Szobrok, emlékhelyek

Numizmatika - Filatélia

Oldtimer

I. Lipót nevével vert pénzek, amelyeket a függetlenségi harc céljaira vertek

2009.12.06. 21:20 :: temesvarijeno

A címbeli ellentmondás megértése és feloldása érdekében röviden tekintsük át a tárgyalt időszak történetét, a kortársak naplóiban és levelezésében fennmaradt adatokat.
A kor gazdaságtörténetét kutatók már részletesen feldolgozták azokat az okokat amelyek oda vezettek, hogy a Rákóczi szabadságharc kitörésének egyik kiváltó tényezője az ország gazdasági és pénzügyi kiszipolyozása, ellehetetlenítése volt. A forgalmi pénz hiánya kényszerítette ki azt a döntést is, amely az önálló államiság demonstrálása mellett a Rákóczi-pénzek néven ismert arany, ezüst és a nélkülözhetetlensége mellett is oly sokszor elátkozott réz polturás és libertás szükségpénzek veretését eredményezte.

Mivel a rézpénzek ellenőrizetlen mértékű kibocsátása (egyes források szerint 6 millió, mások szerint 12 millió forint értékben), és hamisítása miatt nagyon hamar elvesztette vásárlóértékét, törvényszerűen kellett,hogy valami más kiegészítse, vagy helyettesítse azt.
Közismert, hogy a kor nemesfém pénzei azonos pénzláb alapján kerültek kiverésre, és azt egy-egy pénzrontási esettől eltekintve mind a Lipót császárt, mind a Rákóczi Ferencet szolgáló verőház-inspektorok szigorúan be is tartották. Az is közismert, hogy a nemesfém pénzek értékállósága állandó, így mindenfajta pénzügyi ügyletnél ezek kerülnek előtérbe, vagyis a javarészt külföldről beszerezhető anyagokért, árukért csakis ezzel lehet fizetni. A bizonytalan jövőjű kuruc állam jelképeivel ellátott pénzek, mint az aranydukát, ezüst forintos (féltallér) legfeljebb csak itthon lehetett forgalmipénz jellege mellett egyben értékmérő és kincsképző is, ugyanakkor külföldön tényleges belső értéke ellenére sem voltak iránta bizalommal, nem fogadták el tényleges értékén.
Bercsényi 1705. május 5-én írja: "Azonban panaszlom Nagyságodnak, hogy se Lengyelországban, annyival inkább Morvában az országunk fehérpénzét elvenni nem akarják, az aranyat 3 forint 25 pénznél, a forintot 12 garasnál följebb. Most is örömest fizetésekben páncélinget hozatnék az hajdúságnak, arra hozattam vóna fehérpénzt - nem veszik el, mit csináljak?"
Másutt ezt olvashatjuk: "...a puskaport, salétromot, acélt hozó külföldi kereskedők aranypénzt hoznak a harmincadokra, tudva, hogy az arany Magyarországon 3 talléron kél, de ők az árukért csak 4 forintba veszik el, tehát behozzák 3 tallérban (6 forintban), kiviszik 4 forintban, amiből nagy kára van az országnak."
A Bercsényi által közölt adatok szerint tehát az aranyforintot 75 denárral (19,25%), az ezüstforintot 28 denárral (25%) fogadták el értékén alul.

A császári kormányzat is igyekezett kiszorítani a felkelők pénzeit a forgalomból. A Magyar Kamara rendeletét, amely "az új idegen és hamis, egy felől Magyarország címerére, más felől pedig a Boldogságos Szűz képére Körmöcbányán veretett egy forintos forma monetának" elfogadását tiltja, Pozsony város tanácsa 1705. december 5-én hirdette ki. Bercsényi már 1705. március 23-án hasonló okok miatt panaszkodott a császári békebiztosokra: "Viza uramék is, az császár (I. Lipót) halálára nézve is, nem akarták elvinni az új, országcimerü aranyokot, - még attul is féltek,az ki náluk volt ollyan, Nagyságodtul, hanem mégis Hellenpach által szerzettem régi aranyat ezer egynéhány százot, és az többit fehér régi pénzül..."

Kézenfekvő volt, hogy Bercsényi már 1705-ben felveti: "Az régi pénzt immitálni (utánozni), vagy avagy valami tallérokat verni nem volna-i jobb? - alázatosan várom Nagyságod parancsolatját." Már 1705. március 22-én utasítja Rákóczi Hellenbach selmecbányai bányagrófot: "A slesiai (sziléziai) ónváltásra a régi formára veressen pénzt, az új pénzt in gremio Regni (az országon belül)
hagyván." 1706.június 26-án 2000 "császári arany formára vert aranyat" küld Hellenbach a fejedelemnek. Zweig János bánya inspector is feljegyzi még 1704. február 19-én, hogy "Rákóczi 60 és Bercsényi 30 darab tizes aranyat kapott..."
     Kassán is vertek "idegen formájú" pénzt. Keczer Sándor 1706. március 17-én utasítást kapott Rákóczitól, hogy "ezüst dutkákat verettethessen, parancsoltunk Ajtay Mihály nagybányai inspectorunknak, menstruatim administrállya (havonként szolgáltassa) az Kegyelmed keze alá azon pénzhez kivántató ezüstöt, mellybül az császár birodalma alatt való időkben observált temperamentum (gyakorlott mód) szerint verettesse az dutkákat."
Zweig bányamester1706. január 30-án jegyzi fel, hogy az Erdélyből érkezett 100 márka arany Körmöcbányán "a császár képével veretett pénzzé." 1706. október 23-án pedig arról ír, hogy az 1704. évi aranyforintokon az évszámot 1703-ra verték át, aminek nem tudta magyarázatát adni.

1704. augusztus 7-én "A fejedelem abbeli parancsa hirdettetik,hogy az arany és ezüst pénz a király képe nélkül minél előbb folyamatba hozassék." Ez is azt látszik alátámasztani, hogy eddig jószerével csak a régi, Lipót féle pénzeket verték, annál is inkább, mivel az új pénzek verőtöveinek elkészítése is időt igényelt. Mivel az országba a szerény francia pénzsegélyen kívül - megfelelő mennyiségű kivihető áru hiányában - szinte egyáltalán nem került be nemesfém pénz, joggal feltételezhetjük, hogy a "saját" arany- és ezüst pénzeken kívül - amelyekből nagy mennyiség amúgy sem került kiverésre -, minden pénzverőházban folyamatosan verték a "király képével" az aranyakat és ezüstöket, amelyek mennyiségét legfeljebb csak a nyersanyag és a kapacitás hiánya korlátozhatta. Fenti megállapítást Zweig János naplója is megerősíti.

1705. február 20-án ezt írja: "...minden arany- és ezüstpénz az ország címerével veretik, ellenben mi a Fejedelem számára van szánva, az mind a király képével." 1705. szeptember 24-én pedig feljegyzi, hogy "B. Hellenbach  a Háromkirályok tárna jövedelmét császári fillérekbe verette. /Zweig bányamesterről tudnunk kell, hogy nem különösebben szimpatizált a felkelőkkel, csak kényszerből szolgálta Rákóczit. Naplója tényszerű, elfogultság nélkül lejegyez mindent, ami tudomására jut./
Egyes adatokból úgy tűnik, hogy a felkelés vezetői még ennél is merészebb terveket forgattak a fejükben.1708.március 24-én Bercsényi ugyanis azt írja, Rákóczinak Besztercebányáról: "Az mi illeti az pénzverést, ott lehet, az hol Fölséged parancsolja, de igazán mondva: mennél nagyobb rejteket keresünk neki, annál nagyobb hirt csinál maga magárul...itten már...van két hete, miólta mind csak jó ligájú császár garassát verik, az pénz verésnek folyása közé csak belékeverhetni az másik ligát is." A levél egy része titkos jegyekkel íródott, s már ez is mutatja, hogy a bizalmas közlés tárgya nem más, mint a császári garas nemesfém tartalmának csökkentése, magyarán meghamisítása volt. Rákóczi tömören csak ennyit válaszol: "...nem látom hasznosnak lenni az pénzveretésben proponált oeconomiát (javasolt eljárást), gondolván, hogy kevés haszonért többet veszthetünk..."

Az idézett levélváltásból kiderül, hogy ha 1707 után már nem is találunk Rákóczi pénzeket, azért, ha nem is törvényesen, de nagyon is érthető okokból Rákóczi pénzveretési tevékenysége tovább folytatódik, I. József vereteinek forgalomba kerüléséig minden bizonnyal. Erre annál inkább is szükség volt, mivel a gazdasági helyzet katasztrofálissá vált az elhúzódó háborúk, pusztítások miatt, a rézpénz elfogadására már semmiféle kényszerítőeszközzel sem lehetett rávenni senkit az országban, így a napi pénzforgalomban - más nem lévén -, minden bizonnyal csak a "király képével" vert pénzek funkcionáltak. A szabadságharc utolsó éveiből még két érdemleges adatunk van: az egyik Hrabovszky Jánosnak, a kassai verde inspectorának reverzálisa /kötelezvénye/ 1709. március 24-éről, melynek első pontja szerint a saját költségén köteles ezüstöt szerezni s abból aprópénzt, úgymint máriást, tizennégy pénzest, polturát és másféle aprópénzt is a körmöci liga szerint veretni. A másik forrás a fejedelem gazdasági tanácsának utasítása a munkácsi pénzverő ház inspectora számára 1710-ből. Ennek 23-ik pontja, hogy az aranyforint igazodjék a körmöci ligához, a tallér legyen 15 latos, majd felsorolja még a máriást (17 krajcáros), 7 krajcárost, garast, polturát és denárt, mint veretendő pénzeket s ezek finomságát.
                  
A leírtak nem titkolt célja az volt, hogy az e kor érmészetével foglalkozók és más érdeklődők körében egészséges vitát váltson ki, ösztönözzön új adalékok felszínre kerüléséhez, és szakítson azzal a helytelen beidegződéssel, hogy a Rákóczi-szabadságharc pénzei alatt kizárólag csak azokat az érmeket vegyük számításba, amelyek úgymond "legálisan" és valóban eltérő jegyekkel kerültek forgalomba.

Az alábbi tételes felsorolásban mindazon pénzeket szerepeltetem, amelyek évszáma kétségtelenné teszi, hogy a Rákóczi-szabadságharc idején (1703-1711) kerültek kiverésre, tehát a pénzverőházakban megmaradt, még Lipót császár alatt késztett verőtövekkel - amelyek a felkelők kezére kerültek -, lehetőség volt a fent említett okok miatti változatlan továbbverésre. Tudjuk, hogy a pénz használója akkor is és ma is elsősorban az adott pénz megszokott megjelenését, semmint évszámát tekinti mérvadónak, így magyarázható, hogy még 1707-ben is vertek Lipót császár nevével például duariust annak ellenére, hogy Lipót 1705-ben meghalt és azt sem feledve, hogy 1708-ig a bányavárosok és pénzverőházak Rákóczi kezén voltak.
Hogy melyek azok a pénzek, amelyek ezek közül kizárólagosan a "Rákóczi pénzverése" fogalomkörhöz tartoznak, azt csak a ma még részben hozzáférhetőségük, részben az ez irányú kutatások hiánya miatti magán- és levéltári adatok pontosíthatják.

Irodalom:

Rákóczi tükör  I.-II. Zweig János naplója. Bp. 1973.
Archivum Rákóczianum  V. 578., 600. Rákóczi válasza: Kassa, 1708. április 15. U.o. II. 239.
Zweig Kristóf: Pótlékok az 1703-ki magyar történetekhez. Tudománytár  VI., 1835.
Bánkúti Imre: A kuruc függetlenségi háború gazdasági problémái  /1703-1711/  Bp. 1991.
Huszár Lajos: Münzkatalog Ungarn von 1000 bis Heute  Bp. 1979.

A bejegyzés trackback címe:

http://temesvarijeno.blog.hu/api/trackback/id/tr981578931