (Kézirat? Kiadvány? Bibliográfiai adatai?)
Internetes hivatkozások:

http://rendjel.myhunet.com/hu/ - katonai rendjelek
http://www.nyugat.hu/tartalom/cikk/1192_bakay_szilard_eletrajza
http://www.nyugat.hu/tartalom/cikk/1191_tettek_beszelnek_igy_elt_bakay_szilard
http://www.nyugat.hu/tartalom/cikk/1198_tettek_beszelnek_ii._igy_elt_bakay_szilard
http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:uaPR3e029eYJ:andorkaweb.tarki.hu/eletrajz.html+&cd=1&hl=hu&ct=clnk&gl=hu – Andorka Rudolf nagykövet, Mauthausen
http://epa.oszk.hu/00800/00861/00052/pdf/aetas_2011-01.pdf - Kaló tanulmány
http://hu.wikipedia.org/wiki/Otto_Skorzeny
http://mno.hu/migr/budapest-mauthausen-kijev-482759
http://www.vasnepe.hu/hetvege/20080322_nem_csak_a_csalad_ugye/
http://www.youtube.com/watch?v=sO5FkX63XJE - Pandula Attila: Az 1939-es I. és II. osztályú Német Vaskereszt magyar kitüntetettjei
http://www.fovarositorvenyszek.hu/sites/default/files/alap_old_filek/2010_0.pdf
http://mek.oszk.hu/01300/01340/html/fond08.htm - tartalék hadosztály
http://militaria.hu/adatb/leveltariuj/f/tiszti_szemelyugyi_iratanyagok
http://www.militaria.hu/rang/?keres=bakay

2 komment

Címkék: Bakay Szilárd

A bejegyzés trackback címe:

http://temesvarijeno.blog.hu/api/trackback/id/tr175532098

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Ilona Jámbor 2013.10.02. 12:24:51

Jó lenne, ha minél több ember ismerné meg a XX. század valóságát, az egy tőről fakadó szovjet-náci ideológia "hosszú magyar kálváriáját", aminek eklatáns példája Bakay Szilárd (és még rajta kívül sok, hazájához és hivatásához hű ember, s velük együtt a családjuk) sorsa. Erről, hogy korábban nem esett szó és még manapság is alig, nagy kár! Az érintett családokon kívül, szinte elképzelhetetlen másoknak ezek a történések, s amiről még kevesebb szó esik az család: a hozzátartozók megalázása, a bélyeg amit ráakasztottak és viselni kellett. És az, amit legnehezebb megélni, legalább is nekem az volt gyermekként (de nem a szóban forgó családban), amit még most is, felnőttként a legnagyobb bűnnek tartok az élet illetve a szabadság elvétele mellett: az erős, a védelmet, biztonságot nyújtó apakép megrendítése. Mint apám által a érintett gyermek el nem tudtam képzelni, hogy ha"nincs valami a füle mögött" és, "tiszta" valaki, ártatlanul is megtörténhetnek azok az események, amelynek részesei voltunk. Ma már tudom, hogy bizony megtörténtek és nem csak kivételesen, hanem a XX. század egyik jellegzetessége volt.

Köszönöm a szerzőnek a munkáját és a családnak, hogy megosztották velünk a valóságnak ezt az arcát is. Ica

temesvarijeno 2013.10.09. 12:05:20

Kedves Ica!Köszönöm sorait, gondolatait. Tudtam, hogy Bakay Szilárd altábornagy úr élete, sorsa óhatatlanul is sebeket fog felszakítani, mivel sajnos különösen az 1945 utáni események, a szovjet "felszabadítók" rémtettei, majd itthoni elvtársaik kíméletlen, vadállati leszámolása az "osztályidegenekkel" sokakban életre szóló traumát okozott, amely a családokban máig hatóan jelen van.
terjedelmi korlátok, és a kitűzött cél, vagyis Bakay Szilárd életútjának bemutatása nem tette lehetővé, hogy családja sorsának részletesebb teret szentelhessek, hisz nem családtörténetre, hanem egy hazáját mindig tisztességgel, esküjét egész életében betartó katonatiszt életét szerettem volna bemutatni, mivel 70 éven át agyonhallgatták. Bár minden sorstársa megkaphatná azt az elégtételt, hogy sorsát megismerje a szélesebb közvélemény. Végre neki kellene már fogni szembenézni múltunkkal, kibeszélni magunkból, helyére tenni a történéseket, hogy ne hurcoljuk azokat lelkünkben koloncként. És végre már egyezzünk ki a múltunkkal, hogy a magyar átok, a széthúzás helyett egységesen a jövő felé nézhessünk.
Üdvözlettel: Jenő