Szobrok, emlékhelyek

Numizmatika - Filatélia

Oldtimer

Vitéz Bakay Szilárd altábornagy élete III. rész - 1939-1945-ös évek

2013.09.22. 19:17 :: temesvarijeno

Bulgáriában töltött ötévnyi katonadiplomáciai megbízatásának lejártával a Honvéd Vezérkar főnöke 2. osztályának kötelékéből kikerül és kinevezik a magyar királyi 17. gyalogdandár - 1942 februárjától könnyű hadosztály - parancsnokává. Katonadiplomáciai tevékenységének elismeréseként, hazatérte után megkapja a Magyar Érdemrend Középkeresztje II. osztálya kitüntetést.  A debreceni magyar királyi VI. honvéd hadtest alárendeltségébe tartozó 17. gyalogdandár parancsnoki beosztása ugyan teljesen más, mint az elmúlt évtizedek során betöltöttek, de mégsem ismeretlen a csapattisztként az I. világháború keleti frontjait végigharcoló, majd Hadiakadémiát végzett katona számára. A két évtizednyi „békeéveknek” hamarosan vége szakad, dandára már 1940-ben részesévé válik terület visszacsatolásokkal kapcsolatos hadi eseményeknek, egyelőre még csak ízelítőt kapva abból, ami később a magyar királyi honvédségre vár.
Az 1940. augusztus 30-án kihirdetett második bécsi döntés alapján 1920-ban Romániához csatolt területekből 43 104 km² terület kerül vissza Magyarországhoz, Észak-Erdély és a keleti országrészek, benne Székelyfölddel. A döntést követően számos helyen atrocitások is történtek. A kivonuló román katonaság és csendőrség több helyütt a magyar polgári lakosság ellen fordul, ami többek között Bihardiószegen, Nagyváradon, Kolozsváron, Sepsiszentgyörgyön, Marosvécsen és Szatmárnémetiben is számos halálos áldozatot követel. Szeptember 5-én a magyar honvédség alakulatai Csengersimánál, Szatmárnál, Máramarosszigetnél és Nagykárolynál átlépik a határt és megkezdik a bevonulást a visszacsatolt területekre. Bakay ezredes debreceni dandárja ellenőrzi a román fegyveres alakulatok kivonulását, továbbá területbiztosítási és rendfenntartási feladatokat lát el, mivel a román Vasgárda felfegyverzett csapatai és román érzelmű civilek részéről is több orvtámadás éri a magyar katonaságot. Ezek következtében magyar részről is történnek atrocitások, megtorlások. Az első ilyen incidensre Szilágynagyfalu területén került sor szeptember 8-án, amikor magyar katonák a falu főterén agyonlőttek 11 helybéli lakost. Szeptember 9-én Ördögkút (Szilágy megye) község területén a VI. hadtest elővédjeként az Ákosy Károly ezredes vezetése alatt előnyomuló 22. határvadász zászlóaljra tüzet nyitnak a templom tornyából. Ákosy parancsot adott a parókia elfoglalására és az orvlövészek felkoncolására. A kialakult zűrzavarban a katonák a környező házakra és a menekülő civilekre is tüzet nyitottak, több házat felgyújtottak. A mészárlásnak 93 román áldozata volt. Végül a túlkapásoknak, megtorlásoknak a helyszínre érkezett Bakay Szilárd ezredes vetett véget.
1941. július 19-én tábornokká (vezérőrnagy) - nevezi ki a kormányzó. Magyarország II. világháborús hadba lépésével számára is sorsfordító időszak áll be. 1942. augusztus 1-től kinevezik a Keleti Magyar Megszálló Csoport parancsnokává, parancsnokságának székhelye Kijev lesz.
A Keleti Megszálló Csoport 5 hadosztályának - (102. k. (könnyű) ho. (hadosztály), 108. k. ho., 105. k. ho., 201. k. ho., 1. k. ho. - feladatköre elsősorban az állandósult partizántámadások felszámolása, és megtorlása, a közúti és különösen a vasúti utánpótlási vonalak, csomópontok védelme volt, biztosítva ez által a frontvonalak csapatokkal, fegyverzettel, lőszerrel való utánpótlásának biztosítását. A rendfenntartó akciókban az említett alakulatok a német csapattestekkel együtt számos büntető és megtorló akciót, tisztogatást hajtottak végre mind a partizánok, mind a civil lakosság körében Brjanszk, Csernyigov, Sosztka-Konotop körzetében. A német hadsereg-csoport parancsnokság 1942 végéig azon az állásponton volt, hogy „a magyar könnyű hadosztályok harcban csak kivételes esetben alkalmazhatók”. Ennek a döntésnek az állt a hátterében, hogy ezek a hadosztályok a szokásos 3 ezred helyett szervezetileg és állományilag csak 2 ezredből álltak, s fegyverzetük, felszereltségük is - összehasonlítva a németekével -, meglehetősen hiányos, gyengébb harcértékű és tűzerejű volt.

3_01.jpg

Vitéz Bakay Szilárd altábornagy, a Keleti Magyar Megszálló Csoport parancsnoka

3_02.jpg

Vitéz Bakay Szilárd (x) altábornagy magyar és német vezérkari tisztekkel a keleti-fronton

Az 1943. január 12-én, majd 14-én a magyar királyi 2. honvéd hadsereg arcvonalat is elérő és áttörő szovjet támadás követően a németek álláspontja gyökeresen és kíméletlenül megváltozott. Az 1. és 201. k. hadosztályokat azonnal az áttört front megerősítésére akarták bevetni Kurszknál. Február első napjaiban ez a két hadosztály Kijevtől keletre mintegy 80-100 km-es szélességben volt telepítve, illetve szétszórva.

3_03.jpg

Bakay altábornagy (x) a felderítő járőr-parancsnok jelentését fogadja

Február második felében a 102., 105. és a 108. könnyű hadosztályokat is előrevonták, és a már említett 1. és 201. hadosztályokkal együtt Nyezsiny, Novgorod, Szeverszk, Jampol, Szeregyina Buda, Glukov, Rilszk körzetében a kialakult a frontvonalon bevetésre is kerültek. Március 3-án Bakay Szilárd altábornagyot szűkebb parancsnoki törzsével együtt önkényesen beosztották a német 2. hadsereg (Heeresgruppe Mitte) parancsnokságához, az 5 hadosztály pedig ez által közvetlenül a 2. német páncélos hadsereg alárendeltségébe került. Ezzel a (németeknek) való alárendeléssel összefüggésben Bakay altábornagy 1943. február 15-én az ukrajnai Konotop-ban kelt 923/I.a 943.II.15. hadműveleti számú rádiótáviratában a Honvéd Vezérkar főnökétől nyugállományba helyezését kérelmezi.
Szombathelyi Ferenc vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnöke a kérelmét a VKF.862.II.20 számú válasz rádiótáviratában (Távmondat) elutasítja, és felszólítja Bakayt, hogy teljesítse a német hadvezetés alá rendelésből eredő parancsokat.
A szovjet erőfölénynek tartósan ellenállni képtelen 5 könnyű hadosztály rendkívül súlyos emberi és anyagi veszteségeket szenvedett el, tüzérségüket, állásaikat a szovjet harckocsik egyszerűen legázolták. Voltak olyan zászlóaljak, amelyekből mindössze 15-20 katona jutott vissza a hátsó (Dnyeper nyugati partja) vonalakba. A 108., 102. és 105. könnyű hadosztályok olyan súlyos veszteséget szenvedtek el, hogy mind a megszálló tevékenységek mind a folytonos partizántámadások elhárítására alkalmatlanná váltak, ezért tervbe vették frontszolgálat alóli kivonásukat.

3_04.jpg

Bakay altábornagy 1943. február 15-i rádiótávirata a Honvéd Vezérkar főnökének Budapestre

3_05.jpg

A Honvéd Vezérkar főnökének, Szombathelyi Ferenc vezérezredesnek a választávirata Bakay altábornagynak 1943. február 19-én

3_06.jpg

Magyar katonák sírjai valahol a keleti hadszíntéren. A kép jobb szélén Bakay altábornagy (x) Középen Vitéz lófő nagybaczoni Nagy Vilmos, nyugállományú vezérezredes, honvédelmi miniszter

3_07.jpg

A katonatemetések mindennapossá váltak

3_08.jpg

Tisztelgés a hősi halált halt bajtársnak

3_09.jpg

A koporsót nemzetiszín zászló, a magyar katona testét ukrán föld takarja

A magyar királyi 2. honvéd hadsereg doni katasztrófája, - köztük Bakay altábornagy 5 megszálló könnyű hadosztályának veszteségeivel - után, 1943. március 28-án értesült a magyar hadvezetés a németek döntéséről. Wilhelm Keitel közölte Szombathelyivel, hogy Hitler beleegyezését adja a 2. hadsereg maradványainak - a hadsereg-parancsnokság kivételével - történő hazaszállításába, ha helyette a magyarok két új hadosztályt és 12 műszaki (építő) zászlóaljat küldenek ki. Ezt követően az április 7-én hozott végleges intézkedés értelmében a 2. hadsereg megmaradt töredékeinek ellentételezéseként a 18. és 25. könnyű hadosztály került ki Ukrajnába, a „doni poklot” megjárt és túlélt csapatok hazaszállítása pedig április 24. és május 30. között megtörtént.
Valószínűleg az említett átszervezésekből következően Bakay altábornagyot 1943. május 15-én kinevezik ki a szombathelyi III. honvéd hadtest parancsnokának, de szolgálati helyét és beosztását ténylegesen 1943. augusztus 1-én foglalja el, miután csak június 23-a után térhet csak haza a keleti hadszíntérről.

3_10.jpg

Vitéz Bakay Szilárd altábornagy szombathelyi parancsa

1943. augusztus 10-vel a magyar királyi honvédségen belül szervezeti változtatások történtek. A korábbi könnyű hadosztályok átszervezésével három gyalogezredből, négy tábori tüzérosztályból megerősített hadosztályt - közvetlen alakulatokból álló gyaloghadosztályokat állítottak fel. A budapesti I. hadtest kivételével - amely csak közigazgatási funkciókat látott el - minden hadtest alárendeltségébe egy - egy gyaloghadosztály került. A gyaloghadosztályok béke idején is csaknem hadi létszámon álltak, így a mozgósítást követően rövid időn belül elérhették a menetkészültséget. A gyaloghadosztályokat egyes könnyű hadosztályok megszűntetésével, személyi és anyagi eszközeik összevonásával hozták létre. A III. hadtest alárendeltségébe a 7. gyaloghadosztály (Sopron) tartozott, felállító alakulatai pedig a soproni 7. és a szombathelyi 8. könnyű hadosztályok voltak. Tartalékát pedig a bevonuló tartalékosokból felálló 9. tartalék hadosztály (Nagykanizsa) képezte. Ez utóbbi mozgósításkor 3 gyalogezredből, 3 fogatolt tüzérosztályból állt fel. A tényleges gyaloghadosztályokénál gyengébb erőt képviselt, menetkészültségét bevetése esetén csak jóval a tényleges gyaloghadosztályoké után érte volna el.
Bakay altábornagy elsőrendű feladata a III. hadtestnek a keleti fronton elszenvedett rendkívül súlyos ember- és fegyverzetveszteségei utáni teljes újraszervezése, állományi feltöltése, fegyverzetellátása. E mellett határrendészeti feladatként, ez a hadtest látta el a teljes nyugati (Német-Ausztria), és a dél-nyugati (Muraköz) határszakasz biztosítását is.
Adományozási okirata elveszett, így csak az adományozási névjegyzék adatbázisából kereshető vissza, hogy Bakay altábornagy az 1939-es Magyar Érdemrend középkeresztje kitüntetés után megkapta a Magyar Érdemrend Középkereszt Csillagal a hadiszalagon kitüntetést is. Mindkét érdemrend a viselési előírásoknak megfelelően egyes portréin is megfigyelhetők.

3_11.jpg

Vitéz Bakay Szilárd Magyar Érdemrend Középkeresztje és Csillaga a kardokkal kitüntetése

3_12.jpg

Vitéz Bakay Szilárd altábornagy portréja, melyen valamennyi kitüntetését viseli (vászon, olajfestmény) - A Bakay család tulajdonában

1943 decemberében Horthy kormányzó és kormánya fő törekvésévé a keleti hadszíntéren lévő magyar alakulatoknak a Kelet-Kárpátok térségére, az un. Árpád-vonalra való visszavonása válik. Ennek hátterében az áll, hogy át kívánják menteni mind a személyi, mind a technikai potenciált, s tartalékolni azokat a várható orosz invázió ellen a visszafoglalt területekkel megnövekedett ország védelmére. A német elhárítás és hadvezetés már 1943 közepétől naprakész információkkal rendelkezik mind a magyar külpolitika mind a hivatalos külképviseleteken keresztüli, mind magánszemélyek általi szövetséges hatalmakkal folytatott kapcsolatfelvételeiről, puhatolódzásairól, melyeket növekvő gyanakvással kezel, s egyre inkább bizalmatlanná válik a magyarok szövetségesi hűségét illetően. Hitler utasítást ad a Margaréta-hadművelet kidolgozására (Unternehmen Margarethe), amely terv 1943. szeptember 30-ára el is készült. Magyarország katonai megszállásába a terv szerint román és szlovák csapatokat is bevontak volna, azonban ettől végül eltekintettek.  
1944 februárjától megszaporodnak a magyar hírszerzés jelentései is, miszerint Pozsonytól délre, valamint Bécs és Wiener Neustadt környékén nagyarányú német gyalogsági és páncélos csapatösszevonásokat észlelnek. Bizonyára napirendre került a kialakult helyzet elemzése is azon az 1944. február 15-i csapattest (hadtest)-parancsnoki megbeszélésen is, amelyre az alábbi távirat utal, és amely meghívó egyben meghívja Bakay Szilárd altábornagyot, szombathelyi magyar királyi III. honvéd hadtest parancsnokát a Horthy Miklós Kormányzó villásreggelijére az előírt protokollnak megfelelően.

3_13.jpg

Bakay altábornagy 1944. február 8-án keltezett távirati ebédmeghívása a Várba

1944. március 8-a körül kezdtek beérkezni az első hírszerzői és egyéb polgári jelentések arról, hogy német csapatösszevonások folynak a magyar határ közelében. Vasúti tisztviselők jelentik, hogy naponta 40–50 német katonai szállítmány rakodik ki Bécsújhely-Kismarton térségében. A pozsonyi katonai attasé Lipcsey-Magyar Sándor vezérkari alezredes is megerősíti az ország megszállásának eshetőségét. Katonai vonalon a jelentések nagy része a szombathelyi III. hadtest kémelhárító és hírszerző osztályától érkezett. Március 12-én Bakay hadtestparancsnok a 7. gyaloghadosztály parancsnokságán, Sopronban szolgáló Köves-Toronyi Ferenc századost utasítja, hogy a már 1938 óta megszállt, s Németországgal egyesített Ausztriába jusson át azzal a feladattal, hogy a Magyarország határán felvonuló német csapatok erejét, szándékait és mozgását felderítse. Küldetése eredményéről Köves-Toronyi százados írásban és szóban is jelentést tesz Bakaynak, aki táviratilag továbbítja az információkat a Honvéd Vezérkar főnökének. Kéri Kálmán (ekkor a honvédelmi miniszter szárnysegédje) visszaemlékezése szerint Bakay altábornagy Csatay Lajos honvédelmi minisztert személyesen is tájékoztatta. Kádár Gyula vezérkari ezredes a Honvéd Vezérkar főnöke 2. osztály vezetője is összefoglaló tájékoztatást adott a miniszternek.  
Az egybehangzó jelentések ellenére Csatay képtelenségnek tartotta, hogy a németek erre a lealázó lépésre, azaz Magyarország megszállására képesek legyenek. Legfeljebb annyit volt hajlandó elismerni, hogy politikai fenyegetés céljából gyülekeztetnek erőket, hogy a Kállay-kormány távozását és egy nekik megfelelőbb kormánnyal való felváltását kierőszakolják. Csatay ezek után felhívta Kállay miniszterelnököt, majd Szombathelyi Ferenc vezérezredest, a Honvéd Vezérkar főnökét. Javasolta, hogy a németektől kérjenek magyarázatot a nyugati határainkon való csapatösszevonásokat illetően.
Kuno Heribert Fütterer repülő altábornagy, budapesti német légügyi attasé Csatay honvédelmi miniszternek megerősítette, hogy a szokottnál nagyobb katonai egységek állomásoznak Wien és Wiener Neustadt körzetében, de tiltakozott minden barátságtalan szándék feltételezése ellen. Indoklása szerint az alakulatok csupán a jobb élelmezési lehetőségek miatt vannak ott elhelyezve, és mert ebből a körzetből szállíthatók el legkönnyebben és legrövidebb úton - akár vasúton, akár közúton - Dél-Ukrajnába, ahol súlyos harcok folynak. Közölte végül, hogy a honvédvezérkar főnöke hasonló tájékoztatást kapott.
Fütterer magyarázata nem nyugtatta meg teljesen Csatayt. Még aznap felhívta Szombathelyit. Véleményét kérte a német légügyi attasé közlését illetően, továbbá, hogy nem tartja-e szükségesnek bizonyos óvintézkedések megtételét. Szombathelyi határozott válasza, miszerint katonai óvintézkedések megtételét feleslegesnek és céltalannak tartja, Csatayt némileg megnyugtatták.
Március 15-én Joachim von Ribbentrop német külügyminiszter táviratban utasította Dietrich von Jagow budapesti német követet, hogy tájékoztassák Horthy Miklós kormányzót Adolf Hitler meghívásáról a Salzburg mellett lévő klessheimi kastélyba. A kormányzó válaszát legkésőbb másnap délután egy óráig sürgönyözzék meg. Aznap este a kormányzó a nemzeti ünnep alkalmából díszelőadáson vett részt az Operaházban. A német követ itt kért kihallgatást Horthy Miklóstól, és adta át a meghívást. Másnap, délelőtt tizenegy órára Horthy kormányzó magához kérette Kállay Miklós miniszterelnököt, Ghyczy Jenő külügyminisztert, Keresztes-Fischer Ferenc belügyminisztert, Csatay Lajos honvédelmi minisztert és Szombathelyi Ferenc a Honvéd Vezérkar főnöke. A megbeszélést követően Horthy úgy döntött, hogy másnap, március 17-én kiutazik Németországba. A magyar küldöttség tagjai a kormányzó kíséretében Szombathelyi Ferenc a Honvéd Vezérkar főnöke, Csatay Lajos honvédelmi miniszter és Ghyczy Jenő külügyminiszter voltak. A küldöttséghez Bécsben csatlakozott Sztójay Döme, berlini magyar követ. Különösebb óvintézkedéseket Magyarországról való távozásukkor nem tettek. Ghyczy külügyminiszter helyettesével, Szentmiklóssy Andorral abban egyezett meg, amennyiben „a látogatás nem közlendő a sajtóban” szövegű táviratot küld, a német megszállás biztosra vehető.  
Hitler nem sokat kertelt, közölte Horthyval, tudomása van a magyar kormány szövetségesek irányában történő kapcsolatkereséséről, nem bízik a magyar kormányban, Magyarország szövetségesi hűségében, ezért haladéktalanul megszállják Magyarországot.
Március 19-én 0:00 és 2:00 között a Sándor-palotában helyzetértékelő megbeszélést tartanak Bajnóczy József vezérezredes (a Honvéd Vezérkar főnökének helyettese), Miklós Béla vezérezredes (Magyarország Kormányzója Katonai Irodájának főnöke, főhadsegéd), Náday István vezérezredes (m. kir. 1. honvéd hadsereg parancsnoka.), Beregfy Károly vezérezredes (a m. kir. 3. honvéd hadsereg parancsnoka, Magyarosy Sándor altábornagy (a Honvédelmi Minisztérium légügyi főcsoprtfőnöke és egyben a Légierők parancsnoka), Vörös János altábornagy (székesfehérvári m. kir. II. honvéd hadtest parancsnoka), Hellebronth Vilmos vezérőrnagy (a Honvédelmi Minisztérium V. csoportfőnöke) részvételével. Szentmiklóssy külügyminiszter-helyettes itt kézbesíti a Ghyczy Jenő külügyminiszter táviratát, - a németek átvonulnak Magyarországon -, miszerint egyértelművé tette a jelenlévők számára a német megszállás kezdetét. Bakay altábornagy alakulatánál Szombathelyen tartózkodik s kér parancsot, hogy intézkedhessen a fegyveres ellenállást illetően.
Mint a nyugati határszakasz biztosításával és védelmével megbízott hadtestparancsnok már a német megszállást megelőző hetekben kidolgozza a fegyveres ellenállás lehetőségének tervét. A kormányzói és legfelsőbb vezérkari utasítás azonban a németekkel szembeni mindennemű ellenállást megtiltott. Délelőtt 11 órakor Szombathelyről már ilyen értelmű parancsot ad ki a nagykanizsai helyőrségnek is, akik telefonon jelentik, hogy a városba német páncélosok nyomultak be a Muraköz felől. Bakay és más körzetek hadtestparancsnokai tisztában voltak vele, hogy a rendelkezésükre álló katonai erőket, - figyelembe véve technikai felszereltségüket, tényleges harcértéküket -, a német páncélos hadosztályok könnyedén elsöpörték volna.   
1944. március 19-én hajnalban a Maximilian von Weichs tábornagy parancsnoksága alatt a Bécs térségéből előretörő LVIII. tartalék páncélos hadtest páncélos tanhadosztálya (Panzer Lehr) Brucknál átlépte a határt és Győrön áthaladva Budapest felé tartott. A 16. SS-páncélgránátos hadosztály Sopron felé nyomult előre, majd Sárváron, Veszprémen át Székesfehérvár, illetve Budapest irányába tartott. A megszállást északról Szlovákia felől Rozsnyó, Kassa, Miskolc, délen Eszék felől Pécs, Kaposvár irányába benyomuló német csapatok is támogatták. A visszacsatolt országrészek kivételével március 19-én délelőttre Magyarország német megszállása egyetlen puskalövés nélkül befejeződött. A korabeli tudósítások szerint Budapesten a kávéházak kinyitottak, a város és az ország élte megszokott életét…
Március 19-én dél körül Horthy kormányzó és kísérete visszaérkezett Budapestre, ahol azonnal összehívta a Koronatanácsot. Ezen közölte, hogy a németek követelik a Kállay kormány lemondását, és egy új, katonai kormány kinevezését. Még ezen a napon Edmund Veesenmayer-t Magyarország teljhatalmú német megbízottjává nevezték ki. A Gestapo és az SS megkezdi magyarországi működését…
Horthy a kialakult helyzetben a számára megbízható és cselekvőképes katonákkal igyekezett körülvenni magát és ilyeneket kinevezni a magasabb parancsnoki beosztásokba is. Ebbe a körbe tartozott Bakay Szilárd altábornagy is, aki 1944. augusztus 1-től a budapesti I. Hadtest parancsnoka, egyben Budapest vezénylő tábornoka. Bakay elsőrendű feladatát képezte, hogy szervezze meg Budapest belső védelmének biztosítását, a helyőrségekben összevont csapatokkal. Különösen az 1944. augusztusi román kiugrás után vált szembetűnővé, hogy a németek Budapest környékén erős csapatösszevonásokat hajtanak végre. A 8. SS lovashadosztályt Szentendre területére, több páncélos hadosztályt pedig Hatvan és Esztergom környékére vontak össze. Galíciából pedig Varsó környékére vezényeltek 5 magyar hadosztályt, mintegy biztosítékul, hogy a magyarok ne követhessék a román példát. A kialakult fenyegető helyzethez alkalmazkodva Bakay altábornagy a budapesti helyőrségek csapait Fót, Mogyoród, Kerepes, Dunaharaszti és Aszód térségébe allokálja. Ugyanakkor a fővárosban (Pesten) maradt egy pótpáncélos csoport (harckocsijai nem voltak), továbbá az őrzászlóalj és a Várban a testőrzászlóalj. Ócsán egy huszárpótosztály települt, Gödnél pedig a folyami flottilla horgonyzott. A fenti alakulatok mozgását, ellátását busz és tehergépkocsi oszlop biztosította. Kapcsolattartásukra biztosította a rádió híradást és közvetlen telefonláncot. A Kormányzó megbízásából fontos szerepet vállalt az ifjabb Horthy Miklós irányításával létrehozott ún. „kiugrási iroda” katonai részlegének támogatásában is.
A hatalomból ez idáig kiszorult nyilasokkal szembeni felderítéseket is a katonai kémelhárítás egyes szervei és a Bakay Szilárd altábornagy parancsnoksága alá tartozó budapesti I. hadtest kémelhárító osztálya végezték. Mint feljegyzéseiben írja, október 6-án a gépkocsi tanezred  egyik zászlóaljának nyilas zendülését sikerül felderíteni és elfojtani. A kihallgatások révén másnap már konkrét bizonyíték volt a kezében, miszerint a németek a Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetség és a nyilasok részvételével államcsínyre készülnek. Ennek megakadályozása érdekében a parancsnoksága alá tartozó alakulatoknál „együttartást” rendel el, ami mai kifejezéssel élve teljes harckészültséget jelent. Körlettartalékként beszállíttatja a 9./II. zászlóaljat Fótról, melyet a Werbőczy gimnáziumban helyeznek el. Pusztaszentjakabról központi tartalékként egy zászlóaljat a sashegyi törzsszállás védelmére rendel. A huszár pótosztályt egy megerősített páncélgépkocsi szakasszal az Andrássy és Pálffy laktanyákban kerül elhelyezésre gyorstartalékként. Egy páncélos csoportot a Citadellára vezényel, az egész főváros területén pedig, különösen éjszaka, sűrű járőrözést rendel el.
Szálasi Ferenc naplójából utólag majd kiderül, hogy Bakay legbizalmasabb utasításait, intézkedéseit a németekkel és nyilasokkal szimpatizáló csapatparancsnokok haladéktalanul jelentik a német elhárításnak. Bakayt, mint számukra reális veszélyt jelentő hadtestparancsnokot ideje volt kiiktatniuk. Annál inkább is, mivel tudomásuk volt arról, hogy Náday István nyugállományú vezérezredes Olaszországban, Faragho Gábor vezérezredes, a csendőrség és a rendőrség felügyelője pedig Moszkvában folytat titkos tárgyalásokat.
Otto Skorzeny SS-Sturmbannführer és kommandója - amely már Mussolini kiszabadítását is végrehajtotta a biztonságosnak vélt Gran Sasso-hegyi magaslaton -, akcióba lépnek s a csapatszemléről Budapestre visszatérő Bakayt elrabolják. Bakay altábornagy erről így ír: „Sajnos javaslataimat (a kiugrásra vonatkozóan) már nem tudtam megtenni, - elárultak -. A németek október 8-án hajnalban ½ 5 órakor személyi segédtisztemmel Versényi századossal együtt, mikor gépkocsimból kiléptünk, elraboltak, felvittek a Svábhegyre, a Gestapo parancsnokságra, ahol polgári ruhát húztak reánk s gépkocsin kivittek a Budaörsi repülőtérre, honnan repülőgépen elvittek Bécsbe a Hotel Metropolban levő Gestapo központba, s onnan kihallgatásom után a Mauthausen-i tábor börtönébe szállítottak, egyes zárkába”.
Egy héttel később, 1944. október 15-én ugyancsak Skorzeny különítménye a kormányzó fiát, ifj. Horthy Miklóst is elrabolja. A rádióban elhangzó, már beolvasása pillanatában kudarcra ítélt kormányzói proklamáció is megemlíti Bakay altábornagy elrablását:
 „A szövetségi hűséggel ellenkező mindezen cselekményeiket azzal a nyílt kihívással tetézték, hogy a budapesti hadtestparancsnokot, Bakay Szilárd altábornagyot a belső rend fenntartása érdekében tett intézkedései közben a német Gestapo ügynökei egy ködös októberi reggelen, a rossz látási viszonyok felhasználásával, lakása előtt autójából kiszállásakor orvul megtámadva, elhurcolták.”
Soha nem fog kiderülni, mit tett, mit tehetett volna, ha helyén maradhat. 1944. október 8-a után Bakay Szilárd altábornagynak a magyarországi politikai és katonai eseményekre többé már nincs semmilyen ráhatása, azokról valószínűleg nem is értesülhet, hírt sem szerezhet.

Időközben Magyarországon kíméletlen és elkeseredett harcok folynak, melynek során a szovjet csapatok a polgári lakosságot sem kímélik, nők tízezreit gyalázzák meg, százezreket pedig kényszermunkára hurcolnak el. Mindezt csak tetézik a Szálasi kormányra felesküdött nyilasok megtorlásai és rémtettei. 1945. január 24-én a Honvédségi Rendeletek (Személyes ügyek)-ben közzétett „Nemzetvezetői Elhatározások” alapján „…a magyar nemzet ellen elkövetett hűtlenség miatt…” vezérezredestől zászlósig  lefokozásokra is sor kerül a magyar királyi honvédség tisztikarában. A felsoroltak között Bakay Szilárd altábornagyé mellett olyan nevek is szerepelnek, mint dálnoki Miklós Béla, Vörös János, dálnoki Veress Lajos, Náday István vezérezredesek, Faragho Gábor, Vattay Antal, Brunswik György, Hardy Kálmán, Lázár Károly altábornagyok, Ujszászy István vezérőrnagy, Kéri Kálmán vezérkari ezredes, csupán kiragadva az ismertebb tábornokok és törzstisztek neveit. A lefokozások az alacsonyabb rendfokozatú tiszteket sem kerülték el. László Szabolcs, Kárpáthy Endre, Wettstein György, Rozsnyai János, Vörös Tibor századosok, Faragó Ferenc, Petri Zoltán főhadnagyok, Kerényi József hadnagy, Nánai Andor és dr. Görhöny József zászlósok ugyanilyen sorsra jutottak.

3_14.jpg

A „Nemzetvezetői Elhatározások” hiteles másolatának egyik oldala a rangfosztottak neveivel 1945-ben

Bakay altábornagy mauthauseni cellájában bizonyára sokat töprengett mind hazája, mind saját jövőbeni sorsát illetően. Aki annyiszor szembenézett a halállal négy év frontszolgálata során, majd látta hadosztályainak, bajtársainak értelmetlen pusztulását a keleti front poklában, az aligha félt szembenézni a halállal. Sokkal inkább járhattak gondolatai családja körül, akikről elrablását követően hírt sem hallott.
Saját sorsával szembenézve csak remélhette, hogy még találkozhat velük, hogy még hazatérhet Magyarországra.

Temesvári Jenő

Hivatkozások:

Bakay családi archívum okmányai, fényképtára, tárgyi emlékei (magángyűjtemény)
Bakay Szilárd (1892-1947) naplója, feljegyzései (kéziratban) - Bakay archívum
Adalékok a Horthy-hadsereg szervezetének és háborús tevékenységének tanulmányozásához (1938-1945) HM Központi Irattár kiadása 1961.
Kálmán: Visszaemlékezés 1944. március 9-re. Hadtörténelmi Közlemények, Új folyam, 21. évf. (1974) 1. sz. 93.
Kádár Gyula: A Ludovikától Sopronkőhidáig Bp. 1978. 2. k. 656. l.
Kaló József: „Mert akinek ideje van, annak élete van” - AETAS, 26. évf. 2011.1. szám 56-77.
Varga Krisztián: A német megszállástól a nyilas hatalomátvételig
http://rendjel.myhunet.com/hu/Az-I.-vilaghaboru-vegetol-a-II.-vilaghaboru-vegeig-%281919-1945%29/Magyar-Erdemkereszt-Magyar-Erdemrend/
http://www.hungarianarmedforces.com/magyarerdemrend/munka.php
http://epa.oszk.hu/00800/00861/00052/pdf/aetas_2011-01.pdf
http://gyula.czegledy.hu/cgi-bin/czc/index.cgi?mod=3&id=652&rovat_id=11- Első értesülések a német megszállás előkészületeiről
http://hu.wikipedia.org/wiki/Margarethe_hadm%C5%B1velet - MO. német megszállása
http://magyarkronologia.terrorhaza.hu/1944/oktober.html
http://mek.oszk.hu/01300/01340/html/fond08.htm - Hadosztályok, hadtestek, tartalék erők

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://temesvarijeno.blog.hu/api/trackback/id/tr455528797

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Rakovszky · http://rakovszky.blog.hu 2013.10.08. 20:53:47

Hiányzik, hogy Horthy politikai szerepet is szánt Bakay Szilárdnak.
Iván nagybátyám és Bethlen István tervezték meg a kiugrási kormányt. Július 15-én már kinevezésre kész volt ez. Egy megszállt országban ez hosszas előkészítést igényelhetett. Ezért én Bakay Szilárd Budapestre vezénylését úgy értelmezem, hogy az eredeti tervek szerint ő lett volna a kormány feje, de mivel nem fogadta el azt, Július elején hivatta Horthy Lakatos Gézát, és kérte, hogy vállalja.
www.wildboar.net/multilingual/easterneuropean/hungarian/irodalom/konyvek/ahogyanenlattam/10.html
" Végül is az én nézetemet fogadták el. Csak abban állapodtunk meg, hogy azonnali hatállyal le kell váltani a belügyminisztert és helyébe az erre a feladatra egyáltalában nem alkalmas Bakay Szilárd altábornagyot kell kinevezni. E személycserét én nem javasoltam; ennek ellenére Bakay mellett döntöttek. Ma sem tudom, miért nem került végül is kinevezésére sor. Azt hiszem, a kormányzó a végén meggyőződött arról, hogy a félmegoldás elárulta volna a későbbi radikális változás szándékát. Ami engem illet, mintegy lidércnyomástól szabadulva, még ugyanazon a napon elutaztam. Meghagytam címemet és ígértem, hogy várom Borsodban esetleges újabb Budapestre rendelésemet."
www.wildboar.net/multilingual/easterneuropean/hungarian/irodalom/konyvek/ahogyanenlattam/11.html
Az államfő által összeállított kormány névsora a következő volt:

Miniszterelnök-helyettes: Rakovszky Iván (a Közigazgatási Bíróság elnöke s Bethlen István régi munkatársa).
Külügy: Hardy Kálmán (a folyamőrség parancsnoka, altábornagy).
Belügy: Bonczos Miklós (aki jóllehet a Sztójay-kormány minisztere volt, de a pártok feloszlatásával bizonyos népszerűségre tett szert).
Igazságügy: Vladár Gábor (igazságügyi államtitkár, jogi szaktekintély és náciellenes).
Honvédelem: Csatay Lajos (Kállay óta miniszter, igen megbízható, erősen náciellenes).
Kereskedelem- és iparügy: Markos Olivér (addig az időpontig kereskedelmi államtitkár).
Vallás- és közoktatásügy: Farkas Ferenc altábornagy (főcserkész, jó pedagógus, megbízható magyar ember).
Földművelés és közellátás: Konkoly-Thege Sándor (addigi földművelésügyi államtitkár).
Pénzügy: Csizik Béla (addigi államtitkár).
Ebbe aztán Veesenmayer alaposan belekontárkodott. bekényszerírtette Jurcseket és Reményi-Schneller német "kémeket"
Másnap, 18.-án az esti órákban Veesenmayer újból jelentkezett a kormányzónál. Engem is odarendeltek. Külön teremben vártam, hogy behívjanak, s megismerkedjem a német követtel mint dezignált miniszterelnök. Erre azonban nem került sor. A német követ egyórás kihallgatás után eltávozott. Tüstént ezután hívatott a kormányzó.

Feldúlt lelkiállapotban találtam. Elmondta, hogy Veesenmayer egy szokatlanul goromba hangú ultimátumot olvasott fel neki. Azt állította, hogy azt Hitler parancsára Ribbentrop külügyminiszter diktálta neki. Az ultimátum lényege az volt, hogy amennyiben a Sztójay-kormányon a legcsekélyebb módosítást is hajtanak végre, Magyarországnak a legszörnyűbb megtorlásokkal kell számolnia. A kormányzó felháborodása oly nagymérvű volt, hogy nem emlékezett a részletekre. Arra azonban határozottan emlékezett, hogy még Bethlen kivégeztetésével is fenyegetőztek. Ilyen körülmények között a kormányzó elhatározta, hogy azonnal lemond. Kár - gondoltam -, hogy a kihallgatáson nem lehettem jelen, nem csak a felolvasott üzenet rögzítése miatt. De azért is, mivel a követ nem nyújtott át írást, s így az egészet bármikor letagadhatja.
Ha megnézzük a helyzetet, a Lakatos-kormány kinevezése 1956 októberében a Nagy Imre Kormány kinevezésével volt egyenértékű.

temesvarijeno 2013.10.09. 13:05:58

Kedves István!
Többen megkerestek már a Bakay életrajz kapcsán. Saját családjuk érintettsége, emlékeik, ismereteik alapján szinte mindegyikük hiányol valami személyes momentumot.
Ilyen logika mentén - minden eseményre kitérve - nem tudom mekkora terjedelmű lett volna ez az életrajz. Munkámat nevezhetném "arcképvázlat"-nak is, ugyanis a saját koncepcióm alapján csupán a főbb, és az én felfogásom szerint meghatározó elemeket válogattam ki és ezekre fókuszálva, építkezve írtam meg az életrajzot. Sok adalékot kénytelen voltam elhagyni,vagy csak utalni rájuk. Az általad említetteket is ismerem az unoka; dr. Bakay Mária múzeumnyi archívumából, de a mi lett volna, ha Bakay lesz a miniszterelnök, de mégsem ő lett, azzal nem is akartam foglalkozni. Amúgy minden tiszteletem ellenére, én sem vélem Bakay altábornagyot alkalmas miniszterelnöknek, egyáltalán semmilyen katonát sem tartok annak, már csak azért sem, mert a katonák nem politizálhattak, nem lehettek semmilyen párt tagjai konszolidált viszonyok között. És ez így helyes. Régen rossz a világnak, ha katonák politizálnak...
A célom csupán az volt, hogy 70 év agyonhallgatás után Bakay Szilárd élete, pályája napvilágra jusson, és ezáltal is elégtétel adassék neki, és családjának. 70 év alatt ez egy történésznek sem jutott eszébe, vagy hozzá sem mertek nyúlni. Ha a munkám gondolkodásra, vitára serkenti az olvasót, akkor már elértem a célom. Beszélnek róla!!! És talán mások is kedvet éreznek és kiegészítik ennek a három teljesen eltérő ideológiájú és társadalmi berendezkedésű korszaknak a még jobb megértését, ami Bakay altábornagy úrnak is osztályrészül jutott.
Amúgy a munkámat, az abban foglaltakat Bakay Mária felkérésére úgymond lektorálta két jeles szakértője a kornak, számomra az elég kontroll volt.
Egyébként a Bakay archívumból csak azokat az adatokat fogadtam el, amelyek okmányokkal is alátámaszthatóak voltak, ezáltal néhány családi legenda is tisztázódott, helyére került.
Végezetül megemlíteném, hogy nem vagyok történész, csupán amatőr szintem foglalkozom már vagy 40 éve a 16.-17. század történelmével, azon belül is a Zrínyiekkel. Ez az életrajz egy "időutazás", volt a számomra, az általam amúgy nem kedvelt 20. századba, mert az még távolról sem letisztult, megosztó, indulatokat gerjesztő.
Kiegészítéseidet, véleményedet ismételten megköszönve
Üdvözlettel: Jenő
PS: dr. Bakay Mária is tagtársunk a családfakutatásban, ő minden bizonnyal mind Bakay, mind Rakovszky vonatkozásban sokkal többet tud nálam.