Szobrok, emlékhelyek

Numizmatika - Filatélia

Oldtimer

Névmutató II. Rákóczi Ferenc pénzveréséhez

2010.01.02. 13:54 :: temesvarijeno

Ajtay Mihály, Szatmár megyei protestáns birtokos nemes, 1703-1708 közt a nagybányai   pénzverőház és bányaüzem inspectora. Irányította a munkácsi pénzverőházat is.

Beniczky Gáspár, felvidéki nemes, 1707-ben került a fejedelem udvarába. Előbb a Consilium Oeconomicum, majd a fejedelem titkára. Beniczky rendezte a szabadságharc titkos levéltárát, intézte Rákóczi nemes ifjakból állított testőrségének, a Nemes-Companiának dolga-it. 1711-ben Danckáig kísérte el a fejedelmet. Diariuma 1707-1710 között fontos adatokat tartalmaz a szabadságharc történetére és a fejedelmi udvar életére nézve.

Bercsényi Miklós gróf /1665-1725/ Felvidéki nagybirtokos, részt vesz Buda visszafoglalá-sában, majd Szeged főkapitánya. 1691-től Ung megye főispánja és bányavidéki vicegenerális. Fokozatosan szembefordul a bécsi udvar abszolutizmusával s Rákóczival együtt politikai szervezkedésbe kezd. Ennek leleplezésekor 1701-ben sikerült Lengyelországba menekülnie, ahol aktív tevékenységet folytatott a francia segítség megszerzéséért és a fegyveres felkelés megszervezéséért. A szabadságharc alatt a fejedelem bizalmas tanácsadója, 1705-től a szövet-kezett rendek főgenerálisa, 1707-től fejedelmi helytartó. Az orosz cár katonai segítségének kieszközlésére 1710 végén Lengyelországba távozott. 1716-ig Brezánban élt, majd Törökor-szágba költözött, s 1718-tól haláláig Rodostóban élt Rákóczi környezetében.

Berthóti Ferenc /megh. 1710. szept./ Felvidéki nemes, 1703-ban csatlakozott Rákóczihoz, lőcsei kapitány, kassai vicegenerális, szenátor. Hadellátási tevékenysége jelentős, ezen kívül diplomáciai megbízásokat is teljesített.

Bezegh Gábor /megh. 1705./ Zólyom megyei birtokos nemes, a kuruc hadsereg egyik fi-zetőmestere és "generalis perceptora".

Bonnac, Dusson Jean Louis, marquis de /1672-1738/ 1701-től a svéd király mellett, 1711-1713 közt Spanyolországban, 1716-1724 közt pedig Törökországban francia követ. A francia segélypénzek nagyrészt az ő közvetítésével jutottak el Rákóczihoz, Lengyelországon át.

Bottyán János /1643?-1709. szept. 27./ Kisnemesi származású, fiatalon végvári katona, 1687-ben zsámbéki alkapitány, 1692-től ezredes és ezredtulajdonos. 1704 októberében csatla-kozott Rákóczihoz, aki tábornokká nevezte ki. Még az évben elfoglalta Érsekújvárt. Legjelen-tősebb akciója: 1705 novemberétől úgyszólván az egész Dunántúlt felszabadította, majd 1707-ben megvédte a császáriak koncentrált támadása ellen. 1708 elején Érsekújvár főkapitá-nya, majd a trencséni csata után a bányavárosok katonai parancsnoka. A szabadságharc legte-hetségesebb katonai vezetőinek egyike, származása miatt azonban nem kapott képességeinek megfelelő pozíciót.

Brenner Domokos Antal Ignác /megh. 1721./ katona, majd szerzetes, 1703-tól Széchenyi Pál kalocsai érsek titkára. 1705-ben csatlakozott Rákóczihoz, aki fontos diplomáciai feladato-kat bízott rá. 1706-1710 között szepesi prépost, 1712-től a fejedelem képviselője a francia udvarnál. Rákóczi hozzájárulása nélkül, mint a fejedelem pénzeinek kezelője, 600,000 livre értékben Law-féle kötvényeket vásárolt, a bankár csődje után a Bastille-ba került, s ott ön-gyilkos lett.

Cotten Zsigmond gróf, kapitány, Selmecbányán elfogatott hamispénzverés miatt egy Krisztián nevezetű odavalósi órással együtt. Azt vallotta, hogy az ínség késztette e "veteme-désre", s a hamis pénzen "be akarta magát ruházni, embereket bérleni, csatamezőre kelni, s erre valami 2,000 forintnyi summát szerezni". A nála talált tőkéket /verőtöveket/ maga véste ki, s vallomása szerint, midőn Nyitrán fogva volt, 12 darab pénzt vetett a vári kútba. A vele elfogott órás, ki Besztercéről szerzé a szükséges rezet, csupán "a gróf csábitásai martaléká-nak" vallotta magát, mit a gróf maga is elismert. Halálos ítéletüket a fejedelem száműzetésre változtatta.

Csáky István gróf /1659-1729/, felső-magyarországi nagybirtokos, Bercsényi Miklós só-gora. Bereg és Ugocsa megyék főispánjaként Dolhánál a kurucok ellen harcolt, majd Szatmár várába szorult, s csak a császári őrség kapitulációja után, 1705 januárjában csatlakozott Rákó-czihoz, aki generális főcomissáriussá, vagyis a hadellátási szervezet vezetőjévé tette. 1711 után királyi főpohárnokmester.

Csáky Mihály gróf /1676-1757/, felvidéki nagybirtokos, 1704-ben Szepesvárát feladja Rákóczinak. 1705-ben generális, 1708-tól altábornagy. Emigrált, 1722-ig Havasalföldön, majd családjának hazatérése után Rodostóban élt haláláig. 1706 őszén a kassai pénzverőház néhány hónapig Szepesvárában működött.

Cserei Mihály /1668-1756/, erdélyi nemes. Kényszerűségből, de elfogadja a Habsburg-uralmat Erdélyben, s a szabadságharc alatt is kitart a császáriak mellett. Históriája Erdély e korbeli történetének elsőrangú forrása. Cserei általában nem szimpatizál Rákóczival, a sza-badságharcban a felfordulást, a kurucok rablásait, fékezhetetlenségét látja. A rendkívül nehéz gazdasági helyzet megszorításaiért, az értéktelen rézpénz okozta ellehetetlenülésért a mozga-lom vezetőit okolja. Elfogultsága azonban semmit nem von le műve értékéből.

Deadda /de Adda/ Bernhardt Jacobus, kamarai kohótiszt, majd selmecbányai kohóigaz-gató.

Ferriol, Charles, marquis /1637-1722/ 1699-1710 között konstantinápolyi francia követ, Rákóczi támogatója. Közreműködésével jut el a francia pénzsegélyek egy része a felkelőkhöz. Személyes kapcsolatban állt Zrínyi Ilonával és Thököly Imrével is. Ismervén nehéz helyzetü-ket, nem vet túl jó fényt Rákóczira egyik levele uralkodójához, amelyben leírja, hogy Rákó-czi, tudomása szerint sohasem támogatta anyját és mostohaapját, holott arra lehetősége és módja is lett volna.

Grosschmid Kristóf, báró Hellenbach főbányagróf titkára.

Hellenbach János Gottfried, báró /1659-1728/. Körmöcbányai német polgárcsalád sarja. orvosi diplomát szerzett, s orvosi gyakorlata révén hírnévhez, vagyonhoz és 1686-ban bárói címhez Wittenbergben jutott. 1703 októberében csatlakozott Rákóczihoz, aki alsó-magyarországi főbánya-gróffá nevezte ki. Jelentős szerepet játszott nemcsak a bányászat, ha-nem általában a kuruc állam gazdasági ügyeinek  /pénzverés, külkereskedelem, fegyvergyár-tás/ irányításában. Zweig János naplójából sok információt tudunk meg tevékenységéről, nemritkán ügyeskedéseiről, amelyekkel nem áll egyedül kortársai között /Rákóczi még 1697-ból ismeri Hellenbachot, amikor az a Tokaj-Hegyalja-i felkelés elől Selmecbányán keresztül menekülő főúr betegeskedő gyermekét gyógyítja néhány napig/. Beosztásánál fogva nyilván gyakran kényszerült olyan döntésekre, amelyek miatt sokakkal került ellentétbe, igazán nem rajta állt, hogy az örökölt gazdasági helyzet néhány év alatt katasztrofálissá vált. Követte Rá-kóczit Lengyelországba, de még 1711-ben hazatért. 1721-ben az evangélikus egyház küldöttje volt a pesti vallásügyi bizottságban.

Horváth György, Pálóczi, ungvári református földesúr, Rákóczi fejedelem bizalmasa, a kuruc hadsereg főhadpénztárnoka.

Kálmáncsay István, szenátor, a máramarosi kincstári jószágok és sóbányászat prefektusa.

Keczer Sándor, Lipóci, Sáros megyében birtokos családból származott, a Rákóczi-család régi bizalmi embere különböző gazdasági ügyekben. A szabadságharc alatt a Gazdasági Ta-nács tagja és a kassai körzet főhadbiztosa. Jelentős szerepe volt a hadsereg felszerelésének és ellátásának megszervezésében és irányításában. Lengyelországból visszatért és elfogadta a szatmári békét.

Klobusiczky Ferenc báró /megh. 1717-ben/ Felvidéki birtokos nemes, 1682-től Zemplén megye alispánja, szembefordult Thökölyvel. 1695-ben bárói rangot kapott, 1688-tól a Rákó-czi-árvák jószágainak kormányzója, 1702-ben pedig Rákóczi Ferenc elkobzott javainak keze-lője. 1704 őszén csatlakozott a felkeléshez, 1705 októberétől a Gazdasági Tanács elnöke, de közben diplomáciai megbízatásokat is teljesít. 1711-ben elfogadta a szatmári békét.

Kray Jakab /1661-1709/ késmárki polgár, a város főjegyzője, 1703 őszétől Rákóczi híve. Fontos diplomáciai munkát végez, lényegében ő bonyolította a kurucok Lengyelország felé irányuló gazdasági ügyeit. Késmárk elfoglalása után Heister császári tábornok lefejeztette.
 
Krucsay Miklós, kassai kanonok, csatári apát, a Gazdasági Tanács tagja.

Ottlyk /Ottlik/ György, Trencsén megyei köznemes, előbb Thököly híve, majd átállt a csá-száriakhoz. Salm herceg hatvani uradalmának jószágigazgatója. Csatlakozik Rákóczihoz, előbb Bercsényi karabélyos ezredének parancsnoka, majd Rákóczi főudvarmestere és az Ud-vari Gazdasági Tanács elnöke. 
          
Platthy Sándor, Turóc megyei nemes, ügyvéd, előbb az udvari tanács tagja, majd 1705-1707 között a Consilium Oeconomicum tanácsosa, később is különböző vezető gazdasági tisztségeket töltött be mivel azon kevesek közé tartozott a kuruc táborban, aki közgazdasági képzettséggel rendelkezett. Belekeveredett a Rakovszky-féle mozgalomba, emiatt az ónodi gyűlés után rövid ideig börtönben volt.

Rácz Márton, kassai polgár, 1711-ben kamarai megbízott, 1713-ban a város polgármeste-re, a szabadságharc alatt a kassai körzet hadipénztárnoka.

Radvánszky János /1666-1738/, Zólyom megyei birtokos nemes, előbb Thököly híve, 1703-ban Zólyom megye alispánja. Már a felkelés elején csatlakozott Rákóczihoz. 1704-ben fejedelmi biztos Erdélyben, 1705-től a konföderáció kincstárnoka, szenátor. Elfogadta a szat-mári békét, s 1711-ben hazatért Lengyelországból.

Schrötter János, selmecbányai német kamarai tiszt, a bányavárosok elfoglalása után csat-lakozott a kurucokhoz, Hellenbach főbányagróf helyettese.

Sennyei István báró, tiszántúli nagybirtokos főúr. Fiatalon a császári hadseregben szolgált, majd 1703 nyarán az előkelőbb nemesek közül elsőként csatlakozott Rákóczihoz. Ezereskapitány, tiszántúli vezénylő generális, a szatmári ostromzár parancsnoka. 1704 febru-árjában a kitörő császáriak szétszórják csapatait, ezért vizsgálati fogságba került. 1705-től szenátor, 1706-tól a szenátus kancellárja. 1711-ben Munkács parancsnoka, csak június 24-én adta fel a várat.

Sieniawsky, Lubomirska Ilona Erzsébet, hercegnő /megh. 1729-ben/ Sieniawsky Adam /1666-1726/ belzi palatinus, nagyhetman, krakkói várnagy felesége, férjével együtt Rákóczi támogatója. Rákóczihoz nemcsak politikai kapcsolat, hanem személyes vonzalom is fűzte.

Sréter János, Zólyom megyei birtokos nemes, 1703-tól a bányavárosok főkapitánya, ezereskapitány, később brigadéros. 1705-től a kuruc tüzérség főfelügyelőjeként jelentős sze-repe volt a fegyver- és lőszergyártás fejlesztésében.

Thavonat, Ludwig Albert, az udvari kamara tanácsosa, a szepesi kamara elnöke, selmec-bányai kamaragróf. 1696-ban rézbárcákat veretett, hogy a bányászok és hivatalnokok között a forgalmat megkönnyítse. Mivel fedezete nem volt, - az amúgy jó elgondolás a pénzhiány pót-lására -, siralmasan végződött. 1703-ban a császári rendeletre beszüntetik e rézbárcák verését, melyekből egy kimutatás szerint 211,158 frt. 51 krajcárnyi került forgalomba. Ezek a rézbár-cák és Thavonat elgondolása voltak Rákóczi rézpénzeinek közvetlen előzményei és mintái.

Viza /Viczay/ János, kalocsai prépost, címzetes püspök, 1704-ben császári békebiztos a selmeci tárgyalásokon. 1705-ben Egerben tárgyal a fejedelemmel, 1707-ben a kurucokhoz áll, Rákóczi azonban bizalmatlanul fogadta csatlakozását.

Warrou, Daniel /1674-1729/, svéd származású éremvéső és pénzverő. 1699-től Körmöc-bányán dolgozott, 1703-1707 közt kényszerűségből Rákóczi szolgálatában állt, ezalatt három művészi emlékérmet és több pecsétnyomót készített. 1707-ben Bécsbe szökik, majd 1711 után császári szolgálatban újjászervezte a körmöci pénzverde működését.

Wesselényi István /1674-1734/, erdélyi főnemes, Közép-Szolnok főispánja, guberniumi tanácsos, a szabadságharc alatt Szebenben tartózkodik, naplója a városba szorult nemesség életét örökítette meg.

Zweig János Kristóf, selmecbányai német polgár, bányamester, a szabadságharc alatt mindvégig császári érzelmű. Naplója tárgyilagos, rendkívül érdekes és forrásértékű adatokat tartalmaz a Rákóczi-pénzekre vonatkozóan.
 

A bejegyzés trackback címe:

http://temesvarijeno.blog.hu/api/trackback/id/tr171639283