Szobrok, emlékhelyek

Numizmatika - Filatélia

Oldtimer

Vitéz Bakay Szilárd altábornagy élete I. rész

2013.09.09. 19:27 :: temesvarijeno

(Budapest, 1892. szeptember 8. - Sopronkőhida (?), 1947. március 17.)

Már a halálozási hely, és a mellé tett kérdőjel is sejtetheti, hogy rendhagyó (bár történelmünkben sajnos korántsem egyedi), mégis kivételes, egyben tragikus katonai életpálya és sors az, amely osztályrészül jutott egy ízig-vérig katonacsalád sarjának. Nem volt célom, hogy minden életeseményre kiterjedő monográfiát írjak Bakay Szilárdról, továbbá egy blog jellegéből, terjedelmi korlátaiból adódóan is legfeljebb csak egy „arcképvázlatra” nyílik lehetőség, amely azonban a fontosabb, az életpályát meghatározó életrajzi adatok mellett archív családi fotográfiákkal kiegészítve, reményeim szerint mégis hiteles és objektív összképet alakíthat ki az olvasóban. Olyan objektív képet, amely mentes politikai véleményektől, állásfoglalásoktól, és csupán az a célja, hogy megidézze egy katona életét, akinek pályája a kötelességtudat, hazaszeretet és kikezdhetetlen becsület jegyében telt el, s amely méltó arra, hogy ne felejtődjön el, követésre találjon. Bakay Szilárdról - beírva nevét a keresőbe -, olvasható néhány bejegyzés, amelyek régebbi keletűek, s helyenként pontatlanok. A későbbi években nyilvánosságra került dokumentumok, és döntően a családi okmányok, és eredeti dokumentumok alapján ezek pontosítására törekedtem.

A Bakalovich család délvidéki, szláv eredetű, - férfi tagjai közül többen már a 18. század közepétől a déli Határőrvidéken (Torontál, Temes vármegyék) élve a katonai pályát választották a soknemzetiségű Habsburg Birodalom császári hadseregében, majd az Osztrák-Magyar Monarchia közös hadseregében is.

01.jpg

Bakalovich Szilárd ezredének tisztikarában, az 1870-es években

Az apát, Bakalovich Szilárdot (1854-1897) a bécsújhelyi (k. k. Theresianische Militärakademie, Wiener-Neustadt) Katonai Akadémián avatták tisztté. Annak ellenére, hogy id. Bakalovich Konstantin (1809-1861) Bakayra történő névmagyarosítási kérelmét 1848-ban engedélyezik és kihirdetik, a Bakay névhasználattal először csak 1896-ban találkozunk.

02.jpg

A bécsújhelyi Maria Theresia Katonai Akadémia egy 1876-ban készült fényképen

03.jpg

Bakalovich Szilárd cs. és kir. százados  és felesége Németh Mária

1891-ben kötött házasságot Németh Máriával (1871-1941) egy budapesti vasnagykereskedő lányával. Házasságuk rövid ideje alatt négy gyermekük született: Szilárd (1892), Zsigmond (1894), Gyula (1895), Árpád (1896). Édesapjuk az 1. honvéd gyalogezred őrnagya 43 éves korában, 1897-ben szívbénulásban meghal. Az édesanya 26 évesen, négy gyermek felnevelésének minden gondjával marad magára. Ennek következtében, illetve a családi hagyományok folytatásaként, a tényleges, és nyugállományú katonatisztek, altisztek, illetve azok árváinak szinte teljes tandíjmentességet biztosító lehetőség is meghatározta a Bakay gyerekek pályaválasztását, egyben további, tragikus végű sorsát is. 1902-1910 között egymást követő évfolyamokon mind a négy Bakay fiú növendéke a kőszegi cs. és kir. katonai alreáliskolának, amely Kőszeg, egyben pályafutásuk kezdete, és bizonyos értelemben egyben végpontja is hármójuk életének. De erről majd később!

04.jpg

Bakay-fiúk (Szilárd, Zsigmond és Gyula), a kőszegi cs. és kir. katonai alreálsikola (Militär-Unterrealschule in Güns) növendékei 1905-ben - Bakay Szilárd Kassán 1907-ben

A 4 elemi elvégzése után (Rákosszentmihály), árvaszéki ösztöndíjjal 1902-ben, 10 évesen kezdi meg tanulmányait a kassai, majd folytatva a kismartoni cs. és kir. Katonai Alreáliskolában. A harmadik év vége előtt átkerül a kőszegi Katonai Alreáliskolába, ahol a 4 éves alreáliskolai képzést befejezi. Ezt követően 1906-1909 között a Morvafehértemplom-i (Mährisch-Weisskirchen) cs. és kir. katonai főreáliskola Militär-Oberrealschule Mährisch Weißkirchen) növendéke, amely tanintézetekbe csak kiváló alreáliskolai eredménnyel kerülhettek felvételre a növendékek. A képzés 3 évig tartott.
Itt talán nem érdektelen megjegyezni, hogy, a szervezeti felépítés szerint az Osztrák-Magyar Monarchia területén 12 gyalogsági (Bp, Bécs, Prága, Lobzsow, Gyulafehérvár, Trieszt, Nagyszeben, Karthaus, Liebenau, Pozsony, Innsbruck és Temesvár), egy lovassági (Morva-Fehértemplom), egy tüzérségi (Bécs) és egy utász hadapród-iskolában (Hainburg) képezték ki a leendő hadapród-tiszthelyetteseket. A vonatcsapat hadapródjait a prágai, az egészségügyi hadapródokat pedig a pozsonyi gyalogsági hadapródiskolákban képezték ki. A tanulókat nemcsak azonnal alkalmazható csapattisztekké képezték ki, hanem olyan sokrétű elméleti tudásanyagot, nyelveket is el kellett sajátítaniuk, amely magasabb katonai kiképzés alapját is képezhette. A képzés 4 évig tartott. A tényleges és nyugállományú katonatisztek, katonai tisztviselők és altisztek fiai 12 forintot, - a tartalékos tisztek, valamint udvari és állami tisztviselők fiai után 60 forintot, - a többi állampolgárok fiai után 120 forintot fizettek évente. A tüzér és utászképzésben csak 30, illetőleg 60 forint volt a tandíj, a lovassági hadapródiskolában pedig a 2. évfolyamban 100, a 3. és 4.-ben pedig 200 forintot kellett fizetni a hátas ló és a lovaglási kiképzéshez szükséges eszközök beszerzésére. A felvételhez a testi és erkölcsi alkalmasságon kívül feltétel volt, hogy a jelentkező legalább 14 éves, de 17-nél idősebb ne legyen s már valamely középiskola 4-ik osztályát, eredménnyel elvégezte. A növendékek tanulmányaik befejeztével, mint hadapród-tiszthelyettesek (1908. október 1-e után zászlósok) léptek aktív szolgálatba. Azok, akik «kitűnő» vagy «jó» eredménnyel végeztek, a tüzérségnél és az utászoknál mindig, a gyalogságnál pedig, csak ha az állomány-viszonyok azt megengedték, rögtön hadapród-tiszthelyettesekké neveztettek ki.
Az alig ötévesen már félárva, korán érő fiatalember, akinek ha nem is maradhatott meghatározó emlékképe katonatiszt édesapjáról, mégis elkötelezetten és vasszorgalommal követi annak életpályáját, tanulmányai során nemcsak az elméleti tárgyakból, hanem a gyakorlati kiképzések területén (vívás, lovaglás) is mindvégig eminens minősítésű növendék.

05.jpg

Bakay kadét Morvafehértemplomban és II. évf. akadémiai növendékként Wiener Neustadtban

1909-ben felvételt nyer a bécsújhelyi Mária Terézia Katonai Akadémiára (Theresianische Militärakademie). Arra az akadémiára, ahol egy generációval korábban édesapját, Bakalovich Szilárdot is tisztté avatták. 1912-ben jeles eredménnyel végez, augusztus 18-án gyalogsági hadnaggyá avatják. Az Akadémia hagyományainak megfelelően megadatik számára, hogy az uralkodóra ugyanazon zászló előtt esküdhet fel, amely előtt édesapja is esküt tett. A kaposvári - Albrecht főherceg nevét viselő - cs. és kir. 44. gyalogezredhez avatták csapattisztnek. Testvérei közül a budapesti Hadapród Iskolában (Hűvösvölgy) zászlósként avatott Bakay Zsigmond és a szintén a bécsújhelyi Katonai Akadémián, későbbi évfolyamon végzett, és hadnaggyá avatott Bakay Árpád majd szintén a kaposvári 44-es ezrednél kezdik meg szolgálatukat 1912-ben, illetve 1915-ben). 1914-ben zászlóalját áthelyezik Budapestre. Az I. világháború kitörésekor századparancsnok-helyettesi beosztásban szolgál. Alakulatát már augusztusban a szerb frontra vezénylik. Sabácnál, az első csaták ismétlődő véres ütközeteiben az ezred létszáma megtizedelődik.

06.jpg

Egy korábbi családi kép. A Bakay fiúk édesanyjukkal 1913-ban.
Bakay Gyula haditengerészeti egyenruhában, Bakay Szilárd, Bakay Zsigmond. Bakay Árpád mellett édesanyjuk, Németh Mária

1915. januárjában az évfolyama szolgálati idejének megfelelően főhadnaggyá léptetik elő. 23 évesen a 44. gyalogezred 1. századának parancsnoka.

07.jpg

Bakay Szilárd a híres kaposvári 44-es „rosseb bakák” gyalogezred főhadnagya 1915-ben

Hogy milyen öldöklő harcok részese lehetett a fiatal csapattiszt a háború 4 éve során, azt jól példázza, hogy amíg a szerb fronton „csak” egyszer, addig az erdélyi, galíciai és az orosz harctereken több mint tízszer kellett teljes állományi létszámra feltölteni a híres 44-es somogyi „rosseb” ezredet, benne Bakay Szilárd alakulatát.
1915. május 8-i keltezéssel a Bécsben kiállított adományozási okmány megerősíti, hogy a Bronz Katonai Érdemérem a Katonai Érdemkereszt szalagján (Bronzerne Militärverdienstmedaille am Bande des Militärverdienstkreuzes), más néven a Signum Laudis viselésére jogosult. Az 1915. július 15-én szintén Bécsben keltezett okmány szerint megkapja a Katonai Érdemkereszt III. osztálya a hadidíszítményekkel (Militär-Verdienstkreuz III. Klasse mit der Kriegsdekoration). E kitüntetéseket feltehetően a Kárpátok hágóin át Észak-Erdély elözönlését megakadályozó és visszaverő véres harcokban való hősies helytállása miatt kapta meg. A következő években Galíciától a Fekete-tengeri Odesszáig húzódó arcvonalakon szinte mindenütt bevetésre kerülnek a közös hadseregbeli ezredek, együtt a már itt harcoló német császári hadtestekkel. Minden korabeli beszámoló kiemeli az oroszok hatalmas létszámbeli fölényét, a nehéz, tagolt terepet, a rendkívül mostoha időjárási viszonyokat, és a mindkét oldalon hatalmas károkat okozó gyilkos ágyú- és géppuska tüzet, az óriási vérveszteséggel járó rohamok során a kíméletlen öldöklést a közelharcokban.
Kimagasló bátorságáért és hősiességéért Bakay főhadnagy (24 évesen!) 1916 szeptemberében megkapja az egyik legmagasabb katonai rendjelet, az osztrák császári Vaskoronarend III. osztálya kitüntetést.

08.jpg

Bakay Szilárd főhadnagy és katonái a keleti fronton az I. világháborúban

A porosz Vaskereszt 2. osztálya kitüntetés adományozási okirata elveszett. Talán már soha nem fog kiderülni, hogy melyik harctéren, milyen hősies helytállásáért, s melyik évben érdemelte ki a szintén az egyik legmagasabb, ezúttal német császári kitüntetést a birodalmi hadvezetéstől. A felterjesztő talán maga Linsingen tábornok, a német hadtestek parancsnoka volt.

09.jpg

A Vaskoronarend III. osztálya adományozási okmánya Bakay Szilárd főhadnagynak

10x.jpg

Bakay Szilárd a 44-es gyalogezred 1. századának főhadnagya 1917-ben

A 25 éves Bakay főhadnagy zubbonyán a viselési előírásoknak megfelelően láthatók kitüntetései, így a porosz Vaskereszt 2. osztálya a zubbonygombolás hajtókáján, az osztrák Vaskoronarend III. Osztálya, a Katonai Érdemkereszt III. osztálya, az Ezüst Katonai Érdemérem a Katonai Érdemkereszt szalagján, valamint a Bronz Katonai Érdemérem a Katonai Érdemkereszt szalagján. A viselési sorrendben következő, 1912-1913 Mozgósítási Keresztet - első kitüntetését - ezúttal nem viseli.

11.jpg

Bakay Szilárd vezérkari századosi igazolványa

Kinevezik a 72. rohamzászlóalj parancsnokának, közben 1 hónapos roham tanfolyamra vezénylik Nagyszebenbe. A harcok során készített saját fényképfelvételei azt tanúsítják, hogy alakulata is részt vett a Fekete-tenger parti Odessza elfoglalásában és megszállásában.

12.jpg

Bakay Szilárd a cs. és kir. 44. gyalogezred századosa

1918-ban a „vezérkarba igyekvők” számára előírt 2 hónapos tájékoztatási tanfolyamot (Informations-Kurs) végzi el. 1918. április 3-án soron kívül századossá léptetik elő. A fegyverszünetet követően, négyévi frontszolgálat után 1918 novemberében tér haza a megmaradt alakulat Kaposvárra, ahol az állományt leszerelik. A háború családjából is áldozatot szed. Testvéröccse Bakay Gyula, a császári és királyi haditengerészet 22 éves fregatthadnagya (Fregattenleutnant) 1917. március 31-én az SM U-30-as tengeralattjáróval bevetésre indul a cs. és kir. Haditengerészet Cattaró-i öbölben kiépített bázisáról. A búvárhajó nem tér vissza bázisára, 32 fős személyzete a kihajózást követően többé nem ad életjelt magáról.
A háború borzalmai után talán egy békésebb, nyugodtabb jövőben bízva az 1918. júliusi eljegyzést követően, 1919 januárjában házasságot köt tessthali Jordán Grétivel.

13.jpg

tessthali Jordán Gréti és Bakay Szilárd eljegyzési és esketési értesítője

Jordán Margit (Gréti) szintén katonacsaládból származik, édesapja Jordán János (1857-1934), a 2. vonatezredhez tartozó 4. fogatolt tüzér vonatosztály (trén) nyugalmazott ezredese volt. Testvére, ifj. Jordán János szintén a katonatiszti pályát választotta. Jordán Margit pedig önkéntesnek jelentkezik a Vöröskereszthez.

14.jpg

Jordán Margit kitüntetési okirata Ferencz Salvator főherceg aláírásával 1917. július 20-án

A Magyar Vöröskereszt az I. világháború idején hívta életre Keresőszolgálatát. A kezdetben Tudósító Iroda, majd Hadifoglyokat Gyámolító és Tudósító Hivatal néven működő szolgálat az 1914-18 között kétszáz önkéntest foglalkoztatott. A Tudósító Iroda üzeneteket közvetített a hadba vonult katonák és a hátországban maradt hozzátartozók között, tudakozódott a hadba vonult csapattestek parancsnokságánál a magukról életjelet nem adó katonák felől. Társszervezetek révén megpróbált információkat szerezni a hadifogságba esettekről, a hozzátartozóktól leveleket, csomagot, pénzsegélyt küldeni számukra. Bekérte a hadikórházaktól a sebesültek névsorát, állapotukról értesítette a katonák családjait. Az Irodán belül külön részleg foglalkozott a harctérről hazatérő kórházvonatok fogadásával. Jordán Margit önkéntesként végzett ilyen irányú tevékenységével érdemelte ki a magas kitüntetést.

16.jpg

Jordán Margit és Bakay Szilárd 1919-ben

Egyetlen gyermekük ifj. Bakay Szilárd, 1920-ban születik meg. Ahogy generációk óta minden Bakay fiú, úgy majd ő is a katonai pályát választja, elvégezve a Ludovika Akadémiát, ahol tüzér hadnaggyá avatják 1941-ben.

15  x400x.jpg

Jordán Margit (Gréti) gyermekével, ifj. Bakay Szilárddal

A nyugalom és a boldogság nem tart sokáig. 1919 tavaszán, a tanácsköztársaság idején letartóztatják, Kaposváron és Budapesten a Margit-körúti fogházban raboskodik. Rabtársa Menyhárt Ferencz egy füzetlapon megörökítette portréját.

17 x.jpg

Bakay Szilárdról készült ceruzarajz a Kommün Margit körúti fogházban

A tanácsköztársaság bukása után újra szolgálatra jelentkezik. Ismét Kaposváron kap csapattiszti beosztást. Az 1921/22-es évfolyamon befejezi a Ludovika Hadiakadémia tiszti továbbképző tanfolyamát. Pécsre vezénylik a 4. vegyesdandár parancsnokságára. Még ebben az évben felvételt nyer a Vitézi Rendbe.

18 Vitézi Rend.jpg

Vitéz Bakay Szilárd m. kir. százados 1922. augusztus 21-én keltezett vitézzé avatási oklevele

1925-ben a Honvédelmi Minisztérium Elnöki D. osztályára helyezik, amely osztály feladata a Miniszterelnökséggel való kapcsolattartás, és a katonai tanácsadók kijelölése. Gyakran utazik katonai delegációk tagjaként külföldre, kimagasló katonai képzettségén túl a tárgyalásokon francia- német-angol nyelvtudását is kamatoztatni tudja.

1926. november 1-én őrnagyi rendfokozatba léptetik elő, egyben a Vezérkari Főnökség VI-2. katonai hírszerzési osztályán kap beosztást. Az osztály adatfeldolgozó csoportjának előadójaként feladatköre a hírszerzési és felderítési értesülések feldolgozása, rendszerezése Olaszország, Bulgária, Jugoszlávia, Törökország és Görögország vonatkozásában. 1929. november 4-e és 1933. március 31-e között az osztály nyilvántartó alosztályának a vezetője.

19.jpg

Vitéz Bakay Szilárd a Vitéz bulcsi Janky Kocsárd lovassági tábornok által vezetett katonai delegáció tagjaként az 1920-as évek végén (Janky Kocsárd az ülő sorban balról a 3-ik személy)

A későbbi években majd katonai pályafutása révén olasz nemzeti hőssé vált Giovanni Battista Oxilia ezredes a 20-as évek végétől 1933 áprilisáig hazája budapesti légügyi és katonai attaséja volt. Követsége olasz fejléces francia nyelvű levelében tájékoztatja Bakayt, hogy királya (III. Viktor Emánuel) kitüntette az Olasz Koronarend Tiszti keresztjével, továbbá, hogy a kitüntetést királya nevében ő (Oxilia attasé) adja át Budapesten.

20.jpg

Az olasz követségi levél részlete G. Oxilia légügyi és katonai attasé aláírásával

21.jpg

Az Olasz Korona Rend Tiszti Keresztje kitüntetés okmánya Bakay Szilárd részére

Az adományozását megerősítő okiratot 1929. december 2-án állították ki Rómában, a Rend kancellárja (P. Boselli) és az I. Divízió parancsnokának aláírásával.

22.jpg

Az Olasz Korona Rend Tiszti Keresztje

1930-ban Isztambulban tárgyal a török elhárítás tisztjeivel. Magánútlevéllel, de szolgálati megbízatással jár Athénban, Szófiában és Belgrádban is. 1939 augusztusáig az említett (VI-2) (később 2. vkf. osztály) osztály állományában marad különböző megbízatásokkal. 1933. április 1-től 1933. szeptember 15-ig katonai attasé Belgrádban és Athénban. 1933. szeptember 15-től 1933. december 31ig a HM Elnökség B. csoportjának alcsoportvezetője. 1934. január 1-i kinevezéssel katonai attasé, Szófiában.

Temesvári Jenő

Hivatkozások:

Bakay családi archívum okmányai, fényképtára, tárgyi emlékei (magángyűjtemény)
Hidvéghy Sándor: A Kőszegi cs. és kir. Katonai Alreáliskola (azelőtt Cs. Kir. Katonai Felső- Nevelőintézet) története (1856-1918). Kőszeg, 1937.
Miklós Zoltán: Katonai nevelés és képzés az osztrák-magyar kiegyezéstől az I. világháború végéig (1867-1918. ZMNE. Fórum, 2004/5. szám
Süle Antal: A világháború képes krónikája I-IX. Révai Kiadás, Budapest 1916
Vitézi Rend, Tiszti névsor - http://www.hungarianarmedforces.com/vitezirend/index.html
Bodrogi Péter- Molnár József-Zeidler Sándor:"Nagy magyar kitüntetéskönyv" Bp.2005.

 

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://temesvarijeno.blog.hu/api/trackback/id/tr685504619

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Rakovszky · http://rakovszky.blog.hu 2013.10.08. 20:21:06

iányzik a link a többi részhez.

temesvarijeno 2013.10.10. 10:38:07

Kedves István! Oldalt, a Hadak útján cím alatt ki van linkelve mind a 4 fejezet, így már időrendben olvasható.
Üdvözlettel: Jenő