Szobrok, emlékhelyek

Numizmatika - Filatélia

Veterán autók

Az emlékezés bankjegyei

2010.06.14. 09:38 :: temesvarijeno

A numizmatikus, vagy szerényebben fogalmazva éremgyűjtő megunhatatlan foglalatossága, hogy újra és újra kézbe veszi gyűjteménye darabjait. Az érméknek, bankjegyeknek sorsa van, csakúgy, mint az embereknek. Vannak köztük szerencsések, melyek számtalan évet átvészeltek sértetlenül, és vannak „viharvertek”. Eltűnődik azon, hogy egy-egy darab hány kézben megfordulva, mikor is került hozzá. Szemügyre veszi állapotukat, rendezgeti őket, miközben új „felfedezéseket” tesz. Felkelti érdeklődését, új értelmet kap egy-egy motívum, sorszám, pecsét, melynek addig nem tulajdonított jelentőséget, nem figyelt fel rájuk. Örökös kíváncsisága arra sarkallja, hogy utána nézzen, meglévő ismereteit kibővítse. Észre sem veszi, hogy foglalatossága történelmi, földrajzi stúdiumokká alakul át. Mondhatni: kedvtelésből tanul. Az érmék, bankjegyek a figyelmes szemlélőnek „mesélni kezdenek”.
Ezúttal egy japán bankjegy mondja el történetét, melyhez kanadai „társainak” is lesz hozzáfűznivalója. 

Az 1942-es kiadású 50 Sen-es bankjegy a figyelmes szemlélőnek azonnal szemet szúr rusztikus, egyben egzotikus előoldali megjelenésével, rikító vörös bélyegzőjével és sorozatszámával. Hátoldalán a Hokkaidóban magasodó Asahi hegy látható. Régi lakója már gyűjteményemnek, eddig mégsem tartotta fontosnak, hogy felhívja magára a figyelmet. Most sem ő tolakodott. Japán templomok, emlékhelyek tanulmányozása közben „ugrott be”, hogy ilyen érdekes épületet mintha már láttam volna bankjegyen is. Kis keresgélés után megtaláltam! A furcsa épület, előtte a kapuval csak ismerős volt, semmi sem jutott róla eszembe. Na, lássuk; miért tartották érdemesnek a Távol-keleti országban, háborús években pont ezt a motívumot arra, hogy bankjegyen is szerepeltessék?  Rövid keresgélés után már a nevét is tudtam. Yasukuni Shrine!
A Yasukuni a háborúban elesettek emlékcsarnoka. A minden háborúban elesetteké. Tokióban az Obon - a halottak ünnepe idején - és egész éven át több millió látogatót vonz, többet, mint bármely más emlékhely. A szentélyt Meiji császár alapította 1869-ben. Róla e helyütt azt kell tudni, hogy a nevével fémjelzett restauráció során 1868-tól folyamatosan felszámolta Japán 1641 óta tartó elszigeteltségét a külvilágtól, egyben véget vetett a sógunok feudális uralmának.

 

A japán szemlélet- és gondolkodásmód, a japán lélek sajátosságára utal az a megállapítás, mi szerint: Napóleon az európaiak szemében Szent Ilonáig hős. A japánok szemében utána válik igazán azzá! A nagyságukban elbukó és épp ezért felmagasztalt hősök csarnoka Japánban igen népes. A császárért meghaltak lelke kamivá (istenség) vált, és ezeket a kamikat szimbolikusan feljegyezték a szentélyben található Istenségek Listájára. A bejegyzést követően ezen lelkek állandó lakóhelye lett a Yasukuni szentély. A shinto szentélyekben általában minden istenség önálló helyet foglal el, itt azonban az összes kaminak jut egyetlen hely. Pedig az itt lakó kamik sokan vannak. A későbbiek folyamán ugyanis már mindazon lelkek is felkerültek a regisztráltak listájára, akik a szentély alapítását követő háborúkban - beleértve az orosz-japán, majd a két kínai-japán háborút, Korea illetve Mandzsúria megszállását, valamint a két világháborút is - az életüket áldozták a császárért, Japánért.

 

A listán nem csak katonák, de a háborús cselekményekbe belekényszerített civilek, nők és diákok is szerepelnek, és nem csak japánok, de külföldiek, főként őslakos tajvaniak és koreaiak is. Összesen majd két és fél millió istenségnek ad tehát otthont a Yasukuni szentély.
A szentélyhez tartozik egy múzeum is (Yuushuukan), ami a háborúknak állít emléket, de főként a II. világháborúra koncentrál, azon belül is inkább a hősi eseményekre, a kamikaze pilótákra, ugyanakkor megfeledkezik az elkövetett kegyetlenségek említéséről. Épp ezért a múzeumot - amit a szentéllyel együtt egy magánalapítvány működtet - rengeteg kritika is éri.

Talán a japánoknak valamikor a kínaiaktól átvett példája is közrejátszott abban, hogy más nemzeteknél is elterjedt az emlékezés, az áldozatok emléke előtti tisztelgés ilyetén hagyománya. Japán társához itt kapcsolódnak be, és mesélik tovább a történetet a kanadai érmék és bankjegyek. Az angolszász országok és szövetségeseik, Új-Zélandtól Kanadáig, hangsúlyosan a volt Brit Nemzetközösség tagállamai 1919 óta, minden év november 11-én pontban 11 órakor egyperces néma tiszteletadással adóznak a háborúban elesett katonák és polgári áldozatok emlékének annak okán, hogy 1918-ban ezen a napon ért véget hivatalosan az I. Világháború. Az emlékezés jeléül az emberek pipacsot viselnek ruhájukon, melynek hagyománya onnan ered, hogy az első világháborús belgiumi és franciaországi harcmezőket ilyen virágok borították. Magyarországon is emlékeznek ezen a napon. A koszorúzást az angol, ausztrál, dél-afrikai, francia, indiai, kanadai, lengyel és új-zélandi katonai temetőben tartják a szövetséges országok nagyköveteinek és katonai attaséinak részvételével.

Kanada története során mintegy másfélmillió katona szolgált különféle háborúkban, béketeremtő-békefenntartó missziókban és akciókban világszerte. Közülük 117 ezren áldozták életüket. Az Emlékezés Napja előtt a különböző anyagokból készült pipacs kitűzőket veteránok árulják idős és szegény sorsú katonák megsegítésére, valamint az őket támogató alapítványok támogatására.

 
A vérontást szimbolizáló vörös pipacsot egy kanadai katonatiszt, John McCrae versben örökítette meg 1915-ben.
 

In Flanders Fields

In Flanders fields the poppies blow
Between the crosses, row on row
That mark our place; and in the sky
The larks, still bravely singing, fly
Scarce heard amid the guns below.

We are the dead. Short days ago
We lived, felt dawn, saw sunset glow,
Loved and were loved, and now we lie
In Flanders fields.

Take up our quarrel with the foe;
To you, from failing hands, we throw
The torch; be yours to hold it high.
If ye break faith with us who die
We shall not sleep, though poppies grow
In Flanders fields.

 Flanders mezején

Flanders mezején pipacsok nőnek
Keresztjei közt egy temetőnek
Ez jelöli a mi helyünket; s bár fenn az égen
Még bátran szól a pacsirta ének
Lenn, az ágyúdörgésben nem hallod őket.

Mi vagyunk a halottak, kik pár napja még
Éltünk, elestünk, ragyogott ránk a naplemente
Szerettünk, szerettek minket s most itt a vég,
Flanders mezején.

Viaskodjatok Ti az ellenséggel;
Átadjuk a fáklyát elhaló kézzel;
Vigyétek Ti azt magasra tartva.
De ha hűtlenek lesztek hozzánk, mélyén a sírnak
Mi nem tudunk aludni, bár pipacsok nyílnak
Flanders mezején.

2008-ban az I. Világháború befejezésének 70-ik évfordulóján a Kanadai Nemzeti Bank 25 centes, valamint 1 dolláros emlékérmét bocsátott ki. Az ország szimbólumaként ismert juharlevél közepén is az emlékezés virága, a pipacs kapott helyet.

Az első alkalommal 2001-ben kibocsátott kanadai 10 dolláros bankjegy is a hősi halottak, a katonai, valamint polgári áldozatok előtt tiszteleg. Hátoldalán a már említett John McCrae vers két szakasza szerepel vörös pipacsoktól és fehér - a békét szimbolizáló - galamboktól övezve.
 
 

Képzeletben Japántól Kanadáig átszeltük a világot. A bemutatott érmék és bankjegyek ékes bizonyítékai a numizmatika sokszínűségének, kimeríthetetlen motívum- és gondolat gazdagságának. Mind a fém- mind a papír, újabban a már egyre jobban tért hódító műanyag (polymer) alapanyagú bankjegyek változatos, nívós megjelenési formát biztosítanak a tervezők, éremművészek elképzeléseinek.
Az esztétikai szépség mellett talán ismét bizonyságot nyer, hogy a bemutatott egykori és mai fizető eszközöknek tényleges névértékükön túlmenően egy sokkal nagyobb belső értékük is van, mégpedig az általuk megszerezhető újabb és újabb ismeretek megszerzésének lehetősége.

A bankjegyek és az érmék újra megszokott helyükön pihennek. Ha legközelebb újra lapozgatom albumaimat, rájuk pillantva, régi kedves ismerősként köszöntöm majd őket. Felidézem történetüket, amelyért hálás vagyok nekik. Szemem végigfut immár jól ismert rajzolatukon, és gondolatban fejet hajtok mindazokért, akikre emlékeztetnek, akiket soha nem szabad elfelejteni. 

 

Temesvári Jenő

 

A bejegyzés trackback címe:

http://temesvarijeno.blog.hu/api/trackback/id/tr482080178