Szobrok, emlékhelyek

Numizmatika - Filatélia

Oldtimer

A Kuruc-kor érmészete - II. Rákóczi Ferenc pénzverése 5. rész

2010.05.07. 08:12 :: temesvarijeno

SZÜKSÉGPÉNZEK

A kuruc kor numizmatikai képének szerves kiegészítését jelentik a szükségpénzek, melyeknek verésére rendszerint valamely megerősített város vagy vár hosszabb ideig tartó ostroma adott alkalmat. Ezek természetesen csak meghatározott területen forogtak, valamilyen nem nemesfém anyagból készültek, és a szükség megszűntével rendes forgalmi pénzekre kellett volna beváltani őket. Tágabb értelemben maguk a kuruc rézpénzek is szükségpénzek voltak, azonban veretési körülményeiknek ismeretében egészen más elbírálás alá esnek.
Bizonyos fokig szükségpénzeknek tekinthetők azok a rézbárcák is, melyeket a bányavárosok némelyikében a bányamunkások részére vertek. Hellenbach igazgatása alatt pl. a kamara maga gondoskodott a bányászok ellátásáról, s emiatt nagy élelmiszer raktárakat tartott fenn. Sőt, hogy a bányászok és a kereskedők érintkezését lehetetlenné tegye, 1704-ben a bányamunkások számára külön rézpénzt veretett. Ennek egy példányát Gohl Ödön ismertette, melynek elő- és hátlapja egyforma: két keresztbe helyezett bányász-szerszám és ALT GEPIRG 1704 körirat. Hellenbach terve azonban nem vezetett eredményre, aminek főképpen az üres pénztár volt az oka. Selmecbányán és Kassán már 1703 előtt is nagy mennyiségben forogtak réz szükségpénzek - amelyekről számos ismertetés látott napvilágot -, ezért itt csak annyiban térünk ki rájuk, amennyiben kapcsolódnak Rákóczihoz illetve pénzveréséhez. Nem ismerünk konkrét adatot, rendelkezést arra vonatkozóan, hogy Rákóczi a kuruc időkben tiltotta volna az I. Lipót alatt kibocsátott réz szükségpénzek használatát. Egyes adatok alapján mégis arra következtethetünk, hogy kuruc területen, ahol a Rákóczi-rézpénzek forogtak, ezek nemigen voltak használatban, s talán a hatóságok sem nézték jó szemmel esetleges forgalmukat.

Kassa és Eperjes elfoglalása után ugyanis Rákóczi a hosszú ostrom alatt a császári katonai parancsnokok által ezekben a városokban kibocsátott réz szükségpénzeket a kassai pénzverő házban kuruc rézpénzzé verette át. Érdekes adalék Kassa város folyamodványa, melyben azt kérik Rákóczitól, hogy a németek által "rajtuk hagyott" 15,000 frt. ára rézpénz további "cursussát", vagy a "mostani formára" történő átveretését engedélyezze. Rákóczi az átveretés mellett döntött, amiből következik, hogy a kuruc állam pénzei mellett egyéb rézpénz használatát nem látta célszerűnek. Olyannyira nem, hogy saját 4,000 frt. értékű rézpénzét is - amit még a szabadságharc előtti bujdosása alatt tettek félre borainak eladásából a kassai és eperjesi kamaratisztek -, átverette. Ezek a rézpénzek a selmecbányai rézpolturákból és az azokat az 1698-as kiegészítő, mintegy pótló, MC monogramos kassai rézpolturákból álltak, amelyek mind Alsó- mind Felső- Magyarországon vegyesen forogtak még a szabadságharc első éveiben is. Ezt támasztja alá a nyitraszucsányi /Sucany/ lelet, ahol selmeci és kassai rézpolturák és bányapénzek együtt kerültek elő, valamint a zólyommócsai /Molcan/ lelet is, amelyben kuruc libertások és selmecbányai rézpolturák egyaránt előfordulnak. Tudjuk, hogy 1704. január 28-án Körmöcbányán forgalomba kerül a Rákóczi verette egy polturás majd júliusban a X polturás is, így valószínű, hogy ezek tömeges megjelenése kiszorította a kuruc részekről a selmeci és kassai rézpénzeket, de a labanc kézen maradt területeken változatlanul használhatták már csak azért is, mert az ezüst pénz nem hogy megszaporodott volna, de egyre kevesebb lett az egész országban, beleértve a labanc-fennhatóságú részeket is.
Szorosabb értelemben vett szükségpénzeket a kuruc időkből Eperjesről, Lipótvárról és Nagyváradról ismerünk:

Eperjesről 1704-ből maradtak fenn réz szükségpénzek, melyeknek kibocsátására a kuruc hadak által szorongatott Wilson várparancsnok volt kényszerülve. Előlapján korona alatt L betű, alatta 1704. Hátlapján EPER. alatta BLOC. Az egyoldalas példányon: korona alatt 17 L 04 /évszám között L betű/. A mindkét lapján vert példányok átmérője 26 mm, míg a kisebb egyoldalasé 21mm.
Az egykorú feljegyzések szerint e rézpénzverésre üstöket, csatornákat, mi több koporsókat is felhasználtak. A réztárgyakat fontonkint 42 illetve 60 denár értékben kellett beszolgáltatni. Két rézkoporsóból pedig 8,000 forint értékű pénzt vertek. Ismeretes e szükségpénzek néhány ezüst verete is, melyek azonban már a dolog természeténél fogva sem lehetnek egykorú eredetiek, és így ezeket azon hamis érmek közé lehet sorolni, melyeket Barstedt báró, eperjesi gyűjtő megbízásából Rombauer Mátyás ottani ötvös 1820-1824 közötti években készített.

A lipótvári szükségpénzek veretésére a várnak a kuruc hadak által 1705 nyarán történt ostroma adott alkalmat. A vár ugyan augusztus elején felszabadult, de a megszorult parancsnok, báró Schwarzenau Károly tábornok kénytelen volt rézpénzveréssel segíteni magán, hogy katonáinak zsoldját az ostrom alatt fizetni tudja. Ismeretesek egy- és kétlapú szükségpénzek: a nagyobbak 25-27, míg a kisebbek 22 mm átmérőjűek.
     
1. Előlap: összefonódó LS monogram, két oldalt 17-05.   Hátlap: EX / NECESSITATE, alatta  X értékjelzés  
2. Előlap: ugyanaz, mint az előbbinél     Hátlap: PRO / NECESSITATE  alatta  X  értékjelzés
3. csak az összefonódó LS betűk szerepelnek rajta  /ez a változat rendkívül ritka/.

A szükségpénzeken lévő LS betűkből álló monogram különböző feloldásokra ad alkalmat. Így egyesek szerint Sub Leopoldo, Salva Libertate vagy Leopold-Schemnitz, mások szerint pedig Leopold-Stadt vagy Leopoldopolis-Schwarzenau lenne e betűknek az értelme. E két utóbbi legvalószínűbb feloldás közül a legutolsó látszik helyesnek, miután a pénzek előlapján is latin felirat van: EX NECESSITATE /szükségre, vagy szükségből/. Többféle ellenjeggyel fordulnak elő.

Nagyváradról ismeretes a legtöbb szükségpénz, ahol Becker várparancsnok végül minden rézedényt összeszedetett és pénzzé veretett. Ezen szükségpénzek előfordulnak az 1706., 1707., 1708. és 1710. évekből.
       
1. Előlap: korona alatt  I  betű, két oldalt 17-06 ill. más évszám   Hátlap: PRO / NECES / SITATE / VARAD:        
2.  Előlap: ugyanaz mint az előző típusnál      Hátlap:  IN / NECES / SITATE / VARADI / ENSI                 
3.  Egyoldalas kis rézpénz. Korona alatt  I  betű, mellette G / 17  illetve  W / 10
Az  I  betű az uralkodó IOSEPH császár nevének kezdőbetűje.

Az ismertetett szükségpénzekre jellemző, hogy valamennyi kezdetleges kivitelű, nyilvánvaló mindegyiknél a kibocsátás kényszerű és sürgető volta. A maguk kezdetlegességében is érdekes dokumentumai azonban a kuruc seregek első győzelmeinek, és szerény illusztrációi egy-egy kiemelkedőbb hadieseménynek.


EMLÉKÉRMEK

Magyarországon az éremművészet sohasem tudott a virágzásnak olyan fokára emelkedni, mint a tőlünk nyugatra eső államokban. Pénzverdéink vésnökei kezéből került ki ugyan elég szép számmal emlékérem, de az állandó központi udvar hiánya, s a folytonosan dúló háborúk a fejlődést minduntalan megakasztották. Ez a magyarázata annak is, hogy egy ilyen, a nemzet egészét érintő és megmozgató esemény, mint a Rákóczi-szabadságharc, nem eredményezett az éremművészet terén valami gazdag emléket.
Hogy néhány szép darabot mégis fel lehet mutatni, azt a fejedelem művészetpártolása mellett annak a szerencsés körülménynek lehet betudni, hogy a felkelés megindulásakor Körmöcbányán egy művészi képességekkel megáldott éremvéső; Daniel Warrou állott Rákóczi szolgálatára.
Warrou kezéből 1707 végéig három emlékérem került ki, mindhárom művészileg is jelentős darab.
Az első érem a szabadságharc megkezdésének emlékére készült, s hátlapján THEMIS és EGALITAS női alakjai láthatók, amint a LIBERTAS kezén és lábán lévő bilincseket feloldják. Ez az ábrázolás megfelelő szimbolikus kifejezése a kitűzött célnak. Úgy ennek, mint a másik két éremnek az előlapján Rákóczi mellképe foglal helyet, ennél az éremnél jobbra néző ábrázolásban.

A második érem a vallásügyet rendező szécsényi országgyűlésre vonatkozik. Ennek hátlapján egy antik oltár jelenik meg, melynek tüzét három VESTA papnő éleszti. Bár a fejedelem katolikus volt, megértéssel viseltetett a másik két felekezet iránt is. A vallásszabadság megadásának megkapóan szép allegóriáját találjuk ebben az ábrázolásban. Az előlapról a fejedelem szembe néző portréja tekint ránk páncélvértben.

A harmadik érem a nem kevésbé nevezetes ónodi országgyűlés emlékére készült, melynek hátlapján az előző két éremhez hasonlóan ismét mitológiai témát választott az érmet véső művész; HERCULES-nek a LERNA-i vizikígyóval való küzdelmét ábrázolja. HERCULES bunkót emel a HYDRA ellen, melynek két fejét már leütötte. Megint találó a hasonlat, ami a fejedelem sokirányú küzdelmét hivatott érzékeltetni.

Mindhárom érem az ábrázoláshoz megfelelő felirattal rendelkezik, de tudni kell, hogy úgy az allegóriák, mint a hozzájuk fűzött szellemes feliratok végleges megformálása előtt a terveket bemutatták Rákóczinak, aki tevékeny részt vállalt abban, hogy a kiválasztott szimbólumok politikai céljainak ilyen formán való megismerését is szolgálják.
A három érem közül kettő szignálva van, azonban a harmadik, jelzetlen darab is ugyanazon mester kezétől származik. Ezt igazolja a kétségtelen stílusegyezésen túl Sréter János kuruc brigadéros levele 1707. szeptemberéből, melyben értesíti a fejedelmet, hogy Körmöcről ennek az éremnek kiveréséhez szükséges eszközöket Warrou utasításaival együtt Munkácsra elküldte.

Mindhárom érem készítőmestere tehát Daniel Warrou. Ez a svéd származású éremművész még 1697-ben került Körmöcbányára. 1702-ben visszarendelik Bécsbe azzal a kitétellel, hogy minden évben tartozik Körmöcre leutazni. 1703-ban tette meg először ezt az utat, de az időközben kitört felkelés miatt Bécsbe nem tud visszajutni, így mondhatni, kénytelen-kelletlen kerül Rákóczi szolgálatába. 1707-ben szökéssel sikerül visszajutnia Bécsbe. A szabadságharc után újra szorosabb kapcsolatba kerül Körmöcbányával, egészen 1730-ban bekövetkezett haláláig. Rákóczitól egy-egy emlékérem verőtöveinek elkészítéséért 200 forintot kapott. Warrou mindhárom Rákóczi-érmének verőtövei a munkácsi várból kerültek elő, s ezekkel a bélyegvasakkal 1889-ben 3 arany, 21 ezüst és 6 bronz utánveret készült az utánverés megjelölésével.
    
Rákóczi ezeket az érmeket nemcsak ajándékul és emlékül osztogatta, hanem ezek egyben hadikitüntetések is voltak. Legalábbis erre enged következtetni az a feljegyzés, hogy a gróf Starhemberg Miksa császári altábornagyot 1708 elején elfogó Bornemisza őrmester a hadnaggyá való előléptetésén kívül egy ilyen emlékérmet is kapott jutalomképpen Rákóczitól. Elég szép számban készülhettek, ugyanis Kőrössy, Rákóczi kincstartója egy véletlenül előkerült ládikában is 9 arany és 17 ilyen ezüst érmet "nomismát" talált 1707-ben.
    
E helyütt vissza kell utalnunk az ellenjegyes polturáknál ismertetett Rákóczi-fejes bélyegre. A Madonna-bélyeg mellett egyedülálló Rákóczi-fejes bélyeg teljes rokonságot mutat az ismertetett Warrou-féle érmeken szereplő portrékkal, és megegyezik a szabadságharc kitörése emlékére vert érem előlapján szereplő jobbra néző Rákóczi ábrázolással. Ugyanolyan igényes munka, mint amilyen a Warrou nevével ellátott emlékérmeken megfigyelhető. /lásd: Hu. RE. 992, Resch 98-101., valamint Hu. RE. 995, Resch 89-91/. Joggal feltételezhetjük, hogy készítőjében a körmöcbányai fővésnököt, Daniel Warrout tisztelhetjük.

A három emlékérem közül a szécsényi országgyűlésre vonatkozó - eddig ismeretlen okból -, egy ellen-emlékérmet váltott ki, amely a Warrou-féle érem hátlapjának ábrázolását igyekezett gúny tárgyává tenni. Ennek a gúnyéremnek az előlapján egy páncélos harcos kardjával az antik oltár tűzét szétveri, a három Vesta papnő pedig menekül. A hátlapi kép semleges ábrázolás, - egy erdélyi tájképpel. Ennek az éremnek a mestere Schuller György nagyszebeni ötvös és éremverő, aki a 18. század elején dolgozott Szebenben, s készített többek között néhány erdélyi vonatkozású emlékérmet is. Provinciális művész, akinek műveit nagy kvalitásbeli különbség választja el Warrou műveitől.

Ezeken az érmeken kívül Rampacher Pál még két zsetont kísérel meg Rákóczi nevével és korával kapcsolatba hozni. Az egyik bronz-zseton, előlapján nyitott szárnyú egyfejű sassal, a hátlapján a Madonna ülő alakjával. Az előlapon a sas alatt:   R . F . P / TRAN . / DOM . / S . C . A hátlapon nincs szöveg.
A másik egy brakteata-szerű egyoldalas aranyveret Rákóczi mellképével. Betűjelzés, szöveg nem szerepel rajta, átmérője: 12 mm. /lásd: Num. Közl. 6. 1907. 94., valamint Hu. RE. 996./

Még két bizonytalan feljegyzés ismeretes Thaly Kálmán közlése nyomán, amelyek esetleg újabb, eddig ismeretlen Rákóczi-érmek létezését tételezik fel. Az első feljegyzés egy emlékéremre vonatkozik. Báró Berényi Ferenc saját kezű naplójában a trencséni ütközetről megemlékezve, többek között ezt írja: "item, hogy az minnapi harckor, az mikor kurucokat fölverték, ollyan pénzt találtak, az melyiknek egy felül az svéciai király /XII. Károly/, más felül Rákóczi képe van rajta".

A másik feljegyzés egy kuruc érdemrendről szól; Limprecht János ezredesnek 1709. augusztus 2-án Bercsényihez írt levele alapján: „Az egész praesidiariusoknak /őrségbeli katonáknak/ strázsamestertül fogva, egynek-egynek egy-egy tallért fizetett Praefectus Uram discretio pénzt. Az Ober-Officiereknek /főtiszteknek/ eddig is semmit sem adtak, hanem Revir Uram Vagner nevű granadiros-kapitánnak küldött a nemes Ország cimere s Urunk Ő Felsége képi alatt való ezüstpléhek, mely kapitány az több tisztek elött dicsekedett Felséges Urunk kegyelmességével - abbul a több tisztek között csaknem felzendülés támadott".
Egyik adat helyességét sem áll módunkban ellenőrizni, csak a teljesség kedvéért esett szó róluk. Amíg írásos dokumentum, vagy ilyen formájú érem fel nem bukkan, addig Thaly közlésével nincs mit kezdeni. Valószínű, hogy elírásról, félreértésről van szó, ugyanis szinte kizárt, hogy amennyiben ilyen érem, vagy jelvény készült, abból legalább egy példány ne került volna elő.

Ha az elmondottak alapján a medallisztikai rész szegényesnek is tűnik, bőven kárpótolja az érdeklődőt ezzel szemben a kuruc pénzek változatossága és viszontagságos története.

A cikksorozat első négy része:

http://temesvarijeno.blog.hu/2010/04/21/a_kuruc_kor_ermeszete_ii_rakoczi_ferenc_penzverese_1_resz

http://temesvarijeno.blog.hu/2010/04/21/a_kuruc_kor_ermeszete_ii_rakoczi_ferenc_penzverese_2_resz

http://temesvarijeno.blog.hu/2010/04/21/a_kuruc_kor_ermeszete_ii_rakoczi_ferenc_penzverese_3_resz

http://temesvarijeno.blog.hu/2010/05/07/a_kuruc_kor_ermeszete_ii_rakoczi_ferenc_penzverese_4_resz

Temesvári Jenő

A bejegyzés trackback címe:

http://temesvarijeno.blog.hu/api/trackback/id/tr621980715