Szobrok, emlékhelyek

Numizmatika - Filatélia

Oldtimer

Goldtimer és Oldtimer nap Budaörsön - minden korosztálynak…

2013.05.03. 13:15 :: temesvarijeno

Több okból is készültem erre a napra! Egyrészt, mert régi családi emlékeket idéz ellátogatni a hazai repülés Mekkájába, másrészt a meghirdetett program egyformán csábította fiamat és unokámat Kecskemétről, ahogy minket is Nagykanizsáról.
Évtizedeket átívelő emlékeket idéz Budaörs. Eszembe jut a 60-as évek eleje, amikor Édesapám kezét fogva hunyorogva néztem a szikrázó égre, ahogy a szállítógépből fekete pontok bukkantak elő, hogy aztán ernyőiket bontva lebegjenek lefelé az általam mindig csodált bátor ugrók. Aztán majd 20 évvel később egy agárdi nyaralást megszakítva már az én kezem szorongatta a fiam egy másik repülőnapon. És most hol az ő, hol az én - vagy amíg fotóztunk -, a „kanizsai mama” kezét szorongatja és sugárzik a boldogságtól immár a következő generáció, a már majdnem 5 éves unokám. A hagyomány folytatódik, s így van ez rendjén!

01.jpg

Ragyogó napsütés, ideális idő várta április 21-én vasárnap a II. Goldtimer Nap programjára kilátogató szépszámú közönséget. A felszállópályától elválasztott füves területen veterán autók, motorok sorfala közt felnőtt, fiatal egyformán izgatottan járta körül és rendületlenül fotózta a szebbnél-szebb látnivalókat, legyen az egy „szerény” Zsiguli, Wartburg, vagy egy arisztokratikus Jaguár. De volt itt oldalkocsijába beépített golyószóró és amerikai parancsnoki Jeep is.

Az égen vitorlázórepülők siklottak, utasaival magasba emelkedett egy-egy ultrakönnyű sportgép, és néhány helikopter is. Nem messze a szalagkorláttal elválasztott füves kifutó szélén pedig méltóságteljesen, ezüstös fémtestét a napfényben megfürdetve várakozott a mindenféle szempontból különleges gépmadár, a már sehol sincs Malév egykori színeire festett, Li-2-es repülőgép, amely típusának egyetlen repülőképes példánya szerte a nagyvilágban.
Várakozott, hogy aztán egész nap szünet nélkül, röpke negyed órára életre szóló élménnyel ajándékozza meg mindazokat, akik izgatott gyermekeikkel hosszú sorban vártak sorukra a pénztársátor előtt beszálló kártyáikért.
Unokám az alaklomhoz illő, Li-2-es matricás pólójában el nem mozdult a szalagkorlát mellől, figyelte, ahogy a gép elnyeli soron következő utasait, aztán méltóságteljesen elgurul a starthelyre.

02.jpg

Még mennyit kell várni? - kérdezi Peti, aki kedvenc lovait is elhozta első repülésére

Miközben várakoztunk a nagy eseményre, azért csak úgy első körben futólag szemügyre vettük a „földi kínálatot” is. Itt most szinte minden együtt volt az idősebb generáció elmúlt évtizedeinek motorizált világából, de sokuk abban az időben sem volt semmilyen értelemben hétköznapjaink részese. Ki-ki emlékei, élményei hatására, vagy csak a rácsodálkozás okán, rövidebb-hosszabb ideig elidőzött valamelyik autócsodánál, ahol alkalmi ismeretségek is születtek, ismeretlenek osztották meg egymással ismereteiket, ahogy az már lenni szokott.

03.jpg

Ez az MG Rover sportkocsi kortalan…

04.jpg

Peti bemutatja kedvenc lovát a Jaguárnak…

Időközben nemcsak a gépek, hanem az idő is repült. Elérkezett Peti életének nagy eseménye és pillanata… irány a Li-2-es! Semmi megilletődés, mi sokkal inkább izgulunk, pedig már jó néhány repülés van mögöttünk. Azért ez, boldog, várakozás teli izgalom csupán! Egyébként örömteli volt látni, hogy a mai, „megszorítós” világunkban nagyon sok szülő nem sajnálta gyermekeitől a reális, de azért mégsem olcsó jegyárat megfizetni ezért a negyedórás repülő élményért. Egy felnőtt életében is, pláne egy gyerekében meghatározó esemény a repülés, hát még az első…

05.jpg

Peti még visszanevet ránk, s bár csak két jegyet vettek, utazik a két műanyag ló is…

06.jpg

Apa belülről, a papa kívülről fotózza a felszállás nagy kalandját

07.jpg

Ez nagyon izgalmas! Lesz mit mesélni az oviban…

08.jpg

Peti arca mindent elárul…

09.jpg

Nem megyünk még egy kört?

Délutánra, ha lehet még jobban megszaporodott az eseményre kilátogatók száma. Most bántam kicsit, hogy délelőtt nem jutott elég idő, így aztán jó néhány veterán gépcsodát képtelenség volt a tömegben megfotózni. Azért panaszra nem lehet ok, ugyanis ez a színes forgatag, a változatos és igényesen felújított jármű bemutató hangulata magával ragadó, nagy élmény marad mind a hozzáértők, mind a laikus látogatók számára.
A délutánba nyúló nézelődés és fotózás után kissé megfáradva a megunhatatlan csodák világában, elégedetten és élményekkel gazdagon baktattunk a reptéri parkoló felé. A kijáratnál még befókuszáltam egy speciális trélert, amelynek platóján egy hatalmas autóbusz pihent.

10.jpg

Ezt a párost mindenki megcsodálta, s nem csak azért, mert a bejárat mellett állt…

Nem lett volna teljes a nap, ha csak rövid időre is, de nem látogatjuk meg családunk legidősebb tagjait. Mindig megbecsülendő ajándékként éljük meg a pillanatot, ha együtt lehet négy generáció. Unoka, szülő, nagyszülők, dédszülők. Családunkban a „korelnök”, a ma már 91 éves dédpapa, nekem apám, aki immár több mint fél évszázada először elvitt a közeli Budaörsi repülőtérre, ahol már akkor is láthattam - ahogy ezen a napon is -, igaz, most nem repülni csak statikusan - a vászonborítású duplaszárnyas An-2-es „Ancsákat”. Édesapám indított el azon az úton, amelyen meg tanultam becsülni és tisztelni a repülő embert, a repülés különleges világát. S fiam, akinek tovább adhattam mindezt, s aki már nem csak laikus csodálója, hanem avatott értője is a repülés világának. Most a legifjabb, a dédunoka élményei újraidéztek szép emlékeket. A dédpapa figyelmesen hallgatja dédunokája izgatott beszámolóját, s mosolyogva bólogat hozzá. Ők hárman, mint hozzáértők „megkonzultálták” a nap eseményeit, mi többiek pedig nagy-nagy megelégedéssel vettük mindezt tudomásul. Most már a dédunoka is „repülő ember”-ré vált, részesévé egy különleges élménynek és varázsnak, amely ugyan alig félórát tartott csak, de mégis életre szóló élmény marad mindannyiunknak.

11.jpg

Ők hárman együtt 184 évesek. Peti a déd nagyszüleivel

Aztán az utak újra szétváltak. Indulni kellett. A „repülősök”, fiam és unokám Kecskemét felé, mi pedig Kanizsára. A dédszülők a kapuban még integettek, jó utat, és mielőbbi viszontlátást kívánva. Hazafelé volt idő elraktározni a gondolatokat, helyükre kerülnek az események, és lassan emlékké alakul majd ez a nap is. Fülünkben még dörögnek a Li-2-es hajtóművei, ezüstszínű testén még látjuk megcsillanni a szikrázó Nap fényét, pedig már messze járunk.

Köszönjük Goldtimer Alapítvány, köszönjük magyar repülők, köszönjük Budaörs!

Kapcsolódó fotó galériák:

- repülőgépek és helikopterek

- autók és motorok

Temesvári Jenő

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://temesvarijeno.blog.hu/api/trackback/id/tr785263790

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.