Szobrok, emlékhelyek

Numizmatika - Filatélia

Veterán autók

Egy Brader családi tabló és egy esküvő képei

2011.07.26. 13:46 :: temesvarijeno

Ha egy-egy újabb családi adat, régi levél, üdvözlőkártya, vagy tárgyi emlék kerül gyűjteményembe, az mindig újraszüli az alkalmat, arra késztet, hogy a már meglévőket újra nézegetve rendszerezzem, felfrissítsem, pontosítsam már meglévő ismereteimet. Mint az majd az alábbiakból kiderül, eddig „önálló életet élő” fényképek az új ismeretek által szerencsés esetben csoportba rendezhetők, együtt pedig tartalmat kap, értelmet nyer korábbi „hallgatásuk”. Elmondják történetüket arról a világról, amelybe már csak általuk léphetünk be, azt hitelesebben csak rajtuk keresztül ismerhetjük meg.

Ezúttal egy tablókép idézi vissza a múltat, segít megismerni szereplőit. Társulnak hozzá más képek is, hírt adva az előttünk éltekről, kiegészítve a megfakult bejegyzéseket, amelyek vaskos, ritkán fellapozott anyakönyvekben rejtőznek. Hírt adnak saját sorsukról, és az általuk teremtett, generációkon átívelő újabb és újabb családi kötelékekről is. Vannak köztük, akik mára már csak ködös, sokszor a családi emlékezetből is kihullott nevek egy-egy mohás sírkövön, mások révén pedig máig tovább élnek újabb és újabb családi közösségek. Élők és holtak, valóságosak vagy már csak emlékek, egy közös jellemzőjük mindenképpen van: nevükben, vagy őseikben mindannyian a Brader családhoz tartoznak. A tablókép és „társai” segítségével egy házasságkötés kapcsán szeretném Brader családtagjaimat megidézni, megőrizve emléküket a magam és szűkebb-tágabb családom számára.

Esküvői tablókép 1908-ból
Álló sor: Brader Samu, Brader Paula, Brader Rozina, Brader Mária, Brader Johann
Ülő sor: Brader Samuel, felesége Domján Zsuzsanna, Brader Amália, Wittek Rudolf, Anna Sladek és férje Rudolf Ágost Wittek
(a Brader családból a képen nem szerepel a legidősebb fiú: Brader Ludwig)

1908. augusztus 5-én. nevezetes alkalomból gyűltek össze Kőszegen a Brader család tagjai és a meghívott vendégek. Rudolf Wittek, azaz Wittek Rezső villamossági szerelő 24 éves római katolikus, budapesti születésű, kőszegi lakos - miután kihirdettettek a Szenháromság utáni 7. vasárnapon -, házasságot kötött Brader Amália 19 éves ágostai hitvallású evangélikus kőszegi születésű, ottani lakos hajadonnal. Az esketési anyakönyv bejegyzése szerint „a bizonyosságoknak (tanuknak) nevük és polgári sorsuk: Burger István villamosmű igazgató és Griller Adolf városi ellenőr, kőszegi lakosok. A polgári házasság ugyancsak ezen a napon megköttetett a helybeli (kőszegi) m. kir. Anyakönyvi hivatalnál”.

Hogy mikor és milyen alkalomból ismerte meg egymást a két fiatal, az már aligha derül ki, és nem is tartozik ránk. 1907. Karácsonyán készült az a két fotó, amelyen már együtt láthatóak Amália (Málcsi) bátyjával, Brader Samuval együtt, majd Rudolffal párban. Ez utóbbi fotót Tiszai Viktor unokabátyám, - Brader Johann unokája - bocsátotta rendelkezésemre. A német nyelvű eljegyzési értesítőt pedig Brader Róza nagymama őrizte meg.

Eljegyzési kártya 1908. április 19.

A házasságkötésre jellemzően a menyasszony születési, illetve lakóhelyén került sor. Különböző keresztény egyházakhoz tartozó jegyesek esetén rendszerint a menyasszony vallása szerint történt meg a házasságkötés. A férj ilyen esetekben a születendő gyermekek vallására nézve reverzálist adott. Rudolf Wittek a házasságkötéskor még katolikus vallásúként van bejegyezve, később azonban áttérhetett az ágostai evangélikus hitvallásra, ugyanis az 1910. február 8-án megszületett gyermekük Wittek Anna Irma anyakönyvi bejegyzésénél a szülők mindketten: „ág. hitvallású evangélikusok”. Sorsuk alakulását - ahogy a képen szereplőkét is -, más alkalommal még megidézem azoknak a családi emlékeknek, tárgyaknak és dokumentumoknak segítségével, melyeket megkímélt a szeszélyes sors.

Amália, Rudolf és Samu

Amália és Rudolf

Kis Antal kőszegi fényírdájában izgalommal vegyes örömteli nagy jövés-menés lehetett ezekben a napokban. Ahogy napjainkban is, 1908 nyarán még inkább fontos, eseményszámba menő, bizonyára több órás elfoglaltságot jelentett a jeles esemény megörökítése. Az elkészült képek a kor szokásainak és öltözködési divatjának megfelelő ruházatban és beállítással, gondosan lettek „megkomponálva”. Az elegáns szabású fekete kabátban, - belső térben kissé szokatlan módon - cilinderben kezet fogó Samu nagybácsi és a kesztyűvel kezében elmaradhatatlan cigarettáját ujjai közt tartó Johann nagybácsi között Róza nagymama hófehér blúzában jó kontraszt, kiemeli a pillanat ünnepélyességét. Fiatalok, reményekkel telten tekintenek egymásra és a világra. Róza nagymama kerek medálját élete végéig viselte, ma pedig, immár több mint fél évszázada Édesanyám nyakában függ, ezáltal is őrizve drága emlékét. Furcsa érzés tudni, hogy én már ismerem mindannyiuk jövőjét, amely régóta már a múltjuk is egyben. Érdekes véletlen, hogy a tablón megörökített családból utolsónak éppen a menyasszony Amália (a családban csak Málcsi-ként ismert nagynéni, hosszú életet megélvén távozott utoljára az élők sorából, ő is már majd 40 éve.

Bizonyára az örömszülőkről és a többi testvérről is készültek felvételek, de azok már vagy elkallódtak, vagy még várják valahol sorsuk jobbra fordultát. A háttér és öltözetük mindkét képen megegyezik a tablókép installációjával és viseletével, ami így közvetett úton elárulja annak készítési helyét és készítőjének személyét is, ami önmagában első ránézésre nem derülne ki. Kis Antal fotográfus műterme minden bizonnyal legfeljebb csak kártyaméretű „visit portrait” és képeslap nagyságú „cabinet portrait” képek elkészítésére volt technikailag alkalmas. Az ezeknél lényegesen nagyobb, nem albumokba rendezett, keretezett fali tablókép nagyítását ezért az eredeti lemezről másutt kellett megrendelni. Így kap értelmet és magyarázatot az anonim tablókép hátoldalán látható bélyegzőlenyomat, mely szerint a Kőszegen készült fotográfia nagyítását Bécsben készítették el Leopoldine Selzer zománc-ékszer és fotográfiai nagyítást is vállaló üzletében. A képeket Róza nagymama bécsi, IX. kerületi Lichtenstein str. 20. szám alatti címére rendelték meg.

Semi-Email-Schmuck/& Fotogr. Vergrößerung/Leopoldine Selzer/Wien XIX. Döbl. Gürtel 11.

A 20x26 cm-es méretűre nagyított fekete-fehér fotográfiát nyomdai úton előállított és sokszorosított 25x35 cm-es kemény kartonlemezre kasírozták fel. E kép mögül került elő a tablón Domján Zsuzsánna dédnagymama és Amália között álló Paula (Pauline) nagynéni 1891. március 26-án tett konfirmációs fogadalmának emléklapja. A kép egy másik példánya is megőrződött a családban Tiszai Viktornál.

A Jurisics téri Városházától, melyben a m. kir. Anyakönyvi hivatal is székelt, az ifjú házasok a násznép kíséretében, átvonultak az evangélikus templomba, ahol már várta őket Beyer Teophil lelkész úr - későbbi kőszegi és felsőlövői főesperes, - hogy ünnepélyes keretek közt megáldva a gyülekezetet, fogadalmukat a Mindenható előtt is szentesítse.

Az egyházi esküvőről a családi fényképalbumban mindössze egyetlen foto maradt. A szokványos méretű kabinet portréról immár férj-feleségként tekint ránk Amália, immár Wittek Rezsőné és Rudolf, azaz Wittek Rezső. Nevüket ebben a formában csak hivatalos iratokon látni, magánlevelezésükben mindig nevük német megfelelőjét, a családtagok által is használt, Málcsi-t illetve Rudolf-ot írták.

A másik, keskeny formátumú képen, amely a polgári házasságkötés napján készült, Róza nagymama hajában virágdísszel, hófehér ruhájában, kar könyékig érő csipkekesztyűs kezében virágcsokrot tart. A kép hátoldalán német nyelvű feljegyzése a dátummal. A műtermi installáció azonossága e képeken is szembetűnő, bár ez esetben mindkét képen szerepel a fényképész neve és Kőszeg is. Amália és Róza a két legfiatalabb lánytestvér egész életében szoros kapcsolatban maradt egymással, ami annak ellenére is fennmaradt, hogy Amália Trianon után Ausztriában élt, Róza nagymama pedig - Ludwighoz és Johannhoz hasonlóan, akik szintén Bécsben éltek és dolgoztak -, később Budapestre ment férjhez.

 

A családi történetnek egyelőre vége. A tabló többi szereplőjéről, családjaikról, életük egy-egy eseményéről is maradtak fényképek, okmányok, anyakönyvek. Ezeken, ahogy az életben is, hol kedves, meghitt, örömteli, máskor szomorú, tragikus események őrződtek meg. Születések, házasságkötések, gyászjelentések, sírkövek a temetőkben. Majd a többiek is követik a most megidézetteket, csokorba szedve igyekszem megörökíteni az ő történetüket is, hogy ne vesszenek a feledés homályába. Brader nagymama gondosan megőrizte a képeket, leveleket, ily módon is összetartva azt a családi közösséget, amely valaha létezett, s akik már régen elmentek a végtelen úton és időben. Helyüket utódaik vették át, általuk újabb családtagok álltak és állnak be abba a sorba, amely követi az elődök nyomát, s amely sornak remélem mindig lesz folytatása.

Temesvári Jenő

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://temesvarijeno.blog.hu/api/trackback/id/tr753100655
süti beállítások módosítása