Szobrok, emlékhelyek

Numizmatika - Filatélia

Veterán autók

A magyar irodalom képeskönyve

2010.02.11. 15:03 :: temesvarijeno

Talán nem véletlen, hogy több ezer kötetet számláló könyvtáram minduntalan való sokadik számbavétele során a napokban éppen Keresztury Dezső munkájába lapoztam bele. Elhatározásomat, miszerint készítek magamnak egy szűkebb listát mindazon könyvekről, amelyek évtizedek óta nélkülözhetetlen szellemi táplálékaim és társaim otthonomban, nem is igen kezdhetném más kötettel. E kötet egyben lehetőséget ad arra is, hogy időnként bemutathassak „társai” közül másokat is. Előre kell bocsátanom, hogy szerény könyvgyűjteményem nem antikvár ritkaságok halmaza, csak annyiban „különleges” és eltérő minden más otthoni könyvtártól, amennyiben kizárólag saját érdeklődési körömnek megfelelően szelektált.

A „mutasd könyvtárad, megmondom ki vagy” közismert mondása itt is képet alkot tulajdonosáról. A külső szemlélő döntően „csak” történelmi, történelmi vonatkozású szépirodalmi, elsősorban magyar életrajzi, régészeti, földrajzi, néprajzi, numizmatikai könyveket talál. A más tematikájú könyvek és ismeretanyagok iránti érdeklődésem kielégítését a közkönyvtárak és - az olvasás mindig kellemes kikapcsolódást, és élményt nyújtó elfoglaltságának rovására - egyre inkább az internet biztosítják.

Számomra többszörösen is „sarokkő” Keresztury Dezső e munkája. Egyrészt az írott, rajzolt, festett, vésett magyar képzőművészet, kultúra kezdeteitől vezeti végig olvasóját majd ezer év alkotásain. Másrészt hajdani nyomdászként is jó érzés újra feleleveníteni a könyv lapozgatása során azt az utat, amely a hártyára, pergamenre kézzel írott nyelvemlékektől elvezet a könyvnyomtatás feltalálásával megtett útra, amely minden bizonnyal az emberiség egyik legnagyobb teljesítménye és értéke. Nem utolsó sorban pedig, mindig különös öröm tölt el, ha egy tetszetős, jól szerkesztett, tartalmilag áttekinthető, és tipográfiailag is igényesen elkészített munkát vehetek a kezembe.

Ahogy a cím is utal rá, - a könyv nemcsak képletesen -, valójában is képeskönyv. Szöveges ismertetőt csak történelmünk egy-egy korszakának áttekintése előtt tartalmaz, a továbbiakban megelégszik a gondosan válogatott illusztrációkhoz feltétlenül szükséges rövid, tömör jegyzetekkel. Szinte készteti olvasóját, hogy a képek kapcsán gondolatokat fogalmazzon meg, rég tanult ismereteket elevenítsen fel, odáig menve, hogy át- és újragondolja, alakítsa addigi, megingathatatlannak vélt felfogását, meggyőződését.
A szerző írja előszavában: „Olyan művekre szerettem volna felhívni a figyelmet, amelyeknek egy része csupán történelmi érdekű, más csoportja ritka ereklye, sok darabja azonban legfeljebb derékig áll csak létrejöttének korában; fénye visszasugárzik elődeire és megújulva, megújítva tovább hat az áramló időben”.

Az irodalom története szellemi alkotások és emberi cselekedetek története. Ezeréves egyházi és világi írott irodalmunkra - másokéhoz hasonlóan -, szintén jelentős hatást gyakoroltak egyrészt maguk a történések, nemzetünk sorsfordulói, másrészt annak leképzői, a hazai és külföldi tudósok, tanítók, papok, prédikátorok, történetírók, költők, és nem utolsósorban az a mecenatúra, amely biztosította megmaradását, fenntartását és fejlődését akár megrendelőként, akár vásárlóként. Az elsősorban latin nyelv közvetítette európai, egyetemes kultúra gyökeret eresztett, és fejlődése során olyan egyedi „zamatú” magyar „gyümölcsöket” termett, amelyek nélkül a világirodalom ma lényegesen szegényebb lenne. Sylvester János, a humanista tudós, bibliafordító valamikor az 1530-as években, talán a Nádasdy Tamás alapította sárvári nyomdában működve veti papírra: „Némely idegen nemzet nem csodálkozik azon, hogy valaki magyar nyelven mindenfajta verssort tud írni görög és római mértékre. Ki hiszi el, hogy a szóalakzatokból, a súlyokból, mértékekből bárki bármit is le tud fordítani erre a nyelvre?” Ma már talán mindenki elhiszi, és nem csodálkozik majd ötszáz éves megállapításán és igazán. Egy kései, méltó követője az írásban, humanista gondolkodásban, a 20. század számomra egyik legnagyobb - itthon alig ismert - írójának, Lénard Sándornak szavai visszhangoznak fülemben. „Magyarra szinte mindent le lehet fordítani, magyarról szinte semmit”.
Ezer éven át ível Keresztury Dezső válogatása Gellért püspök legendájától - benne a „magyarok symphoniájával” - a krónikákon, szerelmes históriákon át, Balassit, Zrínyit érintve, egészen az 1970-es évek végéig, néhány ismertebb, napjaink irodalmát és irányát reprezentáló periodikával zárva a sort.. Literatúránk számtalan reprezentánsát, műfaji gazdagságát csokorba kötni egy kötet keretein belül lehetetlen vállalkozás. Annak ismeretében, hogy még jónéhány kötetet kitenne a „hiányzók” bemutatása, megállapíthatjuk, hogy mérhetetlen gazdagság az, amit ma magunkénak tudhatunk.

Keresztury Dezső Szerb Antalt idézve bocsátja útjára könyvét, egyben adja képletesen kezünkbe közös kincsünk egy darabját: „Magyarnak lenni ma nem állami hovatartozást jelent, hanem az érzésnek és gondolatnak egy sajátos módját, ami ezer év magyar történetéből szűrődött le: kultúrát. Ha mi kultúránkhoz hűek maradunk, önmagunkhoz maradunk hűek.” Gondolatai ma igazabbak, mint valaha.
Meggyőződésem, hogy Keresztury könyvének helye van minden magyar könyvespolcon, ahogy nálam is majd harminc éve.

Temesvári Jenő

A bejegyzés trackback címe:

http://temesvarijeno.blog.hu/api/trackback/id/tr81749485