Szobrok, emlékhelyek

Numizmatika - Filatélia

Veterán autók

Zweig János naplója

2009.12.14. 15:06 :: temesvarijeno

Zweig János Kristóf Selmecbánya bányamestere volt a Rákóczi-szabadságharc idején. Keveset tudunk róla, szűkszavú tudósításaiból ítélve a város megbecsült polgára. Nagy mesterségbeli tudás, széles körű ismeretség jellemezte. 1707-ig ő őrizte a város céhládáját. Kényszerből állott Rákóczi hűségére, s mindvégig inkább a császáriakhoz húzott. Mindennél jobban érdekelte azonban városa jóléte, biztonsága és a bánya. Naplója szűkszavú, tárgyilagos, remek megfigyelőre vall. Sok olyan részletet őrzött meg, amelyről forrásokból egyáltalán nem, vagy csak töredékesen értesülhetünk. Egyedülállóak báró Hellenbach bányagróf a szabadságharc pénzügyminisztere munkájáról és üzelmeiről adott tudósításai.

A német nyelvű naplót a múlt század elején Jekkelfalussi táblabíró tüzelésre kitett papírok között találta meg, megmentve így a kalácssütő kemence lángjaitól. Nála lelte meg a reformkorban egy fiatal Nógrád megyei ügyvédsegéd, - aki a bányavárosokra küldött biztost kísérte - Kacskovics Lajos. Lefordította, és kivonatosan közölte a Tudománytár 1835. évfolyamában. Az eredeti napló azóta lappang, így csak Kacskovics kivonata áll rendelkezésre. Az alábbiak a kivonat azon részeit tartalmazzák, amelyek a Rákóczi által, vagy Rákóczi részére veretett pénzekkel kapcsolatosak.  

1704. január 28-a körül hozattak be az új vörös polturák, melyeken a Boldogasszony képe körül a fénykör kihagyaték.
 
1704. február 10-kén Besztercére 28.817 forint küldetett. Hellenbach Lengyelországból hozatott ezüstolvasztásra ónt mert a maradék már csak három hétre volt elég, mivégre a polturák segéltek.

1704 . február 19-kén  Rákóczi 60 és Bercsényi 30 darab tizes aranyat kapott, az ide nem értett ezüst pénzen felül, mit az ágostai vallásbeliek, mint templombeni gyűjteményt küldének neki.

1704. április 29-kén  Vélemény kivántatott az iránt: mint állittassék ki a kivánt 1 millió veres poltura. Beszterce mindjárt igennel felelt, Körmöc elébb tudni akarta Selmecnek határozatát, ez pedig sokáig ingott, majd ismét apró garasos és polturás pénzt javasla divatba hozni, mely a béke helyre állitása után is köz értékű lehetne. Mit javasla báró Hellenbach, ki nem tudatott, de nem sokára megjelentek a réz 15 krajcárosok / X polturások /.

1704. június 2-kán  Báró Hellenbach új pénzt mutatott Nagybányáról, melynek egyik lapján ezen fölírás látszatott: "PATRONA HUNGARIAE", másikán pedig az ország címere, s ugyan ott fejér polturák is verettek, hasonló bélyeggel. A körmöci veres polturák folyton Mária képével veretnek, fénykör nélkül, úgy szinte a 15 krajcárosok is, egy felen a magyar cimer, másikán ezen fölirás lévén: "PRO LIBERTATE" és egy római X szám.

1704. augusztus 7-kén  A fejedelem abbeli parancsa hirdettetik, hogy az arany és ezüst pénz a király képe nélkül minél előbb folyamatba hozassék. Körmöcön és Besztercén, mint hallik, szinte evangélikusokkal töltik be az üres hivatalokat. Ezt a napló Hellenbachnak tulajdonítja, ki úgymond, néha új polturákban 1,000 forintonként kölcsönzött a kamarának, s ezt későbben arany, ezüstben fizetteté magának vissza.

1704. október 23-káról Zweig emliti, hogy az 1704-ik esztendőbeli aranyokon az esztendőszámra veretett át, minek okát úgymond, nem foghatja meg.

1704. november 15-kén Százezer forint küldetett a táborba, mihez az is járult, hogy Bercsényi mindent eltakarittatott, mit a kamaratárban talált. Vihnyén néhányan beszélték egymásnak, hogy a fejedelem Cancelláriájában parancs iratott Hellenbachnak: adna számot afelül, mely mennyiségben veretett eddig 15 krajcárost  / X poltura /, mire forditá azt, miután a táborban oly nagy mennyiségről semmit sem tudnak.

1704. november 16-kán  Ismét küldetett 170 ezer forint Kassára, s Hellenbach minden ezüst pénzt összegyűjtött, mint mondá, árukat vásárolni.

1705. január 22-kén A fejedelem világositást kivánt afelől, miért nem kerül ki a körmöci pénzházból hetenként legalább 50 ezer 15 X [krajcár]os, mire ő /Hellenbach/ az anyag hiányát hozá fel mentségül, és azt, hogy apróbb nemű pénz verésével vész el sok idő. Ennek következésében a fejedelem rézpénzveretésével egészen fel akart hagyatni, de a bányamivelés nem nélkülözheti. A Thököly-féle adósságból 2000 aranyat fizettetett ki /valószínűleg Thökölynek a várostól még annak idején felvett kölcsönéről van szó./

1705. február 20-kán  B. Hellenbachnak elutazta előtti parancsánál fogva minden kamarai kohezüst tisztára olvasztatván 800 márkát adott /egy budai márka vagy gira = 245,53 gramm/. Különösen megjegyzi itt Zweig azon körülményt, hogy minden arany- és ezüst pénz az ország cimerével veretik, ellenben mi a  fejedelem számára van szánva, az mind a király képével. A magyar forintokat a táborban csak 10 garasba, s a 15 krajcárosokat 3 garasba veszik. /A magyar forint eredeti értéke 16 1/3 garas volt, míg a 15 krajcárosé [X poltura] 5 garas. A pénzromlás egy év alatt 40 %./

1705. február 27-kén  Bercsényi 50 személlyel Selmecre jött, s b. Hellenbachhoz szállott. gr. Csáky mondá, hogy midőn Bercsényi az imént Selmecen volt, a kamara jövedelméből 14 ezer forintnyi fejér pénzt, 12 ezernyi rezet, b. Hellenbachtól 2000 aranyat kapott, arra kérvén ezt, hogy Selmecet jól  védelmezze.

1705. március 30-kán Körmöcön egy hét alatt 7 márka 34 pizét arany jött be. /pizét = pizetum. A pénzverésre szolgáló ezüstfém súlyegysége, a budai márka 48-ad része, kb. 5 gramm/. A mészárosok panaszkodtak, hogy a polturákon sokat vesztenek, mert marhát ezüst pénzen kell nekik vásárolni, s ezüstpénzért 3-4 polturát kénytelenek adni, ha be akarják váltani.

1705. június 15-kén Ez időben kezdettek vörös /réz/ félforintosok veretni /XX polturás/.

1705. június 22-kén Az aranynak értéke 3 frt-ban, a forinté 20 garasban állapittaték meg.

1705. július 11-kén  A veres 1/2 forintosok először jelentek meg, melyek iránt báró Hellenbach úgy rendelkezett, hogy hetenként legalább 1000 forintnyi veressék. A körmöci ezüstfuvarosok a jövedelmet csupa arany ezüstben hozták el, melyért b. Hellenbach más pénznemet adatott, s ezt hazaküldött.

1705. szeptember 24-kén  B. Hellenbach a Háromkirályok tárna jövedelmét császári fillérekké verette.

1706. január 30-kán  Gróf Cotten, ki ennek előtte hamis pénz veréséért elfogatott, mentségül azt vallotta, hogy az inség késztette e vetemedésre, s a hamis pénzen be akarta magát ruházni, embereket bérleni, csatamezőre kelni, s erre valami 2000 forintnyi summát szerezni. A nála talált tőkéket /verőtöveket/ maga véste ki. Cimborája, a vele elfogott Krisztián nevű órás, ki Besztercéről szerzé a szükséges rezet, csupán a gróf csábitásai martalékának vallotta magát, mit a gróf maga is megismert. A rájuk kiszabott halálos itélet száműzetésre változék.
Azon 100 mark /márka/ arany, mely Erdélyből érkezett, Körmöcön a császár képével veretett pénzzé.

1706. április 7-kén  A réz ritkulni kezdett, s nem volt már miből pénzt verni.

1706. november 11-kén A panasz a vöröspénz miatt mind inkább nőtt, azért ily elvet állitottak fel: A király is veretett ezüst polturákat, melyek csak az ország határai közt környelhetnek /forognak/, s mivel ennél fogva ismét beváltandók, a dolgot akkép kell intézni, hogy 4 millió frt vereset veretvén, minthogy az országban 100.000 házra számolhatni, minden házra 40 frt esik, s az ország elbirja ezen kárt. Később pedig elrendelhetni majd az új rovást /imposita/, s mivel a katonaság is ily pénzzel fizettetik, azért ezen pénzmunkálat nem okoz káros környeletet /circulation/.

1707. július 10-kén  költ decretum következésében Zweig hivataláról letétetett, melyet b. Hellenbach minden tanácskozás nélkül Heinrich Godefrédre ruháza, ennek adatván a társtár /Bruderlade/ és hivatalos irományok által /Bruderlade-ban, céhládában tartották a céh okiratait, pecsétjeit, pénzét, értékeit/.
 
1707. augusztus 20-kán  A zab 5 forinton kelt s egy szekér széna 20 frton. Sem a nemesség, sem a parasztság már el nem fogadá a verespénzt.
     
1707. augusztus 30-kán  Az inségben lévő bányalegénységet Hellenbach katonasággal véresen levereti, társládájokat összetöreti.

1707. november 10-ike körül b. Hellenbachot Léván a szavakkal fogadta Bercsényi "Üdvözlégy jó sáfár a haza gyilkosa, megrontója és kirablója". Zweig János báró Lützelburg Jánostól hallotta, hogy Rákóczi mint vezér viselte a hadat, Bercsényi ésszel, Hellenbach pénzzel. /Bercsényi szavai: "Salve bone oeconome, latro, homicida, ruina patriae"

Selmecbányán 1703. július végén a kuruc felkelők közeledtének hírére Majer Teobald főbányagrófi helytartó /Oberkammergrafenamst Verwalter/ önbátorságát keresvén Zweigot felszólítá: hogy bírná rá Hellenbach bárót a várnagyság fölvállalására, ki úgymond, ezt annyival inkább tehetné meg, mivel  már a Thököly-lázadáskor is viselte e tisztet, az ellennél tekintetben volt, s a királyi érdek iránt hűsége eléggé ismeretes. Hellenbach rövid vonakodás után az ajánlatot elfogadá, s Majer elköltözött, néhány bányatiszt pedig utána. Az elégedetlenek valódi közeledtével köz felszólításra 800 bányászlegény s 500 polgár állott ki. 1703. szeptember 17-én Léva meghódolt, elfoglalták Besztercét, és onnan Körmöcre mentek. Ocskaynak a selmeci kamara azon 922 ftot, mit a nádori vizsgáló /Palatinalis Revisor/ kevés idő előtt vörös polturákban /az I. Lipót által 1696-tól veretett rézpénz/ Léva nevében bátorsággal letett, kemény kérelme következésében ezüst pénzzel fizeté ki. Zatureczky László Schrötterrel s Meiznerrrel /besztercei beszedővel/ Selmecre jött, s Rákóczi Ferenc nevében a kamaraudvarnál* /Kammerhof/ minden tiszttől elfogadá a hűségi esküt /Juramentum fidelitatis/.

Temesvári Jenő

Jegyzetek:

* A 16-18. században a Zólyom, Bars és Hont megyék területén fekvő bányák az ún. alsó-magyarországi bányakamara irányítása alatt álltak, élén a főkamaragróffal /főbányagróffal/. A fejedelem 1703. október 20-án nevezte ki Hellenbachot főbányagróffá. A bányakamara szervezetében három nagyobb hivatal működött: a körmöci és selmeci alkamaragrófság és a besztercebányai igazgatóság. Miután ezek egymástól és a főkamaragróftól is meglehetősen függetlenek voltak, ezért őket külön-külön is kamarának nevezték. Ezt teszi Zweig is:amikor kamarát említ, akkor általában a selmeci alkamaragrófságról van szó. A kamarák hatáskörébe tartozott nemcsak a kincstári és magánbányászat, hanem a pénzverés, erdőgazdálkodás, a fiskális birtokok kezelése is.

1706. március 8-án Hellenbach és a Consilium Oeconomicum között felosztják a bevételi területeket: a besztercebányai, selmeci, körmöcbányai bányaüzemek, a pénzverő és az ezekből eredő bevételek Hellenbach feladata; a többi pénzverő ház, a szomolnoki üzem, fiskális birtokok stb. a Consilium Oeconomicum alá tartoznak.
 
Bányavárosok /szabad királyi városok/: Körmöcbánya, Selmecbánya, Besztercebánya, Bakabánya, Libetbánya, Újbánya, Bélabánya.

Irodalom:

Rákóczi Tükör I-II. Naplók, jelentések, emlékiratok a szabadságharcról 
/Szerkesztette: Köpeczi Béla és R. Várkonyi Ágnes/, Szépirodalmi Könyvkiadó Bp. 1973. 205-248.
Tiles János: Báró Hellenbach János Gottfried bányaigazgató, selmeci kamaragróf  BKL 1937. 147-150. 
 

      
 

Címkék: napló zweig

A bejegyzés trackback címe:

http://temesvarijeno.blog.hu/api/trackback/id/tr751597419